Hazaút, ZRH és Svejc

Egy hetet késtem, de megígértem, hát itt van az utolsó “kvebeki” bejegyzés. Illetve talán nem is az utolsó, mert van még egy csomó videó, azokat is meg lehetne vágni. Majd meglátjuk.

A hazaút címszavakban: vasárnap dél körül indultam, a kvebeki reptér (ami a találó YQB névre hallgat) kellemes, igazán barátias hely volt, én ilyen kicsi és takaros repteret még nem is láttam. Ráadásul volt ingyen wifi, ezt mindenhol díjaztam. Montrealba az út rövid és gyors volt, kb. háromnegyed óra az egész. A montreali nemzetközi reptéren (ez a YUL) volt három órám, amit wifikereséssel és duty free shopok látogatásával töltöttem, ez utóbbiban több sikert értem el, mert az egyik helyen véletlenül csak az olcsóbb árucikket kellett kifizetnem, mert elszámolták magukat. Aztán jött a nagy repülés, ezúttal nem Lufthansával, hanem Swissairrel, de ez csak annyiban különbözött az odaúttól, hogy nem volt akkora szabadság a filmnézésben. CET szerinti reggel hat körül szálltunk le, a budapesti gépig volt még jó hat óra, így hát bevetettem magam a belvárosba – elmentem vonattal a főpályaudvarra, majd végigsétáltam a Bahnhofstrassén a Zürichi-tóig. Aztán átmentem egy hídon, és a Limmat túlpartján visszasétáltam a pályaudvarig. (A lenti videó itt készült.) Jó volt nézelődni kicsit, bár a végére az időeltolódás miatt (is) eléggé elfáradtam, és a gép indulásakor már eléggé zombiszerű voltam. Aztán du. 2-kor leszállt a gépem Ferihegyen, és hazaértem fél óra alatt. Vége.

Le Moulin à images, azaz a Képmalom

Ma este megtekintettem a másik nagy, ingyenes kvebeki nevezetességet, ami a fenti, fordított ékezetes á betűs névre hallgat. A lényeg úgy foglalható össze, hogy adva van sok hatalmas gabonatároló siló (legalábbis nekem így magyarázták ki), aminek az oldalára esténként projektorokkal képeket, kisvideókat, rövidfilmeket vetítenek, hanggal, füsttel, lézerrel, fényszórókkal és egyéb hangulatfokozó elemekkel. A “vászon” pontos méreteit nem ismerem, Google Maps alapján olyan 500 méter szélességű, és változó magasságú. Az egész nagyon jól meg van csinálva, a projektorok összehangoltan működnek, nincs semmilyen csúszás vagy akadozás, amikor egyéb effektek vannak (pl. gőzhajót mutatnak, és jön ki belőle a füst; vagy a világítótoronynak pásztázó fénycsóvája van), azok is másodpercre pontosan vannak belőve. Az egész talán a négy elemre, valamint Kvebekre van kihegyezve, amennyire az átvezető (francia) címeket értettem. 22:00-kor kezdődött, talán 40 perces volt, kellemes élmény. Egyébként ez volt a nap csúcspontja, mert eléggé elfogytam lelkesedésben így a hét végére, mennék már haza.


A képet itt találtam.

Erről is csináltam pár videót, de a hotel wifijén nem próbálkozom újra. Egyszer csak összevágok mindent, nem?

Egyébként még mesélhetnék a különféle utcai mutatványosokról, mert komoly szervezettség mellett operál vagy 10 nagyobb műsorszám, és akkor az utcai zenészekről, festőkről, bűvészekről, bohócokról, mozdulatlan emberekről nem is beszéltem. Mesélhetnék, de nem teszem :)

Káromkodni Kvebekben (18+)

Figyelem! Jelent poszt káromkodásokkal terhelt, megtekintését semmilyen korosztálynak nem ajánljuk!
Attention! Cet article contient beaucoup de prestation de serment, pour adultes seulement!

A tegnapi BBQ másik kiemelt témájának külön bejegyzést szentelek. Káromkodások, ahogy azt a kvebekiek csinálják, illetve magyar szemszögből helytállóbb a “próbálják csinálni” kifejezés.

Alapok
Amit eddig a káromkodásról gondoltatok, azt itt el kell felejteni. Számomra már az furcsa volt, hogy franciául beszélő emberek hót nyugiban ülnek egész nap a gép előtt, és egy fél indulatszót sem lehet hallani. Sehol egy merde vagy putain. Az okok a következőek.
1.) Nem káromkodnak, vagy csak nagyon ritkán. Nem szokás.
2.) A káromkodásaik magyar szemmel nézve inkább viccesek, mint durvák. Leginkább a szánalmas jelzőt lehetne használni, de egyrészt nem akarom őket megbántani, mert tényleg megszerettem Quebec lakóit, másrészt meg ha jobban belegondolok, inkább az a szánalmas, hogy bármikor tudok káromkodni 5 percig anélkül, hogy annak bármi értelme lenne, vagy hogy bármilyen kifejezést egynél többször mondanék.

Szavak
Itt a káromkodások a templommal kapcsolatosak. Mindegyik. A vonatkozó Wikipédia szócikk egészen pontosan tizenegy (!) káromkodást ismer. Ha lefordítanánk a káromkodásokat, akkor kb. ezt kapnánk: kehely, gyertya, sátor, Krisztus, vagy a legdurvább: átkozott. Egyébként a leggyakoribb káromkodás a tabarnak, ez az a doboz, ami az oltáron áll, és valami köze van az úrvacsorához (sajnos hiányos a neveltetésem ebben a témában, aki tudja a helyes kifejezést, kommentben segíthet).

Gyakorlás
Ahogy mesélték, nincsenek szabályok, igazából random mondogatni kell ezeket a szavakat, és akkor káromkodsz keményen. Az igazán profik egészen arra a szintre juthatnak el, amit ebben a videóban hallhattok.

Ennyit erről. Ne káromkodjatok!

A munkahét vége

A nap híre: Regi, mindjárt otthon vagyok!
A nap rossz híre: addig sajnos még van egy egész hétvége.

Minden hasznos dolognak vége van egyszer, így ez az egyhetes ismerkedés + tréning sem tarthat örökké. A mai nap korán kezdődött, fél 8-kor volt egy bemelegítő telkóm itt a hotelszobában, aztán siettem az irodába, mert volt egy második negyed 9-kor. Meg 9-kor, 10-kor és 11-kor :) Ez utóbbi egy ún. code review volt, és egy kissé elhúzódott, mert negyed 6-kor úgy telefonáltak utánam a többiek, hogy már indulnának, csak rám várnak. (Jól van, túlzok, csak 3,5 óra volt az egész, volt benne egy 3 órás szünet. De ennyi elég is erről a témáról.

Munka után irány észak, ahol az egyik kolléga tartott diszkrét sütögetést a házában. A kanadai BBQ szokásokról elég annyit tudni, hogy ugyanolyan, mint az Egyesült Államokban, és pont az ellenkezője annak, ami nálunk van. Otthon ugye adva van a férfi, aki a sütögetést megelőző három órát már az előkészületekkel tölti, fát vág és/vagy szenet vásárol és/vagy tüzet rak és/vagy begyújtófolyadékot öntöz mindenre stb. Aztán elkezdenek sütni, a hús beleesik a parázsba és/vagy szénné ég és/vagy a férfi rosszul mérte fel a szükséges parázsmennyiséget, így a parázs a sütés közepén hamuvá foszlik és/vagy a sütést követő hétvégén is lobognak még a lángok. Errefelé ez úgy néz ki, hogy vesznek gázüzemű barbecue-masinát, ha akarják használni, akkor sütés előtt egy perccel bekapcsolják, aztán ha kész a kaja, akkor meg ki. A képen látható verzió a kicsi fajta, a nagy L-alakú, van benne beépített hűtő, és akkora, hogy néhány példány szabad szemmel látható a Holdról.

A sütögetés maga jó volt, volt pár grillkolbász, nagy szelet steakek, némi sajt és krumpli, saláta nem volt, mert lányok se voltak. Evés előtt-alatt-közben sokat beszélgettünk, a probléma az volt, hogy elsősorban franciául, így viszonylag passzív hallgatóság voltam. De nem baj, így is elég jó volt a hangulat, ittam három egész üveg kanadai sört. (Ez 3x341ml-t jelent, eddig nem jöttem rá, miért pont ennyi, “oz”-ban ez 11,5 körül van.) Sok téma előkerült, a legtovább a majom esete a békával c. youtube videó boncolása tartott. Közben megkóstolták az általam hozott pálinkát, amit meglepően “smooth”-nak és finomnak találtak – csak annyit erről, hogy Agárdi. Aztán előkerült egy Xbox 360, amin tini nindzsa teknősöset játszottunk, khm. Volt még egy másik fan is a csapatban, de ő se tudta, hogy mi Michelangelo kedvenc pizzája, szégyen! (Tippelni lehet kommentben, de most a győztes nem kap semmit, csak két naugyét.) Aztán már este 10 fele járt az idő, szóval a főnök felpakolta a maradék csapatot, és hazafuvarozott minket. Rendes tőle, meg aztán csak két páleszt ivott :) (FYI, én nem ittam egy kortyot sem, csak egy argentín vörösbort kóstoltam még meg.)

