Másfél

Huhh. Kell most egy kis pihe­nés. El is mon­dom, hogy mi volt az elmúlt napok­ban, mert ilyet se csi­nál­tam rég.

Szer­da haj­nal, reg­gel, dél­előtt. Hm… :)

Szer­da dél­után. Val­szám ZV ered­mény­hir­de­tés. Fél óra sor­ban­ál­lás után kide­rült, hogy négy oldalt tele­ír­va, egy hibát vét­ve nem kap­ha­tok ötöst, mert csak. Tény­leg főben­já­ró bűn “tel­je­sen függetlenek”-et írni “páron­ként kizá­ró­ak” helyett, nem is értem, hogy a hall­ga­tói jog­vi­szo­nyo­mat miért nem vet­ték el. Sebaj, a négyes a rea­li­tás. Követ­ke­zik a TH, 8‑án. Juhé.

Kávé­zás után krav-maga, mert az nem jár­ja, hogy két hétig sem­mim se fáj. Késes fenye­ge­té­sek meg táma­dá­sok elle­ni véde­ke­zés volt a téma, így ezút­tal az alkar­ja­i­mat fáj­lal­ha­tom egy darabig.

Szer­da este. Talál­ko­zás Bálinttal, aztán irány a Pus­kin mozi. (Előt­te egy sör a Gri­nyó­ban. Nosz­tal­gia, mi?) Taran­ti­no új film­je, a Halál­biz­tos. Jó, nagyon jó, oltá­ri jó film! Köszi, [ori­go] Film­klub, de főleg köszi, Bálint.

Szer­da éjsza­ka. Mozi után irány az AP, pon­to­sab­ban a cso­csó­klub. (Illet­ve előt­te még két mézes barack a Ber­csé­nyi­ben, köszi, Tom!) Rég nem jár­tam ott, a leg­utób­bi láto­ga­tá­som igen­csak kalan­dos­ra sike­re­dett… Azt nem mon­dom, hogy túl nagy par­ty lett vol­na, azt se, hogy nem let­tem vol­na szí­ve­seb­ben más­hol (pl. ágy­ban, pár­nák közt). De az tény, hogy ittunk (ez innen­től kezd­ve defi­ní­ció sze­rint “Bálint és Laci ivott”) egy abszin­tot, egy sört, meg búcsú­zó­ul egy (hm, más­fél) tequi­lát. Brrrr.

Csü­tör­tök haj­nal. Éjsza­kai hatos­sal el egé­szen a Baross utcá­ig, onnan meg vissza­cso­rog­tunk egé­szen a ZP-ig. Itt már meg­le­he­tő­sen fog­hí­jas volt a tár­sa­ság, mert­hogy ket­ten marad­tunk Bálint­tal. Per­sze ez nem szeg­te ked­vün­ket, úgy­hogy menet­köz­ben elfo­gyott még egy sör. (Hova van az leír­va, hogy utcán nem lehet alko­holt inni?) Üze­net nekem: nem jó ötlet Rid­dim Colony-mat­ri­cát ragasz­ta­ni a pólóm­ra, mer’ csú­nya és koszos lesz, és nem lehet ren­de­sen leszed­ni — más­kor ne csi­nál­jam, jó?

A “buli” továb­bi része­i­re egy­re job­ban rányom­ta bélye­gét a tete­mes mennyi­ség­ben elfo­gyasz­tott etil-alko­hol. Kez­dés­nek ittunk stroh rumot, ami már önma­gá­ban rossz. Én ittam egy gin­to­ni­kot (tisz­tán emlék­szem, hogy vala­mi­ért egy­szer­csak meg­it­tam húzó­ra, de hogy miért?), Bálint meg vala­mi mást, de arra már nem emlék­szem. És arra se nagyon, hogy melyik hülyé­nek jutott eszé­be, hogy igyunk még egy stroh rumot. Mind­egy, ugor­junk — mond­juk Bálint ágyá­ba, mert én ott alud­tam, ő meg a földön.

Csü­tör­tök dél­előtt. Dénes tele­fon­já­ra kel­tem. Vagy vala­mi más­ra, de nem kel­lett vol­na elkap­kod­ni. A piros 7‑esen utaz­ni a Móricz­tól a Róna utcá­ig kész rém­álom volt, itt sze­ret­nék elné­zést kér­ni azok­tól, aki­ket tele­fo­non zak­lat­tam. Nem akar­tam elalud­ni, muszáj volt vala­hogy ébren len­nem, a tele­fon meg jó ötlet­nek tűnt. 11 körül már meg is érkez­tem Dénes­hez. Itt volt egy vic­ces rész, ami­ko­ris meg­ál­la­pod­tunk, hogy tekin­tet­tel az én álla­po­tom­ra meg az ő álmos­sá­gá­ra, “alszunk tíz per­cet”. (Ő az ágy­ban, én a földön.)

Csü­tör­tök dél­után. Ket­tő körül sike­re­sen fel is kel­tünk… Dénes levág­ta szé­pen a haja­mat, aztán las­san eltá­voz­tam. Üze­net Dénes­nek: más­kor ne engedj be Jeho­va Tanúit/szcientológusokat, még akkor se, ha fia­tal lányok képé­ben támad­nak. De ezt már te is tudod, hehe.

És ekkor­tájt már nem is volt iga­zán sok egész­ség­ügyi prob­lé­mám, úgy­hogy be is fejezem.

Közzétéve:
alkohol, élet kategóriába sorolva

Gyereknap

Gye­rek­nap. Egy nap, ami­kor a fel­hőt­len gyer­me­ki lété a fősze­rep. Azt csi­ná­lod, ami­hez ked­ved van, és sen­ki se szól­hat sem­mit. És ez egé­szen addig tart, amíg a csa­lád gene­rá­ci­ós lán­cá­ban Te vagy a leg­al­só szint, ergó addig, amíg nincs mini­mum egy kis lur­kód (még egy vélet­len zabi­gye­rek se).

Gye­rek­nap alkal­má­ból hát egész nap jól szórakoztam:

  • meg­etet­tem a kutyákat;
  • össze­szed­tem a kutya­szart a kertben;
  • lenyír­tam a füvet;
  • kivit­tem a szemetet;
  • folya­ma­to­san (sic!) tanulgattam a val­szám ZV-re.

Ahogy látom, mos­ta­ná­ban min­den post ilyen fel­so­ro­lá­sos. Bocs.

Közzétéve:
élet kategóriába sorolva

TODO, de most tényleg

Régen, ami­kor még mint­egy HK‑s vol­tam, nagyon szé­pen fel­ír­tam, hogy mit meg mikor­ra kell meg­csi­nál­ni (ezt hív­ják ugye todo listnek), és az ese­tek 90%-ában álta­lá­ban sike­rült is vég­hez­vin­ni a teen­dő­ket határ­idő­re. Cse­ré­be viszont elkezd­tem a talál­ko­zók­ról meg egyéb eventekről elkés­ni, és ez a rossz tulaj­don­sá­gom saj­nos még most is meg­van. Vala­mit vala­mi­ért, ya know.

Szó­val akkor most fel­írom ide, hogy mit kell meg­csi­nál­nom záros határ­időn belül. Hát­ha működik.

  • A tava­lyi melót befe­jez­ni végre;
  • tanul­ni val­szá­mot ZV-re;
  • befe­jez­ni a kurt coba­ines film fel­ira­tá­nak lefordítását;
  • meg­sze­rez­ni egy sza­ba­don ter­jeszt­he­tő soro­zat első öt évad­ját, ráéget­ni a fel­ira­tot, kiír­ni DVD-re;
  • Anett­nek egy DVD‑t adni;
  • fel­köt­ni a trombitafolyondárt;
  • átvin­ni a másik gépet a másik szobába;
  • ren­det rak­ni a hálószobában;
  • ren­det rak­ni a dolgozószobában;
  • Mesi­nek egy soro­za­tot kiírni.

Majd kihú­zom a dol­go­kat, ahogy vég­zek velük.

Közzétéve:
élet kategóriába sorolva

Brúnó

Egye­dül vagyok itt­hon, éppen a dél­utá­ni szi­esz­ta előt­ti dél­előt­ti szi­esz­tá­mat töl­töt­tem, ami­kor csen­get­tek. A vil­lany­óra-leol­va­só úr jött — talál­já­tok ki, hogy miért — vil­lany­órát leol­vas­ni. Nosza, be is enged­tem, Brú­nót meg jól lefog­tam, nehogy vala­mi baja essék (a vil­lany­óra-leol­va­só úrnak — továb­bi­ak­ban: bácsi). A bácsi befu­tott a terasz­ra (védett hely), és gyor­san leol­vas­ta az óra­ál­lást. Mielőtt fel­esz­mél­tem vol­na (ja, mert köz­ben én már mel­let­te áll­tam, mert ki kel­lett nyit­ni az óra­szek­rényt is), a bácsi fog­ta magát, és elin­dult kife­le. No de Laci csak egy van, és ha éppen a tera­szon áll és az óra­szek­rényt zár­ja, akkor nem a kert­ben van, hogy Brú­nót lefog­ja… Szó­val ez a pöcs majd­nem fel­za­bál­tat­ta saját magát Brú­nó­val: Brú­nó meg­in­dult, a bácsi rájött, hogy most vala­mi hatal­mas hülye­sé­get csi­nált, én meg rohan­tam, hogy lefog­jam a kutyát. Lát­tam Brú­nó sze­mé­ben azt a csil­lo­gást, ami­vel reg­gel fogad­ja a kajás­küb­li­jét… Sze­ren­csé­re még idő­ben elkap­tam Brú­nót, így ma is eggyel több ember­éle­tet men­tet­tem meg, mint teg­nap. Bár így meg ki kell fizet­ni villanyszámlát…

Blogblog, avagy nem arról, ami velem történt

Mos­ta­ná­ban nincs se időm (!), sem ener­gi­ám (ez tény­leg) a blo­go­lás­ra, ami nem jó, hiszen WPad­min ilyen­kor szo­kott betör­ni, és kitö­röl­ni bejegy­zé­se­ket, kom­men­te­ket meg ilye­nek. De majd most!

Szó­val az elmúlt két hét­ben annyi min­den tör­tént ( ugye, Regi?:) ), hogy inkább meg sem pró­bál­tam doku­men­tál­ni az ese­mé­nye­ket. Egy­sze­rű­en csak örül­tem, bol­dog vol­tam, és ez most is így van.

De hogy legyen némi cont­ent, ami még­is meg­fe­lel a life tagnek…

Ezen a héten annyi­ra nem jött össze a dip­lo­ma­le­ado­ga­tás, mint amennyi­re sze­ret­tük vol­na, de hát jobb a jövő héten, mint a múlt héten. Vagy ha nem is jobb, akkor is ez lesz. Lett 91 olda­lam, még egy­szer átrá­gom magam raj­ta, aztán töb­bet nem is aka­rom lát­ni — van­nak dol­gok, amik­re jóval büsz­kébb vagyok.

Csü­tör­tök, a majd­nem-szín­ház és a majd­nem-sörö­zés, ami azért így sem sike­rült rosszul, sőt…:)

Pén­tek, a gyű-gyű-gyű­rű­ava­tó sza-sza-szak­est, ami így utó­lag bele­gon­dol­va még job­ban sike­rült, mint amennyi­re ott érez­tem. És az after­par­ty utána…:)

Közzétéve:
blog, élet kategóriába sorolva

Fáradtan

11 óra alvás után olyan fáradt vagyok, hogy ma sem lesz nor­má­lis post, úgy érzem.

Ezen­kí­vül orvul betá­ma­dott az ISP‑m, az Invi­tel. Jó dolog ez a sáv­szé­les­ség-négy­sze­re­zés, csak most vala­hogy annyi­ra nem érzem:

8Mbit by Invitel

Közzétéve:
élet kategóriába sorolva

05.05.: 5 év

Érett­sé­gi talál­ko­zó. Az első ilyen. Öt éve érett­sé­giz­tünk. Öt éve. Mint­ha ma lett vol­na, hogy nem tudom abba­hagy­ni a röhö­gést Dénes mel­lett biosz órán. (Vagy hogy meg­rá­zott az áram — ez egy másik biosz óra volt, de leg­alább olyan vic­ces.) Nyelv­tan fele­lés a foné­mák­ból meg a mor­fé­mák­ból. Iro­da­lom órán V. Lász­lót sza­val­ni. Tör­té­ne­lem­hez tér­ké­pek a szer­tár­ból. Ének órán — megint­csak Dénes­sel — elha­tá­roz­zuk, hogy belé­pünk a kórus­ba, mert akkor talán eljut­ha­tunk Ame­ri­ká­ba. Rajz órán intőt/dicsérőt irat­ni az ellen­őr­ző­be, hogy ne lát­szód­jon, hogy az adott oldal tele van fir­kál­va. Test­ne­ve­lé­sen fociz­ni. Mate­ma­ti­kán tanul­ni. Néme­ten beszél­ni arról, hogy a képen barack vagy alma van, mire a tanár frö­csög­ve rádor­dít, hogy “fogd már be vég­re a szá­dat”. (Másik német­órán meg nyá­lat csor­gat­ni a tan­könyv­be, csak hogy az azna­pi foga­dó­órán legyen a tanár­nak témá­ja.) És még ren­ge­teg vic­ces élmény. És mind leg­alább 5 éve volt, de inkább 11 (átlag meg 8, matek fak­tos voltam).

into_01.jpg
into_02.jpg
into_03.jpg
into_04.jpg
into_05.jpg
into_06.jpg
into_07.jpg
into_08.jpg

Közzétéve:
élet kategóriába sorolva

Make good things, and good things happen

Hiá­ba vagyok hatal­mas My Name Is Earl-fan, eddig vala­hogy nem tet­tem tel­je­sen (egy­ál­ta­lán nem) maga­mé­vá (maga­mat évá­vá?) a fen­ti gon­do­la­tot (egy mon­dat, három záró­jel, bámu­la­tos iro­dal­mi magas­sá­gok). De most nagyon megpróbálom.

A mai napon a Magyar Pos­tá­val foly­ta­tott har­com­ban olyan mély­sé­gek­be (két sor­ral fel­jebb ott ül a “magas­sá­gok”, figye­led?) süllyed­tem, ami miatt ezen­nel elha­tá­ro­zom, hogy meg­ja­vu­lok — leg­alább­is e szem­pont­ból. Nem szíd­om töb­bet a pos­tást, nem érde­kel, hogy min­dig össze­fir­kál­ja a cím­la­pot, nem szíd­om ugyan­ezért a pos­ta­ve­ze­tőt tele­fo­non, és nem károm­ko­dom akkor, ha fel­ide­ge­sít az indo­ko­lat­lan pos­tai vára­ko­zás. Pos­ta, fogadd el béke­job­bom, legyünk barátok!

Meg­lát­juk, hogy ezál­tal mennyi­vel lesz sike­re­sebb az a pár dolog, ami mos­ta­ná­ban nem megy annyi­ra. Pél­dá­ul nem vélet­le­nül nem írok mos­ta­ná­ban a tőzs­dei sike­re­im­ről, mert­hogy nin­cse­nek. De majd most! A dip­lo­ma is csú­nyán meg­akadt, leg­alább­is ami a mun­kás részét ille­ti (a szö­ve­get csak írni kel­le­ne, arra ott van a hét­vé­ge). De majd most!

És hogy lás­suk, mennyi­re műkö­dik a dolog: még csak szü­le­tő gon­do­lat volt a fent rész­le­te­zett terv, ami­kor hatal­mas siker­él­mény része­se let­tem. A szak­irá­nyos beszél­ge­tő­es­ten megint nekem kel­lett kép­vi­sel­nem a szak­irá­nyo­mat, sze­ren­csé­re most ott vol­tak a Ger­gők is (both Ger­gő: a Tóth meg az Ert­li). Tavaly vala­mi rém­álom volt ugyan­ezen ese­mény, sen­kit se érde­kelt a szak­irány, csak szi­vat­ni jöt­tek oda az érdek­lő­dök, meg is lát­szott az egész a jelent­ke­zé­si szá­mo­kon. Erre fel most nálunk volt a leg­több ember, két órán keresz­tül folya­ma­to­san szto­riz­gat­tunk, mesél­tünk a taná­rok­ról, tár­gyak­ról, méré­sek­ről, önla­bok­ról, min­den­ről, ami csak eszünk­be jutott. Jó volt, tény­leg. Csak az rossz kicsit, hogy már mi vagyunk azok, akik a dip­lo­ma­mun­ká­juk­ról mesél­nek, meg arról, hogy milyen volt eddig az egész. Teg­nap­előtt vol­tunk első­sök, teg­nap kerül­tünk szak­irány­ra, és ma meg már itt tar­tunk. Hihe­tet­len. Félek, hogy mi lesz holnap…

Közzétéve:
élet kategóriába sorolva

Kirándulásblog: Velence-Esztergom, NOT

Az aláb­bi tör­té­net­ben elme­sé­lem, hogy indul­tunk el Velen­cé­re, majd — meg­gon­dol­ván magun­kat — Esz­ter­gom­ba, végül pedig Pilis­csa­bán kötöt­tünk ki. Illet­ve ezt nem rész­le­te­zem, mert tény­leg így volt.

No comment:)
Meg­szent­ség­te­le­ní­tet­tünk egy szo­bor­cso­por­tot a PPKE campuson

Pázmány Péter megteremt minket
De Páz­mány Péter annyi­ra nem hara­gu­dott, mert nyúj­tot­ta nekünk az ujját

Jön nekünk a vonat
Miu­tán majd­nem geo­cachin­gel­tünk egyet, tra­ins­pot­tin­gol­tunk pihe­nés gyanánt

Mesi komor, vagy zavarja a fény
Sütött a nap szé­pen a szépre

Bálint, de süt a nap
Bálint­ra is, aki nehe­zen tűr­te — mint a fényképezést

Örülünk, Vincent?
Még min­dig enyém Kelet-Közép-Euró­pa leg­szebb férfimosolya

Bálint meg az esernyő
Köz­ben azért tör­tént is vala­mi, pél­dá­ul Bálint guberált

Bálint - Gábor Dénes
Haza­fe­lé menet betér­tünk a GDF-KRE cam­pus­ra is, ahol Bálint éppen meg­mu­tat­ja, hogy szereti‑e a GDF-et

Mesi - Károli Gáspár
Mesi pedig a KRE-et kommenteli

Aztán haza­jöt­tünk, majd elmen­tünk szín­ház­ba. A darab tanul­sá­ga az, hogy Achil­les buzi, és sze­re­ti a disz­nó­má­jat a saját arcá­ba ken­ni. Köszön­jük, Tro­i­lus és Cres­si­da.

Közzétéve:
élet kategóriába sorolva