Így alszom (el)

Most írhat­nék arról, hogy hason, eset­leg kis­sé spic­ce­sen háton hor­kol­va, egyéb­ként pedig 1–2 órán­ként egyik, majd másik olda­la­mon, de nem. Most az ébren­lét és alvás közöt­ti átme­ne­tet veszem gór­cső alá.

Mint sze­rin­tem majd­nem min­den­ki­nek, nekem is vol­tak (van­nak) alvás­sal kap­cso­la­tos gond­ja­im. Nagyon sok­szor volt az, hogy hiá­ba vol­tam álmos, egy­sze­rű­en nem tud­tam elalud­ni. Egy idő­ben min­dig fel­éb­red­tem haj­na­li három körül, ami köz­tu­dott, hogy az ördög órá­ja. És hiá­ba volt meg a 6–7 óra alvás, nem érez­tem magam kipi­hent­nek. Most leírok pár dol­got, hát­ha vala­ki­nek segít, illet­ve ahogy azt már koráb­ban is írtam, amennyi­ben agy­sé­rü­lés miatt elve­szí­te­ném a hosszú­tá­vú emlé­ke­ze­te­tem, akkor is jól jön majd ez nekem. (Mond­juk ez az egész blog leg­in­kább erre jó.)

Mobil — elég jól doku­men­tált téma­kör az “ágy­ban már ne tele­fo­nozz”. Hiá­ba van éjsza­kai mód a mobi­lo­mon (este 9 és reg­gel 7 között), ami­kor keve­sebb a gonosz kék fény, még­is sok­szor okoz ez álmat­lan­sá­got. Ami nekem bejött: csak ret­ten­tő unal­mas kont­en­tet fogyasz­tok vagy appo­kat hasz­ná­lok (pl. Duolin­go), de leg­in­kább az, hogy este 11 után már nem veszem elő a tele­font. Mivel az új OneP­lus 7T Pro McLa­ren-em (rek­lám helye) beál­lí­tás sze­rint 22:55-kor auto­ma­ti­ku­san kikap­csol, ez elég­gé jól megy mos­ta­ná­ban.

Könyv — rám fan­tasz­ti­ku­san hat a papír­könyv: elég néhány oldal este, víz­szin­tes hely­zet­ben, és már esik is a hom­lo­kom­ra. Per­sze ami­kor az ember Wal­ter Isaa­cson­tól olvas­sa a Leo­nar­do da Vin­cit (1’000+ oldal, hard cover), akkor ez veszé­lyes lehet, viszont nagyon jól lelas­sít, fel­ké­szít az alvás­ra. A papír­könyv hát­rá­nya, hogy fény nél­kül elég nehéz olvas­ni, fénnyel meg az ember pár­ja nem tud alud­ni, de erre nekem van meg­ol­dá­som: Regi vett nekem másod­kéz­ből egy könyv­re rög­zít­he­tő mini olva­só­lám­pát. Ami szin­tén hasz­nos: lehe­tő­leg ne Dan Brown legyen az esti mese, mert az elég­gé fel­nyom­ja az ember vér­nyo­má­sát, helyet­te én pél­dá­ul nagyon jó ered­mé­nye­ket értem el Nádas Péter Világ­ló rész­le­tek c. epo­szá­val (ami egyi­ke azon köny­vek­nek, ami­ket az utób­bi idő­ben fél­be­hagy­tam). Ret­ten­tő unal­mas, főleg, ha az ember az adott téma­kört (pl. II. VH) már elég­gé kime­rí­tő­en átol­vas­ta.

Ami szin­tén nagyon bejött nekem, az a Poc­ket­Book. Regi vett nekem egyet nem­rég, hát­tér­vi­lá­gí­tó­sat, így este is hasz­nál­ha­tó. Érzet­re ugyan­olyan, mint egy papír­könyv, nem izgat­ja fel se a sze­met, se a lel­ket, és adja a köny­ves élményt tel­je­sen. Mos­ta­ná­ban rászok­tam arra, hogy a meg­vett vagy aján­dék­ba kapott köny­vet inkább letöl­töm, és így olva­som el, mert annyi­val kényel­me­sebb.

Mant­ra — sze­rin­tem már vagy 2–3 éve min­den este lám­pa­ol­tás (és olva­sás) után majd­nem min­dig ugyan­azt “csi­ná­lom”. Ekkor­tájt egyik este nem tud­tam elalud­ni, és eszem­be jutott — mi más? — a 2010-es BL-dön­tő, és a ked­venc csa­pa­tom, az Inter­naz­io­nale. Meg­pró­bál­tam fel­idéz­ni a kez­dő­csa­pa­tot, hogy kik és milyen for­má­ci­ó­ban ját­szot­tak. Ez a komoly fej­tö­rés annyi­ra jól elfá­rasz­tott, hogy pár perc alatt elalud­tam. Miért jó ez? Mert ha erre kon­cent­rálsz, min­den egyéb hülye­ség hát­tér­be szo­rul, nem pörögsz az elfe­lej­tett dol­go­kon, meg hogy mi lesz majd hol­nap vagy a követ­ke­ző mun­ka­na­pon (meg­tér­tént eset, 100x).

Ezt annyi­val egé­szí­tet­tem ki a követ­ke­ző évek­ben, hogy elő­ször szé­pen elmon­dom az Arany­csa­pat össze­ál­lí­tá­sát, aztán a 2010-es Intert, végül pedig a 2017-ben és 2018-ban a szin­tén BL-dön­tőt nye­rő Real Mad­rid kez­dő­jét, ami egé­szen utá­noz­ha­tat­lan módon tel­je­sen meg­egye­zik mind­két dön­tő során.

For­rás: Wiki­pe­dia

Aki tovább­ra is álmat­lan­ság­ban szen­ved, az olvas­sa el ezt a bejegy­zést három­szor egy­más után!

Paradicsom 2019

Tavaly (ha vala­ki ezt már nem 2019-ben olvas­sa: 2018-ban) a szép és nagy tera­szun­kon elkezd­tünk para­di­cso­mot ter­mesz­te­ni. Nem nagy­ban, de ha jól emlék­szem, két tővel indí­tot­tuk meg az őster­me­lő­sé­get. Elég jól sike­rült, volt saját parink, ha nem is sok.

A nagy siker­re való tekin­tet­tel idén úgy dön­töt­tem, hogy meg­trip­lá­zom a ter­me­lő­te­rü­le­tet. Elő­ször is, fog­tam a tujá­in­kat, amik egyéb­ként is már halá­lu­kon vol­tak, és kivág­tam őket. Maradt utá­nuk némi sava­nyú föld, meg három hatal­mas erkély­lá­da. A föl­det aprán­ként (hogy ne jelent­se­nek fel a szom­szé­dok) a bio­tá­ro­ló­ba vit­tem.

A ládá­kat vegye­sen zöld­ség- és para­di­csom­ba­rát föld­del töl­töt­tem fel, a tete­jé­re rak­tam egy réteg mul­csot (túl­ára­zott hipsz­ter fafor­gács), aztán lát­ván, hogy van még hely föld­nek, még egy adag föl­det, és még egy réteg mul­csot. Való­szí­nű­leg ez nye­rő ötlet­nek bizo­nyult, mert a tava­lyi kiszá­ra­dá­sos tra­gé­dia idén nem tör­tént meg.

Ezt köve­tő­en vár­tam. Már janu­ár volt, és én már tel­je­sen be vol­tam sóz­va. Talán feb­ru­á­rig bír­tam, és egy tel­je­sen meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan okból kifo­lyó­lag vet­tem két tő bel­té­ri para­di­cso­mot, amik lósz­te­ro­i­dok segít­sé­gé­vel vol­tak annyi­ra fel­túr­bóz­va, hogy fejen­ként fél-fél kiló para­di­csom már lógótt raj­tuk, pedig nem vol­tak 20 cen­ti­nél maga­sab­bak. Eze­ket szé­pen kiül­tet­tem, és gyö­nyö­rű­en fej­lőd­tek abban a két nap­ban, amíg nem jött egy hide­gebb este, és tel­je­sen elfagy­tak, meg­hót­tak.

Ez volt a főpró­ba!

Ezt köve­tő­en rámen­tem a Coop Bau & Hobby kert­rész­le­gé­re, és heten­te néz­tem, hogy jött‑e már a kiül­tet­he­tős, meg­nö­vős para­di­csom. Ők nem hülyék, így se feb­ru­ár­ban, se már­ci­us­ban nem jöt­tek elő ezzel a faj­tá­val, egé­szen ápri­li­sig kel­lett vár­ni. Akkor több tur­nus­ban három­fé­lét sze­rez­tem be, ebből egy volt a nor­má­lis pari, egy a bio kok­té­los, a mara­dék pedig a főző-féle faj­ta. Ezen jövő­re majd csi­szo­lok. Tanul­ván szin­tén a tava­lyi eset­ből, ami­kor a para­di­cso­mok a sóhaj­tás­ra is derék­szög­ben meg­dől­tek, vet­tem karó­kat is, és nagy­já­ból annyi zsi­neg­gel kötöt­tem fel- és alá a növé­nye­ket, amennyi két­szer átéri a Föl­det az Egyen­lí­tő körül. Biz­tos­ra men­tem.

Meg­néz­tem egy vide­ót a You­Tu­be-on, ami arról szólt, hogyan kell a para­di­cso­mo­kat meg­nyes­ni meg levág­ni a feles­le­ges haj­tá­so­kat. Mivel ezt bar­bár­ság­nak tar­tot­tam, hagy­tam őket, hagy bur­já­noz­za­nak csak ked­vük­re. Kémi­ai segít­sé­get is nyúj­tot­tam nekik ehhez, van­nak ilyen para­di­cso­mot érle­lő golyócs­kák, azo­kat adtam nekik töven­ként vagy hár­mat. Itt nálam nem lesz éhe­zés a táp­anya­gok és nyom­ele­mek után!

Hogy az öntö­zés is jól men­jen, a meg­le­vő tíz­li­te­res locso­ló mel­lé Regi a lakó­te­le­pi Vate­rán (mond­tam már, hogy van ilyen Fre­i­la­ger App, ami egy Allthings-ins­tan­cia?) behú­zott negyed­á­ron egy sla­got és egy kony­hai csa­pos kon­ver­tert, ami­hez már csak egy másik kon­ver­tert kel­lett ven­nem, és már ment is a locso­lás. Csak a terasz felé­ig, mert a slag 5 méter. Nem baj!

A para­di­cso­mok nőt­tek. Néz­tem a pedig­ré­jü­ket, az volt ráír­va, hogy 1,5–1,8 méter, de ennek nyil­ván nem hit­tem. Aztán még tovább nőt­tek, szó sze­rint a fejünk­re nőt­tek. Ha egy hir­te­len vihar nem töri le a leg­ma­ga­sabb haj­tást, simán két és fél méter­re is fel­kú­szott vón. Ez ter­mé­sze­te­sen azt jelen­tet­te, hogy a karó­im túl kicsi­nek bizo­nyul­tak, így jövő­re ezt is más­képp fogom csi­nál­ni. Már most látom magam előtt a karók­ból és egyéb pál­cák­ból össze­esz­ká­bált para­di­csom­ke­rí­tést — mit kerítést?!lugast! — , ami majd tart­ja a 2020-as évfo­lyam növen­dé­ke­it.

Fast for­ward, júli­us végén kez­dő­dött a szü­ret, és egé­szen novem­be­rig (!) tar­tott. Az egyik leg­ter­mé­ke­nyebb nap augusz­tus 10‑e volt, ami­kor majd­nem 4 kilót szed­tünk le (ld. len­ti kép), aztán ezt übe­rel­te augusz­tus 17‑e, ami­kor 5 kiló lett az ered­mény.

Novem­ber­ben bezárt a bazár, leszed­tem a mara­dé­kot, aztán levág­tam az összes növényt is, és men­tek a kom­poszt­ba. Ekkor kb. 1 kiló zöld para­di­cso­mom is lett, amit ece­tes víz­ben némi fűsze­re­zés­sel (jövő­re keve­sebb bors kell!) elté­ve iga­zi sava­nyú­ság-kuri­ó­zum lett.

Nagyon köszö­nöm csa­lá­dom támo­ga­tá­sát az egész év során, hogy nagy­já­ból net­tó 50 mun­ka­óra befek­te­té­sé­vel sike­rült 40 frank érté­kű para­di­cso­mot ter­mel­ni.

Karácsony

Zizi vagyok és most a Kará­cso­nyunk­rol fogok mesél­ni. Egy­szer ami­kor Katá­val tévé­sztünk akkor Apa elkesz­te éne­kel­ni a Csen­des éjt csak hami­san. Anak a sző­ve­ge pedig igy szolt: Apa ideg­be­teg apa ideg­be­teg vagy­is a tőbi­re nem emlék­szem. Vagy­is csak vicc­ből.

BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK ÉS KELEMES UJ ÉVET!!!

How Dubstep Stole Christmas: Pt.1

Mint min­den főál­lá­sú blog­ger­nek és/vagy inf­lu­en­cer­nek, nekem is van egy lis­tám azok­ról a témák­ról, amik­ről írni szán­dé­ko­zok. Mivel hala­dok a kor­ral, nem egy blog.txt-ben van a kont­ent, hanem Goog­le Keepen van egy jegy­ze­tem “Blog témák” cím­szó alatt. Ennek a lis­tá­nak a leg­te­te­jén ült egé­szen mos­ta­ná­ig ez a téma.

8 éve már, hogy Regi­vel meg­ta­lál­tuk 8tracks-en a “How Dubs­tep Sto­le Christ­mas: Pt. 1″ c. össze­ál­lí­tást. Agyon­hall­gat­tuk kará­csony­kor, de dur­ván. Aztán tel­tek az évek, az 8tracks min­ket, sze­ren­csét­len euró­pa­i­a­kat tel­je­sen sem­mi­be vett, és sok min­dent letil­tott. De ez engem nem befo­lyá­solt abban, hogy min­den­fé­le ármány­ko­dás­sal hoz­zá­jus­sak az összes szám­hoz, amit íme, itt és most köz­zé­te­szek. Remél­he­tő­leg nem lesz jogi hac­ca­cá­ré ebből sem, ahogy a Kos­suth Rádió-féle rip­ből sem lett. Ha igen, hát akkor ÍJ (gy.k. így jár­tam).

1. Carols of the Dubs­tep (Dubs­tep) by King of Bass
2. Jing­le Bellz by Crizz­mazDub
3. Nutc­ra­c­ker Christ­mas Dubs­tep REMIX by Bog­TroT­TeR
4. White Christ­mas (Dubs­tep Remix) by Electro­id
5. How to Steal Christ­mas (Grinch Remix) by Cring­le-step
6. Let it Snow (Guppy’s Dubs­tep Edit) by Dean Mar­tin
7. Rudolph the Red Nos­ed Rein­de­er (Dis­t­rix Mix) by Gene Autry
8. Deck The Halls (Dubs­tep Remix) by Bo Biz