Pszi, Szigma, Epszilon

A tegnapi nap. Nos, nem sok ilyen volt eddig, egyrészt mert még nem voltam Pszinapszison, másrészt meg ha lettem volna, ilyen vörksopokra biztos eszembe nem jutott volna benézni. Így viszont – köszi, Mesi:) – voltam táncterápián, meg művészetterápián. És az a vicces, hogy egyik sem volt rossz, sőt, egy idő után majdhogynem fenntartás nélkül tetszett.

A táncterápia első óráját nehezen bírtam, mindig arra gondoltam, hogy ez valami elmegyógyintézet, az nem lehet, hogy ezek az emberek önszántukból csinálnak ilyen dolgokat. Ebben nagy segítség volt az Ópium (a film!), amit ugye nemrég láttam. No mindegy, miután ennek a bemelegítő táncnak vége lett, jött a lényeg. Négyfős csoportokban négyszer, váltott szereposztásban eljátszottunk négy szerepet. Volt egy ember, akinek van valami problémája/élethelyzete. Volt egy változást hozó szerep, egy segítő, meg egy gátló. És akkor öt percig kellett valamit csinálni, ami tényleg vicces és tanulságos volt. Aztán jól megbeszéltük, végül pedig lerajzoltuk, hogy kiben mi maradt meg. Tényleg jó volt.

A művészetterápia az egy fura szerzet, főleg akkor, ha egy 20 éve Ausztráliában élő, ott 8 éve egy elmegyógyintézetet vezető bácsi tartja. Miután megtudtuk, hogy miért vagyunk rendkívül szerencsések (pl. beavatási szertartás keretében nem ütik ki a fogadat, nem vágnak le belőled egy darabot, nem eszik meg a nagybátyád), lefeküdtünk egy papírlapra, körülrajzoltuk egymást, aztán meg lerajzoltuk a három legkedvesebb állatunkat. Ez is jó volt.

Valamiért elveszett a poszt vége… Biztos a WPadmin volt, mert káromkodtam. Most nincs kedvem leírni azt, hogy volt kerekasztalos beszélgetés, voltunk az Üres Tér Társulat előadásán, aztán találkoztunk Balázzsal és Boróval, akik közül az egyik utált (nem mondom meg, melyikük, de nem Boró), nem mentünk moziba, viszont elmentünk kocsmába/étterembe, ahol találkoztunk Nessie-ékkel (vagy Tatáékkal, vagy Buciékkal, vagy akár fel is sorolhatnám, hogy kikkel, de nem), illetve nem is kocsmába/étterembe mentünk elsősorban, hanem találkozni a fent nevezettekkel.

WordPress, szemmel tartalak!

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Brókerblog: az első hét vége

Nos, következik két nap, amikor – hála az égnek – nem fogunk azon izgulni, hogy mit csinál a MOL, miért esik ez a szerencsétlen Synergon, meg hogy mi az a piaci ár.

Az a hatalmas szerencsénk, hogy ez egy kifejezetten jó hét volt. Semmi hatalmas krach, semmi nemzeti ünnep (bár mondjuk azt szereti a BUX), az egész régió történelmi csúcsokat döntöget. Mindegy, a lényeg, hogy jókor voltunk jó helyen, a múlt heti nézelődés is nagyon hasznos volt, most pedig örömmel jelentem be, hogy mind a ketten 6% körüli nyereséget könyvelhettünk el.

Szóval most Mesi örül, Laci örül, az igazi brókerek még jobban örülnek (gondolom, ők ennek a kétszeresét is megnyerték), és mindenki jól átpiheni a hétvégét.

Tréd, déjtréd, meg ilyen hülyeségek

Ugyan a WordPress irányelvei szerint egy poszt címébe soha nem kerülhet csúnya szó, mégis megpróbálkozom. Ha holnap ezeket a sorokat a számból halljátok, akkor utolért WPadmin bosszúja.

A mai nap mindenféle felnőttes dologról szólt. Nem, most nem poreszra gondolok. Kezdődött azzal, hogy írtam vagy 5 oldalt abba, amit mások diplomamunkának neveznek, de én általában csak mint “az a szar” szoktam reá hivatkozni. Ezekután felkerekedtem, és sikerült fél óra késéssel beérnem a városba. Megfigyeltem egyébként, hogy azóta kések, amióta HK-s lettem. Reménykedtem, hogy ez egy olyan nyavalya (nyenyere?), ami az idült állapot (ejtsd mandátum) elmúlása után megszűnik, de nem. Régen mindig mindenhova odaértem 5-10-15 perccel korábban, most meg egyszerűen képtelen vagyok rá. Ha véletlenül időben indulok el, akkor tuti, hogy dugó lesz valahol. Vagy apu nem találja a kulcsokat. Vagy a forgalmit – se. Esetleg tankolni kell. Vagy beáll az M0-s, mert a – figyelem! – szembesávban baleset van, és ahhoz le kell lassítani, hogy JÓL meg lehessen nézni a roncsokat. Egy szó mint száz, valamit erre ki kell találni, mert ez nem tetszik nekem.

A továbbiakban csak címszavakat írok, mert egyrészt az előző bekezdés túl hosszú lett, másrészt meg Csáth Géza is ilyen naplót vezetett.

Teli aluljáró. 2-es villamos. Március 15. tér. Fagyizó hatalmas választékkal. Netdaytrade kft. Első sor, mint rég. Kövér bácsi hosszú előadása. Ásványvíz, végre. Autószerelő bácsi próbál shortolni, nem megy neki. De a longolás sem. Kétmonitoros gép. Nagy nehezen belépés. Shortolás, longolás, időnként a megfelelő billentyűzet-kombinációt is eltaláljuk. Unalom. 11 (?) dolláros profit. (…)

Jó dolog ez a daytrade, de nekem nem annyira tetszik. Ezen biztos nem fogom elveszteni a házamat. Ellenben a mai nap – nagy pesszimizmussal átszőve – tőzsdeileg megintcsak fényesen sikerült. Mesi +4,5%, én meg +5% eddig. Remélem, hogy vezetünk:)

Ugye, milyen felnőttes?

Béke, nyugalom

Bemész a konyhába, öntesz ki egy csészébe kávét. Raksz bele kakaót, meg öntesz hozzá tejet. Kicsit megmelegíted. Ha kész, fogod magad, és kiülsz a teraszra. Süt a Nap. Énekelnek a madarak. A fenyő ágai között repdes egy darázs. Percenként elmegy egy autó az úton. Zsófi, a kutya unottan figyel, majd leejti a fejét a porba. Ülsz, süt Rád a Nap, kicsit fúj a szél, nem látsz vagy hallasz egy embert sem. Megiszod a tejeskávét, aztán mindent folytatsz ugyanott, ahol abbahagytad. De nem ugyanúgy…

Színház meg ilyenek

A mai nap az egyetem-színház-tőzsde háromszög körül játszódott: voltam órán, voltam színházban, nyertem a tőzsdén:)

Az egyetemi másfél óra tanulsága: ne csalj a tőzsdén, mert kirúgnak a tőzsdés játékból, plusz még a PSZÁF is megharagszik rád, ami meg köztudottan majdnem olyan jó, mintha mondjuk az APEH tenné ugyanezt. Volt egy nagyszerű tippeléses játék is, leírom, hogy meglegyen, ha kell valamiért. Mindenki leírja egy papírra a nevét és egy számot 1 és 100 között. Az nyer, aki az összes játékos által leírt számok átlagának 2/3-ához legközelebb álló számot tippelte. Szega Péter álnéven 18-cal a 22-es nyerőszám közelében voltam, sajnos Szpé nem nyert semmit… Sebaj, srác, jó voltál, fel a fejjel!

A színház: megint fiatalok, megint egy kis terem, megint nem valami jó hely, és megint egy nagyon jó előadás. Volt néhány személyi átfedés is a mostani (Pilonon az SZFE-n) meg a március 26-ai (A varázsfuvola a Merlinben) darab között, Kiss Diána Magdolna nevét jegyezzük meg; és annak a srácét is, akinek nem tudom, mi a neve, viszont hasonlít Gyurcsány Ferencre – szemüvegben, valamint szeret egy létra tetején ülni meg labdázni.

A tőzsde: ma hatalmasat kaszáltunk Mesivel, maga a kb. 2500 forint még nem olyan nagy összeg, viszont két nap alatt 3%-osnál nagyobb árfolyamnyereség kellemes érzés. Hát még ha értenénk is hozzá:) Az olyan lényegtelen dolgok, hogy mi az a piaci ár, mire jó az, miért megy fel egy papír, miért esik aztán vissza, mit spekulálnak “valakik” egy papírral, ezek szerint nem szükségesek egy relatíve sikeres befektetéshez.

És a mai nap jó híre: belátható időn belül lesz design, és akkor szélesre nyitjuk a kapukat. Vége a bétának, kezdődik az RC1.

Az első tőzsdei nap

Igen, a mai nappal megkezdődött a Tőzsdei spekuláció c. tárgyhoz kapcsolódó tőzsdei játék kereskedési része. Ennek lényege az, hogy a saját pénzeddel játszol. Cserébe viszont saját magadnak keresel pénzt, ráadásul a tárgynak köszönhetően ehhez nagy segítséget kapsz (olcsó tranzakciók, ingyen real-time adatok). Ezt csak azért írtam le, mert az ember a saját standalone blogjában nem írhat nyúlfarknyi posztokat, csak szép, kerek, barokkos körmondatokkal teletűzdelt bejegyzéseket, NOT.

Sokórányi megbeszélés, gondolkodás és keresgélés után Mesivel tegnap nagyjából meghoztuk a végleges döntéseket, amik aztán ma reggel részvényvásárlás formájában testet öltöttek. Mivel szégyenlős vagyok, ezért nem mondom meg, hogy milyen hosszú és vastag a portfólióm, viszont azt elárulom, hogy mind a ketten 800 forint körüli nyereséggel zártuk a napot. Ráadásul kis szerencsével ennek a duplája is összejöhetett volna, de hát ne legyünk telhetetlenek. Majd holnap!

Blogskin

Ha trendi juppiköcsög lennék, akkor azt mondanám, hogy “következik egy brainstorming session”, de mivel nem vagyok az, így csak iderakok egy msn-logot.

Markert Laci:
csinálj nekem egy theme-et
nem kell bonyolult, csak szebb legyen, mint a tied
meg legyen hozzámillő

Balázs:
kicsit pontosabban?

Markert Laci:
break.com

Balázs:
oké
akkor lelopjuk ezt, csak a break.com helyén markert.hu lesz a logóban

Markert Laci:
de annál szebb legyen
legyen benne valami balázsos extra
pl. a te sun-flower-edben volt egy virág
ebben meg lehetne valami más
valami, ami jellemző rám

Balázs:
mint rám a virág?

Markert Laci:
pontosan!

Új blog, új post

Valamiért néhány hónappal ezelőtt leküzdhetetlen vágyat éreztem arra, hogy beregisztráljam a markert.hu domaint. A gondolatot tett követte: 2007 áprilisának elején sikeresen lezárult a regisztrációs procedúra. Így pedig immáron meghozhattam azt a nehéz, de már jó ideje húzódó döntést, miszerint elhagyom a sarkot. 24 hónap, majdnem 240 bejegyzés, sok szép és sok jó emlék. De hát ne búsulj, Vándor, hanem kövesd figyelemmel unalmas és szürke hétköznapjaimat itt is!