Első síelés

Ugyan mindjárt 8 éves a blog, mostanában mégis minden bejegyzés úgy kezdődik, hogy “első”. Ennyire újulok meg hétről hétre.

Február végén felkerekedtünk, és elindultunk, hogy első családi síelésünket a már megszokott kapruni (Zell am See-régió, Ausztria) környezetben töltsük. Tudni kell, hogy 2008-ban én ott tanultam meg snowboardozni, aztán 2009-ben is visszatértünk, így ez számomra hazai pálya.

Csak a lányok síelnek!
 — M. László, snowboardos

Hogy mondjam szépen, én nem akartam soha sem síelni. Regi több mint 7 éve (ld. #elmult8ev) próbált rábeszélni, én annyira ellenálltam, hogy maximum a snowboardozást vállaltam be, mert az menő. Síelők, azok ilyen sznob népség, mi, snowboardosok pedig a lázadó ifjúság vagyunk! Aztán amikor egyre inkább alakult ez a családi telelés, nyilvánvaló lett, hogy valamit tennem kell. Snowboardosként ugyan rettentő menő vagyok, de mivel 7 év alatt nettó 60 óra deszkázásnál tartok, nagyjából annyit tudok csinálni, hogy egy szolidabb lejtőn nem halok meg azonnal. Sajnos két gyermek mellett ennyi tudás a téli sportokból nem elégséges, mert hiába síel Regi 20+ éve, nem síoktató, és nem tud egyszerre két gyereket (és egy snowboardos felnőttet) megmenteni a pályán. Tehát kénytelen-kelletlen bevállaltam azt, hogy síelni fogok, mert akkor én is tudok majd gyereket menteni igény esetén (és nem tetézem a bajt azzal, hogy a síelő gyerekre rázuhanok snowboardostul). Feltéve, hogy valamennyire megtanulok síelni.

Síoktató, minek? Utánaolvastam, és néztem két youtube-os videót is. Megtanulok magamtól!
 — M. László, snowboardos

Egy eseménytelen (Zizi 20 km-rel a cél előtt hányt az autóban) utazást követően elfoglaltuk szobánkat egy kedves piesendorfi családi panzió harmadik emeletén. Szombat délután érkeztünk, vasárnap reggel pedig gyorsan a helyi “hegyre” (Erlebnisberg Piesendorf) mentünk. A hegy erős túlzás, mert ez a dombocska annyira alacsony, hogy még a Google Maps sem írja ki a magasságát. A gyerekeket beírattuk síoktatásra, kaptak egy-egy kedves oktató nénit, akikkel a Flumserbergen korábban végigcsoszogott két óra után tovább tökéletesítették sítudásukat. Ekkor jöttem én, és Regi gyorsan nekem is szerzett egy privát oktatót. (Elvileg én is síiskolába mentem, de egyedül voltam az osztályban, így kvázi privát oktatást kaptam a csoportos sítanfolyam áráért. Ez nagyon jó.) Délelőtt Lukas, délután Vicky verte belém az alapokat.

Síelni sokkal egyszerűbb, mint snowboardozni. A snowboard sokkal jobb, mint a sí!
 — M. László, snowboardos

Emlékszem, milyen rémisztő volt először snowboardozni. Egy deszka, rákötözve mind a két lábam, még állni sem tudok, vagy ülök, vagy esem, ez a két funkció volt kezdetben. Snowboard után síléc, ez hasonló trauma volt számomra. Mindig szétcsúsznak a léceim, vagy rálépek egyikkel a másikra, nem tudok leülni, nincs meg a stabil oldalfekvő helyzet sem. Féltem, na.

Először megtanultam, hogyan kell felcsatolni a léceket. Vigyázni kell, hogy ne legyen túl havas se a kötés, se a bakancs, mert akkor nem megy. Aztán arra is figyelni kell, hogy ha az egyik léc a lábon van, akkor az már csúszik, így a másikat felvenni komoly sportteljesítmény. Ha véletlenül ez sikerül, akkor még több kihívás várja az embert, mert akkor már az összes irányba akar szétcsúszni az összes láb. Teljesen leizzadtam, és még egy fél centit sem síeltem.

Mikor a tanárom segítségével átlendültem a holtponton, elkezdtük az alapokkal. Oldalazva lépegetés, csoszogás, csupa olyan dolog, amit az Alpok országainak lakosai 3 évesen, nem pedig 30 évesen sajátítanak el. Amikor ez már ment, akkor egy kötéllel felvontattam magam a lejtő tetejére. Odafenn körülnéztem, mielőtt első csúszásomat elkezdtem volna, gondolatban elbúcsúztam összes családtagomtól, barátaimtól és üzletfeleimtől. A lejtő annyira enyhe volt, hogy egy óvatlan pillanatban elkezdtem felfelé csúszni, de szerencsére ez csak egy kisebb gödör miatt volt. Végül elszántam magam, és nekiindultam.

Ösztönösen az ember pont fordítva kanyarogna, mint ahogy kell. Még most is fura, hogy úgy megyek jobbra, hogy a bal lábamra helyezem a testsúlyomat, és fordítva. Persze, értem én a dolog fizikáját, de az ösztöneim azt súgnák, hogy ha “leszúrom” a bal lábamat, akkor az nem mozog, és a jobb pedig körülötte elforog, és akkor balra megyek. Nos, nem így van. Szóval az, aki még nem síelt, de szeretne, az ezt az egész leszúrós gondolatmenetet felejtse el! Jobbra bal lábbal megyünk, balra meg jobbal. Hogy ezt alaposan begyakoroljuk, megcsináltuk az összes gyakorlatot, kétkezes térdfogás, repülőzés, lábemelgetés, egy lécen való csúszás, mérleghinta. Az volt a furcsa, hogy közben sokszor nagyon nem ment a dolog, de aztán valahogyan 2-3 óra után összeállt az egész, és akkor már kezdtem úgy csúszni, ahogy azt én akarom, nem pedig úgy, ahogy a léceim, illetve a random hópelyhek.

Mielőtt még ennyire pro lettem volna, volt egy kb. másfél órás időszak, amikor komoly problémáim akadtak a jobbra kanyarodással. Balra már egész jól mentem (jobb lábra nehezedve, ugye), de jobbra csak nem . Kicsit olyan voltam, mint Derek Zoolander, aki csak az egyik irányba tud fordulni (“I’m not an ambiturner“). Sokat gondolkodtam csúszás közben, hogy mennyire gond ez, van-e valahol olyan sípálya, ahol csak balra kell menni végig, mint a Nascarban. Aztán a sok gondolkodás közben megtanultam a jobbost is.

Délután aztán már egy komolyabb lejtőre is felvitt az oktató, itt már időnként 10 km/h-s sebességre is felgyorsultam, ha nem kanyarodtam elég sokat. Közben megtanultam a csákányos felvonó használatát, amiből szerencsére egyszer sem estem ki, és sokkal kényelmesebb így felmenni, mint egy kötélbe kapaszkodva. Egyre feljebb és feljebb mentünk a korábban már említett hegyen, míg végül egészen a tetejére jutottunk. Később mondta Vicky, az oktatóm, hogy az első nap még senki sem jutott a tanítványai közül ilyen magasra. Nagyon büszke voltam magamra, aztán eszembe jutott, hogy a tanítványai átlag 3 évesek lehetnek. De ez sem rontotta el a kedvemet.

A síelés sokkal jobb, mint a snowboardozás!
 — M. László, síelő

A sok szöveg után most már inkább megmutatom, hogy 3 nap, nettó 10 óra síelés után hol tartok (pontosabban ez a videó a 2. napon, a 6. óra körül készült).

A lányokról majd talán később írok, egy külön posztban, mert nekik jobban megy, és féltékeny vagyok.

4 Replies to “Első síelés”

  1. Nem egészen ehhez kapcsolódik, de ha kicserélnéd a háttérképet valami sötétebbre, akkor a bal oldal is olvasható lenne. (nagy kérés?)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *