A leves

Nem annyira új, talán már másfél hete is, hogy történt, azért megosztom.

Otthon voltunk, Magyarországon, anyósoméknál (szervusz, Évi!), Gödön. A lányok ebédre levest kaptak, ami – szokás szerint – nagyjából egyenlő arányban került elosztásra az asztalon, a ruházatukon, a gyomrukban és a földön. Történetünk szempontjából az utóbbi (a föld) az érdekes, konkrétabban a padlót borító szőnyeg.

Kata észrevette, hogy a szőnyeg leveses lett, ezen eléggé meglepődött, pedig ennek oka ugye ő és tettestársa (Zizi) voltak. Szolídan jelezte ezen fejleményt elöljárójának. Évi megnyugtatta, hogy nincs baj, majd kimossák, lehet tovább enni. Kata ezt nem hagyta annyiban, gondolkodott egy sort, majd közölte:

A szőnyeg túl nagy!

Mindössze annyit szeretett volna Kata mondani, hogy nem lehet a szőnyeget kimosni, hiszen túl nagy. Persze a szája tele volt betűtésztával (fontos az olvasás oktatásának időben való elkezdése), így nem lehetett ebből semmit sem érteni. Évi többször is visszakérdezett hát, hogy megértse, mit szeretne Kata. Ő egyre idegesebb lett (miért nem ért meg engem ez a fölnőtt?), látszott, hogy nagyon koncentrál, próbálja mondandóját olyan formába önteni, hogy azt akár egy nagymama is megértse. Összeszedte tehát az összes logikai érzékét és maradék szókincsét, és jelezte a problémát:

A mosógép kicsi!

Ja, hogy úgy! Most már mind értjük.

Helyreigazítás: miután megírtam ezt a bejegyzést, és lektorom, Regi átolvasta, jelezte, hogy néhány tárgyi tévedést ejtettem. Nem is Katáék ettek, nem is ők öntötték ki, és nem is betűtésztás leves volt. Mivel ezen apróságok a történet szempontjából szinte lényegtelenek, és legfeljebb a poénok kétharmadát kellett volna kihagynom, így úgy döntöttem, hogy maradok az én verziómnál, mert csak. Ez kérem egy ilyen zsarnoki szépirodalmi blog.

Elsősegély – Kata és Zizi

Ma este Katával és Zizivel játszottunk a szőnyegen. Először a szokásos felemelős-átfordulós-edzős figurát gyakoroltuk fél óráig: én a hátamon fekszem, felhúzott térdekkel, Kata és/vagy Zizi átölelik a lábszáramat, én felemelem őket, aztán átfogom a derekukat, és csinálnak egy szaltót. Ezt ők rettenetesen élvezik, ami jó; másrészt ez egyszerre edzi a lábaimat és a felsőtestemet, tehát hasznos is. Gondolkodom egy fitnesz DVD összeállításán, amin a kezdőképernyőm a “hozzávalóknál” oda lesz írva: egy 13 és egy 14 kilós gyermek.

Laci DVD

Persze baromi fárasztó ez a tornamutatvány, nem is bírtam túl sokáig. Nagy nehezen átfordultam hasra, hogy felálljak, persze a két kis huligán rögtön ráugrott a hátamra, és kiabálták, hogy

cirkusz, cirkusz!

– mármint én vagyok a ló, ők meg a lovas akrobaták, vagy valami hasonló szituációba élték bele magukat. Felnyomtam magam néhányszor fekvőtámaszba (figyelem: a hátamon továbbra is 27 kilónyi élőgyerek foglalt helyet!), majd egy hátsó gondolattól vezérelve összeesést szimuláltam, és elterültem. Kiváncsi voltam, ilyen esetekben mit tesznek a gyerekeim.

Először persze azt hitték, hogy a “narkolepsziás apa” különszámot mutatom be, ezért adtak pár puszit. Ennek örültem, de nem támadtam fel. Erre ők visszamásztak a hátamra, és ugráltak egy kicsit, persze ez egy döglött lovon gyorsan unalmassá válik. A következő ötlet Katától származott:

apa álmos

– mondta, és lehessegette Zizit rólam (persze ő továbbra is rajtam ült). Hagyott hát egy kicsit (4-5 másodperc) aludni, majd úgy döntött, hogy most akkor felkelt:

apa, ébresztő!

