Ez Svájc

Miki (30) szto­ri­ja, és nekem annyi­ra tet­szett, hogy muszáj leje­gyez­nem. Mivel a tör­té­net tele van sze­rep­lők­kel, ezért ilyen drá­mai módon (már­mint úgy, mint egy drá­má­nál) fel­so­ro­lom, hogy kik lesz­nek ben­ne.

 — Miki, aki magya­rul és ango­lul beszél
 — Vali, aki magya­rul és néme­tül beszél
 — A bol­gár, aki­nek a fele­sé­ge kínai (a fele­ség nem sze­re­pel a tör­té­net­ben), nem beszél néme­tül, csak ango­lul és bol­gár nyel­ven
 — A bol­gár kis­lá­nya, aki beszél kína­i­ul (most lényeg­te­len, hogy man­da­rin vagy kan­to­ni) és ango­lul
 — A bol­gár apja, aki bol­gár nyel­ven és oro­szul beszél
 — A bol­gár anyó­sa, aki kínai, és csak kína­i­ul beszél
 — A sváj­ci nyug­dí­jas házas­pár, ahol a bácsi csak gra­u­bün­de­ni dia­lek­tus­ban beszél sváj­ci­né­me­tül, és a fele­sé­ge, aki tud ren­des néme­tül (Hoch­deutsch) is

(Nem egy­sze­rű a hely­zet, a sze­rep­lők fel­so­ro­lá­sa egy kicsit hosszabb, mint a szto­ri maga.)

Vol­tunk a bol­gár szom­széd­nál vacso­rán, mert Bázel­ba köl­töz­nek. Együtt érkez­tünk meg a sváj­ci házas­pár­ral. A bol­gár, a kis­lá­nya, az anyó­sa és az apja fogad­tak min­ket. A sváj­ci néni meg­lát­ta a bol­gár anyó­sát, és néme­tül mond­ta a bol­gár­nak, hogy milyen jól tart­ja magát a bol­gár fele­sé­ge. Ezen Vali neve­tett, mert ő tud­ta, hogy az nem a fele­ség. A bol­gár nem neve­tett, mert nem ért néme­tül, zavar­tan pis­lo­gott. Vali nem akar­ta elmon­da­ni a bol­gár­nak ezt ango­lul, ezért elmond­ta nekem (Miki­nek – a szerk.) magya­rul, majd elmond­tam ezt ango­lul a bol­gár­nak és a kis­lá­nyá­nak. Aztán a kis­lány lefor­dí­tot­ta kína­i­ra a nagy­any­já­nak, köz­ben pedig a bol­gár elmond­ta az apjá­nak is. Negyed óra sem telt el, és már túl is vol­tunk ezen az első mon­da­ton.

Kel­le­ne raj­zol­ni egy grá­fot, hogy ki kivel tudott kom­mu­ni­kál­ni.

Meglepetés

Bizo­nyá­ra sokan elgon­dol­koz­tak már azon, hogy milyen arcot vág Regi akkor, ami­kor egy békés szer­da esté­re Xbox One Fifa 14-ezést szer­ve­zek magam­nak, a für­de­tést még ott­hon töl­töm, de utá­na lát­vá­nyo­san nem aka­rok még este 8 óra­kor elin­dul­ni, sőt, egy egész órát várok fölös­le­ge­sen, lát­vá­nyo­san unat­koz­va, de egy­re gyak­rab­ban néz­ve az órá­mat, majd nagy nehe­zen elin­du­lok, és nagyon mon­dom, hogy akkor én most fifáz­ni fogok, majd Regi még fel is hív, ami­kor én már a rep­té­ren vagyok, mert kimen­tem az anyu­ká­ja elé, aki­vel hét­főn beszél­tük meg, hogy szer­dán jön hoz­zánk, és ne mond­juk el Regi­nek, mert meg­le­pi lesz, szó­val Regi­vel beszé­lek a rep­té­ren, és hall­ja, ahogy a hát­tér­ben szól a zene, nyug­ta­tom, hogy ez csak az autó­rá­dió, és mind­járt ott vagyok, és gyor­san lecsa­pom, nehogy meg­szó­lal­jon a han­gos­be­mon­dó­ból az utol­só hívás a lon­do­ni járat­ra, aztán talál­ko­zom Évi­vel, aki Regi anyu­ká­ja, az én anyó­som, a gye­re­kek­nek csak Évi nagyi, és vissza­me­gyünk a kocsi­hoz, de elfe­lej­tem a par­ko­ló­je­gyet kifi­zet­ni, ezért vissza kell men­nem, és majd­nem becsek­ko­lok a rep­tér­re fours­qu­a­re-en, de rájö­vök, hogy akkor lebuk­nék Regi előtt, szó­val még­sem csek­ko­lok be, aztán elin­du­lunk haza­fe­lé, nagyon izgu­lunk, beál­lok a garázs­ba, aztán fel­me­gyünk a föld­szint­re, de nem a bejá­ra­ti ajtón megyünk be, mert az túl egy­sze­rű len­ne, tehát kör­be megyünk, olyan sötét van, mint a kos szar­vá­ban, de azért mi a kert felől táma­dunk, hát­ra­hagy­juk a bőrön­döt, mert nehe­zen gurul a macs­ka­sza­ros föl­dön, és óva­to­san lép­de­lünk a terasz felé, ahol az ablak túl­ol­da­lán, az étke­ző­ben Regi ül, a lap­top előtt, sze­ren­csé­re pont úgy, ahogy hagy­tam, majd aztán szé­pen elő­ve­szem a tele­fo­no­mat, hogy meg­örö­kít­sem ezt a pil­la­na­tot, és pont akkor, ami­kor Regi iszik, és tele van a szá­ja víz­zel, Évi kopog az üve­gen, Regi felénk for­dul, és meg­lát mind­ket­tőn­ket.

Pont ilyet.

The Rong way to do Agile

Jövő héten megyek Scrum Alli­ance-os tré­ning­re, majd mesé­lek róla, de nem is ez az érde­kes. Vala­hol talál­tam egyet a len­ti vide­ók közül, és annyi­ra meg­tet­szett, hogy meg­néz­tem min­det. Ha vala­ki­nek van 5 fölös per­ce, akkor aján­lom eze­ket, mert igen vic­ces mind­egyik.

Spe­ci­fi­ca­tions

Team Struc­tu­re

Plan­ning

Stand-ups

Ret­ros­pec­ti­ves

Érde­kes lehet az Atlas­si­an­nál dol­goz­ni, biz­tos water­fall­ban dol­goz­nak, hö hö hö. És Rally‑t vagy VersionOne‑t hasz­nál­nak, hi hi hi.

Ami pedig ennél is vic­ce­sebb: ami­kor az uno­ká­im­nak (akik nyil­ván infor­ma­ti­ku­sok lesz­nek, mint a nagy­pa­pa) mesé­lek a mun­kám­ról, majd hall­gat­ják a szto­ri­kat (érted, szto­ri, he he he) a Scrum­ról meg a töb­bi móká­ról. És majd szé­pen hát­ra­dől­nek, és maga­biz­to­san azt mond­ják: nagy­pa­pa, most vic­celsz? Hogy lehet, hogy nem is gon­dol­ta­tok arra, hogy a JUPITY sze­rint dol­goz­za­tok?! Hisz annyi­ra magá­tól érte­tő­dő az egész! Még a nevé­ben is ben­ne van: you meg pity, hogy nem ezt hasz­nál­tá­tok! Agi­le, ha ha ha!

Bocs.

A leves

Nem annyi­ra új, talán már más­fél hete is, hogy tör­tént, azért meg­osz­tom.

Ott­hon vol­tunk, Magyar­or­szá­gon, anyó­so­mék­nál (szer­vusz, Évi!), Gödön. A lányok ebéd­re levest kap­tak, ami — szo­kás sze­rint — nagy­já­ból egyen­lő arány­ban került elosz­tás­ra az asz­ta­lon, a ruhá­za­tu­kon, a gyom­ruk­ban és a föl­dön. Tör­té­ne­tünk szem­pont­já­ból az utób­bi (a föld) az érde­kes, konk­ré­tab­ban a pad­lót borí­tó sző­nyeg.

Kata ész­re­vet­te, hogy a sző­nyeg leve­ses lett, ezen elég­gé meg­le­pő­dött, pedig ennek oka ugye ő és tet­tes­tár­sa (Zizi) vol­tak. Szol­í­d­an jelez­te ezen fej­le­ményt elöl­já­ró­já­nak. Évi meg­nyug­tat­ta, hogy nincs baj, majd kimos­sák, lehet tovább enni. Kata ezt nem hagy­ta annyi­ban, gon­dol­ko­dott egy sort, majd közöl­te:

A sző­nyeg túl nagy!

Mind­össze annyit sze­re­tett vol­na Kata mon­da­ni, hogy nem lehet a sző­nye­get kimos­ni, hiszen túl nagy. Per­sze a szá­ja tele volt betű­tész­tá­val (fon­tos az olva­sás okta­tá­sá­nak idő­ben való elkez­dé­se), így nem lehe­tett ebből sem­mit sem érte­ni. Évi több­ször is vissza­kér­de­zett hát, hogy meg­ért­se, mit sze­ret­ne Kata. Ő egy­re ide­ge­sebb lett (miért nem ért meg engem ez a föl­nőtt?), lát­szott, hogy nagyon kon­cent­rál, pró­bál­ja mon­dan­dó­ját olyan for­má­ba önte­ni, hogy azt akár egy nagy­ma­ma is meg­ért­se. Össze­szed­te tehát az összes logi­kai érzé­két és mara­dék szó­kin­csét, és jelez­te a prob­lé­mát:

A mosó­gép kicsi!

Ja, hogy úgy! Most már mind ért­jük.

Hely­re­iga­zí­tás: miu­tán meg­ír­tam ezt a bejegy­zést, és lek­to­rom, Regi átol­vas­ta, jelez­te, hogy néhány tár­gyi téve­dést ejtet­tem. Nem is Katá­ék ettek, nem is ők öntöt­ték ki, és nem is betű­tész­tás leves volt. Mivel ezen apró­sá­gok a tör­té­net szem­pont­já­ból szin­te lényeg­te­le­nek, és leg­fel­jebb a poé­nok két­har­ma­dát kel­lett vol­na kihagy­nom, így úgy dön­töt­tem, hogy mara­dok az én ver­zi­óm­nál, mert csak. Ez kérem egy ilyen zsar­no­ki szép­iro­dal­mi blog.

Tüntetés

Milyen lehet ugyan­ez a tün­te­tés Svájc­ban, ahol hát nincs miért tün­tet­ni? Ezért tört ki az anar­chia, mert sem­mi nem tör­tént 600 éve. Ül ott­hon a kis­pol­gár, Ulrich, élre vasalt pizsa­ma, élre vasalt arc, vas­hi­á­nyos fele­sé­gé­vel. Úgy néz­nek ki, mint egy jegy­bank­el­nök és Sólyom Lász­ló a pap­lan alatt. (…) És ülnek ott­hon: “Nem tör­té­nik sem­mi, hát nem lehet ezt bír­ni! Ki kell rob­ban­ta­ni a for­ra­dal­mat — elál­lí­tom a fali­ó­rát két perc­cel!” — “Mit csi­nálsz drá­gám? Ezt nem lehet!” — “Csönd! Anar­chia! Össze­ke­ve­rem a sze­lek­tív hul­la­dé­kot!” Mert Svájc­ban annyi­ra fék­te­le­nek, hogy szil­vesz­ter­kor a kon­fet­tit egy­ből a por­szí­vó­ba öntik.

Bödőcs Tibor, szil­vesz­te­ri Rádió­ka­ba­ré 2007

HírCsárda Challenge

HCsCs defi­ní­ció: 1. here­csúcs­csip­pen­tő, kon­zer­va­tív nevén kapocs­ki­sze­dő (iro­da­szer); 2. Hír­Csár­da Chal­len­ge (magya­ro­san: Cse­lendzs), online hír­ol­va­só és ‑író játék (ala­pít­va 2011. ápri­lis 1.)

Pár hónap­ja (újra) ráta­lál­tam a Hír­Csár­dá­ra, ami — aki nem tud­ná — a hazai inter­ne­tes újság­írás egyik leg­ere­de­tibb alko­tá­sa, konk­ré­tan álhí­rek van­nak, ame­lyek min­dig vala­mely tény­le­ges tör­té­né­sen ala­pul­nak. Ez volt az ötlet első for­rá­sa. A másik pedig az, hogy pár hete elha­tá­roz­tam, mun­ka­idő­ben nem nézek inde­xet, ori­gót, de még NSO‑t (!) se. Jelen­tem, élek, viru­lok, ugyan­úgy el lehet len­ni nél­kü­lük, mint kávé, alko­hol vagy bár­mi egyéb alap­ve­tő fizi­kai vagy szel­le­mi fogyasz­tá­si cikk nél­kül. Tévét sem nézek már. Időn­ként hall­ga­tók rádi­ót az autó­ban, így up-to-date vagyok föld­ren­gés- és cuna­mi-témá­ban, Líbi­át vakon beje­lö­löm a tér­ké­pen, és Gri­pent is pont annyi­ra tudok meg­tan­kol­ni a leve­gő­ben, mint bár­me­lyik magyar vadász­pi­ló­ta.

Szó­val, tér­jünk a tárgy­ra! Az I. HCsCs 2011. ápri­lis 1‑én, (stíl­sze­rű­en bolon­dok nap­ján) éjfél­kor kez­dő­dik, ami egy szép, napos pén­te­ki nap lesz. Egy hétig, követ­ke­ző pén­tek (ápr. 8.) éjfé­lig tart. Ezen idő­szak alatt tilos bár­mi­lyen online, tévés, rádi­ós vagy nyom­ta­tott hír­for­rást fogyasz­ta­ni, kerü­len­dő a bará­tok­kal, kol­lé­gák­kal aktu­á­lis tör­té­né­sek­ről foly­ta­tott beszél­ge­tés is. Hír­Csár­dát pedig nyil­ván lehet olvas­ni, sőt, kell is. Egy hét eltel­té­vel a fel­adat a HCsCs-idő­szak 7 nap­já­nak minél pon­to­sabb rekonst­ru­á­lá­sa kizá­ró­lag a hír­csár­dás hírek alap­ján: írni kell egy heti hír­össze­fog­la­lót poli­ti­kai, gaz­da­sá­gi, bul­vár stb. téma­kö­rö­ket érint­ve. Nem kell vic­ces­nek len­ni, pont az a lényeg, hogy tel­je­sen nor­má­lis hírt pró­bál­junk össze­hoz­ni a hülye­sé­gek alap­ján. Men­ni fog! :)

UPDATE: a Hír­Csár­da fel­ka­rol­ta, mit fel­ka­rol­ta, magá­é­vá tet­te a kez­de­mé­nye­zést! :D Rész­le­tek náluk itt.

A leg­jobb hír­össze­fog­la­ló szer­ző­je (aki nyil­ván a fen­ti­ek miatt én leszek) meg­kap­ja “A Hét Fasza Arca” kitün­te­tést.

Rózsabokor legyilkolása — CHECK

Lin­dá­val kimen­tünk a kert­be, és elő­re meg­fon­tolt szán­dék­kal meg­öl­tük a rózsa­bok­rot. Egy ekko­ra rózsá­val a kert nem kife­je­zet­ten gye­rek­biz­tos, mikor leg­utóbb két kis kölök fut­ká­ro­zott fel-alá, per­cen­ként akadt fenn hol egyi­kük, hogy mási­kuk. (Mond­juk addig leg­alább Lin­da pihen­he­tett, mert őt ker­get­ték.)

Rég volt már JS-es fotó­cse­re, tehát tes­sék a kép­re men­ni egér­rel.

Rózsabokor

Lin­da, a rózsa­bo­kor­evő vér­mopsz.

PIXmania — a hely, ahol ingyen vásárolhatsz

Az aláb­bi tör­té­net velem esett meg, min­den sza­va igaz, kiszí­ne­zést, fer­dí­tést, csúsz­ta­tást sehol sem tar­tal­maz.

Regi egy koráb­ban elej­tett meg­jegy­zé­sé­ből arra a követ­kez­te­tés­re jutot­tam, hogy szá­má­ra ide­á­lis aján­dék len­ne egy mik­rosz­kóp. Néze­get­het­ne vele min­den­fé­le anya­go­kat, Lin­da sző­rét, ha újra meg­tet­ve­se­dik, akkor Lin­da tet­vét stb., szó­val csu­pa izgal­mas dol­got. Egy új világ tárul­hat­na fel így a sze­münk előtt. Nosza, neki­es­tem az Inter­net­nek, néze­lőd­tem mik­rosz­kópügyi­leg, míg­nem meg­ta­lál­tam az ide­á­lis jelöl­tet: a Veho nevű cég gyárt egy 400x-os, USB‑s mik­rosz­kó­pot, amit érte­lem­sze­rű­en rá lehet köt­ni a gép­re, és a kép egye­ne­sen a moni­to­ron jele­nik meg. Tud vide­ót is rög­zí­te­ni, egy­szó­val igen fasszen­tos egy szer­ke­zet­ről van szó.

Első kör­ben ráke­res­tem az esz­köz­re, ki is dob­ta a bigyósho­pot, ahol pár­na­pos szál­lí­tá­si idő­vel meg­ren­del­he­tő a ‘szkóp, cir­ka 3x áron az aján­lott fogyasz­tói árhoz képest. Ezután benéz­tem az Ama­zon­ra, ahol már jóval olcsób­ban lehe­tett vol­na meg­ren­del­ni. De mint utóbb kide­rült, csak az “iga­zi” Ama­zon szál­lít Magyar­or­szág­ra, a Veho az csak ilyen “ál-Ama­zon” (ún. Mar­ket­place), szó­val ők meg nem kül­de­nek ide sem­mit. Sebaj, fel­men­tem a Veho site-ra, és keres­tem magyar viszont­el­adót, imá­ra kul­csol­tam keze­met, hogy ne a bigyóshop legyen az. Láss cso­dát, nem ők vol­tak, hanem a — PIX­ma­nia.

Innen­től kezd­ve dátu­mok­kal együtt mesé­lem a tör­té­ne­tet.

2010. szep­tem­ber 13.
Meg­ren­de­lem a mik­rosz­kó­pot. Gaz­da­sá­gos kiszál­lí­tást válasz­tok (10–12 mun­ka­nap), elő­re fize­tek, bank­kár­tyá­val.

2010. szep­tem­ber 14.
A fize­tést elfo­gad­ták, a ren­de­lés érvé­nyes, a cso­ma­got össze­ál­lí­tot­ták, átad­ták a szál­lí­tó­nak. Innen­től kezd­ve napon­ta csek­kol­tam az olda­lu­kat, bár tud­tam, hogy a “cso­mag nem nyo­mon­kö­vet­he­tő, mivel Ön a gaz­da­sá­gos szál­lí­tást válasz­tot­ta”. Sebaj.

2010. szep­tem­ber 20.
Nem bírok a seg­ge­men marad­ni, így írok a PIX-nek, hogy mi a hely­zet. Még aznap vála­szol­nak: 10 mun­ka­nap a határ­idő, 14-én ren­del­tem, 28-ig nyug­hass a nevem. Okés.

2010. szep­tem­ber 28.
Fel­hí­vom a ‘mani­át, hogy most akkor ilyen­kor mi a hely­zet. Mond­ják nekem, hogy vár­jak türe­lem­mel még egy napot, hol­nap vissza­té­rünk rá. Okés.

2010. szep­tem­ber 29.
Újra hívom őket, plusz még a Pos­tát is. Pos­ta?! — kiált­hat most fel az egy­sze­ri olva­só. Igen, Pos­ta, mert mint utóbb kide­rült, a gaz­da­sá­gos kiszál­lí­tás és a DHL Glo­bal Mail azt jelen­ti, hogy a cso­mag levél­ként van fel­ad­va, és a meg­bíz­ha­tó Magyar Pos­ta Zrt. szál­lít­ja ki a cuc­cot. (Mond­juk ha ezt tud­tam vol­na, inkább fize­tek még pár ezrest, csak hogy más hoz­za a cso­ma­got.) Sike­rül beszél­ni a Pos­ta köz­pont­já­ban egy értel­mes ügy­in­té­ző­vel, aki meg­ad­ja nekem a terü­le­ti­leg ille­té­kes Pos­ta diszt­ri­bú­ci­ós osz­tá­lyát, ahol cir­ka 30 perc tele­fo­ná­lás után a követ­ke­zők derül­nek ki:
 * Hülye vagyok, hogy elő­re fize­tek.
 * Hülye vagyok, hogy bele­me­gyek abba, hogy egy cso­ma­got levél­ként adja­nak fel, mert így nincs cso­mag­szám, nem lehet tud­ni, hogy mi van vele.
 * Egyéb­ként ők nem tud­ják, hogy egy cso­mag épp akkor hol van, lövé­sük sincs, hogy vala­mit kiszál­lí­tot­tak és/vagy ellop­tak és/vagy elvesz­tet­tek.
 * A Magyar Pos­ta Zrt. egy olyan cég, hogy ha te fel­adsz egy leve­let, akkor sem­mi sem garan­tál­ja, hogy azt ők kivi­szik bár­ho­va, átad­ják a cím­zett­nek. Ha azt sze­ret­néd, hogy vala­mit tény­leg kivi­gye­nek, akkor AJÁNLOTT legyen a kül­de­mény, mert így leg­alább van egy szá­mod, ami alap­ján rek­la­mál­hatsz. A beszél­ge­tés ezen része így zaj­lott le: ÉN: Ala­pí­tok egy céget, legyen mond­juk a neve Magyar Pos­ta 2 Zrt., áru­lok bélye­ge­ket, a hülye embe­rek meg­ve­szik, fel­ra­gaszt­ják a leve­lek­re, és bedob­ják a kül­de­mé­nye­ket egy nagy doboz­ba, nevez­zük mond­juk Posta2ládának. Ha én fogom ezt a ládát, és fel­gyúj­tom, akkor az így tel­je­sen oké, nem sike­rült a kéz­be­sí­tés, enyém a pénz, az ügy­fe­lek pedig így jár­tak? POSTÁS HÖLGY: Így van. Adja fel a kül­de­ményt AJÁNLOTTAN.

2010. szep­tem­ber 30.
Újra tele­fo­ná­lás a PIX­ma­nia ügy­fél­szol­gá­lat­tal, kapok egy leve­let tőlük, ami­ben van egy nyom­tat­vány. Azt mond­ja: NYILATKOZATKISZÁLLÍTÁS KÉTSÉGBE VONÁSA. Kitöl­töm, alá­írom, bes­canne­lem, elkül­döm nekik e‑mailben. Azt is leírom, hogy tovább­ra is sze­ret­nék mik­rosz­kó­pot tőlük, de ezút­tal egy meg­bíz­ha­tóbb és drá­gább szál­lí­tá­si módot válasz­ta­nék. Aznap jön a vissza­iga­zo­lás, hogy meg­kap­ták a panaszt, van ügy­szám is, min­den szu­per.

2010. októ­ber 4.
Kapok egy leve­let, hogy 11-nél előbb nem tud­ják újra­kül­de­ni a ‘szkó­pot, és egyéb­ként is vár­juk meg az ügy kivizs­gá­lá­sát, ami még 10 mun­ka­nap. Oké, hol van még kará­csony :)

2010. októ­ber 6. — a CSODA nap­ja
Min­den­ki kapasz­kod­jon meg: aznap meg­kap­tam a cso­ma­got! Már­mint az ere­de­tit, ami ugyan még hiva­ta­lo­san nem veszett el, de majd­nem. Örö­möm­ben nem felet­ke­zem el PIX-es bará­ta­im­ról, azon­nal írok nekik, hogy meg­van a cso­mag, ügye­met lezár­hat­ják, a panaszt vissza­von­tam. Ha eddig tar­tott vol­na a tör­té­net, akkor nem lesz belő­le blog­poszt…

2010. októ­ber 8.
Kapok egy leve­let a PIX­ma­ni­á­tól, hogy a nyo­mo­zás lezá­rult, hiva­ta­lo­san is meg­erő­sí­tik, hogy a cso­mag elve­szett. WTF? Mind­egy, biz­tos ami biz­tos ala­pon újfent írok nekik, hogy két nap­ja meg­kap­tam a cso­ma­got, relax. Tudom, milyen balek dolog ezt leje­len­te­ni, inkább vásá­rol­jam le még­egy­szer a ‘szkóp kere­tét. Nem, én becsü­le­tes vagyok, “baj­nok von der erkölcs”, én szó­lok, ha át akar­ja vala­ki magát ver­ni úgy, hogy az nekem len­ne jó.

2010. októ­ber 15.
“Tisz­telt Vásár­lónk! … szá­mú ren­de­lé­se vissza­fi­ze­té­sé­re vonat­ko­zó kérel­mét tel­je­sí­tet­tük, és öröm­mel érte­sít­jük, hogy a mai napon szám­lá­já­ra a(z) … HUF össze­get átutal­tuk.”
No kom­ment. Egy hónap­pal azt köve­tő­en, hogy meg­ren­del­tem a mik­rosz­kó­pot, most itt állok pénz­zel, mik­rosz­kóp­pal, és azon gon­dol­ko­dom, hogy mit ron­tot­tam el. Most legyek két­sze­re­sen balek becsü­le­tes, és erő­nek ere­jé­vel utal­jam vissza nekik a pénzt? Adjam fel egy borí­ték­ban AJÁNLVA? :D

Hidegen tekerek

Itt van az ősz, a hideg idő, viszont itt van az őszi BAM (gyk. Brin­gázz a Mun­ká­ba) is, tehát nye­reg­be kell pat­tan­ni!

Nyá­ron egy­sze­rű a brin­gás dol­ga: cipő, boka­zok­ni (az a menő!), rövid­ga­tya, póló, sisak, kesz­tyű, és már mehe­tünk is. Beérsz a mun­ká­ba, gyor­san lezu­hany­zol, átöl­tö­zöl, és kisi­mult arc­cal ter­me­led a GDP‑t.

Ugyan­ez hidegben, kis­sé rész­le­te­seb­ben.

Colin Crew ChocolateCipő: ez nem vál­to­zik, akár esik, akár fúj, én min­dig Colin­ban fogok teker­ni. Ez a cipő annyi­ra jó, hogy nem is tudom sza­vak­ba önte­ni, mint­ha az ember lábá­ra öntöt­ték vol­na. “Apróbb” hibák per­sze itt is akad­nak: a bal cipő fűző­je egy meg­hú­zás alkal­má­val elsza­kadt, így most egy szép bog éke­sí­ti a cipő­fű­zőt. (Mond­juk így leg­alább rövi­debb lett egy kicsit, és nem akad bele a pedál­ba MEGINT.) Mivel az anya­ga hasí­tott bőr, így min­den csepp vizet magá­ba szív, és töké­le­te­sen benn­tart­ja. Ez főleg akkor jó, ha az ember Milá­nó­ban meccs­re megy úgy, hogy egész nap esik az eső; vagy ha elfe­lejt vál­tó­ci­pőt vin­ni az iro­dá­ba, és ez az év leg­csa­pa­dé­ko­sabb nap­ját von­ja maga után.

Zok­ni: az ősz jó alka­lom a boka­zok­nik mel­lő­zé­sé­re és a sízok­nik elő­ásá­sá­ra. Régen sokat jár­tam vád­li­kö­zé­pig érő tenisz­zok­ni­ban (azt hit­tem, menő!), most alkal­mam nyí­lik nosz­tal­gi­áz­ni.

CicanaciCica­na­ci: ezt lehet hív­ni bicik­lis­nad­rág­nak is, de mond­juk ki: ez egy feszü­lős, bevá­gós, has­ba­vissza­nyo­mós (ez utób­bi csak fiúk­ra érten­dő) ruha­da­rab, ami saj­nos hideg­ben muszáj. Régeb­ben pró­bál­koz­tam nor­mál vise­lés­re már alkal­mat­lan far­mer­ral, de sok beaka­dás miatt nem jött be. A cica­nad­rág spe­ci­á­lis darab, fenék­tájt erő­sen pár­ná­zott, így a nye­reg nem nyom annyi­ra. Leszö­ge­zem, hogy nekem nincs cica­nad­rá­gom, fér­fi­as­sá­go­mon egy ilyen kész­ség nem ejt csor­bát, viszont meg­fagy­ni sem aka­rok, így Regi­ét hor­dom (nem tudom, ez még szánibb‑e). Utol­só érde­kes­ség: (főleg) fiúk tapasz­tal­hat­ják meg, hogy a térd­kör­nyé­ki, (hideg­ben) erő­sen ágas­ko­dó szőr­szá­lak ÁTÜTIK a cica­na­cit, és fan­tasz­ti­kus vizu­á­lis élményt nyúj­ta­nak közel­ről. Én ezt ma vet­tem csak ész­re.

Rövid­nad­rág: iga­zá­ból a cica­na­ci miatt nem kel­le­ne, de nekem opti­kai szem­pont­ból fon­tos, hogy minél keve­sebb lát­szód­jon a fen­ti latex sze­re­lés­ből. Azért is jó, mert tele van zse­bek­kel, van hova rak­ni a belé­pő­kár­tyát és a tak­nyos zseb­ken­dő­ket.

Hosszú­uj­jú póló, rövid­uj­jú póló ÉS pul­csi: eze­ket egy­szer­re, és ebben a sor­rend­ben, nincs mese. Mivel Regi meg­til­tot­ta a min­den­fé­le offen­zív és/vagy himm­eles ruha­da­rab vise­lé­sét mun­ka­he­lyen, így eze­ket a cuc­co­kat csak kerék­pá­ro­zás, krav­ma­ga vagy kett­le­bell alkal­má­val hord­ha­tom. Fon­tos réte­ge­sen öltöz­ni, mert csak így érhe­ted el, hogy az alsó réte­gek az izzad­ság­tól csa­ta­ko­sak legye­nek, meg­fe­le­lő mik­ro­klí­mát teremt­ve a fel­ső­tes­ted­nek. Ez reg­gel még annyi­ra nem rossz, de haza­fe­lé ugyan­ezen ruhák fel­vé­te­le nem élmény­sze­rű.

SisakSisak: muszáj, biz­ton­sá­gi szem­pont­ból. Meg aztán azért is, mert ezek a modern sisa­kok nem egy­ne­mű­ek, hanem lyu­ka­sak. Ez azért fon­tos, mert könnyű­ek, egy­út­tal pedig mert így a (menet)szél be tud vág­ni a hajad­ba, fia­tal­ko­ri, cso­mós kopasz­sá­got okoz­va. Ha nem hor­dasz sisa­kot, akkor meg­halsz, és még ráadá­sul tel­je­sen kopasz is leszel. Sisak­kal is meg­hal­hatsz, de leg­alább a tar­sá­god stí­lu­sos lesz.

Nap­szem­üveg: saj­nos nekem muszáj, még akkor is, ha nem süt a nap. Nor­mál szem­üveg­ben nem tudok bica­joz­ni, így marad a kon­takt­len­cse, ami alá viszont ját­szi könnyed­ség­gel megy be az út sara, pora. A nap­szem­üveg pont annyi­ra jó, hogy ne egy­foly­tá­ban men­jen be vala­mi a szem­be, csak hébe-hóba. Eső­ben ide­á­lis, ha egyéb­ként túl sokat lát­na az ember, meleg­ben a párá­so­dás miatt ugyan­ezért jó.

MaszkMaszk: ma elő­ször volt raj­tam ilyen, szin­tén Regié, nekem nem kel­lett anno. Evi­dens, hogy miért jó: levesz egy kicsit a szmog­ból, nem kapod direkt­be a kipu­fo­gó­gázt, hanem ala­po­san meg kell szen­ved­ned azért, hogy beszív­hasd. Jó most azért is, mert kicsit meg vagyok fáz­va, és így nem fáj­dul meg job­ban a tor­kom a hideg leve­gőt let­ü­dőz­ve. És ami­kért a leg­jobb: az amúgy is rosszul szel­lő­ző lég­uta­kat még nehe­zeb­ben átjár­ha­tó­vá teszi, a kifo­lyó vála­dé­ko­kat egy­be­gyűj­ti, habo­sít­ja, ezzel is egy­faj­ta bio­ló­gi­ai szű­rőt képez­ve. 100%-kal csök­ken­ti az autó­sok­ra kia­bált károm­ko­dá­sok szá­mát, mert úgy­sem értik, amit mon­dok, egy “anyád”-ért pedig nem fogok per­ce­kig vet­kőz­ni. A mun­ka­he­lyen levé­tel­kor vigyáz­ni kell, ne lás­sa sen­ki az arco­dat.

Magyar Királyság

Ezt a “vic­cet” még Sch­ne­i­der Bélá­tól, gim­ná­zi­u­mi magyar­ta­ná­rom­tól hal­lot­tam elő­ször, és ma meg­ta­lál­tam a sajt­ké­szí­tő blo­gon. Elra­kom, hogy meg­le­gyen :)

I. Világ­há­bo­rú, Magyar­or­szág hadat üzen az Ame­ri­kai Egye­sült Álla­mok­nak. Az ame­ri­kai kül­ügy­mi­nisz­ter meg­kér­de­zi a magyar nagy­kö­ve­tet.
 — Magyar­or­szág. Hol is van az?
 — Mi egy közép-euró­pai király­ság vagyunk.
 — Király­ság. És ki a kirá­lyuk?
 — Nincs kirá­lyunk, kor­mány­zónk van. Vitéz Nagy­bá­nyai Hor­thy Mik­lós ten­ger­nagy úr őfő­mél­tó­sá­ga.
 — Áh, tehát Önök egy ten­ger­par­ti ország!
 — Nem.
 — Hogy őszin­te legyek, nem egé­szen értem, miért akar­nak had­ba lép­ni elle­nünk. Van eset­leg az USÁ-val szem­ben terü­le­ti köve­te­lé­sük?
 — Nincs.
 — Vala­mi­lyen más ország­gal szem­ben?
 — Igen. Szlo­vá­ki­á­val, Romá­ni­á­val.
 — Értem. És azok­nak is hadat üzen­tek?
 — Nem, ők a szö­vet­sé­ge­se­ink.