Elöljáróban annyit, hogy reggel kiderült, az S‑Bahnon van első osztály, ülőhelyekkel. Be is ültünk, és mivel nem volt kaller (eddig még egyszer sem láttuk), ott is maradtunk, nem pedig az állóhelyeknél nyomorogtunk.
Vége az első hétnek. Ennek örömére délelőtt (meg egy kicsit délután is) ki kellett töltenem egy tesztet, ahol az eddig megszerzett tudásomat mérték fel. Illetve ez nem is jó kifejezés, inkább csak megnézték, hogy “is this a good direction or not”. Kicsit már sok volt az angol erre a hétre, az biztos, hogy hétfő óta többet beszéltem angolul, mint korábban mondjuk az egyetem teljes ideje alatt. Mondjuk ez nem egy nagy akadály, de akkor is. (Mondhatni sebaj.)
Megint volt konferenciabeszélgetés, ahol minden erőmet latba kellett vetnem, hogy megértsem a Stefania nevű néni (egyben csoportvezető, ejtsd tímlíder) olasz akcentusos angolját. Ha az ember hozzászokik, akkor már nincs vele gond, de így éhgyomorra kicsit meredek volt.
Ma relatíve korán végeztünk, hazafelé elfogyott egy kebab, ami itt ugye döner. Most pedig beszéljenek helyettem a képek (meg a képaláírások).
Ez a folyosóm. A legvégén vagyok, a lehető legmesszebb a lifttől. Bezzeg István jó szobát kapott.
Ez itt a lobbit meg az éttermet tartalmazó épületrész teteje. De szépen elmondtam. Ezeket a képeket úgy csináltam, hogy résnyire kinyitottam az ablakot, és kitartottam a kamerát.
Ez van pont szembe. Az is InterContinental, meg ez is. Kívülről kicsit panelos beütésűek, én pl. meg nem mondanám, hogy ez egy luxushotel.
Ez van kicsit balra. Errefelé megyünk reggelente a gyárba munkába. Semmi érdekes.
Ez van jobbra. Valahol errefelé kezdődik a frankfurti piroslámpás negyed. Benn a németek mindig mondják, hogy menjek, és kérdezik, hogy voltam‑e, de nem, és nem. És nem is fogok.
Ez meg már nagyon-nagyon jobbra nézve látszik. A tükröződésről nem beszélnék, mert ez már önmagában is WPP-várományos kép.
Vélemény, hozzászólás?