– kiáltotta a fülembe. Nem ébredtem fel. Kicsit tanakodtak, majd újfent Kata következett: a differenciáldiagnózis végén jelenti, hogy

szegény apa lázas!

Zizi tudta, mi a teendő, elszaladt a szobájukba, hogy hozzon takarót. Közben Kata levette az egyik zokniját, és elkezdte törölgetni az arcomat (borogatás?), míg Zizi vissza nem ért a takaróval.

Takarjuk be!

– mondták, és nagyjából vádliközépig (lentről) betakartak, persze a sürgés-forgás közepette hol a kezemre, hol a lábamra léptek rá. Most következett volna a gyógyulás folyamata, de ebben is tevékenyen részt kívántak venni utódaim, így hát balról-jobbról mellém feküdtek. Újabb √2 s elteltével felpattantak, mert a vállaim kényelmetlennek bizonyultak. Egyikük (a láblenyomat alapján Zizi) átgyalogolt a hátamon, és mindketten egy-egy párnával tértek vissza a beteghez. Zizi, talán a legutóbbi (rám)lépés miatt úgy érezte, hogy tennie kellene valamit érdekemben, ezért kisvártatva elviharzott, és a fejemhez hozott még egy párnát. Először megpróbált vele óvatosan megfojtani, majd amikor ez nem sikerült, a fejem alá próbálta betenni:

adok neki párnát!

Ehhez egy Bruce Lee-filmekből ismerős mozdulattal – amikor Lee vérben forgó szemekkel lép a földön (hason)fekvő ellensége felé, majd egy gyors mozdulattal eltöri a nyakát – emelte fel a fejemet. Mivel nekem tényleg bevillant A sárkány közbelép, jobbnak láttam segíteni neki fejem felemelésével. Túléltem, párnám is volt, nekik is, most már tényleg csak a lábadozás volt hátra, amíg el nem unom, és meggyógyulok. Kata másképp gondolta, közölte, hogy

eleget aludt, felkeltem!

– és így is tett. Letérdelt az arcom elé, először megpofozgatott, majd két hegyes ujjacskájával megpróbálta felnyársalni a szemgolyóimat. Ekkor egészségi állapotom hirtelen jobbra fordult, és felkeltem.

Orvosnak szánom őket.

Svájci játszócsoport (röviden)

A héten kaptunk egy lapot a svájci játszócsoportban (ide járnak a lányok heti két egész órát), amin leírják az odajáró gyerekek nevét, lakcímét és nemzetiségét. Mivel ez nem igazi játszócsoport (Spielgruppe), hanem játszócsoport plusz (Speilgruppe Plus) – elsősorban – külföldieknek, ezért igen vegyes társaság gyűlt össze.

Név Származás
Anila macedón
Alvin macedón
Blinera koszovói
Izabella magyar
Katalin magyar
Jacob francia
Micael portugál

Egyelőre ettől még nem tanultak meg németül a lányok, de majd előbb-utóbb csak sikerül ez is. Most ott tartanak, hogy Zizi egyre kevesebbet ordít, amikor Regi elmegy (amikor apukám engem vitt oviba, minden reggel szívszorítóan zokogtam egészen addig, amíg hallótávolságon kívülre nem ért); Kata a fából készült sütiket nyalogatja (csak nehogy szálka menjen a nyelvébe); Zizi pedig a sírás után bevásárlást tart (belerakja a kosárba a játékokat). Jó buli, egyszer én is elmegyek majd megnézni, hogy milyen ez az egész.

Varázsdoboz

A játszócsoport témája egyébként a varázsdoboz, amit nem teljesen értek, de még mindig jobb, mintha mondjuk a tevepata lenne. A varázsdoboz svájciul Wunderchischtä, a tevepata pedig Kamelhuf.

