A mi autónk

Nos, gon­dok van­nak a Fabi­á­val, ami egy­részt vic­ces (ld. lent), más­részt nem vic­ces (ld. pénz­tár­cám).

Szó­val az egész múlt héten kez­dő­dött, ami­ko­ris egyik nap nem indult a kocsi. Aztán nagy nehe­zen meg­ad­ta magát, már­mint fel­ad­ta a sztráj­kot, és enge­del­me­sen bein­dult, műkö­dött, de fur­csa volt vala­mi, na.

Szom­ba­ton men­tem vol­na vizs­gáz­ni, de nem tud­tam bein­dí­ta­ni a kocsit sehogy se. Mehet­tem gya­log. (Ezért hagy­tam ott­hon a szá­mo­ló­gé­pe­met! Emi­att nem sike­rült a vizs­ga!) Dél­után aztán Regi­vel vissza­tér­tünk a par­ko­ló­ba, és újfent neki­es­tünk a Sko­dá­nak. Regi­nek sike­rült bein­dí­ta­nia a motort, de — most figyelj! — nem volt gáz! Hiá­ba nyom­tuk a pedált, nem tör­tént sem­mi, az alap­já­rat gáz­pe­dál­tól füg­get­le­nül 600 és 1500 között ugrált, néha meg jól leful­lad­tunk.

Nosza, hív­juk fel a Sko­da Assis­tance szol­gá­la­tot, vagy mit, ami 7/24-es, hiper-szu­per, és ingyen van — illet­ve lett vol­na, ha nem három hete jár le az egy­éves szol­gál­ta­tás… Így viszont a kiszál­lás 15k-nál kez­dő­dik, és akkor még nem is köszönt a sza­ki. Meg­kö­szön­tük, nem kér­tük. Aztán egy­szer csak, a husza­dik reboot­nál cso­da tör­tént, és fogott a gáz­pe­dál! Annyi­ra meg­örül­tünk ennek, hogy gyor­san leál­lí­tot­tuk a motort, össze­pa­kol­tunk, imád­koz­tunk egy kicsit (hogy megint működ­jön), aztán irány Göd!

(…)

Szom­bat este átmen­tünk Ist­vá­nék­hoz, ahol egy rövid, leg­fel­jebb négy­órás sze­re­lés vet­te kez­de­tét. Leszed­tük a motor tete­jét (azt a műanyag izét, ami­re rá van írva, hogy 16V), kiszed­tük a gyer­tyá­kat, meg­ka­pir­gál­tuk őket szé­pen, kiszed­tük a foj­tó­sze­le­pet, meg­tisz­to­gat­tuk, vissza­rak­tuk. (A hoz­zá veze­tő csö­vet meg jól elfe­lej­tet­tük vissza­rak­ni, sebaj.) Aztán irány Szo­ki, per­sze nem csak úgy simán! Milyen unal­mas len­ne már úgy men­ni, hogy kup­lung be — vál­tás — kup­lung fel — gáz­adás — stb.? Ellen­ben ha nem megy a gáz­pe­dál, bőven elég egy láb is, ami­vel min­dent lehet csi­nál­ni: benyo­mod a kup­lun­got, akkor vált­hatsz, meg ugye féke­zel, fel­en­ge­ded, akkor meg “gyor­sí­tasz”. Így men­tünk végig a ket­tes úton, cir­ka 10 perc alatt meg is tet­tük az 1 km-es utat.

(…)

Ma kide­rült, hogy aksi rossz, lehet, hogy az okoz­ta a hibák nagy­ré­szét. De. A kocsi eszi az ola­jat, fel­füg­gesz­tés nem vala­mi jó, nagy­szer­víz kell alap­ból, szó­val lesz még mit ten­ni, hát még fizet­ni. De már jó a gáz­pe­dál!

Stop

Jöt­tünk haza kocsi­val Szi­get­ha­lom­ról. Ez még nem len­ne meg­blo­gol­ni­va­ló egy inter­net troll­nak se, hát még nekem. Halász­tel­ken egy srác stop­pol, már­mint vár az út szé­lén, nem zok­nit fol­toz­gat. Fel­vesszük. Dumá­lunk. Regi kap a házi pálin­ká­já­ból.

Aztán egy­szer csak kide­rül, hogy ez ugyan­az a srác, akit tavaly nyá­ron is fel­vet­tünk már egy­szer. Azóta kb. ötször jár­tunk arra­fe­lé, és nem vet­tünk fel sen­kit. Vic­ces.

