Ma egy éve

Ma van augusztus elseje, ami Svájc augusztus huszadikája (amerikai olvasóim kedvéért: the July 4th of Switzerland). De nem is ez most a lényeg, hanem az, hogy ma egy éve, hogy először jártunk a lakásunkban.

2013. augusztus elseje egy … (baromira nem emlékszem) nap volt, … (passz) körül indultunk el Rafzból Klotenbe megnézni egy lehetséges albérletet. Megérkeztünk az objektum parkolójába, becsöngettünk, beléptünk. Mi Regivel meg voltunk illetődve, csöndesen mentünk, miközben szobáról szobára vezettek minket. Közben persze Kata és Zizi össze-vissza futkároztak, kiabáltak – eleve hátrányból indul az ember, ha nem svájci, de két ilyen hangos gyerekkel … No mindegy, innen szép nyerni.

A lakásbemutatón nem voltunk egyedül, érkezett egy echte svájci házaspár echte svájci tinilánnyal, illetve egy echte svájci, nyugdíjas házaspár. Gyanakvó pillantásokkal méregettük egymást, ilyenkor mindenki próbál a másikon valamilyen fogást találni. (“Főbérlő úr, az az albérlő-jelölt az imént pökött egy hegyeset a kandallóba, legyen olyan kedves, és kvalifikálja őt disz!”) Néztük a nyugdíjas papát és mamát, néztük Katát és Zizit, és arra gondoltunk, hogy ez a kedves, öreg házaspár maximum akkor tud kárt tenni a lakásban, ha a járókeretükkel meghúzzák az ajtófélfát.

A történet innen felgyorsítva: tetszett, de mivel teljesen reménytelennek tűnt az, hogy mi kapjuk meg, kidobtuk a jelentkezési papírt. Aztán megnéztünk még sok másik lakást is, egyik rosszabb volt, mint a másik. Aztán Regi írt a főbérlőéknek, hogy van-e szándék még lehetőség jelentkezni. Volt, jelentkeztünk (Regi személyesen vitte el a dossziénkat), továbbjutottunk az első körön, aztán volt személyes interjú is, aztán kiderült, hogy nyertünk.

Jó itt lakni.

Terasz