My year in cities 2009

Nagyon tren­di leszek akkor most. Plas­ti­kon lát­tam, ő egy Kott­ke nevű úr blog­já­ra hivat­ko­zott, hát akkor én hivat­ko­zom mind­ket­tő­jük­re. Az ere­de­ti cím citi­es, amit átve­szek, de per­sze csak kül­föl­di váro­sok­ra verem rá a nyá­la­mat, és csak olya­nok­ra, ahol huza­mo­sabb időt eltöl­töt­tem.

Feb­ru­ár: Pie­send­orf, Auszt­ria (snow­boar­do­zás)
Júni­us: Lon­don, Egye­sült Király­ság (tan­fo­lyam)
            Prá­ga, Cseh­or­szág (mun­ka)
Augusz­tus: Kozi­no, Hor­vát­or­szág (nya­ra­lás)
Szep­tem­ber: Hurg­ha­da, Egyip­tom (nász­út)
Novem­ber-decem­ber: Milá­nó, Olasz­or­szág (mun­ka)

Új te’efon

Olyan dolog tör­tént velem, ami 2006 vége óta nem. (Nem, a detox az koráb­ban volt, de kösz.)

Tele­font vásá­rol­tam.

Igye­kez­tem olyan készü­lé­ket válasz­ta­ni, ami a bará­ti köröm­ből még sen­ki­nek sincs. A dön­tés így a Nokia E51-re esett, mivel az csak Bálint­nak, gyp-nek, Dezső­nek meg Regi apu­ká­já­nak van.

Na jó, iga­zá­ból két dol­got sze­ret­tem vol­na: legyen WLAN-os, legyen olcsó. És lám, az E51 mind­ket­tőt tel­je­sí­ti, ráadá­sul Nokia is.

Így, három nap hasz­ná­lat után majd­nem min­den szép és jó. Egy apró gon­dom van: hiá­ba van kikap­csol­va a WLAN-kere­sés, időn­ként folya­ma­to­san WLAN‑t akar nekem talál­ni, lelő­he­tet­le­nül. Fel­jön az ablak, hogy hoz­zá­fé­ré­si pont válasz­tá­sa, mon­dom neki, hogy NO, aztán megint fel­ug­rik, és megint, és megint. Már elő­ször se kel­le­ne fel­dob­nia a lis­tát, mert WLAN-kere­sés ki, de ő csak köti az ebet a karó­hoz.

De tény­leg jó kis tele­fon. Jók leszünk együtt.

Nokia E51

Nem felvágás, csak mondom, oké?

De tény­leg. Aki nem ismer, az még azt hin­né, fel­vá­gok. Aki ismer, az meg higgye el, hogy most pont nem.

Szó­val az utób­bi két nap­ban — hogy, hogy nem, ter­mé­sze­te­sen céges kere­tek között — sike­rült három­szor is étte­rem­ben enni. Két ebéd, egy vacso­ra. És az a dur­va, hogy a két ebéd volt 10k körül (üdi­tő­vel, egy nagy adag főétel­lel min­den­ki­nek, plusz még volt kávé is), a vacso­ra meg 15k (ebben volt elő­étel is, és egy jó kis veres­ber vörös­bor).

Mind­ezt eze­ken a helye­ken sike­rült: Leroy Óbu­da (ebéd), Soul Café (vacso­ra), Pus­kás Pancho Sport Pub (ebéd).

Tanul­ság: a jup­pi étter­mek nem is olyan drá­gák, vala­mint jól lehet lak­ni egy fogás­sal is.

Alcatel OT-S853

Tudom, hogy egy cso­mó­an mond­tá­tok, hogy “az Alca­tel tele­fo­nok sza­rok”, meg hogy “ne vegyél Alca­telt”. És tény­leg mennyi­re iga­za­tok lett: éle­tem leg­rosszabb tele­fon­ja immá­ron hiva­ta­lo­san is ez a fent neve­zett ször­nyű­ség.

Amit érde­mes elő­re leszö­gez­ni: soha ennyit még nem keres­tem tele­font, mint anno tavaly októ­ber­ben. Hete­kig néze­lőd­tem, hogy melyik mit tud, és végül az Alca­telt válasz­tot­tam, mert olcsó volt, volt ben­ne min­den, ami nekem kel­lett, ráadá­sul még 2.1‑es “hang­rend­szert” is tar­tal­ma­zott. Oké, ez utób­bi nyil­ván nevet­sé­ges, de tény­leg jól szól raj­ta min­den zene.

No de ennyi elég is a jó dol­gok­ból, lás­suk, hogy miként értünk el odá­ig, hogy jövő héten — éle­tem­ben elő­ször — azért fogok tele­font ven­ni, mert ele­gem van a régi­ből.

  • Átvált fran­cia nyelv­re, ha egy­szer­re két SMS érke­zik.
  • Nem lehet lené­mí­ta­ni akkor, ha töl­tőn van.
  • A gyá­ri Alca­tel PC Sui­te bugos, kép­te­len­ség ren­de­sen fel­rak­ni és hasz­nál­ni.
  • A néma üzem­mód nem vál­toz­tat a fen­ti han­go­kon: mind­egyi­ket jó han­go­san lejátssza a tele­fon, akkor is, ha egyéb­ként min­den hang le van véve róla.
  • Még kez­det­ben egy­ál­ta­lán nem akart fel­men­ni a Pan­no­nos háló­zat­ra.
  • Csú­nya az alsó és a fel­ső műanyag rész.
  • Össze­kar­co­ló­dik tel­je­sen a hát­la­pon levő mini­tü­kör.
  • Min­den érin­tés, a leg­ap­róbb ujj­le­nyo­mat is lát­szó­dik a kép­er­nyőn.
  • Rosszul lehet hal­la­ni az embe­re­ket beszél­ge­tés köz­ben.
  • Kép­te­len vagyok bekap­csol­ni az átirá­nyí­tást.
  • Csú­nya képe­ket és vide­ó­kat csi­nál.
  • Nehéz leven­ni és ráten­ni a bil­len­tyű­zá­rat.
  • Fur­csa, de nehéz bekap­csol­ni a tele­font.
  • Las­sú és buta az egész tele­fon — hard­ver, szoft­ver, min­den.

És most hogy mivel telt be vég­leg a pohár.

  • Az utób­bi pár nap­ban napi mini­mum egy alka­lom­mal a memó­ria­kár­tyát abszo­lút elvesz­ti szem elől a tele­fon, kivé­tel-bera­kás nem segít, kikap­cso­lás-bekap­cso­lás sem. A kár­tyán min­den rend­ben meg­van, ilyen­kor lefor­má­zom a szá­mí­tó­gép­pel, majd lefor­má­zom a tele­fon­nal, és rára­kom az elmen­tett dol­go­kat, így újra “jó”.
  • Napi leg­alább egy­szer vala­mi­lyen tel­je­sen álta­lá­nos funk­ció hasz­ná­la­ta után a tele­fon reboo­tol, mint­ha kikap­csol­tam vol­na.
  • Teg­nap egy kikap­cso­lás után nem volt haj­lan­dó bekap­cso­lód­ni. Mint utóbb kide­rült, három per­cet kel­lett vár­ni, hogy az oda­fa­gyott Alca­tel fel­irat eltűn­jön, és kér­je a PIN‑t.
  • Elve­szett a tel­jes tele­fon­könyv. Min­den név, min­den tele­fon­szám.
  • Nem megy a fény­ké­pe­zés, már egy­ál­ta­lán sehogy se. A vide­ó­fel­vé­tel szint­úgy.

Ennyi. Soha, ismét­lem soha ne vegye­tek Alca­tel tele­font! Nem, akkor sem! Veszek egy Noki­át jövő héten, ezt meg dur­ván össze­tö­röm, vagy vala­mi még csú­nyáb­bat csi­ná­lok vele.

Sony Ericsson - Alcatel