Öt dolog, amit bár ne tanítottam volna meg a lányoknak

  1. Mellszámolás: egy gyenge pillanatomban jó ötletnek tűnt, hogy ha már számolni tanítom a gyerekeket, akkor Regi mellein gyakoroljunk. (Ahhoz nem kell húszig tudni a számokat, plusz még kéznél is vannak.) No, azóta random időpontokban – tipikusan társaságban, mikor Regi felveszi egyiket vagy másikat – fogják magukat, és elkezdik ordítva számolni édesanyjuk melleit, idézem: “Egy cici! Kettő cici!”
  2. “Apa narkolepsziás” c. játék: a játék lényege, hogy az okos apuka a szőnyegen térdel, majd hirtelen felkiált (“Jajj!”), és elterül a földön. Ekkor a gyermekek arcon puszilják, és ő ettől varázsütésre feltámad. A probléma ott kezdődik, amikor valamelyik gyerek próbálkozik az elterüléssel, és korlátozott kaszkadőrképességei miatt fejjel nagyot koppan a parkettán.
  3. Miből van a felvágott: nyugodt, hétvégi, családi reggeli, ülünk az asztalnál. Nagy az öröm, előző nap sikerült főtt-füstölt marhanyelvet vásárolni, ami nekem évtizedes kedvencem. Kata rácuppan, harapja, mint ló a tököt, ízlik neki. Ekkor mit mondok neki? Edd csak, Kata, ez a bociból van, (tudod, amiket naponta kétszer látogatunk meg az istállóban). Kata elkerekedő szemmel néz, majd elkezd múzni. Regi tekintetében az összes általa ismert káromkodást vélem felfedezni.
  4. “Csikimóka”: minden apuka munkaköri kötelessége, hogy legalább naponta egyszer alaposan nekiessen egy vagy több utódjának, és alaposan megcsikizze őket. Ezzel nem is lenne gond, de én ezt elneveztem csikimókának (magam sem értem), betanítottam Katát és Zizit, és azóta naponta kb. tízszer ordítják (Reginek, hisz ő van velük napközben), hogy “csikimóka, csikimóka, csikimóka”. Tanulság: nem feltétlenül kell minden dolognak nevet adni.
  5. Izzadt emberek nyalogatása: Insanity közben a kölykök – ha épp nem kapnak iPadet rajzfilmet nézni – mindig az épp edző Regi vagy Laci körül ólálkodnak. Kata mindig felveszi a Crocs-át (szigorúan fordítva, jobb papucs a bal lábra, bal a jobbra), és kijelenti, hogy “Kata torna”. Kicsit ugrabugrál, de inkább csak láb alatt van. Egy alkalommal alaposan megizzadtam, és gondoltam, hogy Biológia 101-et tartva mesélek neki az emberi testről, azon belül is az izzadságról, illetve ennek kémiai összetételéről. Ez a gyakorlatban úgy történt, hogy szóltam neki, hogy nyaljon meg, mert “apa sós”. Azóta ő is, Zizi is, mindig megnyalnak minket, néha torna nélkül is. Edzés közben a kommentjük, hogy “apa/anya sós”, edzés nélküli pedig “apa/anya nem sós”.

A fiú hármasikreket (az egyik ultrahang alkalmával jósolták nekünk, amikor kiderült, hogy két lány lesz) kicsit máshogy fogom tanítani.

Rács nélkül

Alvás by Kata & Zizi

Regi pár hete leszerelte a rácsos ágyakról az egyik oldali rácsokat. A gyerekek annyira meglepődtek, hogy az első nap szinte gond nélkül elaludtak, nagyon büszkék voltak, hogy már ilyen nagy lányok (2 és negyed év az már kor), és ennek megfelelően is viselkedtek. Aztán elkezdődött a kimászkálás, órákon keresztül kergettük őket. Be az ágyba, elköszönés, 2 perc csönd, motozás, röhögcsélés, kilincs miliméterről miliméterre lenyomása, aztán két fülig érő szájú gyerek jön be hozzánk, hogy ők akkor kiszöktek, legyünk rájuk büszkék. Aztán egy még keményebb nap után nem volt mit tenni, beforgattuk a fal felé az ágyakat, hogy ne tudjanak kipattani egykönnyen. Zizi persze rögtön rájött, hogy ha nekifeszül a hátával a rácsnak, akkor el tudja tolni a faltól az ágyat; Kata pedig már fél éve ki tud mászni (csak eddig nem nagyon akart). Szóval ez a falhoz állítás is átmeneti eredményt hozott csak.

Egy hete viszont úgy döntöttünk, hogy mivel így is, úgy is kimásznak, újra kifordítjuk az ágyakat, és adunk a kölköknek még egy esélyt. És láss csodát, kisebb döccenésekkel (kb. egy óra az altatás, ott kell valamelyikünknek lennie, amíg mindkettő jómadár elalszik) sikerrel jártunk, megszokták, szeretik, alszanak.

Jelenleg ott tartunk, hogy 1-2 óránként kiesnek az ágyból, a spontán kukacmozgás miatt a leglehetetlenebb helyzetekben lehet őket megtalálni. Hogy megóvjuk őket a nagyobb koppanásoktól, egy matracot raktunk az ágyak közé, hogy puhára essenek. Persze így is szorult már be Zizi az ágya alá, egyszer pedig békapózban találtam rá félúton az ágy és az ajtó között. A fenti kollázs az eddigi best of (egy hét termése egyébként).

Mai gyerekek

Emlékszem az első találkozásomra a számítógéppel. 1990-et írtunk talán, 6 éves voltam, és anyuék egy 286-os AT-t vettek 55.000 forintért (megvan a befizetést igazoló csekk), ami egyébként a Kaméleon Gyuri által elfoglalt MNB kalkulátora szerint 620.000 2011-es forintnak felel meg (nem semmi). Eleinte valami macskás játékkal játszottam: be kellett jutni a kerítésen, kukákon ugrálva, kutyákat kerülgetve, aztán mindenféle egyéb aljátékok voltak a ház szobáiban. Lebilincselő játékmenet, tökéletes grafika, prüntyögő hangok, fantasztikus volt az egész.

Ez csak onnan jutott eszembe, hogy amit Kata meg Zizi művelnek mondjuk az iPaddel, az egyszerűen felfoghatatlan. Láttam én ezer videót gyerekekről, akik hibátlanul nyomják very hardon a Guitar Herót, vagy csukott szemmel viszik végig az Uncharted 84-et, de amikor ezt látom élőben a 2 éves lányaimtól, akkor kész vagyok teljesen. (Regi is, csak ő többet látja ezt.) Most tényleg ott tartunk, hogy akármit látnak egyszer, simán leutánozzák, vagy rájönnek más dolgokra maguktól. Azt máig nem értem, hogy honnan ismeri az ujjlenyomat-leolvasót. Az iPaden meg ők mutatták meg nekem, hogy hogyan lehet elérni a legutóbbi alkalmazásokat (négy ujjal swipe fel), és hogyan lehet váltogatni a futó appok között (négy ujjal swipe balra és jobbra).

Ennyi felvezetés után akkor talán meg is mutatom az első videót.

És most pedig a másodikat.

Előbb lesznek igazi informatikusok, mint én, az tuti.

Kata-Zizi – magyar kéziszótár (2013, első kiadás)

asó: eső, folyik az ivópohár
ató: ajtó, autó
ádé: adieu (ágyő)
babó: Babóca (a Bogyó és Babócából)
bádí: body (ruha)
bobó: maci
bugyi: pelenka
cici: egér, cici
cücc: csüccs!
ennyi: enni, ennyi (elég volt), Enys (Regi volt osztálytársa)
fáfá: elefánt
fofó: forró
gűci: grüezi (svájci köszönés)
kazi: lövésünk sincs, de Zizi rengeteget használja
kés: kés, kész, kéz (fogjátok már meg a kezem!), sajt (Käse), keksz
kakó: kakaó
kéka: béka
kika: csiga
kóka: róka
kuka: kakas, kuka
nóna: Nóra
ójja: töröld meg az orrom!
ő: nagymama, cumi
paci: paci (ló), maci (medve)
papa: nagypapa, Panna
pá: pohár, pá (magyar elköszönés)
peci: Peti, paci, maci
puci: nyuszi, puszi
szí: szívószál (kakaóhoz)
tata: Kata (Zizi által)
takó: Kató (Zizi által), traktor, takony, takaró, vakond
tató: takaró
táci: bácsi
tádé: Tádé (a Mazsola és Tádéból), tessék, nagymama
tesz: tessék, tetszik
tyotyó: Túró Rudi, cumi
vává: kutya
vijja: villa
ví: víz, nyál, vizes, nyálas

Hétköznapok

Bármelyik hétköznap este. Étkezőasztal, kisszékek. Szereplők: Kata, Regi.

Kata: Tádé! Tádé! Tádé!
Regi: Kata, figyelj rám! Ma már néztünk sok Mazsola és Tádét. Most megyünk fürdeni, aztán alvás. Utána reggeliztek, és nézünk Tádét.
Kata: Jjo.

(5 mp szünet.)

Kata: Tádé! Tádé! TÁÁÁDÉÉÉ!!!

Ugyanez ismételve ötször.

Függöny.

True story.

2011 és a lányok – számokban

Fürdés

Regivel – egymástól függetlenül – azt találtuk ki, hogy kb. összeszedjük, számszerűleg mi is történt velünk és a lányokkal 2011-ben. Fánfektek hosszú sora következik!

  • 1 kg megevett kosz
  • 2 kg Lindának ledobott kajamaradék
  • 2 alkalom: fürdővízbe kakilás
  • 3 fog
  • 3 alkalom: náthák száma
  • 7 éjszaka aludtunk távol a lányoktól
  • 15 alkalom: a babaőr téves riasztása
  • 15 kg burgonya
  • 25 kg csirkemell
  • 30 kg sütőtök
  • 35 l tejpép, 135 l anyatej, 410 l tápszer
  • 180 órányi fizetett bébiszitter
  • 270 óra, 800 km séta
  • 300 banán
  • 300 adag gyermekruha-mosás
  • 900 óra: étkezéssel töltött idő
  • 3600 óra: ébren töltött idő
  • 3780 cumisüveg-mosogatás
  • 4000 óra: átaludt idő
  • 5000 pelenka, összesen kb. 1,5 tonna
  • 7290 g: felszedett tömeg (Kata)
  • 7500 g: felszedett tömeg (Zizi)
  • végtelen cukiság, ha éppen nem üvöltenek

Egy poszt, két lány, három hónap, négy kerék

Kicsit lemaradtam, mert már közelebb vagyunk a négy hónaphoz, mint a háromhoz, de sebaj. Szóval ikres összefoglaló következik. Röviden, mert még mindig van egy kis számvitel házi, egy nagy mark.komm. házi, és némi pm-kidolgozás.

Skillek:

  • átfordulás hasról hátra, egyre gyakrabban, és egyre akaratlagosabban (nem csak úgy, hogy a két kilós fejük átbillenti őket);
  • fekvőtámasz végtelen ideig, végtelen mennyiségben – elképesztő, mit össze nem edzenek egy-egy nap a lányok;
  • mosolyra és hülyéskedésre határozott mosoly és teli szájas vigyor a válasz, gyakorlatilag bármikor, kivéve, ha nagyon ordítanak;
  • napközben az ébrentöltött időszakban már előfordul, hogy nem esznek és nem sírnak, hanem pl. számolgatják a csíkokat és a mackókat a kiságy rácsvédőjén;
  • aktív végtaghasználat (folyamatos helybenfutás és árnyékboksz), esetenként tárgyak kézzel való lepacsizásának megpróbálása;
  • tekintet állása, események szemmel való követése, okos nézés (közben diszkrét nyálcsorgás).

A végére kicsit átmentem ÁSÉS Brigádba…

Ami jó vagy nem jó:

  • megint megfáztak, így Regi megint orrszívó-porszívózhatott napokon keresztül, és megint azért, mert az a nagyszerű ötletem volt, hogy a kispesti SZTK-ba menjenek, ahol az ortopédia pont a prüszkölő-köhögő gyerekek gyűjtőhelye, a fül-orr-gégészet mellett van – nem jó;
  • Kata tegnap este 8-kor evett, 9-kor elaludt, és ma reggel 7-kor kelt – jó;
  • ezt mind a ketten egyre inkább közelítik, általában 9-től 4-5-ig van alvás – jó;
  • már mintha látszanának az első fogak (alul), ami éjszakai alvás szempontjából nem sok jót igér – nem jó;
  • egyre inkább unják az evést, helyette más dolgokat csinálnának inkább – nem jó;
  • egyre inkább anyásak, ami ebben az időszakban normális, de azért – nem jó.

De egyébként Kata is és Zizi is álombabák, ahhoz képest, hogy milyen sokan vannak. És milyen édesek, mi? :)