Gyer­tek a Ber­csé­nyi­be, a Gödör­be! Épí­tész­na­pok, juhé!

(Ezt teg­nap este akar­tam meg­je­len­tet­ni, bocs a késé­sért.)

Céges gokart

Faszán sike­rült, tény­leg, nagyon. Kicsit tar­tot­tam tőle, mert sokan vol­tunk (kb. 25), félő volt, hogy nagy dzsum­buj lesz, de így, ötö­sé­vel eloszt­va jó tem­pót lehe­tett autóz­ni.

Nem volt hiá­ba­va­ló az elmúlt hetek sok (3) gya­kor­lá­sa, mert máso­dik let­tem, Pityu meg azért elő­zött csak meg, mert nem kövér nem olyan vas­ta­gok a csont­jai.

Nye­re­mé­nyem egy gra­ví­ro­zott ezüst nyak­ba­akasz­tós érem (sose volt még ilye­nem, bár kara­té­ban nyer­tem két ver­senyt) és egy más­fél lite­res Mar­ti­ni pezs­gő (leg­jobb).

Majd szer­zek dobo­gós fény­ké­pet, és meg­fo­to­sop­po­lom, hogy a máso­dik hely maga­sabb­nak tűn­jék, mint az első.

Ja, és 25,9‑ig jutot­tam 200 ccm-es kocsi­val, ami mint­egy elé­ge­det­té tesz (vagy ten­ne, ha Pityu nem ment vol­na 25,7 alá, de sebaj). 360 méte­res a pálya, 50 fölöt­ti átlag­se­bes­ség, dur­va.

Gokart

Go Kart

Hét­vé­gén vol­tunk gokar­toz­ni Ist­ván­nal és Andi­val itt.

Sze­rin­tem 6–7 éve nem gokar­toz­tam, pedig anno még gokart tábor­ba is jár­tam egy hétig. (Van egy okle­ve­lem is, majd bele­írom a CV-mbe.)

Rövi­den annyit: ez a gokar­to­zás vala­mi hihe­tet­len jó. Ha leszá­mít­juk az árát (2000Ft/8 perc, igen mere­dek), akkor fel­hőt­le­nül len­ne jó, így csak fel­hő­sen. Per­sze csak átvitt érte­lem­ben, hiszen ez egy fedett pálya, ugye.

Ahhoz képest, hogy bő negyed­órát vezet­tem csak a 160 köb­cen­tis masi­nát, igen nehéz volt vissza­áll­ni a sze­mély­au­tó­ra. Meg lehet kér­dez­ni Regit, hogy mennyi­re élvez­te az első kanya­ro­kat :)

Go Kart

Brékelő hír

Vet­tem egy autót.

Hama­ro­san bővebb hírek­kel jelent­ke­zem. Elme­sé­lem, hogy mit tanul­tam múlt héten, mennyit köhög­tem, és mi a hely­zet.

Van egy autóm.

Update1: itt van az ele­je, sötét­ben.

Fabia

Update2: itt van a hátul­ja, vilá­gos­ban, alig ész­re­ve­he­tő­en MS Paint-tel kezel­ve.

Fabia

Kéne kocsi

Hel­lo.

Teg­nap akadt egy kis bibi. Lehet, hogy kel­le­ne köl­csön egy autó, feb­ru­ár 21. és feb­ru­ár 27. között, mert­hogy megyünk sznó­bor­doz­ni.

Legyen mond­juk egy Fer­ra­ri Cali­for­nia, piros­ban, hólánc­cal.

Elő­re is köszö­nöm a segít­sé­get!


Laci

Itt a tél, mindenki húzzon gumit (venni)

Vol­tunk ma Gödön, elhoz­tuk az ütve­fú­rót, hogy vég­re fel­fúr­has­sam a fan­tasz­ti­kus ike­ás füg­göny­kar­ni­so­kat. Ha min­den jól megy, hol­nap már lehet nálunk olyat csi­nál­ni, hogy füg­gönyt (!) behúz­ni (!). Dur­va, mi?

Szó­val már Göd fele menet (du. 3 körül) se volt túl rózsás az idő­já­rá­si hely­zet, de este kegyet­le­nül lesza­kadt a hó. 6 körül indul­tunk haza, alig tud­tunk elin­dul­ni a kocsi­val, mert tel­je­sen fel­fa­gyott az utca. Ja, nyá­ri gumin guru­lunk, még nem volt idő télit ven­ni.

Aztán annyi­ra nec­ces volt a köz­le­ke­dés így, hogy bemen­tünk a Nor­au­tó­ba, és vet­tünk négy téli­gummit. Már csak talál­ni kell egy műhelyt, ahol nem jövő már­ci­us­ra kapunk idő­pon­tot. (Nem tudom én lecse­rél­ni a gumi­kat, mert nincs másik fel­ni, egyéb­ként lazán bevál­lal­nám.)

Itt van egy gumi, csak szem­lél­te­tés­kép­pen:

De nem is ez a poszt lénye­ge, hanem hogy mi volt haza­fe­lé. Szé­pen csor­do­gál­tunk a Váci úton dél felé, és a Hun­gá­ria kör­út­hoz érve, a felül­já­rón halál­kö­ze­li “élmé­nyünk” volt. Ugyan elvi­leg ilyen 0,5 fok körül volt a hőmér­sék­let, de a felül­já­ró tel­je­sen fel­fa­gyott. Min­den­ki lépés­ben pró­bál­ko­zott a hala­dás­sal — már aki­nek ment. Volt egy bácsi, aki kép­te­len volt elin­dul­ni a Suzu­ki­já­val, mert csak pör­gött a két kere­ke. Egy nő meg­állt a bel­ső sáv­ban, kirak­ta a vész­jel­zőt, és a kor­mány­ra hajol­va zoko­gott. Min­den­ki úgy csúsz­kált elin­du­lás­nál, mint­ha vala­ki ráz­ná a felül­já­rót.

Tanul­ság: a téli gumi fon­tos, ezen ne spó­rol­ja­tok, mert nagy baj lehet. És kerül­jé­tek a felül­já­ró­kat.

Étel, kicsit máshogy

Teg­nap vol­tam Bécs­ben, mert vit­tek, mert ez egy ilyen mun­ka­hely. Jó volt, még sose ültem RX-8-asban, ennyit erről.

Haza­men­tem Cse­pel­re, Regi már ugye lenn EFOTT-on. Jäger‑t Desz­til­lált vizet csem­pé­szett be ivó­jog­hur­tos palac­kok­ban, így várt engem kb. egy liter epres (?) ital. A prob­lé­ma mind­össze annyi volt, hogy a kan­csó nem fért be a hűtő­be, és így egy egész napot volt kinn a meleg­ben a lötty. Meg­sza­gol­tam, jó sza­ga volt, csak kár, hogy az epret nem sze­re­tem annyi­ra (mint mond­juk a gyrost, de a gyro­sos jog­hurt­ital azért mere­dek), de nem akar­tam kiön­te­ni, hát meg­it­tam. Aztán az este hát­ra­le­vő részét ülő hely­zet­ben töl­töt­tem, de nem a szá­mí­tó­gép és nem is a tévé előtt :)

Tanul­ság: ne idd meg más­kor, Laci.

Aztán men­tem haza, már­mint Szi­get­ha­lom­ra, kocsi­val, már­mint az Ibi­zá­val. És mi volt a kocsi tete­jén? Egy meleg­szend­vics, szét­placcsan­va, sza­na­szét foly­va. Ez Cse­pel (?), ugye. Lehet, hogy csak vélet­len volt, de az is lehet, hogy vala­ki­nek szúr­ja a sze­mét a kaná­ri­sár­ga karosszé­ria, aztán majd jól meg­mu­tat­ja nekem. Nos, ebben az eset­ben (továb­bá akkor, ha az ille­tő tud olvas­ni, és még vala­hogy olvas­sa is ezt): bekap­ha­tod, nem let­tem ide­ges, lemo­sat­tam a kocsit (már úgy­is ráfért), és most már meleg­szend­vics­krém-men­tes tel­je­sen, vala­mint garázs­ban áll. És neked sose lesz Ibi­zád (nekem se, mert anyué).

Tanul­ság: ha mész le a kocsid­hoz, vigyél magad­dal tányért, kést és ketchu­pot.

Regi és Laci közlekedik

Teg­nap 5 körül végez­tem, szó­val szé­pen haza­in­dul­tam. Nem kocsi­val men­tem, így vonat­tal kel­lett haza­jön­nöm Göd­re. 17:25-kor indult a gyors­vo­na­tom a Nyu­ga­ti­ból.

17:25: Laci felül a vonat­ra. Elő­ző­leg meg­kér­de­zi a kala­uzt és Regit is, hogy a Vác-Szob gyors megáll‑e Fel­ső­gö­dön. Meg ám.

17:26: Laci elme­rül a JAVÁ‑s Sudo­ku gyö­nyö­re­i­ben…

17:55: Laci fel­eme­li a fejét, hisz las­san le kel­le­ne száll­nia. (Laci eddig kb. 30 alka­lom­mal ment haza vonat­tal, az ese­tek 95%-ban sze­mély­vo­nat­tal…)

17:56: Laci meg­lep­ve kons­ta­tál­ja, hogy isme­ret­len kör­nyé­ken zötyög a vonat.

17:57: Bánya­ta­vak mel­lett visz az út észak­ra. Mint­ha most hagy­ták vol­na el Sző­döt.

18:00: Leszál­lás — Vác-Alsó­vá­ros üdvöz­li Önö­ket!

18:01: A fel­dúlt Laci fel­hív­ja Regit, aki mit sem sejt. Laci ordi­bál, de magá­ra dühös, per­sze ezt Regi nem tud­ja, ezért bonyo­ló­dik a tör­té­net. Laci meg­ké­ri Regit, hogy jöj­jön má’ érte ide, e.

18:03: Regi beül az Ibi­zá­ba. Laci nyu­gat­nak tart, a 2‑es út fele.

18:05: Regi útel­ágaz­ho­zá útel­ága­z­ásó útel­ága­zás­hoz érke­zik.

18:10: Regi Fót­nál letér a 2/a‑ról, hogy vissza­for­dul­jon.

18:15: Regi Pös­tön :)

(…)

18:40: Regi lég­vo­nal­ban 200 méter­re van a kiin­du­lá­si pont­tól.

18:50: Regi és Laci talál­koz­nak Vácott!

Tanul­ság: Laci ne sudo­kuz­zon, vagy ha igen, akkor se, vagy ha még­is, akkor ne kia­bál­jon a tele­fon­ba, főleg akkor, ha Regi­vel beszél.

Igazságos történet

Egy­szer volt, hol nem volt, volt egy­szer egy ember, hív­juk mond­juk Ödön­nek. Ödön kis­ko­ra óta nagy csi­bész volt, végig­ter­ro­ri­zál­ta a böl­csö­dét-óvo­dát-isko­lát (ez utób­bi 8 osz­tá­lyát pon­to­san 10 évig), ám iga­zá­ból a közép­is­ko­la alatt kez­dett el élni. Dro­got árult, embert csem­pé­szett, lányo­kat fut­ta­tott, szó­val tel­je­sen szok­vá­nyos éle­tet élt. 16 éves korá­ban aztán főál­lást kere­sett, és autó­tol­vaj lett, mel­let­te hob­bi­ként bér­gyil­kos és csa­ló (és ez még csak Cs betű az ABC-ben). Első havi kere­se­té­ből egy 20 éves Mer­cit vett, aztán szép sor­ban követ­ke­zett az összes töb­bi: BMW, Audi. Ödön tavaly aztán Lexus­ra vál­tott, amit potom 17 mil­li­ó­ért vett — a bolond­nak is meg­éri. Ödön az utak kirá­lya volt, min­den­kit ledu­dált, befu­ra­ko­dott min­den apró rés­be. Hogy még vélet­le­nül se tud­jon inde­xel­ni, a már­ka­szer­víz­ben kisze­det­te az izzó­kat az irány­jel­ző­ből. Min­dig tilos­ban par­kolt, és soha­sem bün­tet­ték meg, míg­nem …

Lexus

Ter­mé­sze­te­sen a fen­ti tör­té­net tel­jes mér­ték­ben az én (rossz) fan­tá­zi­ám szü­le­mé­nye. E Lexus tulaj­do­no­sa bizo­nyá­ra egy becsü­le­tes üzlet­em­ber, aki adó­zik, tisz­tes­sé­ges mun­ká­ja van, meg ilye­nek. Továb­bá Magyar­or­szág nem az az ország, ahol túl sok kitetovált/kopasz/kigyúrt ember­nek len­ne 10/20/30+ mil­li­ós luxus­au­tó­ja nyil­ván­va­ló­an tör­vény­te­len módon szer­zett pénz­ből. Ezen kívül pedig Magyar­or­szág jog­ál­lam, ahol min­den­ki egyen­lő, és külön­ben is.