Kategória: munka

  • Rövid közlemény

    Teg­nap ettem egy “Bárány­bor­da kap­ros juh­sajt­tal, bepi­rít­va héjas sült­bur­go­nyá­val, friss salá­tá­val” c. dol­got, ittam 6 szil­vás pálin­kát és 4 sört, mind­ezt céges vacsi kere­tei között, ami jól sike­rült. És még más­na­pos se vagyok most.

  • Már csak pár nap…

    Azért nem mon­dom, hogy nem fog hiá­nyoz­ni az IBM. Viszont ma tény­leg sok a mun­ka, de ilyen körül­mé­nyek között egy fok­kal lel­ke­sebb vagyok, mint 200 ember között ülve.

  • Munkahelyem

    Ez itt a mun­ka­vég­zé­sem helye. Bocsá­nat. Jön még kutyá­ra ború.

  • Hétfőn…

    … nagy vál­to­zás fog tör­tén­ni. Majd mesélek… Iga­zá­ból ezt csak azért írtam, hogy eltűn­jön a “haha­ha”. Tes­sék, Regike.

  • Munkahelyi masszázs

    Nek­tek mi jut esze­tek­be arról a kife­je­zés­ről, hogy mun­ka­he­lyi masszázs? Nekem a mai nap után egy ártat­lan­nak kiné­ző, fia­tal lány, aki hihe­tet­len fáj­dal­mak osz­tá­sá­ra képes. Ilyen egy­ol­da­lú vere­ke­dés­ben se vet­tem még részt. Mert az ugye nem jár­ja, hogy egy hatal­mas rop­pan­tást köve­tő fáj­da­lom­hul­lám elül­té­vel fel­kel­jek a fur­csa szék­ből, és meg­üs­sem, mert még­is­csak. Viszont ami­kor abba­hagy­ta a…

  • Munka

    Ha már a sza­va­zás is erről szól… Mos­ta­ná­ban sokat dol­go­zom, nagyon sok meló van. Van egy­szer­re két pro­jekt is, ami­ben sok min­dent kell csi­nál­nom, amel­lett meg a szo­ká­sos min­den­na­pi fel­ada­tok (nincs konk­ré­tum, ennyi bőven elég). A napi 8 (9, 10, …) óra hihe­tet­le­nül gyor­san elmegy, az ember bemegy ( vagy sze­ren­csés eset­ben fel­kel, és lenyúl a…

  • Ma nem esett az eső…

    …, de ha az ember dol­go­zik, akkor nagyon hamar el tud men­ni egy egész nap. Aztán egy egész hét. Sőt, akár egy hónap is. Vala­ki kocog­tas­sa meg a vál­lam, ha har­minc leszek! Köszi!

  • Laptop a családban

    A mai napon meg­kap­tam ezt: Olyan kis csú­nya sze­gény, de a bel­se­je, meg amit tud, az tet­szik. Mon­dom ezt most, két óra hasz­ná­lat után. Megy ez.

  • Csovászolás

    Nehéz időn­ként a blog­ger éle­te. No nem első­sor­ban azért, mert a tör­té­né­sek nyo­mon köve­té­se, az ese­mé­nyek átélé­se vagy a prob­lé­mák meg­ol­dá­sa nehéz, hanem mert vala­mi­lyen szin­ten eze­ket meg kel­le­ne örö­kí­te­ni. Ez az, ami még nem jól megy. Meg ugye el kéne dön­te­ni előbb-utóbb azt is, hogy milyen blog legyen ez. Bár most meg az a…