Visegrádi bob — nem, nem, soha

írta:

| kategória: ,

Nem­aján­ló” rova­tunk újabb szol­gál­ta­tás­sal bővül…

Tör­tént, hogy vasár­nap, Esz­ter­gom­ból haza­fe­lé tart­va fel­me­rült ben­nünk, hogy el kéne men­ni Viseg­rád­ra boboz­ni. Végü­lis útba esik a 11-es úton, korán indul­tunk el, boboz­ni jó, szó­val miért ne.

Kis kacs­ka­rin­gó­zás után meg­ér­kez­tünk a pályá­hoz. Gya­nús volt, hogy miért ül egy néni a par­ko­ló bejá­ra­tá­nál egy nap­er­nyő alatt. Hja, igen: fize­tős a par­ko­lás… Végü­lis miért ne len­ne fize­tős par­ko­ló­ja a bob­pá­lyá­nak, ha már az ember oda­megy náluk hagy­ni a pén­zét. Sebaj, lás­suk az ára­kat: sze­mély­au­tó — 1000Ft/nap… Na, itt lett elő­ször ele­gem, amit meg is mond­tam, per­sze csak kul­túrál­tan. Kér­dez­tük, hogy ha nem aka­runk 30 perc itt­lé­tért ennyit fizet­ni, mit tehe­tünk. “Van egy par­ko­ló a vár­nál, 600m-re innen, az óra ala­pú” — király. Szó­val rük­verc, és irány a vár. Útköz­ben lát­tunk egy Renault‑t az út szé­lén par­kol­ni (ez volt kb. fél km-re a bob­tól, a vár még leg­alább ennyi­re volt még), hát szé­pen leáll­tunk mögé, mert ha vala­ki sza­bály­ta­lan, akkor már te is lehetsz.

Vissza­sé­tál­tunk a bob­pá­lyá­hoz, már a par­ko­ló­nál vol­tunk, mikor egy­szer csak lefé­kez mel­let­tünk egy quad. Ráné­zés­re leg­fel­jebb 3–4 mil­li­ó­ba kerül­he­tett, csil­lo­gott-vil­lo­gott, mint a srác, aki raj­ta ült. “Az út mel­lett áll egy Renault és egy sár­ga Seat, a magu­ké?” — kér­dez­te a qua­dos. “Igen” — ismer­tük be töre­del­me­sen, mert meg­tör­tünk a kereszt­kér­dés súlya alatt. “Azon­nal áll­ja­nak el, mert külön­ben ható­sá­gi fel­je­len­tést teszünk!” — mond­ta a ked­ves úri­em­ber. Erre nem tud­tunk mit mon­da­ni, szó­val eldön­töt­tük, hogy ennyi bobo­zás elég is volt. Vissza­sé­tál­tunk a kocsi­hoz (köz­ben még kicsit azért “beszél­get­tem” a par­ko­lós csaj­jal), és elmen­tünk a rákba…

Tanul­ság: a viseg­rá­di bob­pá­lyát leg­kö­ze­lebb akkor keres­sük fel, ami­kor fel­rob­bant, eldó­ze­rol­ták, és behin­tet­ték sóval. Aki szó­ra­koz­ni akar, az men­jen el gokar­toz­ni, állat­kert­be, vidámparkba.


Comments

6 hozzászólás a(z) “Visegrádi bob — nem, nem, soha” bejegyzéshez

  1. Annie avatar
    Annie

    Ne hara­gudj, de sze­rin­tem ez szánalmas.
    Jó, par­ko­lá­si díj rohadt dár­ga, meg min­den. Szá­mom­ra is fel­há­bo­rí­tó… Tök­re megértelek.
    De ha nem men­te­tek boboz­ni, akkor mi a fené­nek szó­lod le?
    És meg­mon­da­nád, hogy ma mi olcsó? Sem­mi se. Min­den mar­ha drá­ga. Ez van. Szokj hoz­zá. Ma már nem fog 5–10 ember 1000–2000 forint­ból jól elszó­ra­koz­ni. Ezen nem lehet változtatni.
    Csak ismé­tel­ni tudom magam… Szánalmas.

  2. annie, szá­mold már meg légy­szí­ves, hogy hányan kér­dez­ték, hogy mi a véleményed.

    egyéb­ként meg tudod, mi a szá­nal­mas? álnév mögött ver­ni nyá­lat. tudom, mert régen én is ezt csi­nál­tam. aztán elmúl­tam 14 éves, és rájöt­tem, hogy vagy kus­so­lok, vagy meg­mon­dom a neve­met, és utá­na — kus­so­lok. ez utób­bit javas­lom neked is, ld. kom­men­tem első mondata.

  3. Zsolt avatar
    Zsolt

    A par­ko­las egy dolog. De ha be sem men­te­tek hon­nan tudod, h a bob is szar?

  4. 9 év táv­la­tá­ból azt tudom mon­da­ni, hogy sze­rin­tem hagyjuk.

  5. Dandárparancsnok avatar
    Dandárparancsnok

    Fog­lal­juk össze: fize­tős a par­ko­lás a bob­pá­lya mel­lett, amit nem vet­tél igény­be. Sza­bály­ta­la­nul akar­tál kibú­vót keres­ni, ami nem jött össze. Ezért acsar­kod­tál egy jót (hiszen neked ingyen jár­na az, ami­ért min­den­ki más fizet), majd távoz­tál bobo­zás nél­kül, utá­na pedig írsz egy cik­ket az egyéb­ként fan­tasz­ti­kus csa­lá­di élményt nyúj­tó bobot ekézve.

    9 év táv­la­tá­ból még hagy­hat­tuk, de 13 év táv­la­tá­ból el kell mon­da­nom, hogy te egy rit­ka nagy fax vagy! :)

  6. Károly avatar
    Károly

    Nem, mint­ha bár­mit is szá­mí­ta­na, de végig­ol­vas­va az osto­ba kom­men­te­ket, visz­ket az újjam, hogy hoz­zá­szól­jak a témá­hoz, hát­ha olvas­sa vala­ki. Annál is inkább, mivel ami 2008-ban idő­sze­rű volt, az most is az.
    Én elő­ször 2014-ben vol­tam ott a barát­nőm­mel, akkor gya­log, ezért csak az tűnt fel, hogy nem éppen hosszú a pálya. Idén ősszel újra elmen­tem egy bará­tom­mal, ezút­tal autó­val, és hát…
    Tel­jes mér­ték­ben azt érez­tem, amit a cikk­író. Oda­mész, hogy jól érezd magad, és az első dolog, ami fogad, az a lehú­zás. Mek­ko­ra pofa kell már ahhoz, hogy pénzt kér­jen vala­ki egy fize­tős szol­gál­ta­tás igény­be­vé­te­lé­hez elen­ged­he­tet­len dolo­gért?! Mint­ha egy étte­rem­ben asz­tal­pénzt szed­né­nek!!! Na, ez a szánalmas!
    Szó­val úgy vol­tunk vele, hogy ebbe nem megyünk bele, lepar­ko­lunk lej­jebb. Az út szé­lén min­den lehet­sé­ges leál­ló fog­lalt volt, kiló­mé­te­re­ket pedig nem akar­tunk gya­lo­gol­ni az út szé­lén, úgy­hogy hagy­tuk a fenébe.
    Szó­val, aki sze­rint ez így rend­ben van, azzal vala­mi nincs rend­ben. Lehet, hogy fűződ­nek szép élmé­nyek a hely­hez, meg a gye­re­kek élve­zik, ez rend­ben van, de ez a faj­ta hoz­zá­ál­lás a saját ven­dé­ge­ik­hez meg­en­ged­he­tet­len. Épít­sék be a jegy árá­ba, azt job­ban meg­emész­ti az ember, mint ezt az alja­dék lehúzást.
    Mennyi­vel szebb len­ne ez az ország, ha nem akar­nák lép­ten-nyo­mon meg­ko­pasz­ta­ni az embert…
    Szó­val én nem aka­rok sen­kit lebe­szél­ni arról, hogy oda­men­jen, de én töb­bet nem fogok, és sen­ki­nek sem ajánlom.
    Talán majd egy tulaj­do­nos­vál­tás után.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük