A szmájli

Még csak február van, és már meg is van az első idei poszt.

Tegnap voltak nálunk vendégek. Kata és Zizi jó nagyot játszottak a gyerekekkel, el is fáradtak alaposan. Kata meglehetősen zehernyés lesz egy idő után, amikor az álmossága elér egy bizonyos, kritikus szintet. Ilyenkor tetszőleges, nem várt és negatív esemény hatására nem túl kedvesen reagál, ejtsd hisztizik. Tegnap este ez a vendégség végén, búcsúzkodás után történt, amikor teljesen kiakadt, mert pizsamában és oroszlános mamuszban nem mehetett ki a parkolóba. Hogy annapetigergősen fejezzem ki magam,

“keservesen sírva fakadt”.

Mi közben a hálószobánkból integettünk kifelé, amikor Kata a legvehemensebben hisztizett. Elég hangos volt, aztán fejjel beleugrott az ágyba, arccal lefelé, ettől a hangerő a töredékére esett vissza. Persze ez nem tartott sokáig, mert elég nehéz lélegezni a harminc centis Vejnemöjnen-matracon keresztül. Kata felkelt, és kirohant a szobából (Zizi így találkozott először a Doppler-effektussal). Ez maradt a lepedőn Kata után.

Kata nem boldog

Nekem rögtön a Forrest Gump-féle saras póló jutott az eszembe.

forrest_boldog

Az élet a legjobb rendező, én meg a legjobb fényképész.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *