Regi meg a kamion

Teg­nap elmen­tünk Regi apu­ká­já­val vacso­ráz­ni, és ennek örö­mé­re Regi vezet­het­te ezt:

L200

Izé, ez a “kocsi” akko­ra, mint egy kami­on. Én a hát­só ülé­sen úgy érez­tem magam, mint a 27-es buszon. Par­kol­ni már nem sike­rült Regi­nek, per­sze én leszek az utol­só aki emi­att szól­na neki, hisz nekem már a Suzu­ki­val meg az Ibi­zá­val is komoly gond­ja­im van­nak időn­ként. (Más­kor meg úgy bepar­ko­lok a leg­ki­sebb, 10 méte­res hely­re, mint egy hős.)

Továb­bá, ha már autós téma van.

Ha len­ne sok pén­zem, ven­nék az Ibi­zá­ra vala­mi­lyen szép fel­nit, mond­juk ilyet:

Felni

Per­sze egy­elő­re ez a veszély nem fenye­get. Sebaj, majd erő­sen lot­tó­zom.

Hétvége — vigyázat, hosszú!

Huh, hát ez egy fur­csa hét­vé­ge volt. Miért is?

Pén­tek
Mun­ka után irány a város. Dugó volt, de hát ki lehet kerül­ni min­dent, kel­lő ügyes­ség­gel. Per­sze kel­lő ügyes­ség­gel nem csak én ren­del­ke­zem…

Betonkeverő
Beton­ka­va­ró

Mond­ja meg nekem vala­ki, hogy mit csi­nál egy beton­ke­ve­rő a Fel­ső­er­dő­sor utcá­ban? Nem, nem épít­ke­zés­re ment, mert akkor nem pont a dugó­ke­rü­lő útvo­na­lon tötyö­rög­tem vol­na mögöt­te 5 per­cen keresz­tül. Szó­val a meg­fej­tés az, hogy a b.keverő bará­tom nem akart ácso­rog­ni, ezért inkább a gép­jár­mű­vé­re mére­te­zett bel­vá­ro­si utcá­kat rót­ta. És akkor a fan­tasz­ti­kus teher­fu­va­ro­zók szer­ve­ze­te hab­zó száj­jal til­ta­ko­zik az ilyen melá­kok bel­vá­ros­ból való kitil­tá­sa ellen, mond­ván nekik arra kell men­ni­ük. Ja, per­sze.

Sebaj, ugor­junk, illet­ve men­jünk tovább a Király utcán. 35 perc alatt értem Göd­ről a Nagy­kör­út­hoz, az elég jó a pén­te­ki csúcs­for­ga­lom ide­jén. A keresz­te­ző­dés­ben sár­gán vil­lo­gott a lám­pa, de leg­alább lát­tam egy szép kocsit.

R8
R8, csak ennyi

Jött kereszt­be a kör­úton, per­sze nem enge­dett át, de a mögöt­te jövő igen. Lefo­tóz­ni már nem volt időm (meg hát elég merész dolog len­ne a vil­la­mos­sí­nek köze­pén áll­va fotóz­gat­ni), de kb. ilyen volt. Juhé, na, men­jünk is tovább.

Végig a Király utcán, ez min­dig a leg­jobb meg­ol­dás sze­rin­tem. A végén sor van a Deák tér­nél, de még min­dig jobb, mint az And­rássy út, ami az Okto­gon­tól (rossz eset­ben a Hősök teré­től) áll. Per­sze az ácsor­gás se rossz, mert az ember lát­hat sok érde­kes dol­got, főleg akkor, ha lom­ta­la­ní­tás van.

Maci
Sze­gény plüss­ma­ci

Ez a sze­gény méte­res mac­kó ott ült a sze­mét között, új csa­lád­ra vár­va. Nem vet­tem fel, mert lehet, bol­hás volt. Azóta már biz­tos befo­gad­ta egy sok­gyer­me­kes csa­lád, ahon­nan majd jövő­re dob­ják ki az utcá­ra. Ki tud­ja, lehet, hogy ez a mos­ta­ni már a soka­dik csö­ve­zé­se volt sze­gény­nek. De ne érzel­gős­köd­jünk, hanem kanya­rod­junk vég­re ki!

A Deák tér néha köz­le­ke­dé­si rém­álom, néha viszont a meg­fá­radt uta­zó úgy érke­zik ide kocsi­já­val, mint az oázis­hoz a kara­ván. Ti. van, mikor 20 perc, míg elérsz az And­rássy úttól az Asto­ri­á­ig, és van olyan is, hogy vala­mi­ért min­den­hol dugó van, de a Deák tér tel­je­sen üres.

Deák tér
A kies Deák tér

Házi fel­adat: talál­juk meg a kirót a képen, haha. No sebaj, szó­val halad­junk, mert dudál­nak. Már az ember ki sem bon­ta­koz­hat fény­ké­pe­zői-művé­szi való­já­ban, mert siet­ni kell, ilyen ez a világ.

A nap továb­bi része rövi­den: fel­vet­tem Regit meg még két utast az Asto­ri­á­nál, aztán lemen­tünk Sze­ged­re. Pont kifog­tuk a kiégett kami­on műsza­ki men­té­sét (miért van dugó este 10-kor az M5-ösön, ha a bal­eset dél­után 3‑kor volt?), így fél 11-re értünk le. Volt cso­csó, vízi­pi­pa, kevés­ke barack­lé, de buli­zás az nem nagyon. Viszont fel­ke­res­tünk egy helyet, amit már nagyon sze­ret­tünk vol­na.

Boci
Boci tej­ivó

Ez a Boci tej­ivó vala­mi fan­ta­szi­kus hely. Én el nem tud­tam kép­zel­ni, hogy egy ilyen régi, hagyo­má­nyos tej­bár mire lehet jó (a tejet imá­dom, de azért bár­ba nem jár­nék csak a tejért), de most már tudom. Van ren­ge­teg nagyon jó kaja, sok­fé­le tejes és egyéb ital, és nagyon olcsó az egész kíná­lat. Ha vala­ki Sze­ge­den jár, fel­tét­le­nül néz­ze meg, mert érde­mes. Elmen­tünk este, “buli helyett”, és …

Szom­bat
… és a szom­ba­tot is ébre­dés után itt kezd­tük. Aztán meg jöt­tünk haza, hir­te­len. Dél­után vol­tunk egy kicsit a Mam­mut­ban, aztán irány haza, Szi­get­ha­lom­ra. Pihe­nés.

Este meg irány a város, ahol Mesi­ék­kel talál­ko­zunk az Ecker­mann­ban. Üze­net az üze­mel­te­tők­nek: ez egy kávé­zó, nem egy kocs­ma, és nem egy tán­cos lokál. Ide az embe­rek beszél­get­ni jár­nak (meg kávéz­ni, per­sze). A beszél­ge­tést elég­gé meg­ne­he­zí­ti az, ha két 20 kilós hang­fal üvöl­ti a zenét az ember fülé­be. Viszont a han­gyás-her­nyós ter­mé­szet­film tök jó volt, az marad­hat.

Ecker­mann után még átmen­tünk a Cla­ro­ba, ahol csak huzat volt, de leg­alább lehe­tett beszél­get­ni. Aztán haza­vit­tük Mesit, és irány újra haza. Üze­net a Q7-es veze­tő­jé­nek, aki haj­na­li egy­kor ledu­dál­ta a haja­mat a Dob utcá­ban: a tie­det …

Vasár­nap
Vasár­nap pihen­tünk — vol­na, ha nem kel­lett vol­na víz­re ten­ni a csó­na­kot Rác­ke­vén. Így viszont víz­re tet­tük a csó­na­kot, vagy­is ez is majd­nem csak terv maradt, mert nem sike­rült meg­fe­le­lő mére­tű után­fu­tót sze­rez­ni, így meg a végén majd­nem kéz­ben kel­lett cipel­ni 500 métert a csó­na­kot. De azért csak meg­ol­dot­tuk, a házat se tör­ték fel a télen, szó­val nyu­god­tan tér­het­tünk haza.

Dél­után pihe­nés (2013-ban a Fra­di már négy­sze­res BL-győz­tes, hehe), tanu­lás (vagy segí­tés), piz­zá­zás, autó­mo­sás (csil­log ‘biza). Haza­fe­lé még útba ejtet­tük Ger­gő­éket, hogy fel­mar­kol­juk az eskü­vői meg­hí­vót :) Ha min­den jól megy, akkor mi visszük majd az ifjú párt a lako­da­lom­ra, és akkor 1.) lehet sokat dudál­ni, 2.) lehet fel­dí­szí­te­ni a kocsit min­den­fé­le sza­lag­gal, 3.) lehet csi­nál­ni kon­zerv­do­bo­zok­ból ilyen zör­gős cuc­cot, amit aztán húzunk magunk után!

Most pedig itt vagyunk Gödön, és kikér­de­zem az angol kife­je­zé­se­ket Regi­től. Van 340 darab, nem fogunk unat­koz­ni. Kész vagy, Regi? :)

Autós poszt megest

Vasár­nap kicse­rél­tem egy egész izzót az Ibi­zá­ban. A bal első tom­pí­tot­tat. Nagyon dur­va volt, nem kívá­nom sen­ki­nek…

Teg­nap kicse­rél­tem négy kere­ket az Ibi­zán. A bal elsőt, a hát­sót, és a jobb hát­sót, meg az elsőt. Kegyet­len volt, higgyé­tek el nekem…

Seat Sz.szt.miklós — nemnemsoha

Na, akkor ez most ilyen “fogyasz­tó­vé­dős” poszt lesz. Hét­vé­gi, saját, köz­vet­len tapasz­ta­la­tok alap­ján, hogy a hite­les­ség töké­le­tes legyen.

Vasár­nap anyu beje­len­tet­te a Fabi­át meg az Ibi­zát “tava­szi átvizs­gá­lás­ra és kerék­cse­ré­re”. Kap­tunk ugyan­is off­line spam-et (ejtsd szó­ró­la­pot), hogy most csak 4200 forint az egész, és ez milyen jó. Tény­leg jó, ha azt vesszük, hogy 5000-ért cse­rél­nek gumit a köze­li gumis­nál (ti. a Fabi­án könnyű­fém fel­ni van, és így a kerék­cse­re házi­lag nem elvé­gez­he­tő, mivel nem kere­ket, hanem gumit kell cse­rél­ni). Szó­val anyu fel­hív­ta őket, külön meg­kér­dez­te, hogy gumi­cse­ré­vel is annyi az ár, mint kerék­cse­ré­nél (“Ter­mé­sze­te­sen!” — hang­zott a válasz). Remek, deal, mehe­tünk.

Men­tünk is, 9 óra előtt meg­je­len­tünk a Fabi­á­val a szer­víz­nél. 10-re meg az Ibi­zát kel­lett vol­na vin­ni, de simán bele­fér az is, hogy ket­ten megyünk mind­két kocsi­val, hisz — a szer­víz sze­rint — az egész átvizs­gá­lás gumi­cse­ré­vel együtt “leg­fel­jebb 20–25 perc”. Egy óra eltel­té­vel még min­dig nem szólt sen­ki, hogy kész a kocsi, addig fél­szem­mel lát­tuk, ahogy 5–10 per­cen­ként vala­ki oda­sé­tál az autó­hoz, vala­mit csi­nál pár másod­per­cig, aztán megy tovább. Aztán pár perc múl­va jött egy jómun­kás­em­ber, hogy akkor “kész”. Mivel nem nagyon lát­tuk, hogy a kocsi­val komo­lyabb dolog is tör­tént vol­na a simo­ga­tá­son túl, meg­kér­dez­tük, hogy ugye meg­volt a gumi­cse­re is? “Gumi­cse­re? Hát azt nem mond­ták…” — Nem, vicc­ből van tele a hát­só ülés autó­gu­mik­kal, nyil­ván mi így uta­zunk min­den­ho­va. Meg per­sze azt is csak tré­fá­ból kér­dez­tük meg, hogy a téli abron­cso­kat átveszik‑e, mert mi már nem akar­juk hasz­nál­ni újra. Szó­val nyel­tünk egy nagyot, meg még egyet, és meg­be­szél­tük a fél szer­víz­zel, hogy talán egy gumi­cse­rét is meg­ejt­het­né­nek a kocsin…

A követ­ke­ző más­fél órát sike­rült a kocsit néz­ve eltöl­te­ni, mert a gumi­cse­re közel folyt hoz­zánk. Én nem vagyok egy nagy autó­sze­re­lő, de sze­rin­tem 4 fel­nin 4 téli gumit 4 nyá­ri gumi­ra cse­rél­ni

  1. nem kel­le­ne más­fél órá­ig húz­ni;
  2. nem kel­le­ne össze­sen 6‑szor újra­fúj­ni a 4 kere­ket;
  3. nem kel­le­ne össze­sen 6‑szor cen­tí­roz­ni a 4 kere­ket.

Mert­hogy pon­to­san ez tör­tént. Más­fél órá­ig tar­tott, míg a négy sze­ren­csét­len kere­ken lecse­rél­te a négy sze­ren­csét­len gumit a sze­re­lő úr…

Ezek után még egy meg­le­pe­tés várt min­ket: a szám­la. Ugyan­is a 4000 körü­li átvizs­gá­lás­ból vala­hogy 12000 lett, hir­te­len fel­szá­mol­tak 2000-et a gumi­cse­ré­ért (ami ugye ugyan­annyi­ba kerül­ne, mint a kerék­cse­re), meg 6000-et egy elekt­ro­mos tör­lé­sért (vilá­gí­tott egy lám­pa a műszer­fa­lon, azt “kija­ví­tot­ták”).

Szó­val: Seat Szi­get­szent­mik­lós — kösz, de töb­bet nem. Ti se, sen­ki se. Még akkor se, ha szép, nagy akvá­ri­u­mok van­nak ott szép halak­kal.

Régi idők kocsijai

A minap mozi­ban vol­tunk a Duna Pla­za c. bevásárló‑, szó­ra­koz­ta­tó- és pénz­köl­té­si köz­pont­ban. A par­ko­ló­ban készült e két fény­kép.



Hogy miért nem voltam a saját szülinapi bulimon…?

Szer­da este kide­rült, hogy a csü­tör­tök nem a koráb­ban meg­ter­ve­zett napi­rend sze­rint fog ala­kul­ni, még­pe­dig azért, mert haj­nal­ban Regi­vel elin­du­lunk Szkop­je felé, hogy aztán rög­vest vissza is jöj­jünk, amint lehet.

Kalan­dos utun­kat örö­kí­ti meg eme nagy­sza­bá­sú poszt.

Indu­lás
Haj­na­li fél 5‑kor csö­rög a tele­fon, fel­ka­pom: Ki az? — Itt Regi beszél. — Na, mi az, sze­vasz! — Elté­ved­tem, és a kis­ál­lat­te­me­tő­nél vagyok, Alsó­né­me­di hatá­rá­ban!
És tény­leg ez tör­tént. De aztán csak sike­rült talál­koz­nunk, és fél 6 körül már a sz.szt.miklósi meki­ben köl­töt­tük tar­tal­mas reg­ge­lin­ket. Ezután pedig az M5-ön repesz­tet­tünk:

Sze­ged
A 8 óra már Sze­ge­den foga­dott min­ket, aho­lis sok fel­ada­tunk volt. Én pél­dá­ul leit­tam maga­mat kávé­val. Per­sze nem ez volt a fő cél: utas­biz­to­sí­tás, zöld­kár­tya, ilye­nek… A fon­tos dol­gok után úgy gon­dol­tuk ránk­fér pihe­nés­kép­pen egy kis sop­pin­go­lás, úgy­hogy a helyi bót­ban be is sze­rez­tünk két diva­toss nap­szem­üve­get, occsó­ér’:

Napszemcsik

Határ
Ezután már nem volt meg­ál­lás, irány Szer­bia. Ha egy éve men­tünk vol­na, akkor Szer­bia és Mon­te­neg­ró, még koráb­ban meg Jugo­szlá­via. Most meg már csak lazán Szer­bia és szer­bek, ha min­den papír­for­ma sze­rint ala­kul, akkor nem­so­ká­ra Koszo­vó se lesz nekik. Hehe. Viszont a szer­bek rászol­gál­nak a hír­ne­vük­re, mert pl. autót azt meg­le­he­tő­sen fur­csán vezet­nek, főleg két­sá­vos úton. Ti. ilyen­kor elő­sze­re­tet­tel hasz­nál­ják a leál­ló­sá­vot, akár őket elő­zik, akár for­dít­va. Ez a gya­kor­lat­ban így néz ki:

Belg­rád
Belg­rád­ról nem sokat beszél­nék. Bocs.

Hm

Ellen­ben ha nem Belg­rád, akkor szer­pen­tin, mint itt:

Egy­szer sem volt élet­ve­szé­lyes elő­zé­sünk, mert anyu­ék is olvas­sák a blo­go­mat. Hel­lo, anyu, hel­lo, apu.

Még Szer­bia
Ami­kor nem volt sem­mi érde­kes sem, akkor ez volt:

Haza­fe­lé
Most ment el vég­képp min­den ener­gi­ám a blo­go­lás­tól, így hát meg­sú­gom, hogy haza­ér­tünk épen, egész­sé­ge­sen.
Itt pél­dá­ul este volt:

Itt meg már éjsza­ka:

Összeg­zés

  • 2 ember
  • 24 óra autó­ban
  • 1700 km
  • 1 magyar­gyű­lö­lő szerb ben­zin­ku­tas
  • 1 udva­ri­as, de miat­tunk már magyar­gyű­lö­lő szerb ben­zin­ku­tas
  • 6 Red Bull
  • 5 hisz­ti
  • 10 mély­pont (fejen­ként)

Köszö­nöm a figyel­met, jó éjt min­den­ki­nek!

Leleplezőpost

 

Az Ibi­za csak alibi(za). (én is bocs)

 

q7

 

*A tulaj sze­mé­lyi­sé­gi joga­it tisz­te­let­ben tart­va (eny­he és igen érde­kes gri­masz) muszáj volt a fen­tebb lát­ha­tó apró kor­rek­ci­ót elvé­gez­ni.