Költözés (idén nem volt)

Regi hív­ta fel erre a figyel­me­met vala­mi­kor a múlt héten, ő volt tehát e poszt múzsája.

Ami­óta Regi­vel össze­jöt­tünk össze­cuc­col­tunk járunk egy párt alko­tunk, a 2014-es év volt az első, ami­kor nem köl­töz­tünk. Ez így leír­va is rémes, átél­ni meg aztán még dur­vább volt. De úgy lát­szik, Klo­ten és ben­ne a klassz föld­szin­ti laká­sunk meg­hoz­ták szá­munk­ra az állandóságot.

2007: május­ban elkezd­tünk jár­ni, júni­us­ban ledip­lo­máz­tam, júli­us­ban fel­vé­te­liz­tem a váci IBM-hez, augusz­tus­ban elkezd­tem Vácott dol­goz­ni. Mivel én magam szi­get­hal­mi vagyok, logi­kus dön­tés volt Göd­re köl­töz­ni Regi­ék­hez, mivel 9 km-ről még­is­csak jobb bejár­ni, mint 71 km-ről.

2008: fia­ta­lok vol­tunk, és bohók. Sze­ret­tünk vol­na vég­re a nagy­vá­ros­ban lak­ni, közel a pezs­gés­hez. Júni­us­ban így Cse­pel­re köl­töz­tünk, nagy­ma­má­mék régi laká­sá­ba (anyu­kám tulaj­do­na), hogy közös ház­tar­tás­ban foly­tas­suk kaland­ja­in­kat. A köl­tö­zés­ről annyit, hogy a mun­kás­öl­tö­nyöm­ben hagy­tam a cse­pe­li kul­cso­kat, és amíg Regi meg­jár­ta a Cse­pel-Göd-Cse­pel útvo­na­lat, mi Bálint­tal és Tom­mal mekis kaját ettünk a ház előtt lera­kott bútorainkon.

2009: fia­ta­lok vol­tunk, és ele­günk lett Olgá­ból, a cse­pe­li alsó szom­széd­ból, aki­nek fixa ide­á­ja volt, hogy nyom­da­gé­pe­ket üze­mel­te­tünk. Ami­kor már ötöd­ször hív­ta ránk a rend­őr­sé­get, és heti rend­sze­res­ség­gel zak­la­tott min­ket vál­to­za­tos idő­pon­tok­ban, úgy dön­töt­tünk, hogy Kis­pest­re, azon belül is Wekk­ker­lé­re köl­tö­zünk, Regi nagy­ma­má­já­ék régi házá­ba (apó­som tulaj­do­na). A köl­tö­zés­ről annyit, hogy min­dent Regi csi­nált, én még­is meg­es­küd­tem, hogy soha töb­bet nem köl­tö­zöm seho­va, és kér­tem a hoz­zá­tar­to­zó­i­mat, hogy a kert sar­ká­ba temes­se­nek el.

2010: az évet ret­te­ne­tes fogyó­kú­rá­val kezd­tük (én janu­ár 4‑én 93,5, már­ci­us 4‑én 76,5 kg vol­tam), ter­hes­ség­gel (már aki) foly­tat­tuk. Ennek folyo­má­nya­ként apó­som elkezd­te beépí­te­ni a tető­te­ret, hogy azt mint­egy tele­szül­jük gye­re­kek­kel. Nem volt iga­zi köl­tö­zés, de egy kicsit igen, mert ki kel­lett pakol­nunk az egyik szo­bá­ból, és hóna­po­kig dobo­zok között éltünk.

2011: hely­vál­to­zás nem volt, de a házon belül min­dent bepa­kol­ni, fel­pa­kol­ni, átpa­kol­ni, kipa­kol­ni így is jó mulat­ság volt. Ezt is köl­tö­zés­nek vesszük, a csa­lá­di kalen­dá­ri­um is ekként fog ezen ese­mé­nyek soro­za­tá­ra hivat­koz­ni. Ráadá­sul meg­ér­ke­zett a két kölök.

2012: ebben az évben aztán annyit köl­töz­tünk, mint ide Buda­pest. Én már­ci­us­ban egy kol­lé­gám­mal kijöt­tem Zürich­be, a 16 órás Toyo­ta Yaris-os út során annyi rémes dolog tör­tént (pl. éjsza­ka vala­mely két ország hatá­rán maradt nagy­já­ból három deci ben­zi­nünk, és hiá­ba volt nálunk ötfé­le bank­kár­tya, sehol sem tud­tunk tan­kol­ni), hogy az meg­fil­me­sí­té­sért kiált. Szó­val már­ci­us­ban Zürich, aztán folya­ma­tos lakás­ke­re­sés, aztán ‑talá­lás, aztán úgy volt, hogy haza­me­gyek, aztán még­sem, szó­val megint lakás­ke­re­sés és ‑talá­lás (Rafz), aztán Regi május­ban egye­dül végig­ve­zet­te a Buda­pest-Zürich utat, GPS nél­kül, gye­re­kes­tül. Szó­val ország­vál­tó költözés!

2013: elég volt a vidé­ki élet, irány Klo­ten! Per­sze köl­töz­te­tő­re nem köl­tünk, a vég­ta­ka­rí­tást Regi meg­old­ja s.k., a két lakást pedig más­fél hóna­pig pár­hu­za­mo­san fizet­tük — így mulat a magyar Svájc­ban! A köl­tö­zés­ben ren­ge­te­get segí­tet­tek a kollégák-barátok.

És mind­járt véget ér 2014, ami­kor nem köl­töz­tünk seho­va! Vol­tunk ott­hon két­szer csa­lá­di­lag, ezek közül egy­szer Airbnb-ztünk (nagyon bejött), haza­ug­rás egye­dül egy­szer-egy­szer, de köl­tö­zés, az nem volt. Per­sze átren­dez­tük a lakást tíz­szer, a gye­re­kek átke­rül­tek a fura ala­kú kis­szo­bá­ból a baszom­nagy, für­dő­szo­bás háló­ba, a ven­dég­szo­ba a közép­ső szo­bá­ból a gye­re­kek helyé­re, mi meg a nagy­ból a közép­ső­be. Köz­ben a nap­pa­li­ban annyi helyen volt már a kana­pé és a tévé, hogy néha a gye­re­kek nosz­tal­gi­á­ból átes­nek a fote­len, mert pár hete ott még sző­nyeg volt. De nem köl­töz­tünk, és ez jó így!