Make good things, and good things happen

Hiába vagyok hatalmas My Name Is Earl-fan, eddig valahogy nem tettem teljesen (egyáltalán nem) magamévá (magamat évává?) a fenti gondolatot (egy mondat, három zárójel, bámulatos irodalmi magasságok). De most nagyon megpróbálom.

A mai napon a Magyar Postával folytatott harcomban olyan mélységekbe (két sorral feljebb ott ül a “magasságok”, figyeled?) süllyedtem, ami miatt ezennel elhatározom, hogy megjavulok – legalábbis e szempontból. Nem szídom többet a postást, nem érdekel, hogy mindig összefirkálja a címlapot, nem szídom ugyanezért a postavezetőt telefonon, és nem káromkodom akkor, ha felidegesít az indokolatlan postai várakozás. Posta, fogadd el békejobbom, legyünk barátok!

Meglátjuk, hogy ezáltal mennyivel lesz sikeresebb az a pár dolog, ami mostanában nem megy annyira. Például nem véletlenül nem írok mostanában a tőzsdei sikereimről, merthogy nincsenek. De majd most! A diploma is csúnyán megakadt, legalábbis ami a munkás részét illeti (a szöveget csak írni kellene, arra ott van a hétvége). De majd most!

És hogy lássuk, mennyire működik a dolog: még csak születő gondolat volt a fent részletezett terv, amikor hatalmas sikerélmény részese lettem. A szakirányos beszélgetőesten megint nekem kellett képviselnem a szakirányomat, szerencsére most ott voltak a Gergők is (both Gergő: a Tóth meg az Ertli). Tavaly valami rémálom volt ugyanezen esemény, senkit se érdekelt a szakirány, csak szivatni jöttek oda az érdeklődök, meg is látszott az egész a jelentkezési számokon. Erre fel most nálunk volt a legtöbb ember, két órán keresztül folyamatosan sztorizgattunk, meséltünk a tanárokról, tárgyakról, mérésekről, önlabokról, mindenről, ami csak eszünkbe jutott. Jó volt, tényleg. Csak az rossz kicsit, hogy már mi vagyunk azok, akik a diplomamunkájukról mesélnek, meg arról, hogy milyen volt eddig az egész. Tegnapelőtt voltunk elsősök, tegnap kerültünk szakirányra, és ma meg már itt tartunk. Hihetetlen. Félek, hogy mi lesz holnap…

Kirándulásblog: Velence-Esztergom, NOT

Az alábbi történetben elmesélem, hogy indultunk el Velencére, majd – meggondolván magunkat – Esztergomba, végül pedig Piliscsabán kötöttünk ki. Illetve ezt nem részletezem, mert tényleg így volt.

No comment:)
Megszentségtelenítettünk egy szoborcsoportot a PPKE campuson

Pázmány Péter megteremt minket
De Pázmány Péter annyira nem haragudott, mert nyújtotta nekünk az ujját

Jön nekünk a vonat
Miután majdnem geocachingeltünk egyet, trainspottingoltunk pihenés gyanánt

Mesi komor, vagy zavarja a fény
Sütött a nap szépen a szépre

Bálint, de süt a nap
Bálintra is, aki nehezen tűrte – mint a fényképezést

Örülünk, Vincent?
Még mindig enyém Kelet-Közép-Európa legszebb férfimosolya

Bálint meg az esernyő
Közben azért történt is valami, például Bálint guberált

Bálint - Gábor Dénes
Hazafelé menet betértünk a GDF-KRE campusra is, ahol Bálint éppen megmutatja, hogy szereti-e a GDF-et

Mesi - Károli Gáspár
Mesi pedig a KRE-et kommenteli

Aztán hazajöttünk, majd elmentünk színházba. A darab tanulsága az, hogy Achilles buzi, és szereti a disznómájat a saját arcába kenni. Köszönjük, Troilus és Cressida.

Rossz, rosszabb, szerda

Hétfő. Egész nap itthon voltam, írtam a khm, diplomámat. A tőzsdén az Émász csúnyán megcsalt, először esett azóta, hogy megvettem. A legkisebb napi profit a játék eleje óta.

Kedd. Egész nap itthon (kis megszakítások), diploma megest. A tőzsdén a Mol se szó, se beszéd, esett egy hatalmasat, úgyhogy nem volt mit tenni, eladtam. Az első veszteséges nap a játék eleje óta.

Erre fel enyhe lefolyású álmatlanság után felkelek, idejövök a géphez, elindítom a Thunderbird-öt, és nem látja egy postafiókomat sem. A profil jó mappára mutat, semmi nem változott, csak éppen nem tudom rávenni ezt a szart, hogy működjön. Mi lesz ma, te jó ég?!

Pszi, Szigma, Epszilon

A tegnapi nap. Nos, nem sok ilyen volt eddig, egyrészt mert még nem voltam Pszinapszison, másrészt meg ha lettem volna, ilyen vörksopokra biztos eszembe nem jutott volna benézni. Így viszont – köszi, Mesi:) – voltam táncterápián, meg művészetterápián. És az a vicces, hogy egyik sem volt rossz, sőt, egy idő után majdhogynem fenntartás nélkül tetszett.

A táncterápia első óráját nehezen bírtam, mindig arra gondoltam, hogy ez valami elmegyógyintézet, az nem lehet, hogy ezek az emberek önszántukból csinálnak ilyen dolgokat. Ebben nagy segítség volt az Ópium (a film!), amit ugye nemrég láttam. No mindegy, miután ennek a bemelegítő táncnak vége lett, jött a lényeg. Négyfős csoportokban négyszer, váltott szereposztásban eljátszottunk négy szerepet. Volt egy ember, akinek van valami problémája/élethelyzete. Volt egy változást hozó szerep, egy segítő, meg egy gátló. És akkor öt percig kellett valamit csinálni, ami tényleg vicces és tanulságos volt. Aztán jól megbeszéltük, végül pedig lerajzoltuk, hogy kiben mi maradt meg. Tényleg jó volt.

A művészetterápia az egy fura szerzet, főleg akkor, ha egy 20 éve Ausztráliában élő, ott 8 éve egy elmegyógyintézetet vezető bácsi tartja. Miután megtudtuk, hogy miért vagyunk rendkívül szerencsések (pl. beavatási szertartás keretében nem ütik ki a fogadat, nem vágnak le belőled egy darabot, nem eszik meg a nagybátyád), lefeküdtünk egy papírlapra, körülrajzoltuk egymást, aztán meg lerajzoltuk a három legkedvesebb állatunkat. Ez is jó volt.

Valamiért elveszett a poszt vége… Biztos a WPadmin volt, mert káromkodtam. Most nincs kedvem leírni azt, hogy volt kerekasztalos beszélgetés, voltunk az Üres Tér Társulat előadásán, aztán találkoztunk Balázzsal és Boróval, akik közül az egyik utált (nem mondom meg, melyikük, de nem Boró), nem mentünk moziba, viszont elmentünk kocsmába/étterembe, ahol találkoztunk Nessie-ékkel (vagy Tatáékkal, vagy Buciékkal, vagy akár fel is sorolhatnám, hogy kikkel, de nem), illetve nem is kocsmába/étterembe mentünk elsősorban, hanem találkozni a fent nevezettekkel.

WordPress, szemmel tartalak!

[audio:2007/05/fi-szigma-epszilon-deszka-nelkul.mp3]

Brókerblog: az első hét vége

Nos, következik két nap, amikor – hála az égnek – nem fogunk azon izgulni, hogy mit csinál a MOL, miért esik ez a szerencsétlen Synergon, meg hogy mi az a piaci ár.

Az a hatalmas szerencsénk, hogy ez egy kifejezetten jó hét volt. Semmi hatalmas krach, semmi nemzeti ünnep (bár mondjuk azt szereti a BUX), az egész régió történelmi csúcsokat döntöget. Mindegy, a lényeg, hogy jókor voltunk jó helyen, a múlt heti nézelődés is nagyon hasznos volt, most pedig örömmel jelentem be, hogy mind a ketten 6% körüli nyereséget könyvelhettünk el.

Szóval most Mesi örül, Laci örül, az igazi brókerek még jobban örülnek (gondolom, ők ennek a kétszeresét is megnyerték), és mindenki jól átpiheni a hétvégét.

Tréd, déjtréd, meg ilyen hülyeségek

Ugyan a WordPress irányelvei szerint egy poszt címébe soha nem kerülhet csúnya szó, mégis megpróbálkozom. Ha holnap ezeket a sorokat a számból halljátok, akkor utolért WPadmin bosszúja.

A mai nap mindenféle felnőttes dologról szólt. Nem, most nem poreszra gondolok. Kezdődött azzal, hogy írtam vagy 5 oldalt abba, amit mások diplomamunkának neveznek, de én általában csak mint “az a szar” szoktam reá hivatkozni. Ezekután felkerekedtem, és sikerült fél óra késéssel beérnem a városba. Megfigyeltem egyébként, hogy azóta kések, amióta HK-s lettem. Reménykedtem, hogy ez egy olyan nyavalya (nyenyere?), ami az idült állapot (ejtsd mandátum) elmúlása után megszűnik, de nem. Régen mindig mindenhova odaértem 5-10-15 perccel korábban, most meg egyszerűen képtelen vagyok rá. Ha véletlenül időben indulok el, akkor tuti, hogy dugó lesz valahol. Vagy apu nem találja a kulcsokat. Vagy a forgalmit – se. Esetleg tankolni kell. Vagy beáll az M0-s, mert a – figyelem! – szembesávban baleset van, és ahhoz le kell lassítani, hogy JÓL meg lehessen nézni a roncsokat. Egy szó mint száz, valamit erre ki kell találni, mert ez nem tetszik nekem.

A továbbiakban csak címszavakat írok, mert egyrészt az előző bekezdés túl hosszú lett, másrészt meg Csáth Géza is ilyen naplót vezetett.

Teli aluljáró. 2-es villamos. Március 15. tér. Fagyizó hatalmas választékkal. Netdaytrade kft. Első sor, mint rég. Kövér bácsi hosszú előadása. Ásványvíz, végre. Autószerelő bácsi próbál shortolni, nem megy neki. De a longolás sem. Kétmonitoros gép. Nagy nehezen belépés. Shortolás, longolás, időnként a megfelelő billentyűzet-kombinációt is eltaláljuk. Unalom. 11 (?) dolláros profit. (…)

Jó dolog ez a daytrade, de nekem nem annyira tetszik. Ezen biztos nem fogom elveszteni a házamat. Ellenben a mai nap – nagy pesszimizmussal átszőve – tőzsdeileg megintcsak fényesen sikerült. Mesi +4,5%, én meg +5% eddig. Remélem, hogy vezetünk:)

Ugye, milyen felnőttes?

Béke, nyugalom

Bemész a konyhába, öntesz ki egy csészébe kávét. Raksz bele kakaót, meg öntesz hozzá tejet. Kicsit megmelegíted. Ha kész, fogod magad, és kiülsz a teraszra. Süt a Nap. Énekelnek a madarak. A fenyő ágai között repdes egy darázs. Percenként elmegy egy autó az úton. Zsófi, a kutya unottan figyel, majd leejti a fejét a porba. Ülsz, süt Rád a Nap, kicsit fúj a szél, nem látsz vagy hallasz egy embert sem. Megiszod a tejeskávét, aztán mindent folytatsz ugyanott, ahol abbahagytad. De nem ugyanúgy…

Színház meg ilyenek

A mai nap az egyetem-színház-tőzsde háromszög körül játszódott: voltam órán, voltam színházban, nyertem a tőzsdén:)

Az egyetemi másfél óra tanulsága: ne csalj a tőzsdén, mert kirúgnak a tőzsdés játékból, plusz még a PSZÁF is megharagszik rád, ami meg köztudottan majdnem olyan jó, mintha mondjuk az APEH tenné ugyanezt. Volt egy nagyszerű tippeléses játék is, leírom, hogy meglegyen, ha kell valamiért. Mindenki leírja egy papírra a nevét és egy számot 1 és 100 között. Az nyer, aki az összes játékos által leírt számok átlagának 2/3-ához legközelebb álló számot tippelte. Szega Péter álnéven 18-cal a 22-es nyerőszám közelében voltam, sajnos Szpé nem nyert semmit… Sebaj, srác, jó voltál, fel a fejjel!

A színház: megint fiatalok, megint egy kis terem, megint nem valami jó hely, és megint egy nagyon jó előadás. Volt néhány személyi átfedés is a mostani (Pilonon az SZFE-n) meg a március 26-ai (A varázsfuvola a Merlinben) darab között, Kiss Diána Magdolna nevét jegyezzük meg; és annak a srácét is, akinek nem tudom, mi a neve, viszont hasonlít Gyurcsány Ferencre – szemüvegben, valamint szeret egy létra tetején ülni meg labdázni.

A tőzsde: ma hatalmasat kaszáltunk Mesivel, maga a kb. 2500 forint még nem olyan nagy összeg, viszont két nap alatt 3%-osnál nagyobb árfolyamnyereség kellemes érzés. Hát még ha értenénk is hozzá:) Az olyan lényegtelen dolgok, hogy mi az a piaci ár, mire jó az, miért megy fel egy papír, miért esik aztán vissza, mit spekulálnak “valakik” egy papírral, ezek szerint nem szükségesek egy relatíve sikeres befektetéshez.

És a mai nap jó híre: belátható időn belül lesz design, és akkor szélesre nyitjuk a kapukat. Vége a bétának, kezdődik az RC1.