Lánykérés 1926-ban à la Markert

Anyu otthon megtalálta az apai nagymamám francia “személyi igazolványát”, benne pedig két érdekes levelet apai nagypapámtól.

Személyi

Tudni kell, hogy a nagyszüleim Párizsban ismerkedtek meg. Igen, a családunk már 100 évvel ezelőtt is gazdasági kivándorló volt, úgy látszik, ez a véremben van.

Az első levél egy ilyen bemutatkozás, amit Laci nagypapám írt leendő anyósának. Nyilván volt valamilyen előzménye, mert arra válaszol, valószínűleg valami “Ki maga, és mit akar Klári lányomtól?!” lehetett.

Levél 1/1

Levél 1/2

Párizs, 7-1-1926
Mélyen tisztelt Asszonyom!
Nagyra becsült levelét folyó hóban kézhez vettem.
Teljesen meg tudom érteni jogos aggodalmát, érthető, hogy minden anya a legboldogabbnak óhajtja látni leányát, különösen akkor, ha a legkisebbikről, talán a legkedvesebbikről van ilyen formán szó.
Valamit kitalálni egyet lehet. És pedig hazamenni, ami egy kicsit bajos, mert odahaza még ma sem lehet úgy létezni, mint a mostani rossz viszonyok között itt, Párizsban.
Ellenben ha Asszonyom ragaszkodik a személyes megismerkedésünkhöz, kénytelen leszek bármily nehézségbe ütközik is, hazamenni, és otthon megpróbálni azt, amit innen lehetetlennek látok, meglehetős hosszú időre elválasztva lenni Klárikától.
Magamról írni? Rosszat nem akarok. Jót? Azt meg nem írhatok anélkül, hogy magamat ki ne tenném a dicsekedő jelzőnek.
Erre nézve már könnyebb megoldást találni. Meglehetősen ismer Jani Lajos, ha esetleg tudnak vele összeköttetést találni. Ő talán, ha akar, többet tud Önöknek mondani, hogy hova és kihez forduljanak felvilágosításért szerénységemet illetőleg.
Családomra vonatkozólag ellenben személyesen jobban saját kezűleg óhajtom megadni a választ. Atyám 1919-ben elhunyt, foglalkozása szintén munkás volt. Anyám él, róla a kötelességemen kívül is csak jót írhatok. A legidősebb nővérem Szekszárdon él apósával, mert fájdalom, férje, ki ott gépész volt, tavaly hirtelen meghalt. Karolin nővérem Amerikában él férjével, és két szép fiúnak anyja. Húgom pedig egy pesti tisztviselőnek menyasszonya, foglalkozása manicur. Öcsém 19 esztendős faszobrászsegéd, turista, sport fiú, erős, egészséges, mint egész családom.
Bővebbet, ha óhajtja Asszonyom, a következő levelemben.
Kézcsókoló tisztelettel, Markert L.

A második levél pedig maga … a leánykérés! Levélben, távolból, nem úgy, ahogy illik (gyk. Sopronban, Volt Fesztiválon, Prodigy-koncerten).

Levél 2/1

Levél 2/2

Párizs, 20-12-1926
Mélyen tisztelt Uram, Asszonyom!
Elsősorban bocsánatukat kell kérnem, hogy mint idegen, alkalmatlankodom, zavarom Önöket.
Levelem két okból íródott. Az egyik bemutatkozásom óhajt lenni, ami így, papíron, kissé furcsán hat. Furcsa, de meg kell ragadnom az egyetlen alkalmat, ami rendelkezésemre áll, mert a távolság, mely Önöktől elválaszt, térben nagy.
Nevem Markert László, r. k. vallású. Újpesten, 1898. XII. 18-án születtem. Apám 1919-ben elhunyt. Anyám izr. vallású, amiért nincs okom szégyenkezni. Apám munkás ember volt, így szerényen, egyszerűen nevelt, géplakatosnak taníttatott. Középmagas, barna ember vagyok.
Miután szerénységemmel nagy vonalakban végeztem, bátorkodom levelem tulajdonképpeni okára térni.
Itt akad meg a tollam, nem találok kellő szavakat, melyekkel kérésemet előadhatnám.
Nem a félelem vagy a dicsekedni vágyás akasztja meg, hogy minél cifrábban leírjam azt, amit így, papíron, nem tartok a leghelyesebb módnak.
“A cél szentesíti az eszközt.” Vagyok bátor kedves leányuk, Klárika kezét tiszteletteljesen kérni.
Klárikát Párizsba jövetele óta ismerem, nem hosszú idő, de elég arra, hogy engem erre a fontos, egész életre kiható lépésre késztessen.
Elhatározásom szilárd. Szándékom becsületes, komoly.
Kérésemet ismételve, nagybecsű válaszukat várva …
Maradtam mély tisztelettel, Markert L.

Tökéletes, egyszerűen tökéletes. Hogy legyen válasz, írt címet is, franciásított névvel: Lucien Markert, 10. Rue Trousseau, 11. arr., Paris.

Cím

Az a ház már valószínűleg nem áll, a helyén egy újabb épület van, ami egy youth hostel (Auberge Internationale des Jeunes, Paris). Ha legközelebb Párizsba megyünk majd ott szállunk meg.

One Reply to “Lánykérés 1926-ban à la Markert”

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *