Pihenés — már csak két nap

Ma van a német egy­ség nap­ja. Ennek örö­mé­re teg­nap este meg­néz­tem a Táv­kap­csot (amin én vala­mi­ért min­dig meg­ha­tó­dok, és tel­je­sen meg­vál­to­zik a han­gu­la­tom), ma meg az Ellen­sé­ges terü­le­tet (ami meg ilyen Owen Wil­son-os szer­bes hábo­rús film). Sőt, napok óta elő­ször ren­de­sen kialud­tam magam, a meg­fá­zá­som nagy­já­ból elmúlt, ráadá­sul már csak ket­tőt kell alud­ni, és megyünk haza. Mi ez, ha nem egy jó nap?

Szó­val fel­kel­tem, meg­reg­ge­liz­tünk, és nagy­já­ból ennyi volt a fix prog­ram mára. Pihe­nés, nete­zés, eset­leg este vala­mi evés, aztán annyi. Csü­tör­tök lesz az utol­só iga­zi mun­ka­nap, mert pén­te­ken már dél­ben lelé­pünk, és irány a rep­tér. Sőt, hol­nap meg lesz egy két­órás ebé­dünk Mark­kal, aki a funk­ci­o­ná­lis főnö­künk. Nem is lesz olyan hosszú ez a csü­tör­tök se, így ki is lehet bír­ni jól.

Teg­nap megint kemény tanu­lás és taní­tás folyt, min­den­fé­le inter­fé­sze­ket és tri­gge­re­ket néze­get­tünk, szó­val kezd komo­lyod­ni a beve­ze­tő anyag. Sze­rin­tem nem hala­dok rosszul, a vissza­jel­zé­sek alap­ján elé­ge­det­tek velem. Jómun­kás­em­ber leszek, beh jó.

Itt egy kép, hopp.

Bácsi
Utas­tár­sunk egy S‑Bahnon. Milyen szép kis suso­gós, sport­ci­pő és zok­ni!

És akkor egy kicsit a blog­ról. Szep­tem­ber volt a leg­lá­to­ga­tot­tabb hónap eddig, az elő­ző hét a leg­lá­to­ga­tot­tabb hét, és a mos­ta­ni hét­fő a leg­lá­to­ga­tot­tabb nap. Köszö­nöm, hogy ennyi­en érdek­lőd­tök, ami azért esik nagyon jól, mert a leg­töb­be­te­ket az utób­bi idő­ben elég­gé elha­nya­gol­tam. Köszi még egy­szer.

Vízi torok

Meg­ál­la­pít­ha­tó, hogy blo­gom láto­ga­tott­sá­ga rend­kí­vül vissza­es­ne, ha az aláb­bi három témá­ban nem írtam vol­na egy-egy bejegy­zést:

  • Veres­egy­há­zi med­ve­farm
  • Alca­tel OT-S853 tele­fon
  • Piz­za Halom

Sze­mé­lyes ked­ven­cem azon­ban az a láto­ga­tó, aki a “kutyák dug­nak” kife­je­zést köve­tő­en érke­zett hoz­zám a Goog­le által. Szer­vusz.

(Az infó­kat a stat­gépből szed­tem, köszö­nöm.)

Egyiptomi papiruszblog

Ez tör­tént velünk az egyip­to­mi nya­ra­lás alatt.

2007.08.10.: Már jó korán kiér­tünk a rep­tér­re, ahol szo­mo­rú­an kons­ta­tál­tuk, hogy sok a “mátyár”. Fél 5 körül csek­kol­tunk, majd kicsit őde­leg­tünk a váró­ban, néze­lőd­tünk “gyú­tíf­rí”. A gép 18:20-ra volt kiír­va, addig több ele­men­tá­ris élmény­ben volt részünk, pl. 570 forin­tos kapu­csí­nó, 1400 forin­tos sze­nya és 500 forin­tos fél­li­te­res ásvány­víz. Kis késés­sel star­tol­tunk, majd ese­mény­te­len (rán­tott husi krump­li­pü­ré­vel) repü­lést köve­tő­en 11-kor lan­dol­tunk (10pm CET). Vizás prob­lé­mák után meg­ta­lál­tuk a buszun­kat, és fél óra alatt el is értünk a Hil­ton­ba. Itt a check-in-nél ala­po­san bele­néz­tünk egy vehe­mens rek­la­má­lás­ba, aztán fel­ke­res­tük a 413-as szo­bát. Majd­nem fel­kap­csol­tuk a vil­lanyt, aztán irány az étte­rem. A kínai nap mara­dé­kát ettük: rossz volt. Utá­na szo­bá­ra men­tünk, pako­lás, für­dés.

2007.08.11.: Első nap, alig reg­ge­li után, de már utál­juk az ara­bo­kat. Casper, bekap­ha­tod! (“Go away!”) Vég­re sike­rült elin­dul­nunk a part­ra, amit — egy kis kerü­lő miatt — 10 perc alatt értünk el. Tör­csi, nyug­ágy, majd bemen­tünk, és a követ­ke­ző 3 órá­ban végig pan­csol­tunk, füröd­tünk. Ja, még előt­te reg­ge­li az Alden­té­ben, kis kaja dél­ben a Beach Bar­ban. Haza­jöt­tünk, aztán irány az Alden­te, ahol finom és kom­mersz kaja (para­di­cso­mos tész­ta, french fri­es). Kaja után kis­mér­té­kű pihi, és meden­cé­zés, sak­ko­zás. Utá­na megint ki, a mos­tan­ra már dagá­lyos ten­ger­re, ahol a nagy hul­lá­mok miatt már keve­sebb halat lát­tunk, de annál több reme­te­rá­kot (meg dél­előtt iga­zi, élő csi­kó­ha­lat!). Aztán dög­lés a par­ton estig, majd a vodka/gin + ana­nász (“gin­a­nas”) fel­ta­lá­lá­sa után vacsi a Lotus­ban és az Alden­té­ben is. Illet­ve ezút­tal inkog­ni­tó­ban talál­ko­zás Casper­rel. (“Hel­lo, my fri­end!”) Tele vagyok, álmos vagyok, leég­tem. Det­tó.

2007.08.12.: Máso­dik nap. Most már beteg is vagyok. Det­tó. Kilenc­kor kel­tünk, igé­nyel­tünk törül­kö­zőt, majd jót reg­ge­liz­tünk. Utá­na kimen­tünk a meden­cé­hez, de saj­nos árnyék terén nem áll­tunk a leg­jobb hely­zet­ben. Jacuz­zi, sok für­dés -> nap­szú­rás. Átrak­tuk árnyék­ba a tör­csi­ket (figye­lem, fon­tos momen­tum!), ebéd­kor azon­ban Laci már nem evett, mert hip sza­rul volt. Aztán már Regi is, így alud­tunk néhány órát. Köz­ben meg elfog­lal­ták a helyün­ket, így Laci már nem tud­ta a törül­kö­ző­ket rep­re­zen­tá­ló kár­tyá­kat vissza­sze­rez­ni. Bez­zeg a bátor Regi két távo­li törül­kö­ző­re lecsa­pott, mint a szár vér­cse, és nyert nekünk 100 egyip­to­mi fon­tot! Aztán este ettünk fran­ci­át a Lotus­ban, majd “olaszt” az Alden­té­ben. Este pihi, korán feküd­tünk.

2007.08.13.: Har­ma­dik nap. Nehe­zen indul, mert fárad­tak vagyunk. Regi elkap­ta a … Fára­ók Átkát (egyip­to­mi nya­va­lya). Reg­ge­li után még egy kis egész­ség­ügyi pihe­nés, majd le a ten­ger­re. Sok óra lenn, olva­sás, sakk, kár­tyá­zás, für­dés, evés-ivás. Haza­fe­lé lera­ga­dunk a nagy­me­den­cé­nél, ahol megest pan­csi, sőt, úszás. (Megj.: a sör — Saka­ra már­ká­jú egyip­to­mi — jó!) Vacso­ra: musza­ka, pász­tor­pite, piz­za. Este lába­do­zás, áram­szü­net.

2007.08.14.: Kelés 9‑kor, reg­ge­li­re dőzsö­lés, mert Regi beteg akar marad­ni. Pihi után dél körül lemen­tünk a part­ra. Dié­tás ebéd, sok sakk és kár­tya, meg per­sze für­dés. Haza­fe­lé szo­ká­sos pool-visit (itt jegyez­ném meg, hogy míg Regi Biff-et olvas, én angolt tanu­lok! Ja, és blo­gol­tunk 5 dol­lá­rért.) A tör­csis bácsi jó barát­ként üdvö­zöl. Vacsi­ra sok finom­ság — ugye nem túl sok?! Kaja után — figye­lem! — cso­csó és bil­li­árd, sörö­zés­sel (Stel­la nevű egyip­to­mi ser­ital), mind­ez ingyen a Sports Bar­ban. Tök jó nekünk! Sok az orosz, és mind­járt vége a nya­ra­lás­nak. Hüpp!

2007.08.15.: Regi sze­rint a nap lénye­ge, hogy egész nap nem ját­szot­tunk spee­det (kár­tya, nem­drog). A kaja egész nap nem volt olyan jó, de azért sokat ettünk. Nem vol­tunk a par­ton ebéd után, aztán a nagy­me­den­cé­nél vol­tunk, volt vod­ká­zás. Ahmad, akit egyéb­ként Hal­im­nak hív­nak, fenn­tar­tott két helyet a mi meden­cénk­nél, iga­zi jó barát. Korán fek­vés.

