St. Gallen — Swansea City (meccsen voltam)

Egy wale­si kol­lé­gám pár hete kér­dez­te, hogy lenne‑e ked­vünk meg­néz­ni a ked­venc csa­pa­tát Euró­pa-liga meccsen. St. Gal­len­ben. A Swansea‑t. Micso­da meccs, ki nem hagynám!

A dön­tés hát­te­ré­ről, rövi­den: St. Gal­len rela­tí­ve közel van, de azért annyi­ra még­sem. Az angol focit sze­re­tem, Wales meg közel van Ang­li­á­hoz. Ennyi elég volt ahhoz, hogy beirat­koz­zam az első sváj­ci focimeccsemre.

5 körül indul­tunk autó­val az iro­dá­tól, és kb. egy óra alatt meg is érkez­tünk. Kicsit fél­tem, hogy hol fogunk par­kol­ni, mert még­is­csak egy “nagy” meccs­ről van szó, de a sta­di­on­tól egy sarok­nyi­ra talál­tunk egy “masze­kot”, aki 10 fran­kért par­kol­ta­tott egy pri­vát par­ko­ló­ban. Mivel rek­ke­nő hideg volt, meg­áll­tunk a sta­di­on felé menet egy ven­dég­lá­tó­ipa­ri pult­nál, ahol elfo­gyasz­tot­tunk egy-egy pohár for­ralt — figye­lem! — sört. Nem vicc, én ilyen­ről eddig csak mere­de­kebb hor­ror­fil­mek­ben hal­lot­tam, de ez egy léte­ző dolog, Glüh­bi­er a neve. Nem kér­tem repetát.

A jegye­ket már koráb­ban meg­kap­tuk, így nem kel­lett sor­ban áll­ni. A belép­te­tés után jött a moto­zás, ilyen­kor ala­po­san meg­né­zik, hogy nem rejtett‑e el egy pénz­tár­gép-sza­la­got az egy­sze­ri szur­ko­ló a hóna alatt. Gábor ekkor szólt, hogy a szo­tyit a kocsi­ban hagy­ta (szo­tyi meccs nél­kül olyan, mint a por­nó zene nél­kül). Én egy igen cif­rát károm­kod­tam, mire a moto­zó úr rám nézett, és a háta mögé mutat­va közöl­te, hogy “egye­ne­sen” (ter­mé­sze­te­sen magya­rul). Szép.

Elfog­lal­tuk helyün­ket a ven­dég­szek­tor köze­pén, erről van is egy ide­vá­gó kép.

A hideg miatt fagyos volt a han­gu­lat, egyéb­ként nem annyi­ra, mert a wale­si­ek időn­ként druk­kol­tak is. A hát­só sorok­ban páran végig fél­mez­te­le­nül ugrál­tak, per­sze biz­tos dup­la zok­ni­ban, vagy leg­alább­is nem bőr fél­ci­pő­ben. A ven­dég­szek­tor mel­lett köz­vet­le­nül, a kez­dés előtt nem sok­kal, meg­je­lent egy druk­ker kék (?) mez­ben (ti. a St. Gal­len zöld-fehér, a Swan­sea feke­te-fehér), seg­ge köré wale­si zász­lót csa­var­va — na, őt konk­ré­tan vál­to­zó inten­zi­tás­sal, de egy órán át szíd­ták a ven­dég­szur­ko­lók. Az első fél­idő végén a biz­ton­sá­gi­ak el is vit­ték egy távo­lab­bi, biz­ton­sá­go­sabb hely­re. Egyéb­ként a PL-meccsek­re jel­lem­ző folya­ma­tos ének­lés nem volt, ez nekem fur­csa volt.

A helyünk közép­szar volt, én a B‑közepet sze­re­tem ugyan, de az elénk kife­szí­tett védő­há­lók és a sűrű köd (!) miatt sok­szor sem­mit nem lát­tunk a másik tér­fél­ből és az innen­ső tér­fél túl­só felé­ből. De az előt­tünk levő 20x30 méte­res terü­le­tet ala­po­san szem­mel tartottuk.

Az első fél­idő­ben gya­kor­la­ti­lag sem­mi sem tör­tént, volt néhány táma­dás, olyan átlag NB1-es MB1-es szint, kicsit fel­gyor­sít­va. A szü­net­ben fel­szállt a köd, de a máso­dik fél­idő­re vala­hogy vissza­jött, hála az égnek. Az 50. perc­től kezd­ve leg­alább 7 per­cig élve­ze­tes volt a meccs, vol­tak hely­ze­tek, iram, passzok, aztán ez is elmúlt. Én már a tér­de­i­met se nagyon érez­tem, néha pró­bál­tam ugrál­ni egy kicsit, de ez veszé­lyes volt, főleg ami­kor a St. Gal­len beta­lált. Idő­köz­ben kide­rült, hogy a másik meccs ered­mé­nye miatt a Swan­sea így is, úgy is tovább­jut, nem tör­ték hát nagyon magu­kat. Unal­munk­ban elkezd­tük éltet­ni Tor­ghel­le Sanyit, mert több­ször szó­ba jött a Troll­Fo­ci.

A vége 1–0, a St. Gal­len ünne­pelt, a Swan­sea pedig még job­ban, mert a sváj­ci­ak­kal ellen­tét­ben ők tovább­ju­tot­tak. Egy­szer jó volt, de leg­kö­ze­lebb ilyen messze (és ilyen hideg­ben) min. egy Inte­rért fogok csak utazni.