SOPA Blackout

Hol­nap (2012. janu­ár 18., ha vala­mi­ért pár hétig/hónapig nem írnék új posz­tot) én is csat­la­ko­zom a SOPA Black­out­hoz (ki nem hagy­nám).

Szor­gos népünk győz­ni fog!

1984 van

(…) meg kell őriz­ni a Párt csal­ha­tat­lan­sá­gát. (…) Azt is jelen­ti ez, hogy soha nem ismer­he­tő be sem­mi­fé­le vál­to­zás sem az elmé­let­ben, sem a poli­ti­kai vonal­ve­ze­tés­ben. Mert aki meg­vál­toz­tat­ja véle­mé­nyét vagy éppen a poli­ti­ká­ját, gyen­ge­ség­ről tesz tanú­sá­got.

(Geor­ge Orwell: 1984 — Szíj­gyár­tó Lász­ló for­dí­tá­sa, ld. itt)

Egy pozi­tí­vu­mot azért min­den­kép­pen lehet emlí­te­ni a mos­ta­ni kor­mány­zat­tal kap­cso­lat­ban: olvas­ták az Orwell 1984-ét. Sőt, nem csak olvas­ták, de — ahogy az a fen­ti rész­let­ből is lát­szik — bizo­nyos ese­tek­ben kézi­könyv­ként hasz­nál­ják.

Kide­rült erről a sze­ren­csét­len Pali bácsi­ról, hogy pla­gi­zált. Beis­me­ri? Nem. Bocsá­na­tot kér? Nem. Vik­tor kije­len­tet­te évek­kel ezelőtt, hogy soha sem hazu­dott. (És nyil­ván azóta sem.) Igaz? Nem. Ha egy­szer “meg­tör­né­nek”, és azt mon­da­nák: “bocs, mi is elkúr­tuk”, akkor utá­na milyen garan­cia len­ne arra, hogy leg­kö­ze­lebb nem hibáz­nak? Sem­mi. Ezért nem fog­ják egy­szer sem beis­mer­ni sem­mi­lyen téve­dé­sü­ket sem. Ez az egyet­len dolog, ami­hez ragasz­kod­nak.

Ezért van iga­zá­ból az egész ország nagy szar­ban.

Nyugdíjtőzsde

Disc­la­i­mer: ezt a posz­tot feb­ru­ár 3‑án írtam. Nem akar­tam “meg­je­len­tet­ni”, mert egy­részt minek, más­részt pedig még meg­bán­ta­nék vele vala­kit, vala­ki­ket. Teg­nap viszont Orbán Vik­tor ezt talál­ta mon­da­ni: “meg­men­tet­ték a nyug­díj­rend­szert a tőzs­de­cá­pák­tól”, ezért én az aláb­bi­a­kat talá­lom írni.

Sen­ki nem köte­lez­he­tő arra, hogy pén­zét fel­te­gye a nyug­díj­tőzs­dé­re, és ott koc­káz­tas­sa a nyug­dí­ját” — Sel­me­czi Gab­ri­el­la (index)

Ezek sze­rint ez a tőzs­de vala­mi undo­rí­tó dolog. Be kel­le­ne til­ta­ni. Aki tőzs­dé­zik, az lop, csal, hazu­dik. A tőzs­dén szer­zett pénz mocs­ko­sabb, mint a bér­gyil­kos fize­té­se. Vér tapad hoz­zá.

Ha ebben egyet­ér­tünk, akkor lép­jünk tovább.

Soros György (szü­le­tett Sch­wartz György; Buda­pest, 1930. augusz­tus 2. – ) magyar zsi­dó szár­ma­zá­sú ame­ri­kai befek­te­tő, pénz­ügyi spe­ku­láns, köz­gaz­dász. … (Wiki­pé­dia)

Ezek sze­rint ez a Soros György nevű spe­ku­láns a tőzs­dé­sek min­ta­pél­dá­nya. Bedön­ti az OTP‑t, gyen­gí­ti a forin­tot, min­dent meg­tesz, hogy neki minél több pén­ze legyen. Bár­mi áron.

Ha ebben egyet­ér­tünk, akkor lép­jünk tovább.

… Tár­sa­dal­mi szer­ve­ze­te­ket támo­ga­tó nem­zet­kö­zi ala­pít­vá­nyá­ról is ismert.

Hop­pá. Ez a Soros annyi pénzt grün­dolt össze, hogy még ala­pít­vány­ra is telik neki. Biz­tos ezzel pró­bál­ja nyug­tat­ni a lel­ki­is­me­re­tét, ugye.

1988 ápri­li­sá­tól a Soros Ala­pít­vány támo­ga­tá­sá­val műkö­dő Közép-Euró­pa Kuta­tó­cso­port mun­ka­tár­sa volt. 1989 szep­tem­be­ré­től a Soros Ala­pít­vány ösz­tön­dí­já­val az oxfor­di Penbroke Col­l­e­ge-ben az angol libe­rá­lis filo­zó­fia tör­té­ne­tét tanul­má­nyoz­ta … (Wiki­pé­dia)

Ez utób­bi már nem Soros György­ről szól, hanem Orbán Vik­tor­ról. Arról az Orbán Vik­tor­ról, aki a Soros Ala­pít­vány támo­ga­tá­sa előtt egy szo­cio­ló­gus gya­kor­nok (!) volt, viszont

… tanul­má­nya­it az 1990-es magyar­or­szá­gi ország­gyű­lé­si válasz­tá­sok miatt fél­be­sza­kí­tot­ta.

Az ösz­tön­díj után, vagy inkább alatt, vagy inkább miatt ország­gyű­lé­si kép­vi­se­lő lett, onnan­tól pedig már isme­rős a tör­té­net.

Ha ebben egyet­ér­tünk, akkor lép­jünk tovább.

Lehet itt ócsá­rol­ni a magán­nyug­díj­pénz­tá­ra­kat. Rosszul működ­nek. Sokat köl­te­nek. Lehet­né­nek job­bak, ügye­seb­bek, gaz­da­sá­go­sab­bak. Ez mind igaz. De ezt a nyug­díj­tőzs­dé­zést felejt­sé­tek már el egy­szer és min­den­kor­ra. Ha nincs a tőzs­de (ez az undo­rí­tó fer­tő, a pokol 0. bugy­ra), akkor Vik­tor talán már alosz­tály­ve­ze­tő len­ne vala­mi vidé­ki hiva­tal alag­so­rá­ban. De van, így most másod­szor is minisz­ter­el­nök lehet. Éljen, éljen, éljen.

Magánnyugdíjpénztáras összefoglaló (UPDATED)

Mivel sehol eddig nem talál­tam egy össze­fog­la­lót arról, hogy gya­kor­la­ti­lag mit csi­nál­jon az ember, ha netán pénz­tár­tag sze­ret­ne marad­ni, gon­dol­tam, írok egyet. Saját tapasz­ta­la­tok, poli­ti­ka­i­lag inkor­rekt tar­ta­lom, 18-as kari­ka. Sen­ki se olvas­son tovább!

Hol?
Az ONYF olda­lán lehet ügy­fél­szol­gá­la­to­kat keres­ni, ami fon­tos: bár­ki bár­me­lyik iro­dá­ban elin­téz­he­ti a nyi­lat­ko­zat­té­telt, nem kell a lak­hely sze­rin­ti iro­dá­ba men­ni! (Buda­pes­ten egyéb­ként három hely van: VIII. ker., Fiu­mei út 19/a., XIII. ker., Váci út 73.; XIII. ker., Viseg­rá­di u. 49.)

Mikor?
Minél előbb, mert 2011. janu­ár 31. (illet­ve nagyon indo­kolt eset­ben feb­ru­ár vége) a határ­idő. Nyit­va­tar­tá­si idő­ket érde­mes megint csak az ONYF olda­lán keres­gél­ni, ahol én vol­tam (Váci út 73.), ott fél 8‑tól van­nak nyit­va (két ünnep között pedig fél 7‑től vol­tak).
Egyéb­ként nem kell meg­ijed­ni a sor­tól, én 20 embert kap­tam magam elé, és brut­tó egy óra alatt végez­tem. Töb­bek elmon­dá­sa sze­rint ez az idő inkább még ennél is keve­sebb szo­kott len­ni, kis sze­ren­csé­vel 30 perc alatt is meg­úsz­ha­tó.

Mi kell hoz­zá?
TAJ-kár­tya, sze­mé­lyi iga­zol­vány (/útlevél/jogosítvány), lak­cím­kár­tya. Tőlem nem kér­tek tag­sá­gi okira­tot, tag­sá­gi szá­mot, csak a magán­nyug­díj­pénz­tár nevét kel­lett tud­nom.

Hogyan?
Ez is iro­dá­ról iro­dá­ra eltér­het, de alap­ve­tő­en így néz ki a folya­mat:

  • bemész az ügy­fél­szol­gá­lat­ra;
  • kérsz for­ma­nyom­tat­ványt*, amit három pél­dány­ban adnak oda neked (az a pon­tos neve, hogy “Nyi­lat­ko­zat a magán-nyug­díj­pénz­tár tag­sá­gi jog­vi­szony fenn­tar­tá­sá­ról”; és én nem talál­tam meg az ONYF olda­lán sehol sem);
  • kitöl­töd mind­egyik pél­dány “tete­jét”, egé­szen az alá­írá­sig (alá­ír­ni már az ügy­in­té­ző­nél kell), amit beírsz: név, lak­cím, TAJ-szám, pénz­tár neve;
  • kérsz sor­szá­mot (lehet, hogy más­hol a for­ma­nyom­tat­ványt és a sor­szá­mot egy­szer­re adják);
  • türel­me­sen vára­ko­zol;
  • szó­lí­ta­nak, oda­mész az ablakhoz/pulthoz, oda­adod a papí­ro­kat, a fent fel­so­rolt iga­zol­vá­nyo­kat;
  • a néni (min­dig néni) kitöl­ti a hiány­zó dol­go­kat, ellen­őr­zi az ada­ta­i­dat;
  • alá­írod mind­há­rom pél­dányt;
  • a néni is alá­ír­ja, még egy néni­vel alá­i­rat­ja, majd addig pecsé­tel, amíg van fehér felü­let a papí­ron;
  • meg­tar­ta­nak két pél­dányt, vissza­ad­nak egyet, plusz én még kap­tam egy fény­má­so­la­tot is;
  • a fény­má­so­la­tot öt (munka?)napon belül leadod a mun­kál­ta­tód­nak.

Aztán elte­lik 30–40 év, “nyug­díj­ba mész”, és kapod a nyug­dí­ja­dat a magán- és (ha van) az önkén­tes-nyug­díj­pén­tár­ad­tól.

Ennyi.

Annyi befo­lyá­so­lást még meg­en­ged­nék magam­nak, hogy a sorbanállás/ügyintézés ne riasszon el sen­kit. Ha egy egész (szabad)nap rá is megy, akkor se. Sze­rin­tem ne ezen múl­jon a dön­tés!

*: a Sta­bi­li­tás fel­tett egy nyi­lat­ko­zat­min­tát, amit akár ott­hon is ki lehet nyom­tat­ni (3 pél­dány, ugye), kitöl­te­ni az alá­írá­sig, és akkor továb­bi 1..5 perc spó­rol­ha­tó. Meg­ta­lál­ha­tó itt: nyi­lat­ko­zat.

CdS és egyebek

Három­szor töl­töt­tem fel you­tu­be-ra a 185 MByte-os CdS finá­lét, és mind­há­rom­szor 100% után meg­halt. Akkor most adom fel, és írok más­ról (is).

Elő­ször is, ma volt az első (egy­ben utol­só előt­ti) egész­na­pos tré­ning, úgy­hogy a nap végé­re elég­gé elfá­rad­tam, első­sor­ban szel­le­mi­leg. Ez hol­nap még vic­ce­sebb lesz, mert a dél­előt­töm így néz ki (mivel pro­fi vagyok, a mee­tin­gek neve­it meg tar­tal­mát kitö­röl­tem).

Sebaj, azért jöt­tem Kve­bek­be, hogy hasz­no­san tölt­sem az idő­met, tanul­jak, ismer­ked­jek a kol­lé­gák­kal, ez pedig mara­dék­ta­la­nul tel­je­sült. Este pedig a BBQ-ra elvi­szem magam­mal a tar­ta­lék pálin­kát.

Két elma­ra­dá­som van, ezek­ről akkor mesé­lek.

Que­bec és a füg­get­len­ség: két nap­ja a városvédőnéző futás köz­ben szó­ba­jött ez a téma, illet­ve szó­ba­hoz­tam. Beval­lom, engem ez nagyon érde­kelt már régeb­ben is, és kap­va kap­tam az alkal­mon, hogy egy iga­zi qué­bé­co­is vála­szol­hat a kér­dé­se­im­re ezzel kap­cso­lat­ban. Szó­val az van, hogy Que­bec az egyet­len pro­vin­cia, ahol fran­cia anya­nyel­vű több­ség van, de ezt már írtam koráb­ban. Kana­dá­ban pont az ellen­ke­ző a hely­zet, ott csak elvét­ve van­nak “fran­ci­ák”, “angol” ura­lom van min­de­nütt. Mivel Que­bec gaz­da­sá­gi­lag jól eleresz­tett terü­let­nek szá­mít, nyil­ván­va­ló, hogy
1.) az “ango­lok” arany­to­jást tojó tyúk­nak vél­he­tik a “fran­ci­á­kat”, akik szám­ará­nyuk­nál fog­va nem nagyon tud­nak mit csi­nál­ni;
2.) viszont pont ezért nagyon rosszul érzik magu­kat, és úgy gon­dol­ják, hogy egy füg­get­len Que­bec sok pozi­tí­vu­mot hoz­na.
Ez a prob­lé­ma koránt­sem újke­le­tű, sőt, a ven­dég­lá­tóm sze­rint közel 30 éve merült fel elő­ször komo­lyan az elsza­ka­dás gon­do­la­ta. Ezt erő­sí­ti az is, hogy érzik az asszi­mi­lá­ci­ós nyo­mást, amit nehe­zen lehet meg­fo­gal­maz­ni, de elmon­dá­sa sze­rint “egy­sze­rű­en a dol­gok meg­vál­toz­tak 10 év alatt is”. Szó­val ez egy fur­csa hely­zet, én nyu­ga­lom­ban levő pus­ka­po­ros hor­dó­nak mon­da­nám, de azért nem vészes a hely­zet. Sze­rin­tem Que­bec nem lesz egy észak-ame­ri­kai Koszo­vó, hanem marad min­den a régi­ben, nem ez az a régió, ahol nagy elsza­ka­dá­sok­ra lehet szá­mí­ta­ni — sze­rin­tem.
Kis­sé még ide tar­to­zik, hogy akkor nyil­ván Kve­bek len­ne az ország neve. Lakói nem fran­ci­ák, nem kana­da­i­ak, hanem ún. kve­bek len­né­nek, egyes szám: kveb, ld. még kvebek har­min­cad­já­ra jut.

Gya­lo­gos­át­ke­lő­he­lyek: meg­ér­ke­zé­sem pil­la­na­tá­tól fog­va van szem előtt e téma, és már nem tudom tovább bent tar­ta­ni. Ez itt nem műkö­dik! Nem fur­csán műkö­dik, hanem egy­sze­rű­en nem értem, hogy hogy műkö­dik, és sze­rin­tem sen­ki se érti. Meg­pró­bá­lom cso­kor­ba szed­ni, hogy mi is a prob­lé­ma.
1.) Nin­cse­nek zeb­rák.
2.) Helyet­tük az asz­fal­tos utcá­kon kikö­ve­zett átke­lő­he­lyek van­nak.
3.) Az autó­kon elöl nincs rend­szám ugye, ami már önma­gá­ban is zava­ró. De van egy olyan sza­bály, hogy piros lám­pá­nál SZABAD jobb­ra for­dul­ni, kivé­ve akkor, ha azt táb­la tilt­ja. (Magya­ros inter­mez­zó: az a poli­ti­kus, aki ezt kita­lál­ta, állí­tó­lag nagyon köze­li barát­ság­ban áll azzal, aki eze­ket a táb­lá­kat gyárt­ja; és hiá­ba a sza­bály, a keresz­te­ző­dé­sek 95%-ában még­is meg van tilt­va a kanya­ro­dás, ergó jó sok táb­lát sike­rült kirak­ni…)
4.) Alig van az utcán ember, azok is álta­lá­ban a busz­meg­ál­ló­ban vára­koz­nak.
5.) Álta­lá­ban a keresz­te­ző­dé­sek­ben van jel­ző­gomb, hogy átme­hess, de a gom­bok min­dig más­hol van­nak, és min­dig más­mi­lye­nek. Komo­lyan mon­dom, ma két kört men­tem egy osz­lop körül, mire NEM talál­tam meg a gom­bot, mert ott pont nem volt. A gomb egyéb­ként tud len­ni sima gumis, műanyag, fém, olyan érin­tés­ér­zé­keny (ami az új buszok ajta­ján van), és menő-modern üveg.
6.) A keresz­te­ző­dé­sek­ben egy­szer­re lesz piros az autók­nak, és zöld a gya­lo­go­sok­nak, de van kivé­tel.
7.) Van szám­lá­ló, ami mutat­ja, mennyi idő van még a zöld­ből, de nem mutat­ja, mennyi van még a piros­ból, és a 0 szá­mot min­dig 17-nek olva­som, mert nem lát­szik az alja.
El lehet kép­zel­ni, milyen két­ség­be­eset­ten ácso­rog­tam még pár nap­ja a “zeb­rák­nál”, gomb­ra vadász­ván, foly­ton a lehet­sé­ges zöld útvo­na­lat néz­vén. Azóta sokat fej­lőd­tem, és az ősla­ko­sok pél­dá­ját követ­ve a kocsik moz­gá­sát figye­lem, időn­ként füle­met a föld­re tapaszt­va hall­ga­tom a távo­li mora­jo­kat, egyéb­ként meg — mit szé­pít­sük! — átme­gyek min­den piro­son.

Aki­nek nem lett vol­na egy­ér­tel­mű, a CdS az a Cir­que du Sole­il (lehe­tett vol­na cre­dit defa­ult swap is), és vala­mi elké­pesz­tő műso­ruk van, min­den nap, ingyen. Csi­nál­tam pár HD‑s vide­ót, majd ha a háló­zat is úgy akar­ja, fel­töl­töm őket. Most viszont fek­vés és alvás, mert hosszú lesz a hol­nap, és már éjfél van.

(Pont most van éjfél.)

Két politikai félhang

1.) Hét­vé­gén szó­ba jött, most leraj­zol­tam, hát­ha én vagyok az első, aki­nek ez fel­tűnt. Vic­ces.

Orbán ViktOrbán ViktOrbán ViktOrbán ViktOrbán ViktOrbán Viktor

2.) Ma hal­lot­tam:

Olyan ország­ban aka­rok élni, ahol Gor­don­nak hív­ják a minisz­ter­el­nö­köt. De nem Baj­nai, hanem Brown.”

Elfogtunk egy levelet

Erre az inde­xes cikk­re.


from    Szega Péter
to      Haász János
date    Fri, Mar 27, 2009
subject miniszterelnok

Tisz­telt Cím!

Moti­vá­ci­ós leve­let nem írok, azt hiszem, jelent­ke­zé­sem önma­gá­ért
beszél, figye­lem­be véve azt, hogy az elmúlt napok­ban hányan és
hány­fé­le­kép­pen uta­sí­tot­ták vissza a jelö­lést.

Rövid poli­ti­kai prog­ra­mom:

— Demok­rá­cia azon­na­li beszűn­te­té­se, helyet­te ún. “jószí­vű dik­ta­tú­ra”
beve­ze­té­se.
Úgy vet­tem ész­re, hogy Magyar­or­szá­gon nem lehet min­den tár­sa­dal­mi
cso­port elvá­rá­sa­i­nak egy­szer­re meg­fe­lel­ni. Ha viszont meg sem
pró­bá­lunk vala­kik­nek a ked­vé­ben jár­ni, akkor nincs sér­tő­dés. Az lesz,
amit én jónak látok, sze­rin­tem ezzel sem lehet nagyon mel­lé­lő­ni.

— Költ­ség­ve­té­si hiány meg­szűn­te­té­se.
Fel­há­bo­rí­tó, hogy egy ország (sőt, szin­te min­den ország) elő­re
beter­ve­zett, elfo­ga­dott, már-már szin­te fel­ma­gasz­talt (“csak” 3 %)
költ­ség­ve­té­si hiánnyal szá­mol­jon. Nem, ilyen nem lesz töb­bé. Maxi­mum
annyit fogunk köl­te­ni, amennyi pén­zünk van. Erre a meg­ol­dá­som: janu­ár
else­jén az Ország Bank­kár­tyá­já­val fel­ke­re­sem a Magyar Nem­ze­ti Bank
köz­pon­ti, ún. Nem­ze­ti ATM-jét, és egy összeg­ben kive­szem az összes
pén­zün­ket, ami van. Ha vala­ki­nek kell (pl. a szo­ci­á­lis minisz­té­ri­um­nak
segély­re), akkor oda­jö­het hoz­zám, és kér­het. Vagy adok neki, vagy nem.
(Apro­pó, mivel az Ország Pén­ze nálam lesz, nem kell pénz­ügy­mi­nisz­ter,
meg úgy en bloc pénz­ügy­mi­nisz­té­ri­um, tehát sokat spó­ro­lunk.) Ha elfogy
a pénz, akkor nem adok töb­bet, köl­csön se kérek. És íme, elér­tünk a 0
%-os költ­ség­ve­té­si über­hi­ány­célt. Sőt, ígé­rem, idén sző­rös­szí­vű
leszek, és még hagyok is vala­mennyit jövő­re.

— Min­den­ki dol­goz­zék.
Az étter­me­ket, élel­mi­szer­bol­to­kat meg­szűn­te­tem, helyet­tük fel­ál­lí­tom
az ún. Nem­ze­ti Kon­dért. Ebben fő a Nem­zet Gulyá­sa, ami­ből a Nem­zet
Kana­lá­val mérem ki az ételt. Min­den­ki­től, aki enne, meg­kér­de­zem, hogy
“Fiam/lányom, dol­goz­tál ma?”. Ha a válasz nem, akkor kegyet­le­nül
elza­va­rom. Tes­sék, egy idő után min­den­ki­nek lesz mun­ká­ja, külön­ben
éhen­hal.

Erős­sé­ge­im:

— Blo­go­lok, ahogy ész­re­vet­tem, ez szá­mít.

— Ugyan tudok ide­gen nyel­ve­ket (angol jó, német rossz), de ezt min­den
továb­bi nél­kül leta­ga­dom, ha kell.

— Fia­tal vagyok, akár 10 cik­lus is “ben­nem van”.

Gyen­ge­sé­gem nincs, soha nem is volt, és nem is ter­ve­zem.


Tisz­te­let­tel:
Sze­ga Péter

Hello

No, volt egy kis hall­ga­tás, usque 10 nap. Sebaj, a hall­ga­tó­sá­gunk olyan nagyon úgy­sem tud elfogy­ni, lévén az 5%-os küszö­böt ugyan­úgy nem éri el, mint az MDF és az SZDSZ — együtt­vé­ve. Ha ha, mek­ko­ra poli­ti­kai poén így kora dél­előtt.

Szó­val az elmúlt napok­ban volt sok min­den, érde­kes és kevés­bé érde­kes tör­té­nés. Vol­tunk néha-néha buliz­gat­ni, meg­néz­tük a Tro­pic Thun­dert (a magyar kereszt­ség­ben Tró­pu­si vihar), a Holt köl­tők tár­sa­sá­gát (sze­gény Wil­son doki @ Hou­se…), meg 85%-ig az Incredibles‑t, és vál­to­za­tos­ság ked­vé­ért az IT Crowd 2x01-es részét. (“A gay musi­cal called Gay. That’s kin­da gay.”, illet­ve “Hold my hand! — No, that’s not my hand!”) No mind­egy, ezt úgy­is csak az érti, aki nézi a fen­ti fan­tasz­ti­kus angol soro­za­tot, a töb­bi­ek meg: néz­zé­tek!

Regi­nák­nak vasár­nap volt név­nap­juk: Isten éltes­sen, Regi :)

De ami a hír: ma uta­zom Milá­nó­ba. Este, 19:45-kor repül a repü­lő, el. Pén­te­ken jövök, addig meg lesz, ami lesz. Nem hiszem, hogy lesz blog, saj­ná­lom. Olvas­sa­tok sanchez.hu-t, az hason­ló kate­gó­ria.

Tüntetééés, szurkolááás

Teg­nap sike­re­sen bele­ke­ve­red­tünk a bel­vá­ro­si dugó­ba — több száz­ezer ember­hez hason­ló­an. Iga­zán örül­nék egy olyan tör­vé­nyi sza­bá­lyo­zás­nak, misze­rint az így kiesett bevé­te­le­ket a fan­tasz­ti­kus híd­le­zá­rók­nak kel­le­ne pótol­ni­uk. Ki lehet szá­mol­ni, hogy mennyi­be fáj a rend­őrök, tűz­ol­tók stb. moz­gó­sí­tá­sa, készen­lé­te. Azt is hoz­zá lehet csap­ni, hogy mek­ko­ra vesz­te­sé­get jelent (az embe­rek­nek és az állam­nak) a mun­ka­hely helyett a dugó­ban, busz­meg­ál­lók­ban vára­ko­zás­sal töl­tött idő is. Kiván­csi len­nék, ez a 100 (200, 300, tök mind­egy) ember ki tudja‑e fizet­ni ezt. Ez az iga­zi kér­dés, mert hogy ezzel sem­mi értel­me­set nem értek el, az biz­tos. Maxi­mum azt, hogy megint vesz­tett az a bizo­nyos poli­ti­kai oldal pár tíz­ezer sza­va­zót, akik­nek már a tökük tele van ezzel az egész bohóc­ko­dás­sal (ld. Balázs).

Elke­se­rí­tő, hogy mennyi­re nincs válasz­tá­si lehe­tő­ség ma Magyar­or­szá­gon. Van a jobb, van a bal, és ennyi. Miért nin­cse­nek zöl­dek, mint pl. Német­or­szág­ban? Ha már két oldal van — ami néhány helyen pl. Ame­ri­ká­ban a repub­li­ká­nu­sok­kal és a demok­ra­ták­kal elég jól műkö­dik -, akkor miért nincs nor­má­lis poli­ti­kai harc? (Nor­má­lis alatt azt értem, hogy nem bal­fasz­ko­dás­ban kell egy­mást alul­múl­ni.)

No mind­egy, ez a magyar föld. Fél óra múl­va a Fra­di ját­szik Tökö­lön (tőlünk 5 km-re). KFOR hívott, de mivel ma olyas­mi nap van, mint­ha mun­ka­nap len­ne, ezért nem jön össze. Sebaj, Sport2‑n megy, nye­rünk (már­mint a Fra­di) 3 gól­lal.

Magyar egészségügy 2007

Ez tör­tént velünk meg a füle­im­mel az elmúlt napok­ban.

A múlt hét köze­pe felé elkez­dett bedu­gul­ni a fülem. Mind­ket­tő. Meden­ce és ugrá­lás, ugye. Vasár­nap­ra ez odá­ig foko­zó­dott, hogy már zava­ró­an süket vol­tam a bal fülem­re, és fájt is, és ugyan­ez eny­héb­ben meg­volt a jobb olda­lon is. Elmen­tünk tehát a váci kór­ház­ba, ahol elő­ször cél­ba vet­tük a fül-orr-gége osz­tályt, ahol sen­ki nem volt. Az ambu­lan­ci­án meg elza­var­tak, hogy hét­vé­gén nincs füles ügye­let.

Innen a gödi ügye­let­re men­tünk, ahol 1000 forint “indo­ko­lat­lan sür­gős­sé­gi ellá­tás” díjért cse­ré­be bele­néz­tek a fülem­be, meg­mond­ták, hogy bedu­gult, lehü­lyéz­tek, majd azt mond­ták, men­jek el a fülé­szet­re — Vác­ra. “Vol­tunk ott, de ott nincs hét­vé­gén ügye­let.” — “Ja, akkor más­ho­va.” — “Más­ho­va? Vala­ho­va az ország­ba?” — “Ja… De már nem kell ma több vizit­dí­jat fizet­ni!” — (anyád)

Szó­val eddig ket­tő­ből sem­mi. Viszont esté­re már sem­mit nem hal­lot­tam a bal fülem­re, és annyi­ra fájt, hogy az alko­hol­hoz Algopy­rin­hez nyúl­tam.

Hét­főn 6‑kor kel­tünk, és irány az SE fül-orr-gége kli­ni­ká­ja. Két és fél óra vára­ko­zás után más­fél perc alatt “meg­gyó­gyí­tot­tak”, és közel fél méter gézt töm­tek a bal fülem­be, ami­re tehát ugyan­úgy süket marad­tam, mint koráb­ban, de leg­alább job­ban fájt a tömí­tés miatt. Viszont este kipa­kol­tunk min­dent, és most hal­lok. Újra meg­van mind az öt érzék, je.

Tanul­sá­gok:

  • Hét­vé­gén ne légy beteg.
  • Ha bal­eset ér, meg­halsz.
  • Kór­ház­ba ne menj, mert nem segí­te­nek.
  • Ügye­let­re se, mert ott sem, de még pénz­be is kerül.