Svájci játszócsoport (röviden)

A héten kap­tunk egy lapot a sváj­ci ját­szó­cso­port­ban (ide jár­nak a lányok heti két egész órát), amin leír­ják az oda­já­ró gye­re­kek nevét, lak­cí­mét és nem­ze­ti­sé­gét. Mivel ez nem iga­zi ját­szó­cso­port (Spi­el­grup­pe), hanem ját­szó­cso­port plusz (Spe­il­grup­pe Plus) — első­sor­ban — kül­föl­di­ek­nek, ezért igen vegyes tár­sa­ság gyűlt össze.

Egy­elő­re ettől még nem tanul­tak meg néme­tül a lányok, de majd előbb-utóbb csak sike­rül ez is. Most ott tar­ta­nak, hogy Zizi egy­re keve­seb­bet ordít, ami­kor Regi elmegy (ami­kor apu­kám engem vitt ovi­ba, min­den reg­gel szív­szo­rí­tó­an zokog­tam egé­szen addig, amíg hal­ló­tá­vol­sá­gon kívül­re nem ért); Kata a fából készült süti­ket nya­lo­gat­ja (csak nehogy szál­ka men­jen a nyel­vé­be); Zizi pedig a sírás után bevá­sár­lást tart (bele­rak­ja a kosár­ba a játé­ko­kat). Jó buli, egy­szer én is elme­gyek majd meg­néz­ni, hogy milyen ez az egész.

A ját­szó­cso­port témá­ja egyéb­ként a varázs­do­boz, amit nem tel­je­sen értek, de még min­dig jobb, mint­ha mond­juk a teve­pa­ta len­ne. A varázs­do­boz sváj­ci­ul Wun­der­chischtä, a teve­pa­ta pedig Kamelhuf.