Categories
zürich

Regi büntetése

Nem Regi áll bosszút, és nem én állok bosszút raj­ta. Jegy nél­kül uta­zott, ezért meg­bün­tet­ték. Per­sze ennél bonyo­lul­tabb és érde­ke­sebb a tör­té­net.

Tör­tént az egy önma­gá­ban sokat nem ígé­rő augusz­tu­si hét­főn, hogy Regi Médi­vel fel­ke­re­ke­dett, és elvil­la­mo­so­zott egy gyógy­szer­tár­hoz, mert a vil­la­mo­so­zás nél­kül elér­he­tő (ún. köze­li) gyógy­szer­tá­rak­ban nem volt az, amit ven­ni szán­dé­ko­zott. Meleg­ben, fárad­tan, Médis­tül, baba­ko­csis­tul fel­szállt a 3‑as vil­la­mos­ra, mobil­lal pró­bált (!) jegyet ven­ni. Azért csak pró­bált, mert egy hiba­üze­ne­tet kapott, amit viszont már csak a vil­la­mo­son vett ész­re, pont akkor, ami­kor ellen­őrök száll­tak fel. Pró­bál­ta kima­gya­ráz­ni a szi­tu­á­ci­ót, de nem sike­rült, 90 fran­kos hely­szí­ni bír­sá­got kapott. Ami­kor a körül­mé­nyek­ről érte­sül­tem, leve­let írtam.

Az aláb­bi­ak­ban az angol nyel­vű leve­let mini­má­lis vál­toz­ta­tá­sok­kal (for­má­zás, helyes­írá­si- és auto­cor­rect-hibák eli­mi­ná­lá­sa) köz­löm. Mobi­lon pötyög­tem be nap­köz­ben, hir­te­len majd azt köve­tő folya­ma­tos és növek­vő fel­in­dult­ság­ban. Nem magyar­kod­ni aka­rok, hogy “így ver­tem át a züri­chi BKV‑t”, hanem inkább azt pró­bá­lom bemu­tat­ni, hogy miként műkö­dik (és működ­het­ne más­hol is) a mél­tá­nyos­ság. Ehhez per­sze egy olyan rend­szer­re van szük­ség, ahol az ember tény­leg csak akkor ír ilye­ne­ket, ha igaz, nem pedig a meg­fe­le­lő kifo­gás-for­ma­nyom­tat­ványt elő­rán­gat­va. Kieme­lé­sek utó­lag tőlem.

Dear Team,

I’d like to raise a com­p­la­int beca­u­se of the fine that my wife got ear­li­er today.

My wife was tra­ve­ling from Fel­len­berg­stras­se towards Alb­is­rie­der­platz with tram 3 when she was stop­ped at Huber­tus by a tic­ket cont­rol­ler. Befo­re she got on the tram with a baby strol­ler and our 11-month-old daugh­ter, she ini­tia­ted a Kurzstrec­ke tic­ket buying using her iPho­ne and the ZVV app. If you check her pro­fi­le, you can see how many times she was buying a tic­ket with ZVV. As our daugh­ter — who is by the way hav­ing seri­o­us milk‑, butter‑, etc. aller­gi­es that stops her and also us from sle­e­ping more than 3 hours in a row sin­ce Novem­ber (I’m just adding this here so that you under­stand how rela­xed and fresh we are) — star­ted to cry, my wife was gett­ing her out of the strol­ler, hol­ding her and also the strol­ler whi­le juggling with her pho­ne. She didn’t see that the tic­ket buying pro­ce­du­re was inter­rup­ted with an error mes­sage. Once she was sett­led down and our baby stop­ped crying, she chec­ked her pho­ne and seen that the tic­ket was not bought. This was hap­pe­ning at Huber­tus, 2 stops (2 minutes) after she got on the tram. Whi­le she bought the tic­ket, she noti­ced that the tic­ket cont­rol­ler was alre­ady on the tram. He asked her to show the tic­ket that she did, which was valid from Fel­len­berg­stras­se but bought a minute befo­re. When he asked her whe­re she came from, my wife said Fel­len­berg­stras­se (which is true) and also expla­ined that the­re was an error when she first tried to purc­ha­se the tic­ket, but sin­ce then she alre­ady had a valid tic­ket for the whole tra­vel. The tic­ket cont­rol­ler was very rude and didn’t accept the tic­ket just beca­u­se it was not bought 2 minutes befo­re but 1, even tho­ugh it was still valid. They got off at Alb­is­rie­der­platz whe­re my wife was fined.

I’m very upset by the fact that she was fined and the way she was trea­ted. Aga­in, ple­a­se check her records and see how many tic­kets she bought befo­re. This time, beca­u­se of an app­li­ca­ti­on error, she was trea­ted as a chea­ter and was fined for 90 CHF, even tho­ugh she was hol­ding a valid tic­ket. If she would have said that she ente­red the tram at Huber­tus (which would have been a lie), she would be let go, but now she was fined, and what is even wor­se, she was trea­ted badly. I can’t accept that.

I don’t care abo­ut the 90 CHF fine. As a mem­ber of FC VBZ (ez a köz­le­ke­dé­si vál­la­lat­hoz tar­to­zó foci­csa­pat, ahol ját­szom — szerk.), I pay 250 CHF every year so that I can play with fri­ends who work for VBZ and rep­re­sent the club pro­udly. But I never want to see anyth­ing like this hap­pen to my wife or to any other mother who juggles bet­ween 100 things every sing­le day, just beca­u­se they are tired and an app­li­ca­ti­on is not wor­king.

Atta­ched you can find the fine tic­ket and also the valid tic­ket. Ple­a­se check this case and let me know the out­co­me.

Many thanks,

Lasz­lo Mar­kert

Ered­mény? Egy ügy­in­té­ző hölgy bírál­ta el az ese­tet, és hosszan ecse­tel­te, hogy miként kell az uta­zást meg­elő­ző­en jegyet ven­ni, és meg­bi­zo­nyo­sod­ni annak érvé­nyes­sé­gé­ről. Viszont, ám, de, ellen­ben! A körül­mé­nyek­re és a bün­tet­len elő­élet­re való tekin­tet­tel, ezút­tal, kivé­te­le­sen, elő­ször és utol­já­ra, csak mert ilyen szép leve­let írtam (ezt nem írta le, de sze­rin­tem ben­ne volt a gon­do­la­ta­i­ban) elen­ge­dik a bün­te­tést, és tör­lik az ese­ményt az adat­bá­zis­ból.

Mit mond­jak? BKV BKK VBZ for pres­ident! Ked­den megint meccs, az ellen a csa­pat ellen, akik tavaly júni­us­ban 11–2‑re ver­tek el min­ket. Haj­rá, FC VBZ! Akit vélet­le­nül érde­kel a komoly céges és nagy­pá­lyás foci, az ezen­túl olvas­hat­ja az FCVBZ.ch-t is, ahol három nyel­ven blo­go­lok, mert annyi­ra ráérek.

Categories
politika zürich

Idegenellenesség Svájcban

Van ez a ked­ves sváj­ci párt, az a nevük, hogy SVP (Sváj­ci Nép­párt). Nem popu­lis­ták egy kicsit se, csak annyi­ra, hogy ott­hon is lehet­ne tanul­ni tőlük. Egyéb­ként övék a leg­na­gyobb frak­ció itt, no para. A minap kijött egy vide­ó­juk, ami­vel a leg­kö­ze­leb­bi, beván­dor­lás-elle­nes sza­va­zás­ra kam­pá­nyol­nak. Regi segít­sé­gé­vel csi­nál­tunk egy gyors sza­bad­for­dí­tást (ld. a videó utá­ni szö­ve­get), ha eset­leg nem men­ne olyan jól vala­ki­nek a züri­chi sváj­ci-német. Nyil­ván a leg­me­nőbb az len­ne, ha újra­fel­ira­toz­nánk és/vagy Kata/Zizi mon­da­nák a szö­ve­get magya­rul, de pont tele van a stú­dió, így ez nem fog men­ni.

Látom a ter­mé­sze­tet, olyan szép, mint sehol más­hol. Látom a hegye­ket, nagyok es erő­sek. Isme­rem a kris­tály­tisz­ta folyó­kat. Anyu­kám azt mond­ja, a világ leg­szebb orszá­gá­ban vagyunk. Tudom, hogy a kör­nye­ze­tün­ket óvnunk kell. Sza­ba­dok vagyunk, es nem állunk hábo­rú­ban sen­ki­vel. Ki sza­bad mon­da­nunk, amit gon­do­lunk. Isko­lá­ba járok, es jó nekünk. Apu­kám azt mond­ja, a kultu­ránk nagyon fon­tos. Meg kell őriz­nünk, és nagyon kell rá figyel­nünk, véde­nünk kell. Egy kis ország vagyunk, és nagy­apa nagyon keme­nyen dol­go­zott ezért az orszá­gért. Ha nagy leszek, én is ezt sze­ret­ném csi­nál­ni. Min­dig azt mond­ja, hogy nagyon oda kell figyel­nünk, sok ember akar a mun­kánk­ból hasz­not húz­ni. Egy­re több ember akar ide­jön­ni Svájc­ba, pedig nincs min­den­ki­nek hely. Egy­re több az ember az utcá­kon, min­den­hol dugók, es annyi autó! Apu­kám­nak tavaly nyár óta nincs mun­ká­ja. Nem sza­bad a házunk előtt töb­bet ját­sza­nom. Az osz­tá­lyom­ban már csak Sarah és Lai­la sváj­ci­ak raj­tam kívül. Min­den nap látok rab­ló­kat a tévé­ben. És félek, ami­kor telen­te haza­jö­vök az isko­lá­ból. Min­den­hol épít­ke­zés es beton. Embe­rek, akik az utcán vagy a pálya­ud­va­ron ücsö­rög­nek. A vil­la­mos min­dig tele, sose tudok leül­ni. Ez las­san nem túl sok? Miért tesszük tönk­re a hazán­kat? Nem most jött el az a pil­la­nat, hogy nemet mond­junk? A fele­lős­ség a ti keze­tek­ben van a mi Sváj­cun­kért! Gon­dol­ja­tok ránk! Nem akar­juk a beván­dor­lást újra mi sza­bá­lyoz­ni? Ön is meg akar­ja véde­ni a hazán­kat? Mond­jon igent a beván­dor­lás-kor­lá­to­zá­si kez­de­mé­nye­zé­sünk­re!

Erre vála­szul kijött az SRF Devil­le (kb. late night show) aláb­bi vide­ó­ja, amit szin­ten lefor­dí­tot­tunk. Fon­tos hang­sú­lyoz­ni, hogy ez a helyi MTV(A)-n készült, egy sza­tí­ra, ami­vel a leg­na­gyobb pár­tot eké­zik.

A fene, már megint unom magam! Sehol sen­ki, aki ját­sza­na velem! Apu azt mond­ja, men­jél kicsit bicik­liz­ni, ha már ilyen mar­ha drá­ga cuc­cot vet­tünk neked! Neki úgy­sincs most ide­je rám, a rek­lám­ügy­nök­sé­gé­nek épp jó sok fura vide­ót kell for­gat­nia vala­mi­lyen válasz­tás­hoz. Az anyu­kám egész nap utá­la­to­san visel­ke­dik, mert a smo­ot­hie-képei az Ins­tán nem sok láj­kot kap­nak. Köz­ben visz engem vagy lova­gol­ni, vagy gye­rek­jó­gá­ra. Ma még tenisz­edzé­sem is lesz. Annyi­ra nincs ked­vem! De anyu­kám azt gon­dol­ja, hogy biz­tos én leszek a követ­ke­ző Mart­ina Hin­gis. Mart­ina Hin­gis? Az a nő a pla­ká­ton, aki egy mosó­gé­pen ül? Annyi­ra uncsi itt! Lefek­vés előtt még csel­lóz­nom is kell. Utá­lom a csel­lót! Fené­be! Szí­ve­sen len­nék kinn a sza­bad­ban, Ahmed­del es Fatimá­val játsz­va! Kicsi hip-hopot hall­gat­nánk, es elszív­nánk egy cigit! Velük leg­alább tör­té­nik vala­mi. Mondj igent a több Ahmed­re es Fatimá­ra Svájc­ban! Szük­sé­günk van rájuk!

Elkép­ze­lem ezt ott­hon, vala­mi fide­szes vide­ó­ra rea­gá­ló m1 hír­adó­val… Mit lehet még ehhez hoz­zá­ten­ni?

Utá­lom a csel­lót!
Categories
család élet gyerekek

2020: 20 nap

Egy rövid össze­fog­la­ló, ami alá­tá­maszt­ja, miért 2020 a leg­ki­rá­lyabb év mind közül, ami­nek csak szá­ma van. Az egész móka 20 nap­pal ezelőtt, 2020. júli­us 29-én, szer­dán kez­dő­dött.

Júli­us 29., szer­da: nehe­zen indult a nap, volt némi hisz­ti, kia­bá­lás, “nem aka­rok fel­öl­töz­ni!”, miköz­ben eze­ket csi­nál­tam, a töb­bi­ek csak néz­tek engem. Mind­egy, össze­ké­szü­lőd­tünk, mert elkí­sér­tük Regit mind­annyi­an a dol­go­zó­ba, hogy fizi­kai és szel­le­mi támo­ga­tást nyújt­sunk neki. A las­sí­tó autó­ból Regit kilök­tük az iro­da előtt, lepar­kol­tunk, majd az összes gye­rek­kel (a.k.a. har­ma­dik tri­um­vi­rá­tus) elin­dul­tunk, hogy talál­junk vala­mi elfo­gad­ha­tó idő­töl­tést. Én a John Baker­re és kávé­zás­ra sza­vaz­tam, de ezzel elég­gé egye­dül marad­tam a 9 éve­sek és a cse­cse­mő között, így egy köze­li ját­szó­tér felé indul­tunk. Itt kb. két per­cet töl­töt­tünk, én épp leül­tem vol­na, hogy lecsa­tol­jam Médit a hasam­ról, ami­kor egy nagy puf­fa­nást és egy kis reccse­nést hal­lot­tam, amit Kata sírá­sa köve­tett. Gyors tele­fo­ná­lás Regi­nek (“gye­re, mert eltört Kata kar­ja!”), autó, Tri­em­li (kór­ház), pár óra múl­va műtét. két hétig vál­lig, két hétig könyö­kig lesz sín­ben a kar­ja, pont jókor, ami­kor indul a 4. osz­tály. Ide­je volt már egy ilyen ese­mény­nek, hisz leg­utóbb már­ci­us­ban fűré­szel­ték el a bal és a jobb síp­csont­ját, most jött a bal kar, a jobb kar még kitart.

Augusz­tus 8., szom­bat: kinn vol­tunk a köze­li stran­don. Sütö­ge­tés, pan­cso­lás, beszél­ge­tés isme­rő­sök­kel, csak a szo­ká­sos. Hat körül Regi Médi­vel haza­in­dult, hogy ne borul­jon a napi­rend. Haza­sé­tál­tak, aztán Regi hívott, hogy baj van: nem érzi jól magát, 38 fölött van a láza. (Nor­mál test­hő­mér­sék­le­te 36 szo­kott len­ni.) Ez így is maradt egész hét­vé­gén, sőt, volt 40 fölött is pár­szor, gyógy­sze­rek­kel és a végén már bru­tá­lis hűtő­für­dő­vel 38–39 között tud­tuk sta­bi­li­zál­ni Regit, a hősu­gár­zót. Mivel van ez a 👑, elmen­tünk tesz­tel­ni is, na, az is meg­ér egy külön bejegy­zést (tel­jes káosz, a hot­line-nak fing­ja sincs, hogy hova lehet men­ni hét­vé­gén késő este, mi van nyit­va; a teszt­re két napot kell vár­ni, és előbb jön ki levél­ben az ered­mény, mint SMS-ben; meg­húz­tam a kocsi JOBB olda­lát par­ko­lás köz­ben). Nega­tív ered­mény. Pár nap­pal később kide­rült, hogy vírus helyett bak­té­ri­um a bűnös, folyt. köv.

Augusz­tus 11., kedd: Regit diag­nosz­ti­zál­ták, miu­tán vissza­ment a szü­lé­szet­re. Haza­en­ged­ték pakol­ni, majd meg­mond­ták, hogy két napig int­ra­vé­nás anti­bio­ti­ku­mos keze­lé­sen lesz, és azért (is) fek­te­tik be, hogy legyen némi esé­lye pihen­ni. Én ott­hon marad­tam a gye­re­kek­kel, első este még volt ven­dé­günk segí­te­ni, illet­ve a nagyo­kat sike­rült lepasszol­ni egy pizsa­ma-par­ti­ra, de szer­dán már full­ba nyom­tuk a kre­tént, velem aludt az a Médi, aki 9 hónap­ja nem aludt át éjsza­kát, és cici lesz a jele az ovi­ban. Sok­kal job­ban kibír­tuk, mint ahogy gon­dol­tunk vol­na, ezt a két napot (éjsza­kát) is túl­él­tük, Regi csü­tör­tö­kön haza­tért.

Augusz­tus 14., pén­tek: az utol­só hét az isko­la­kez­dés előtt, így muszáj ven­ni pár dol­got (papucs, cipő, klum­pa stb.). Regi bepa­kol­ta a két nagyot a kocsi­ba, míg Médi aludt. Van egy ilyen garázs­ki­já­ró, ami kive­zet a mély­ga­rázs­ból. Na, itt nem tudott Regi kimen­ni, mert egy ked­ves autós­tár­sunk szin­te rápar­kolt a három méter szé­les “meg­áll­ni tilos” fel­fes­tés­re, pont a “ide meg aztán plá­ne ne állj” táb­la alá, ami a garázs­aj­tón volt. A VW Sha­ran nem az a kocsi, ami­vel egy­sze­rű egy egyéb­ként is nagyon szűk kapu­be­já­ró­ban navi­gál­ni, de így plá­ne nem volt az, hiá­ba segí­tett egy idő után több arra tén­fer­gő szom­széd. Ered­mény: Regi meg­húz­ta a kocsi BAL olda­lát. Én még aznap meg­ír­tam a kár­ese­tet a biz­to­sí­tóm­nak, illet­ve küld­tem egy “no park­ing means no park­ing” képes­la­pot az elkö­ve­tő­nek (rend­szám alap­ján lekér­dez­tem a nevét, címét, a képes­la­pot online meg­csi­nál­tam a saját fotó­ink­ból). Azt hiszem, főleg ez utób­bi a pro­to­koll része.

Augusz­tus 17., hét­fő: hét­fő.