Svájci Vöröskereszt logó

A múlt­ko­ri home auto­ma­ti­on pro­jekt után áll­jon itt leg­újabb mun­kám, ami ezút­tal a design terü­le­té­ről szár­ma­zik. Ebből is lát­szik, hogy mek­ko­ra poli­hisz­tor vagyok én!

Swiss Red Cross

Egye­sek sze­rint ez vicces.

Közzétéve:
vicc kategóriába sorolva

Home Automation Project v1

Aki ismer, az tud­ja, hogy én alap­já­ban véve egy mér­nök­em­ber vagyok. Min­dig van nálam egy col­stok (csak leír­ni nem tudom), ács­ce­ru­za (a magyar nyelv­ben az egyet­len szó, ami­ben elő­for­dul a CSC-betű­kom­bi­ná­ció, ha leszá­mít­juk a pöcs­cen­tit, mert az csú­nya szó) és fázis­ce­ru­za (sokat vet­tem már éle­tem­ben, de egyik sem fogott). Ennél már csak az nagyobb tri­vi­a­li­tás velem kap­cso­lat­ban, hogy sokat és ered­mé­nye­sen programozom.

Ami­kor szem­be jön velem egy prob­lé­ma, min­dig pró­bá­lok egy iga­zi, mér­nö­ki meg­ol­dást talál­ni rá. A világ szá­mom­ra nem más, mint egy komp­lex rend­szer, amit fel kell nyit­ni, meg kell érte­ni, job­bá kell ten­ni. CPU-val, elekt­ro­mo­tor­ral, kismegszakítóval.

Volt nekünk egy komoly gon­dunk a háló­szo­bá­ban. Az egyik szek­rény­nek szo­rult a két alsó fiók­ja, és hiá­ba WD40-eztem újra meg újra, a fa és a zok­nik min­dig beszív­ták maguk­ba a kenő­anya­got. Nem­egy­szer csúsz­tam el magam is a saját cipőm­ben belül, mert által volt ázva a zok­nim. Prob­lé­ma, ami mér­nö­ki meg­ol­dá­sért kiált!

Vet­tem egy Rasp­ber­ry Pi‑t, dró­tok, ellen­ál­lá­sok és kon­den­zá­to­rok ter­mé­sze­te­sen kor­lát­lan szám­ban áll­nak a ren­del­ke­zé­sem­re. Kel­lett még pár kap­cso­ló, szen­zor, mik­ro­fon, pot­mé­ter és egy jóko­ra pese. Eze­ket kínai web­áru­há­zak­ból fil­lé­re­kért lehet besze­rez­ni. Miköz­ben érkez­tek az esz­kö­zök, a koráb­bi, szal­vé­tá­ra fel­vá­zolt kap­cso­lá­si raj­zot bevit­tem AutoCAD-be.

Kapcsolási rajz

Ami­kor meg­jött min­den, neki­áll­tam, és egy vasár­nap dél­után, ami­kor Regi elvit­te a gyer­me­ke­ket az öku­me­ni­kus isten­tisz­te­let­re, össze­for­rasz­tot­tam min­dent a 40 éves, szov­jet, más érin­tés­vé­del­mi osz­tály­ba sorolt for­rasz­tó­pá­ká­val. Egy kicsit még hazár­dos, de alap­ve­tő­en jól működik.

Közzétéve:
vicc kategóriába sorolva

A szmájli

Még csak feb­ru­ár van, és már meg is van az első idei poszt.

Teg­nap vol­tak nálunk ven­dé­gek. Kata és Zizi jó nagyot ját­szot­tak a gye­re­kek­kel, el is fárad­tak ala­po­san. Kata meg­le­he­tő­sen zeher­nyés lesz egy idő után, ami­kor az álmos­sá­ga elér egy bizo­nyos, kri­ti­kus szin­tet. Ilyen­kor tet­sző­le­ges, nem várt és nega­tív ese­mény hatá­sá­ra nem túl ked­ve­sen rea­gál, ejtsd hisz­ti­zik. Teg­nap este ez a ven­dég­ség végén, búcsúz­ko­dás után tör­tént, ami­kor tel­je­sen kiakadt, mert pizsa­má­ban és orosz­lá­nos mamusz­ban nem mehe­tett ki a par­ko­ló­ba. Hogy anna­pet­iger­gő­sen fejez­zem ki magam,

keser­ve­sen sír­va fakadt”.