2007.08.16.: Korán kelés, reg­ge­li után taxi­val 15 fon­tért bemen­tünk a romos Hurg­ha­dá­ba. Ott halál­fé­le­lem, has­me­nés­el­le­ni gyógy­szer beszer­zé­se 30 fon­tért. Átve­rős haza­út 25 fon­tért, ezek az ara­bok… Mind­egy, itt­hon vagyunk épség­ben, kül­de­tés tel­je­sít­ve. Vet­tünk képes­la­po­kat, aztán irány a mi meden­cénk. Napo­zás — igen, a napon, dedi­kált helyen, mert mi ilyen jók vagyunk. Sok für­dés (lab­dá­zás), köz­ben ebéd is. Dél­után ugyan­ez, Regi kivég­zi Bif­fet, én az angol köny­vet (hehe, még koráb­ban meg a Nagy Lajost és a Mol­do­vát is). Este a kaja rossz, de nem baj, mert utá­na vég­re hasz­nál­juk a tera­szun­kat, kár­tyá­zunk. Fél 11-től fakír‑, 11-től kob­ra-show, volt néhány dur­va dolog.

2007.08.17.: Utol­só nap. Egész nap für­dés, lab­dá­zás, sakk meg kár­tya. Este 8‑kor irány a rep­tér, a buszon rájö­vünk, hogy a magya­rok­nak sem­mi se jó. 3 óra vára­ko­zás után fel­szál­lás, a haza­úton rossz vacsi és rossz idő­já­rás. Érke­zés haj­na­li 3 körül. Itt­hon vagyunk!

Blogblog, avagy nem arról, ami velem történt

Mos­ta­ná­ban nincs se időm (!), sem ener­gi­ám (ez tény­leg) a blo­go­lás­ra, ami nem jó, hiszen WPad­min ilyen­kor szo­kott betör­ni, és kitö­röl­ni bejegy­zé­se­ket, kom­men­te­ket meg ilye­nek. De majd most!

Szó­val az elmúlt két hét­ben annyi min­den tör­tént ( ugye, Regi?:) ), hogy inkább meg sem pró­bál­tam doku­men­tál­ni az ese­mé­nye­ket. Egy­sze­rű­en csak örül­tem, bol­dog vol­tam, és ez most is így van.

De hogy legyen némi cont­ent, ami még­is meg­fe­lel a life tag­nek…

Ezen a héten annyi­ra nem jött össze a dip­lo­ma­le­ado­ga­tás, mint amennyi­re sze­ret­tük vol­na, de hát jobb a jövő héten, mint a múlt héten. Vagy ha nem is jobb, akkor is ez lesz. Lett 91 olda­lam, még egy­szer átrá­gom magam raj­ta, aztán töb­bet nem is aka­rom lát­ni — van­nak dol­gok, amik­re jóval büsz­kébb vagyok.

Csü­tör­tök, a majd­nem-szín­ház és a majd­nem-sörö­zés, ami azért így sem sike­rült rosszul, sőt…:)

Pén­tek, a gyű-gyű-gyű­rű­ava­tó sza-sza-szak­est, ami így utó­lag bele­gon­dol­va még job­ban sike­rült, mint amennyi­re ott érez­tem. És az after­par­ty utá­na…:)

Blogskin

Ha tren­di jup­pik­ö­csög len­nék, akkor azt mon­da­nám, hogy “követ­ke­zik egy brain­stor­ming ses­si­on”, de mivel nem vagyok az, így csak ide­ra­kok egy msn-logot.

Mar­kert Laci:
csi­nálj nekem egy the­me-et
nem kell bonyo­lult, csak szebb legyen, mint a tied
meg legyen hoz­zám­il­lő

Balázs:
kicsit pon­to­sab­ban?

Mar­kert Laci:
break.com

Balázs:
oké
akkor lelop­juk ezt, csak a break.com helyén markert.hu lesz a logó­ban

Mar­kert Laci:
de annál szebb legyen
legyen ben­ne vala­mi balá­zsos ext­ra
pl. a te sun-flo­wer-edben volt egy virág
ebben meg lehet­ne vala­mi más
vala­mi, ami jel­lem­ző rám

Balázs:
mint rám a virág?

Mar­kert Laci:
pon­to­san!

Új blog, új post

Vala­mi­ért néhány hónap­pal ezelőtt leküzd­he­tet­len vágyat érez­tem arra, hogy bere­giszt­rál­jam a markert.hu doma­int. A gon­do­la­tot tett követ­te: 2007 ápri­li­sá­nak ele­jén sike­re­sen lezá­rult a regiszt­rá­ci­ós pro­ce­dú­ra. Így pedig immá­ron meg­hoz­hat­tam azt a nehéz, de már jó ide­je húzó­dó dön­tést, misze­rint elha­gyom a sar­kot. 24 hónap, majd­nem 240 bejegy­zés, sok szép és sok jó emlék. De hát ne búsulj, Ván­dor, hanem kövesd figye­lem­mel unal­mas és szür­ke hét­köz­nap­ja­i­mat itt is!