A hobó

Múlt héten hogy, hogy nem, nem Altstettenből mentem haza villamossal-trolival-vonattal-busszal (nem vicc), hanem Opfikonból, mint a régi szép időkben. Lesétáltam az irodától a városközpontig, és gondoltam, hogy fogok egy buszt, kimegyek a reptérre (fontos, hogy az embernek legyen egy kályhája; na, ilyen nekem a zürichi reptér), és onnan hazamegyek egy másik busszal. Leültem hát a buszmegállóba, egy ilyen plakát alá/elé.

Schwein

Ott ültem, és játszottam a telefonomon, ahogy az egy 30 éves Sr. BA-tól elvárható. Nem sokáig tartott a mennyei nyugalom, egy pár koszos szandál tűnt fel előttem, amelyek egy pár koszos lábszárban folytatódtak, és így tovább, legfölül pedig ott volt egy igazi Mikulás-fej, ősz haj és ősz szakáll, persze hót koszosan. Egy igazi hobbit hobó állt előttem.

A hobó látta, hogy pont beszélhetnékem van, elkezdett hát mesélni, persze irtózatos svájcinémetül. Nagyon mondta, és mivel egyfolytában a plakátra mutogatott, és bőszen röfögött, rájöttem, hogy a plakátról beszél. Valamit arról magyarázott, hogy a Coop milyen cég, és sok pénz, és mire költik, meg disznó. Nagyon határozottan mondta, én meg elővettem a CV-mből már ismert “active listening” skillemet, és megfelelő frekvenciával bólogattam. Pár perc után kérdezte a hobó, hogy beszélek-e németül, mondtam, hogy “nur ein bisschen”, ez pont elegendő volt neki, folytatta.

Megérkezett a busz, reméltem, hogy büdös barátomtól szomorú búcsút vehetek, de nem, ő is a reptér fele tartott. Leült tőlem meglehetős távolságra, de tovább beszélt, és egyre jobban belejött. Még a megállóban volt néhány szó, amit megértettem, de hat méterről, buszon utazva, zötykölődve annyi esélyem volt megérteni a mondandóját, mint egy süketnémának megnyernie a Megasztárt. Annyit még a nyugodt, megállós időkből tudtam, hogy valamilyen összeesküvés-elméletet fejt ki éppen nekem, rengeteg számmal, és gyakorlatilag az összes svájci bankkal és nagyvállalattal kapcsolatban. Említette még az NSA-t is, George Bush-t és Monika Lewinsky-t (külön mondatban), és még vagy tucatnyi híres és kevésbé híres (ejtsd: svájci) politikust. Komolyan felmerült bennem, hogy valahogyan jegyzetelni kellene, mert ha annak az 1%-nak, amit megértettem, csak a tizede igaz, akkor elég nagy szarban van a világgazdaság. Persze arra is gondoltam, hogy ha rájön a hobó, hogy baromira nem értem, akkor igen dühös lesz, és vagy megtámad, vagy – ami még rosszabb – közelebb ül, és újrakezdi, lassabban.

Nem kockáztattam hát, a reptér előtt pár megállóval egy alkalmas pillanatban leugrottam a buszról, és otthagytam a hobót. Ő beletúrt bozontos szakállába, elővett egy félig megrágott csirkelábat, és unottan bámult maga elé.

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *