Szombat

(…)

05.00: Suhan a Sko­da Fabia Szi­get­ha­lom felé. Kis­sé álmos vagyok, úgy­hogy néha átka­lan­do­zunk a szem­be sáv­ba, de ilyen­kor Regi szól, és akkor vissza­me­gyek a helyem­re. Már vilá­gos van, mire haza­é­rünk, hisz május 24-én öt perc­cel öt előtt kel a nap (mint az köz­is­mert).

12.00: Már ébren vagyok, kutyá­kat kell etet­ni. Nem esz­nek a dögök, lehet, hogy a szom­szé­dék meg­előz­tek. Sebaj.

13.00: A kád­ban fek­szem, béké­sen olvas­ga­tom a pén­te­ki Nem­ze­ti Spor­tot (aznap ott­hon hagy­tam, így nem tud­tam elol­vas­ni). Csön­get­nek. Kipat­ta­nok. Egy csa­lád jött meg­néz­ni a házat. Kérek egy per­cet fel­öl­töz­kö­dés­re, majd been­ge­dem őket. Kör­be­me­gyünk, már­mint nem szó sze­rint, hanem a ház­ban. Az alvó Regit rej­tő szo­bát kéré­sem­re kihagy­juk.

15.00: Vásár­lás. Veszek csir­ke­mel­let, bort, ana­nászt.

15.30: Elő­ké­szí­tem a tere­pet főzés­hez.

16.00: Regi fel­kel. A héten 5 vizs­gá­ja meg 1 szi­gor­la­ta volt, csak csü­tör­tö­kön 3 vizs­ga. (Vö. az átla­gos vil­lany­ka­ros vizs­ga­idő­szak­kal.)

16.30: Sütünk, főzünk. A “menü”: kínai ana­ná­szos csir­ke, ami inkább boros csir­ke lett, de azért finom. Kell bele 60dkg cs.mell, 20dkg ana­nász, 1dl fehér­bor, erő­le­ves­koc­ka-liszt-szó­ja­szósz-só-cit­rom­lé-cukor, recept a szer­kesz­tő­ség­ben. Finom lett.

17.30: Hou­se 4x16. Nem hiszem el. A 4x15 után nem hit­tem vol­na, hogy lesz még jobb rész, de sike­rült nekik. Nem tudom, lesz‑e innen vissza­út (már­mint ha ilyen lett a negye­dik évad, akkor nagyon nehéz lesz azt az ötö­dik­kel űbe­rel­ni), de majd meg­lát­juk. Hugh, talál­ko­zunk szep­tem­ber­ben.

19.00: Meccs van. Magyar­or­szág vs. Görög­or­szág.

21.00: Hur­rá, nyer­tünk, 3–2 ide. Erwin Koe­man hol­lan­dul beszél, Regi sze­rint olyan, mint­ha vala­ki magya­rul beszél­ne vissza­fe­lé. Tény­leg :)

22.00: Blo­gos chil­lo­ut. Jó éjt.

indaHouse

Ugye min­den­ki nézi a Hou­se-t? Aki nem, az még simán bele­kezd­het, mert csak három és fél évad ment le, az meg egy dur­va hét alatt behoz­ha­tó.

No, mind­egy. 4x15 (Hou­se’s Head) sze­rin­tem eddig messze a leg­jobb rész volt, min­den évad­ban van leg­alább egy ilyen. Per­sze nem aka­rom lelő­ni, hogy milyen meg mennyi­re meg hogyan és hogy mi a poén, de aki vala­mi­ért elfe­lej­tet­te vol­na a sztrájk után fel­ven­ni a fona­lat, az sies­sen, és tegye meg most. Aki meg most akar vala­mi új soro­za­tot elkez­de­ni, néz­ze meg ezt az egy részt, aztán ha tet­szik, akkor irány az 1x01.

Film, ‑sorozat

Teg­nap meg­néz­tünk egy fil­met, amit már nagyon rég lát­tunk, meg egy soro­za­tot, amit már nagyon rég vár­tunk. Beh, mih khöl­tői!

Siva­ta­gi show (1974): gye­rek­ko­rom ked­venc film­je, sze­rin­tem 6‑tól 12 éves koro­mig havon­ta leg­alább egy­szer biz­to­san lát­tam. Mos­ta­ni szem­mel már egy cso­mó kér­dést vet fel ben­nem, amit anno nyil­ván nem (pl. össze-vissza van vág­va, mert más­hogy ter­mé­sze­te­sen nem lett vol­na belő­le film), de ennek elle­né­re még min­dig nagyon élvez­tük mind­ket­ten. És ha a kép nem len­ne elég, ott van a nar­rá­tor, a hang­ef­fek­tek és a zene. Ennyi épp elég is, nem tudom, mi lesz 40 év múl­va a nap­pa­li­ban, de az biz­tos, hogy én most fél­re­ra­kok egy tévét, egy vide­ót meg a 20 éves BASF kazet­tát, hogy az uno­ká­im is lát­has­sák ezt a fil­met. Bár a fene se tud­ja, ha a klí­ma­vál­to­zás a mos­ta­ni útján halad tovább, addig­ra már akár Magyar­or­szá­gon is újra­for­gat­hat­nák a fil­met…

Hou­se 4x13: teg­nap­előtt lement az adás, earl ma lefor­dí­tot­ta, mi meg vég­re meg­néz­tük. Éljen Hugh Lau­rie!

Sorozatok, végre

Elin­dul­tak a nagy ame­ri­kai soro­za­tok, amik közül négy­nek a rab­ja vagyok. Ennek örö­mé­re teg­nap letor­ren­tez­tem meg­vet­tem a Vide­o­On­De­mand-rend­sze­ren keresz­tül a My Name Is Earl (3. évad) első (dupla)részét, a Pri­son Break (3. évad) első három részét, és meg is néz­tem mind.

Most jön le fize­tek elő a Hero­es (2. évad) első két részé­re, és a Hou­se (4. évad) első epi­zód­já­ra.

Azért meg­van a diszk­rét bája egy ötcsil­la­gos hotel hall­já­ban tör­té­nő tor­ren­te­zés­nek. Mesél­ték.

Csovászolás

Nehéz időn­ként a blog­ger éle­te. No nem első­sor­ban azért, mert a tör­té­né­sek nyo­mon köve­té­se, az ese­mé­nyek átélé­se vagy a prob­lé­mák meg­ol­dá­sa nehéz, hanem mert vala­mi­lyen szin­ten eze­ket meg kel­le­ne örö­kí­te­ni. Ez az, ami még nem jól megy. Meg ugye el kéne dön­te­ni előbb-utóbb azt is, hogy milyen blog legyen ez. Bár most meg az a jó, hogy nin­cse­nek meg­kö­té­sek.

Ugor­junk.

Pén­te­ken éle­tem új sza­ka­szá­ba lép­tem — mon­da­ná a teát­rá­lis Laci. Helyet­te inkább az legyen, hogy pén­te­ken vol­tam elő­ször “dol­goz­ni”. (Regi vasalt nekem nad­rá­got. Köszö­nöm!) Ren­ge­teg papírt kel­lett kitöl­te­ni és alá­ír­ni, ennyit évek óta nem írtam kéz­zel. Kis­sé fur­csa, hogy ennyi idő­sen tovább­ra sem tudok két alá­írást némi­képp hason­la­to­san pro­du­kál­ni, de majd bele­jö­vök. Emlék­szem, kis­ko­rom­ban mennyi­re fél­tem, hogy nem lesz olyan iga­zi fel­nőt­tes alá­írá­som, és akkor milyen rossz lesz az, ami­kor az eskü­vő­nél alá kell írni a neve­met.

Szó­val a HR-es kité­rő után átvit­tek az iga­zi helyem­re, ahol meg­is­mer­tem a főnö­kö­met, meg néhány kol­lé­gát. Ezután pedig kez­de­tét vet­te a fel­ké­szí­tés, misze­rint órá­kat mesél­tek nekem arról, hogy akkor most mi is lesz a fel­adat. (Illet­ve ilyen konk­rét meg­ál­la­pí­tá­sig nem jutot­tunk el, de jól hala­dunk.) Érde­kes volt hall­gat­ni ezt a temér­dek új dol­got, fel­dol­goz­ni a hal­lot­ta­kat, képet alkot­ni min­den­fé­le folya­ma­tok­ról meg a rend­sze­rek fel­épí­té­sé­ről, műkö­dé­sé­ről. (Most beug­rott egy buzz­word, hogy active lis­te­ning. Tyű.) Néha átfu­tott a feje­men az, hogy vajon mennyi­re volt hasz­nos az a sok-sok tárgy, amit egye­te­men tanul­tam hall­gat­tam elvé­gez­tem. Tény­leg nem a konk­rét tudás a lényeg, azt nem lehet, és nem is kell meg­ta­ní­ta­ni. (Bár szá­mon­kér­ni vic­ces.) Az, hogy az első­re hal­lott dol­go­kat nagy­részt átlá­tod és meg­ér­te­ted, vagy leg­rosszabb eset­ben kér­dés nél­kül utá­na­né­zel a homá­lyo­sabb részek­nek — sze­rin­tem nagy­já­ból ennyit lehet elvár­ni. A töb­bi csak ext­ra.

A pén­tek hát­ra­le­vő részé­ből kiemel­ném a szi­get­szent­mik­ló­si Buc­ka Pub Steak Hou­se meg­lá­to­ga­tá­sát, ahol vég­re sike­rült való­ra vál­ta­nom gyer­mek­ko­ri álmo­mat, és ettem egy jó vas­tag steak-et — ango­lo­san (ejtsd vére­sen). Emlék­szem, régen hébe-hóba a házi rán­tott husi fel­vá­gás­kor a köze­pén rózsa­szín volt. Ilyen­kor jött a sápí­to­zás, hogy “jaj, nem sült át”, meg hogy “meg ne egyed, mert elron­tod a gyom­rod”. A tatár beef­steak-kel való köze­leb­bi és mély­re­ha­tó meg­is­mer­ke­dést köve­tő­en rájöt­tem, hogy nem kell vala­mi­től fél­ni pusz­tán azért, mert nyers húst tar­tal­maz. Nem mon­dom, első­re így is fur­csa volt a két és fél cen­tis bél­szín­sze­let, ami­nek a közép­ső más­fél (!) cen­tis része nyers volt, de ha az ember fél­re­te­szi az elő­íté­le­te­it, akkor rájön: a steak nagyon jó, és így az iga­zi.

Hogy a life, a firm és a cook (meg per­sze a regi) kate­gó­ri­ák után kibiggyeszt­hes­sem a manit is, ahhoz el kell mon­da­nom, hogy meg­ér­ke­zett a break.com-os pénz a Pay­Pal accoun­tom­ra. 400 dol­lár, levo­ná­sok nél­kül. Mivel 400 forin­tért veri­fi­kál­tam maga­mat a Pay­Pal­nál, így nin­csen sem­mi­lyen meg­kö­tés a vissza­uta­lás­ra, 25000 forint felett pedig tranz­ak­ci­ós díj sin­csen, így a pénz gya­kor­la­ti­lag tel­jes egé­szé­ben egy hét múl­va rá fog kerül­ni a bank­szám­lám­ra. Kis­sé hihe­tet­len dolog, hogy tény­leg lehet­sé­ges egy nem egész egy per­ces vide­ó­val ennyi pénzt keres­ni, de hát kez­dek bele­tö­rőd­ni. Ami­kor mesél­tem erről a bátyám­nak (aki ugye Kari, egyéb­ként meg ope­ra­tőr), fel­csil­lant a sze­me. Hja, ha az ember még ért is a témá­hoz, akkor kor­lát­lan lehe­tő­sé­gek van­nak előt­te. (Pl. break.com-on 2000 dol­lárt adnak egy jó kis rövid­fil­mért, amit 1) te csi­nál­tál, 2) kike­rül a főol­dal­ra.)

Hogy még kicsit húz­zam e már-már olvas­ha­tat­lan hosszú­sá­gú bejegy­zést, meg­em­lé­kez­nék arról, hogy két nap alatt meg­néz­tük a Prestige‑t és az Illu­zi­o­nis­tát is (egyik­ben sincs C), így mint­egy vará­zso­lós hét­vé­gét teremt­ve. (Befic­cen a film is.)

Rossz-rossz filmek

Én azt hit­tem, hogy a Vacancy rossz film. Nem az. Csak meg­fe­le­lő viszo­nyí­tá­si ala­pot kel­lett talál­ni hoz­zá: Zodiac. Még csak a felé­nél tar­tok, de már alig bírom. Ha nem len­ne ben­ne Don­nie Jake, már rég abba­hagy­tam vol­na. Így még meg­kap­ja a mara­dék más­fél órát. Rémes.

Tanul­ság: ne nézz olyan fil­met, ami­nek a címé­ben C van.

UPDATE: nem bír­tam tovább, még­is abba­hagy­tam. Akkor most legyen egy kis Hor­ror­ra akad­va, mert az min­dig fel­dob:)

Hogy keress 400 dollárt 5 perc alatt?

1. Nézz meg egy “fánt­ász­tik kóbrá só”-t, az izgal­mas jele­ne­tek­nél vide­ózz a fény­ké­pe­ző­gép­pel!
2. Vágd össze a két leg­jobb vide­ót, a sej­tel­mes befe­je­zést se feledd!
3. Töltsd fel break.com-ra, és remény­kedj, hogy kike­rül a főol­dal­ra!

Sorozatok vége

Ápri­lis 2‑án ment le a Pri­son Break 2. évad záró­ja.
Május 10-én lett vége a My Name Is Earl 2. évad­já­nak.
Május 21-én volt a Hero­es 1. évad­zá­ró­ja.
Május 29-én pedig befe­je­ző­dött a Hou­se 3. évad­ja.

Az a nagy sze­ren­cse, hogy itt a nyár, és ilyen­kor lehet egy cso­mó min­dent csi­nál­ni… :)