Hazaút, ZRH és Svejc

Egy hetet kés­tem, de meg­ígér­tem, hát itt van az utol­só “kve­be­ki” bejegy­zés. Illet­ve talán nem is az utol­só, mert van még egy cso­mó videó, azo­kat is meg lehet­ne vág­ni. Majd meglátjuk.

A haza­út cím­sza­vak­ban: vasár­nap dél körül indul­tam, a kve­be­ki rep­tér (ami a talá­ló YQB név­re hall­gat) kel­le­mes, iga­zán bará­ti­as hely volt, én ilyen kicsi és taka­ros rep­te­ret még nem is lát­tam. Ráadá­sul volt ingyen wifi, ezt min­den­hol díjaz­tam. Mont­re­al­ba az út rövid és gyors volt, kb. három­ne­gyed óra az egész. A mont­re­a­li nem­zet­kö­zi rep­té­ren (ez a YUL) volt három órám, amit wifi­ke­re­sés­sel és duty free sho­pok láto­ga­tá­sá­val töl­töt­tem, ez utób­bi­ban több sikert értem el, mert az egyik helyen vélet­le­nül csak az olcsóbb áru­cik­ket kel­lett kifi­zet­nem, mert elszá­mol­ták magu­kat. Aztán jött a nagy repü­lés, ezút­tal nem Luft­han­sá­val, hanem Swis­sa­ir­rel, de ez csak annyi­ban külön­bö­zött az oda­út­tól, hogy nem volt akko­ra sza­bad­ság a film­né­zés­ben. CET sze­rin­ti reg­gel hat körül száll­tunk le, a buda­pes­ti gépig volt még jó hat óra, így hát beve­tet­tem magam a bel­vá­ros­ba — elmen­tem vonat­tal a főpá­lya­ud­var­ra, majd végig­sé­tál­tam a Bahn­hofstras­sén a Züri­chi-tóig. Aztán átmen­tem egy hídon, és a Lim­mat túl­part­ján vissza­sé­tál­tam a pálya­ud­va­rig. (A len­ti videó itt készült.) Jó volt néze­lőd­ni kicsit, bár a végé­re az idő­el­to­ló­dás miatt (is) elég­gé elfá­rad­tam, és a gép indu­lá­sa­kor már elég­gé zom­bi­sze­rű vol­tam. Aztán du. 2‑kor leszállt a gépem Feri­he­gyen, és haza­ér­tem fél óra alatt. Vége.