TODO, de most tényleg

Régen, amikor még mintegy HK-s voltam, nagyon szépen felírtam, hogy mit meg mikorra kell megcsinálni (ezt hívják ugye todo listnek), és az esetek 90%-ában általában sikerült is véghezvinni a teendőket határidőre. Cserébe viszont elkezdtem a találkozókról meg egyéb eventekről elkésni, és ez a rossz tulajdonságom sajnos még most is megvan. Valamit valamiért, ya know.

Szóval akkor most felírom ide, hogy mit kell megcsinálnom záros határidőn belül. Hátha működik.

  • A tavalyi melót befejezni végre;
  • tanulni valszámot ZV-re;
  • befejezni a kurt cobaines film feliratának lefordítását;
  • megszerezni egy szabadon terjeszthető sorozat első öt évadját, ráégetni a feliratot, kiírni DVD-re;
  • Anettnek egy DVD-t adni;
  • felkötni a trombitafolyondárt;
  • átvinni a másik gépet a másik szobába;
  • rendet rakni a hálószobában;
  • rendet rakni a dolgozószobában;
  • Mesinek egy sorozatot kiírni.

Majd kihúzom a dolgokat, ahogy végzek velük.

Brúnó

Egyedül vagyok itthon, éppen a délutáni szieszta előtti délelőtti sziesztámat töltöttem, amikor csengettek. A villanyóra-leolvasó úr jött – találjátok ki, hogy miért – villanyórát leolvasni. Nosza, be is engedtem, Brúnót meg jól lefogtam, nehogy valami baja essék (a villanyóra-leolvasó úrnak – továbbiakban: bácsi). A bácsi befutott a teraszra (védett hely), és gyorsan leolvasta az óraállást. Mielőtt feleszméltem volna (ja, mert közben én már mellette álltam, mert ki kellett nyitni az óraszekrényt is), a bácsi fogta magát, és elindult kifele. No de Laci csak egy van, és ha éppen a teraszon áll és az óraszekrényt zárja, akkor nem a kertben van, hogy Brúnót lefogja… Szóval ez a pöcs majdnem felzabáltatta saját magát Brúnóval: Brúnó megindult, a bácsi rájött, hogy most valami hatalmas hülyeséget csinált, én meg rohantam, hogy lefogjam a kutyát. Láttam Brúnó szemében azt a csillogást, amivel reggel fogadja a kajásküblijét… Szerencsére még időben elkaptam Brúnót, így ma is eggyel több emberéletet mentettem meg, mint tegnap. Bár így meg ki kell fizetni villanyszámlát…

Yuppieblog: Kész…

Végre készen van ez a búval kedves diplomaterv. Kicsit késtem, kicsit nem olyan, mint a többieké, kicsit hosszú, de legalább kész. Nem hittem volna ezelőtt két és fél hónappal, hogy ez lesz belőle. Most így visszanézve többet tanultam magamról és úgy en bloc az egyetemről, mint a korábbi években összesen.

Az oldalszámról… Amikor elkezdtem, megcéloztam a nettó (azaz a kivonattól az összegzésig) 50-et, mert az az ajánlott minimum. Aztán egy idő után a bruttó (címlaptól a köszönetnyilvánításig) 70-et, mert Bacsinak csak 69 – mutassuk meg neki! Aztán láttam, hogy Gergő (aki szintén hallgató, de a Közgá Kerté Corvinuson, egyébként meg a volt gimis osztálytársam) szakdolgozata (amit egyébként ők úgy csinálnak az utolsó félévben, hogy pont ugyanannyi tárgyuk van, mint a korábbi félévekben) 84 oldal, úgyhogy azt lőttem be. Ez utóbbi (persze bruttóról beszélünk) egyébként is nagyon szimpatikus volt nekem, merthogy 84, mint a születési évem, hehe. Aztán meglett a 84, harcoltam is keményen a javítgatásoknál, hogy ne csorogjon át 85-be, háromszor áttördeltem, hogy jó legyen. Aztán kiderült, hogy kellene a bal oldalon 3,5-es margót hagyni, hogy jó legyen a lefűzés, úgyhogy lett vagy 89 oldal… Na, itt feladtam, mert elsuhantam minden korábbi határ mellett. Aztán eszembe jutott, hogy Dennis Rodman, aki ugye a kedvenc kosarasam, a Bullsban 91-es mezben játszott, szóval új célt találtam… Hozzácsapraktam egy Függeléket, és már kész is volt a 91 oldal.

És mit csinál az ember, ha végre kiszabadul a Word és az Excel gettójából, merthogy befejezte a diplomatervét? Just for fun beleveti magát a Word és Excel gettójába, és csinál ilyen trendi Web2.0-s progress diagramot.

Hm, mintha május első hetétől megugrott volna minden, nem is értem, miért...

(Aki szeretne yuppie lenni, az a dőlt betűs kifejezéseket nézze erősen.)

Blogblog, avagy nem arról, ami velem történt

Mostanában nincs se időm (!), sem energiám (ez tényleg) a blogolásra, ami nem jó, hiszen WPadmin ilyenkor szokott betörni, és kitörölni bejegyzéseket, kommenteket meg ilyenek. De majd most!

Szóval az elmúlt két hétben annyi minden történt ( ugye, Regi?:) ), hogy inkább meg sem próbáltam dokumentálni az eseményeket. Egyszerűen csak örültem, boldog voltam, és ez most is így van.

De hogy legyen némi content, ami mégis megfelel a life tagnek…

Ezen a héten annyira nem jött össze a diplomaleadogatás, mint amennyire szerettük volna, de hát jobb a jövő héten, mint a múlt héten. Vagy ha nem is jobb, akkor is ez lesz. Lett 91 oldalam, még egyszer átrágom magam rajta, aztán többet nem is akarom látni – vannak dolgok, amikre jóval büszkébb vagyok.

Csütörtök, a majdnem-színház és a majdnem-sörözés, ami azért így sem sikerült rosszul, sőt…:)

Péntek, a gyű-gyű-gyűrűavató sza-sza-szakest, ami így utólag belegondolva még jobban sikerült, mint amennyire ott éreztem. És az afterparty utána…:)

Botrányblog: a Mercedes-Benz állatokat öl!

Az új C-osztály reklámjában Fernando Alonso – akit amúgy se szeretek – , és a Mercedes-Benz – amit meg megvetek, mert egyelőre nincs pénzem az autóira – előre megfontolt szándékkal megöltek egy állatot. A képen látható, ahogy egy halat hagynak hátra a forgatás helyszínén. Figyeltem a reklám végét, és sehol sem írták, hogy a halnak nem esett bántódása. Belső információk szerint a snitt végén paprikás lisztbe forgatva, kövön sütötték meg a szerencsétlen Nannobrycon eques típusú halat.

Alonso gyilkos!

Fáradtan

11 óra alvás után olyan fáradt vagyok, hogy ma sem lesz normális post, úgy érzem.

Ezenkívül orvul betámadott az ISP-m, az Invitel. Jó dolog ez a sávszélesség-négyszerezés, csak most valahogy annyira nem érzem:

8Mbit by Invitel

05.05.: 5 év

Érettségi találkozó. Az első ilyen. Öt éve érettségiztünk. Öt éve. Mintha ma lett volna, hogy nem tudom abbahagyni a röhögést Dénes mellett biosz órán. (Vagy hogy megrázott az áram – ez egy másik biosz óra volt, de legalább olyan vicces.) Nyelvtan felelés a fonémákból meg a morfémákból. Irodalom órán V. Lászlót szavalni. Történelemhez térképek a szertárból. Ének órán – megintcsak Dénessel – elhatározzuk, hogy belépünk a kórusba, mert akkor talán eljuthatunk Amerikába. Rajz órán intőt/dicsérőt iratni az ellenőrzőbe, hogy ne látszódjon, hogy az adott oldal tele van firkálva. Testnevelésen focizni. Matematikán tanulni. Németen beszélni arról, hogy a képen barack vagy alma van, mire a tanár fröcsögve rádordít, hogy “fogd már be végre a szádat”. (Másik németórán meg nyálat csorgatni a tankönyvbe, csak hogy az aznapi fogadóórán legyen a tanárnak témája.) És még rengeteg vicces élmény. És mind legalább 5 éve volt, de inkább 11 (átlag meg 8, matek faktos voltam).

into_01.jpg
into_02.jpg
into_03.jpg
into_04.jpg
into_05.jpg
into_06.jpg
into_07.jpg
into_08.jpg

Video- és fociblog: hagyományteremtés

Tehát voltam tegnap Fradi-meccsen. Lehet, hogy velem van a baj, de iszonyat rossz volt. Nem tudom, miért, de a Fradi hónapok óta szarul játszik.

Most csak ennyi. Inkább írom tovább a diplomát.

UPDATE
Nem megyünk ki szerdán este hétre a Fradi – Lúzer FC meccsre?:)

Szigethalom, a metropolisz

Szigethalmon nincs középiskola, nincs rendőrség, nincs tűzoltóság, tele van a város poros földutakkal, vagy máshonnan felmart aszfalttal leöntött utcákkal. Van egy polgármesterünk, aki emlékeim szerint gépészmérnökként végzett a BME-n. Így aztán érthetetlenül állok a következő valami előtt, ami a legutóbbi Szigethalmi Híradóban jelent meg:

MAGAM?

Miért nagy betű az, hogy “magam”? És miért írja saját magát a képviselő-testület elé? Ez valami rejtett hatalom- és megalománia lehet. Mindez nem zavarna, ha az elmúlt hét évben tapasztaltam volna bármilyen pozitív változást e nagyszerű település életében. De nem.

Nem is ezért írok most. Hanemhogy a fentiek (ti. mitől város egy város) mind le vannak ejtve, nem kell nekem rendőrség, se víz, se semmi. Egy város azért város, mert NetPincéren keresztül lehet pizzát rendelni, amit helyben állítanak elő, és nem dupla áron hozzák Budapestről. Ha minden igaz, két hét múlva már ilyen is lesz nekünk. Addig is, marad a telefon, és most nemsokára kiderül, milyen a PIZZAhalom Herkules pizzája.

UPDATE

Herkules pizza

A pizza jó volt. Kellemesen csípős, olyan, amilyennek egy erős pizzának lennie illik. Viszont nem értettem az egy darab magozatlan olajbogyót a közepén. Azért köszönöm.

Konyhablog, mert még ilyen úgysem volt

Főzzünk! De nem ám valami egyszerűt, tésztából és konzervből, hanem valami jó nehezet – addig se kell a diplomamunkával szenvedni…

Kapj el másfél jólfejlett csirkét, és tépd le a lábukat. Esetleg vegyél három csirkecombot a boltban. Filézd ki a combokat, azaz szedd ki az ínakat, vágd le a nagyja zsírt. Égesd le a szőrt. Ezt jobb a filézés előtt csinálni, mert akkor nem pörkölöd meg a kezedet. Ezután vágd fel csíkokra a combhúst. Fogj egy teavajat, kb. a harmadát rakd serpenyőbe, és piríts meg rajta egy fej hagymának megfelelő tömegű hagymafélét (én például bújtatott hagymát használtam, mert az volt). Ha kész, rakd bele pár percre a húst, és kicsit kavard át. Közben nem felejted el megcsinálni a fél liter zöldséglevest egy leveskockából, ugye? Fogod az egészet, ráöntöd a vajas-hagymás húsra, hogy jól ellepje. Bors, só, egy deci fehérbor, fedő, és kicsit felmész My Name Is Earl-t nézni, míg párolódik. Vagy mással ütöd el az időt, a lényeg, hogy kb. negyedórán keresztül hagyjad, kis lángon.

Miután visszatértél, leveszed a fedőt, nagy lángra rakod, és elkezded elfőzni a felesleges vizet róla. Közben fogsz két szép paradicsomot, az egyik felét megeszed, a maradék másfél darabot felkockázod, és beledobod a fortyogó kajába. Tovább főzöd, közben pont el tudsz olvasni az új MaNcsból legalább 6 oldalt. Ha már unod a balliberális média imént említett fertőjét, akkor bemész a hűtőbe, és találsz egy tubus fokhagymás sajtot (régen kemping sajtnak hívták). Na, ez az, amit egyben belenyomsz a serpenyőbe. Elkevered, még pár percig hagyod rotyogni, majd leveszed a tűzről, és kész is. Legyen a neve mondjuk Csirkecombfilé sajtos-fehérboros mártásban. Köretnek tészta illik hozzá.

Csirkecombfilé sajtos-fehérboros mártásban