Mi köz­ben a háló­szo­bánk­ból inte­get­tünk kife­lé, ami­kor Kata a leg­ve­he­men­seb­ben hisz­ti­zett. Elég han­gos volt, aztán fej­jel bele­ug­rott az ágy­ba, arc­cal lefe­lé, ettől a hang­erő a töre­dé­ké­re esett vissza. Per­sze ez nem tar­tott soká­ig, mert elég nehéz léle­gez­ni a har­minc cen­tis Vej­ne­möj­nen-mat­ra­con keresz­tül. Kata fel­kelt, és kiro­hant a szo­bá­ból (Zizi így talál­ko­zott elő­ször a Dopp­ler-effek­tus­sal). Ez maradt a lepe­dőn Kata után.

Kata nem boldog

Nekem rög­tön a For­rest Gump-féle saras póló jutott az eszembe.

forrest_boldog

Az élet a leg­jobb ren­de­ző, én meg a leg­jobb fényképész.

Közzétéve:
gyerekek, vicc kategóriába sorolva

Bogyó és Babóca a valóságban

Évek óta olva­sunk Bogyó és Babó­cát a gye­re­kek­nek. 5 éves koruk­ra las­san leszok­tak róla, kinőt­ték sze­ren­csé­re. Nem tudom, hány B&B‑mese van össze­sen, de annyi­fé­lét lát­tam már, olyan vál­to­za­tos fel­ál­lá­sok­ban sze­re­pel­nek a rova­rok és egyéb állat­faj­ták, hogy azt egy köze­pe­sen tehet­sé­ges Pri­vate Gold-ren­de­ző is meg­iri­gyel­het­né. Két dolog zavart rettentően:

  1. A sze­rep­lők hol akko­rák, mint iga­zá­ból (ld. Bogyó és Babó­ca 1x01, A barát­ság) — a két kis dög akko­ra, mint egy cse­resz­nye vs. min­den másik mese, ahol meg tojást tör­nek fel, mak­kot esz­nek stb. Mind­egy, ezen átug­rot­tam, a Macs­ka­fo­gó­ban is elfo­gad­tam, hogy Gra­bows­ki bele­má­szik a kólás­üveg­be, ami­ből a pat­kány ivott, pedig egyéb­ként kb. ugyanakkorák.
  2. A sze­rep­lők miért élnek ekko­ra barát­ság­ban ahe­lyett, hogy akku­rá­tu­san meg­en­nék egymást?

Mivel időm mint a ten­ger (kifo­lyik a keze­im közül), ezért az aláb­bi gyűj­tés­sel pró­bá­lom fel­dol­goz­ni e máso­dik pon­tot. Miu­tán meg­ta­lál­tam a meg­fe­le­lő hen­te­lős vide­ót, akkor utá­na nagyon han­go­san nevet­tem, ami­kor lefo­tóz­tam a vonat­ko­zó részt a meg­fe­le­lő mese­könyv­ből. Néha meg­döb­ben­tő­en stim­mel­nek az arc­ki­fe­je­zé­sek, mint­ha tény­leg mind­járt egy­más­nak esné­nek, oszt Bogyó izom­ból leha­rap­ná Babó­ca 2. bal kezét. (A poszt apro­pó­ja egy 444-es cikk, amit nem olyan régen olvas­tam: Nincs az a bele­zős hor­ror, ami vete­ked­het­ne a lát­vánnyal, ahogy az egyik állat meg­eszi a mási­kat.)

Fel­hí­vás: ezek a vide­ók nem cuki kis álla­to­kat mutat­nak. Illet­ve cukik, egy dara­big, de aztán az egyik meg­eszi a mási­kat. Vagy a másik az egyi­ket. Vagy csak har­col­nak. Vagy har­col­nak, és az egyik meg­eszi a mási­kat. Olyan nincs, hogy csak úgy elvan­nak egy­más­sal, mon­da­nak egy­más­nak vala­mit, és akkor az egyik keser­ve­sen sír­va fakad. (Vagy Anna/Peti/Gergő fakad keser­ve­sen sír­va? Eze­ket min­dig keve­rem.) Az élet nem ilyen. Ne nézd meg eze­ket a videókat!

Száz­lá­bú és az egér
Százlábú és az egér

Bogyó és a százlábú
Bogyó és Százlábú

Babó­ca (vagy iga­zá­ból akár­ki, ez a bar­lan­gi pók a leg­ki­rí­vóbb sze­rep­lő) és a bar­lan­gi pók
Babóca és a barlangi pók

Babó­ca és Baltazár
Babóca és Baltazár

Ven­del és Baltazár
Vendel és Baltazár

Bogyó és Sün Soma
Bogyó és Sün Soma

Sün Soma és Baltazár
Sün Soma és Baltazár

Bogyó és a hangyák
Bogyó és a hangyák

Ha Bar­tos Eri­ka néni­nek nem tet­szik, hogy a gyö­nyö­rű raj­za­it és az élet­hű sze­rep­lő­it ilyen alan­tas témá­hoz hasz­nál­tam, akkor kész­ség­gel lesze­dem az összes képet és min­den egyéb uta­lást. Sőt, írok és raj­zo­lok egy saját mese­köny­vet, ami­ben a sze­rep­lők nem alá-fölé­ren­delt­sé­gi viszony­ban lesz­nek a táplálékláncban!

Ezúton feje­zem ki köszö­ne­te­met Regi­nek, aki hol­nap tovább öreg­szik. Csak annyit kel­lett kér­dez­nem tőle, hogy melyik mesé­ben van ben­ne X és Y, és már mond­ta is, hogy a kis okker­sár­ga könyv­ben, ami­kor eluta­zik az egész bagázs vidék­re hak­niz­ni, hogy talál­koz­za­nak Bogyó eltit­kolt fél­ke­gyel­mű féltestvérével.

Közzétéve:
gyerekek, vicc kategóriába sorolva

Ez Svájc

Miki (30) szto­ri­ja, és nekem annyi­ra tet­szett, hogy muszáj leje­gyez­nem. Mivel a tör­té­net tele van sze­rep­lők­kel, ezért ilyen drá­mai módon (már­mint úgy, mint egy drá­má­nál) fel­so­ro­lom, hogy kik lesz­nek benne.

 — Miki, aki magya­rul és ango­lul beszél
 — Vali, aki magya­rul és néme­tül beszél
 — A bol­gár, aki­nek a fele­sé­ge kínai (a fele­ség nem sze­re­pel a tör­té­net­ben), nem beszél néme­tül, csak ango­lul és bol­gár nyelven
 — A bol­gár kis­lá­nya, aki beszél kína­i­ul (most lényeg­te­len, hogy man­da­rin vagy kan­to­ni) és angolul
 — A bol­gár apja, aki bol­gár nyel­ven és oro­szul beszél
 — A bol­gár anyó­sa, aki kínai, és csak kína­i­ul beszél
 — A sváj­ci nyug­dí­jas házas­pár, ahol a bácsi csak gra­u­bün­de­ni dia­lek­tus­ban beszél sváj­ci­né­me­tül, és a fele­sé­ge, aki tud ren­des néme­tül (Hoch­deutsch) is

(Nem egy­sze­rű a hely­zet, a sze­rep­lők fel­so­ro­lá­sa egy kicsit hosszabb, mint a szto­ri maga.)

Vol­tunk a bol­gár szom­széd­nál vacso­rán, mert Bázel­ba köl­töz­nek. Együtt érkez­tünk meg a sváj­ci házas­pár­ral. A bol­gár, a kis­lá­nya, az anyó­sa és az apja fogad­tak min­ket. A sváj­ci néni meg­lát­ta a bol­gár anyó­sát, és néme­tül mond­ta a bol­gár­nak, hogy milyen jól tart­ja magát a bol­gár fele­sé­ge. Ezen Vali neve­tett, mert ő tud­ta, hogy az nem a fele­ség. A bol­gár nem neve­tett, mert nem ért néme­tül, zavar­tan pis­lo­gott. Vali nem akar­ta elmon­da­ni a bol­gár­nak ezt ango­lul, ezért elmond­ta nekem (Miki­nek – a szerk.) magya­rul, majd elmond­tam ezt ango­lul a bol­gár­nak és a kis­lá­nyá­nak. Aztán a kis­lány lefor­dí­tot­ta kína­i­ra a nagy­any­já­nak, köz­ben pedig a bol­gár elmond­ta az apjá­nak is. Negyed óra sem telt el, és már túl is vol­tunk ezen az első mondaton.

Kel­le­ne raj­zol­ni egy grá­fot, hogy ki kivel tudott kommunikálni.

Közzétéve:
vicc kategóriába sorolva

Meglepetés

Bizo­nyá­ra sokan elgon­dol­koz­tak már azon, hogy milyen arcot vág Regi akkor, ami­kor egy békés szer­da esté­re Xbox One Fifa 14-ezést szer­ve­zek magam­nak, a für­de­tést még ott­hon töl­töm, de utá­na lát­vá­nyo­san nem aka­rok még este 8 óra­kor elin­dul­ni, sőt, egy egész órát várok fölös­le­ge­sen, lát­vá­nyo­san unat­koz­va, de egy­re gyak­rab­ban néz­ve az órá­mat, majd nagy nehe­zen elin­du­lok, és nagyon mon­dom, hogy akkor én most fifáz­ni fogok, majd Regi még fel is hív, ami­kor én már a rep­té­ren vagyok, mert kimen­tem az anyu­ká­ja elé, aki­vel hét­főn beszél­tük meg, hogy szer­dán jön hoz­zánk, és ne mond­juk el Regi­nek, mert meg­le­pi lesz, szó­val Regi­vel beszé­lek a rep­té­ren, és hall­ja, ahogy a hát­tér­ben szól a zene, nyug­ta­tom, hogy ez csak az autó­rá­dió, és mind­járt ott vagyok, és gyor­san lecsa­pom, nehogy meg­szó­lal­jon a han­gos­be­mon­dó­ból az utol­só hívás a lon­do­ni járat­ra, aztán talál­ko­zom Évi­vel, aki Regi anyu­ká­ja, az én anyó­som, a gye­re­kek­nek csak Évi nagyi, és vissza­me­gyünk a kocsi­hoz, de elfe­lej­tem a par­ko­ló­je­gyet kifi­zet­ni, ezért vissza kell men­nem, és majd­nem becsek­ko­lok a rep­tér­re fours­qu­a­re-en, de rájö­vök, hogy akkor lebuk­nék Regi előtt, szó­val még­sem csek­ko­lok be, aztán elin­du­lunk haza­fe­lé, nagyon izgu­lunk, beál­lok a garázs­ba, aztán fel­me­gyünk a föld­szint­re, de nem a bejá­ra­ti ajtón megyünk be, mert az túl egy­sze­rű len­ne, tehát kör­be megyünk, olyan sötét van, mint a kos szar­vá­ban, de azért mi a kert felől táma­dunk, hát­ra­hagy­juk a bőrön­döt, mert nehe­zen gurul a macs­ka­sza­ros föl­dön, és óva­to­san lép­de­lünk a terasz felé, ahol az ablak túl­ol­da­lán, az étke­ző­ben Regi ül, a lap­top előtt, sze­ren­csé­re pont úgy, ahogy hagy­tam, majd aztán szé­pen elő­ve­szem a tele­fo­no­mat, hogy meg­örö­kít­sem ezt a pil­la­na­tot, és pont akkor, ami­kor Regi iszik, és tele van a szá­ja víz­zel, Évi kopog az üve­gen, Regi felénk for­dul, és meg­lát mindkettőnket.

Pont ilyet.

Közzétéve:
regi, vicc kategóriába sorolva

The Rong way to do Agile

Jövő héten megyek Scrum Alli­ance-os tré­ning­re, majd mesé­lek róla, de nem is ez az érde­kes. Vala­hol talál­tam egyet a len­ti vide­ók közül, és annyi­ra meg­tet­szett, hogy meg­néz­tem min­det. Ha vala­ki­nek van 5 fölös per­ce, akkor aján­lom eze­ket, mert igen vic­ces mindegyik.

Spe­ci­fi­ca­tions

Team Struc­tu­re

Plan­ning

Stand-ups

Ret­ros­pec­ti­ves

Érde­kes lehet az Atlas­si­an­nál dol­goz­ni, biz­tos water­fall­ban dol­goz­nak, hö hö hö. És Rally‑t vagy VersionOne‑t hasz­nál­nak, hi hi hi.

Ami pedig ennél is vic­ce­sebb: ami­kor az uno­ká­im­nak (akik nyil­ván infor­ma­ti­ku­sok lesz­nek, mint a nagy­pa­pa) mesé­lek a mun­kám­ról, majd hall­gat­ják a szto­ri­kat (érted, szto­ri, he he he) a Scrum­ról meg a töb­bi móká­ról. És majd szé­pen hát­ra­dől­nek, és maga­biz­to­san azt mond­ják: nagy­pa­pa, most vic­celsz? Hogy lehet, hogy nem is gon­dol­ta­tok arra, hogy a JUPITY sze­rint dol­goz­za­tok?! Hisz annyi­ra magá­tól érte­tő­dő az egész! Még a nevé­ben is ben­ne van: you meg pity, hogy nem ezt hasz­nál­tá­tok! Agi­le, ha ha ha!

Bocs.

Közzétéve:
munka, vicc kategóriába sorolva

A leves

Nem annyi­ra új, talán már más­fél hete is, hogy tör­tént, azért megosztom.

Ott­hon vol­tunk, Magyar­or­szá­gon, anyó­so­mék­nál (szer­vusz, Évi!), Gödön. A lányok ebéd­re levest kap­tak, ami — szo­kás sze­rint — nagy­já­ból egyen­lő arány­ban került elosz­tás­ra az asz­ta­lon, a ruhá­za­tu­kon, a gyom­ruk­ban és a föl­dön. Tör­té­ne­tünk szem­pont­já­ból az utób­bi (a föld) az érde­kes, konk­ré­tab­ban a pad­lót borí­tó szőnyeg.

Kata ész­re­vet­te, hogy a sző­nyeg leve­ses lett, ezen elég­gé meg­le­pő­dött, pedig ennek oka ugye ő és tet­tes­tár­sa (Zizi) vol­tak. Szol­í­d­an jelez­te ezen fej­le­ményt elöl­já­ró­já­nak. Évi meg­nyug­tat­ta, hogy nincs baj, majd kimos­sák, lehet tovább enni. Kata ezt nem hagy­ta annyi­ban, gon­dol­ko­dott egy sort, majd közölte:

A sző­nyeg túl nagy!

Mind­össze annyit sze­re­tett vol­na Kata mon­da­ni, hogy nem lehet a sző­nye­get kimos­ni, hiszen túl nagy. Per­sze a szá­ja tele volt betű­tész­tá­val (fon­tos az olva­sás okta­tá­sá­nak idő­ben való elkez­dé­se), így nem lehe­tett ebből sem­mit sem érte­ni. Évi több­ször is vissza­kér­de­zett hát, hogy meg­ért­se, mit sze­ret­ne Kata. Ő egy­re ide­ge­sebb lett (miért nem ért meg engem ez a föl­nőtt?), lát­szott, hogy nagyon kon­cent­rál, pró­bál­ja mon­dan­dó­ját olyan for­má­ba önte­ni, hogy azt akár egy nagy­ma­ma is meg­ért­se. Össze­szed­te tehát az összes logi­kai érzé­két és mara­dék szó­kin­csét, és jelez­te a problémát:

A mosó­gép kicsi!

Ja, hogy úgy! Most már mind értjük.

Hely­re­iga­zí­tás: miu­tán meg­ír­tam ezt a bejegy­zést, és lek­to­rom, Regi átol­vas­ta, jelez­te, hogy néhány tár­gyi téve­dést ejtet­tem. Nem is Katá­ék ettek, nem is ők öntöt­ték ki, és nem is betű­tész­tás leves volt. Mivel ezen apró­sá­gok a tör­té­net szem­pont­já­ból szin­te lényeg­te­le­nek, és leg­fel­jebb a poé­nok két­har­ma­dát kel­lett vol­na kihagy­nom, így úgy dön­töt­tem, hogy mara­dok az én ver­zi­óm­nál, mert csak. Ez kérem egy ilyen zsar­no­ki szép­iro­dal­mi blog.

Közzétéve:
gyerekek, vicc kategóriába sorolva

Tüntetés

Milyen lehet ugyan­ez a tün­te­tés Svájc­ban, ahol hát nincs miért tün­tet­ni? Ezért tört ki az anar­chia, mert sem­mi nem tör­tént 600 éve. Ül ott­hon a kis­pol­gár, Ulrich, élre vasalt pizsa­ma, élre vasalt arc, vas­hi­á­nyos fele­sé­gé­vel. Úgy néz­nek ki, mint egy jegy­bank­el­nök és Sólyom Lász­ló a pap­lan alatt. (…) És ülnek ott­hon: “Nem tör­té­nik sem­mi, hát nem lehet ezt bír­ni! Ki kell rob­ban­ta­ni a for­ra­dal­mat — elál­lí­tom a fali­ó­rát két perc­cel!” — “Mit csi­nálsz drá­gám? Ezt nem lehet!” — “Csönd! Anar­chia! Össze­ke­ve­rem a sze­lek­tív hul­la­dé­kot!” Mert Svájc­ban annyi­ra fék­te­le­nek, hogy szil­vesz­ter­kor a kon­fet­tit egy­ből a por­szí­vó­ba öntik.

Bödőcs Tibor, szil­vesz­te­ri Rádió­ka­ba­ré 2007

Közzétéve:
vicc kategóriába sorolva

HírCsárda Challenge

HCsCs defi­ní­ció: 1. here­csúcs­csip­pen­tő, kon­zer­va­tív nevén kapocs­ki­sze­dő (iro­da­szer); 2. Hír­Csár­da Chal­len­ge (magya­ro­san: Cse­lendzs), online hír­ol­va­só és ‑író játék (ala­pít­va 2011. ápri­lis 1.)

Pár hónap­ja (újra) ráta­lál­tam a Hír­Csár­dá­ra, ami — aki nem tud­ná — a hazai inter­ne­tes újság­írás egyik leg­ere­de­tibb alko­tá­sa, konk­ré­tan álhí­rek van­nak, ame­lyek min­dig vala­mely tény­le­ges tör­té­né­sen ala­pul­nak. Ez volt az ötlet első for­rá­sa. A másik pedig az, hogy pár hete elha­tá­roz­tam, mun­ka­idő­ben nem nézek inde­xet, ori­gót, de még NSO‑t (!) se. Jelen­tem, élek, viru­lok, ugyan­úgy el lehet len­ni nél­kü­lük, mint kávé, alko­hol vagy bár­mi egyéb alap­ve­tő fizi­kai vagy szel­le­mi fogyasz­tá­si cikk nél­kül. Tévét sem nézek már. Időn­ként hall­ga­tók rádi­ót az autó­ban, így up-to-date vagyok föld­ren­gés- és cuna­mi-témá­ban, Líbi­át vakon beje­lö­löm a tér­ké­pen, és Gri­pent is pont annyi­ra tudok meg­tan­kol­ni a leve­gő­ben, mint bár­me­lyik magyar vadászpilóta.

Szó­val, tér­jünk a tárgy­ra! Az I. HCsCs 2011. ápri­lis 1‑én, (stíl­sze­rű­en bolon­dok nap­ján) éjfél­kor kez­dő­dik, ami egy szép, napos pén­te­ki nap lesz. Egy hétig, követ­ke­ző pén­tek (ápr. 8.) éjfé­lig tart. Ezen idő­szak alatt tilos bár­mi­lyen online, tévés, rádi­ós vagy nyom­ta­tott hír­for­rást fogyasz­ta­ni, kerü­len­dő a bará­tok­kal, kol­lé­gák­kal aktu­á­lis tör­té­né­sek­ről foly­ta­tott beszél­ge­tés is. Hír­Csár­dát pedig nyil­ván lehet olvas­ni, sőt, kell is. Egy hét eltel­té­vel a fel­adat a HCsCs-idő­szak 7 nap­já­nak minél pon­to­sabb rekonst­ru­á­lá­sa kizá­ró­lag a hír­csár­dás hírek alap­ján: írni kell egy heti hír­össze­fog­la­lót poli­ti­kai, gaz­da­sá­gi, bul­vár stb. téma­kö­rö­ket érint­ve. Nem kell vic­ces­nek len­ni, pont az a lényeg, hogy tel­je­sen nor­má­lis hírt pró­bál­junk össze­hoz­ni a hülye­sé­gek alap­ján. Men­ni fog! :)

UPDATE: a Hír­Csár­da fel­ka­rol­ta, mit fel­ka­rol­ta, magá­é­vá tet­te a kez­de­mé­nye­zést! :D Rész­le­tek náluk itt.

A leg­jobb hír­össze­fog­la­ló szer­ző­je (aki nyil­ván a fen­ti­ek miatt én leszek) meg­kap­ja “A Hét Fasza Arca” kitün­te­tést.

Közzétéve:
vicc kategóriába sorolva