Holnap több tervem is van, először is, addig alszom, amíg tudok. Ebédelni a Chez AshTon nevű helyen fogok, poutine-t mindenképpen, ami egyrészt “a” kvebeki étel, másrészt pedig szósszal/sajttal leöntött hasábburgonya. Este megnézem a Moulin Image-t, ami tulajdonképpen hatalmas silókra projektorokkal vetített képek.

CdS és egyebek

Háromszor töltöttem fel youtube-ra a 185 MByte-os CdS finálét, és mindháromszor 100% után meghalt. Akkor most adom fel, és írok másról (is).

Először is, ma volt az első (egyben utolsó előtti) egésznapos tréning, úgyhogy a nap végére eléggé elfáradtam, elsősorban szellemileg. Ez holnap még viccesebb lesz, mert a délelőttöm így néz ki (mivel profi vagyok, a meetingek neveit meg tartalmát kitöröltem).

Sebaj, azért jöttem Kvebekbe, hogy hasznosan töltsem az időmet, tanuljak, ismerkedjek a kollégákkal, ez pedig maradéktalanul teljesült. Este pedig a BBQ-ra elviszem magammal a tartalék pálinkát.

Két elmaradásom van, ezekről akkor mesélek.

Quebec és a függetlenség: két napja a városvédőnéző futás közben szóbajött ez a téma, illetve szóbahoztam. Bevallom, engem ez nagyon érdekelt már régebben is, és kapva kaptam az alkalmon, hogy egy igazi québécois válaszolhat a kérdéseimre ezzel kapcsolatban. Szóval az van, hogy Quebec az egyetlen provincia, ahol francia anyanyelvű többség van, de ezt már írtam korábban. Kanadában pont az ellenkező a helyzet, ott csak elvétve vannak “franciák”, “angol” uralom van mindenütt. Mivel Quebec gazdaságilag jól eleresztett területnek számít, nyilvánvaló, hogy
1.) az “angolok” aranytojást tojó tyúknak vélhetik a “franciákat”, akik számarányuknál fogva nem nagyon tudnak mit csinálni;
2.) viszont pont ezért nagyon rosszul érzik magukat, és úgy gondolják, hogy egy független Quebec sok pozitívumot hozna.
Ez a probléma korántsem újkeletű, sőt, a vendéglátóm szerint közel 30 éve merült fel először komolyan az elszakadás gondolata. Ezt erősíti az is, hogy érzik az asszimilációs nyomást, amit nehezen lehet megfogalmazni, de elmondása szerint “egyszerűen a dolgok megváltoztak 10 év alatt is”. Szóval ez egy furcsa helyzet, én nyugalomban levő puskaporos hordónak mondanám, de azért nem vészes a helyzet. Szerintem Quebec nem lesz egy észak-amerikai Koszovó, hanem marad minden a régiben, nem ez az a régió, ahol nagy elszakadásokra lehet számítani – szerintem.
Kissé még ide tartozik, hogy akkor nyilván Kvebek lenne az ország neve. Lakói nem franciák, nem kanadaiak, hanem ún. kvebek lennének, egyes szám: kveb, ld. még kvebek harmincadjára jut.

Gyalogosátkelőhelyek: megérkezésem pillanatától fogva van szem előtt e téma, és már nem tudom tovább bent tartani. Ez itt nem működik! Nem furcsán működik, hanem egyszerűen nem értem, hogy hogy működik, és szerintem senki se érti. Megpróbálom csokorba szedni, hogy mi is a probléma.
1.) Nincsenek zebrák.
2.) Helyettük az aszfaltos utcákon kikövezett átkelőhelyek vannak.
3.) Az autókon elöl nincs rendszám ugye, ami már önmagában is zavaró. De van egy olyan szabály, hogy piros lámpánál SZABAD jobbra fordulni, kivéve akkor, ha azt tábla tiltja. (Magyaros intermezzó: az a politikus, aki ezt kitalálta, állítólag nagyon közeli barátságban áll azzal, aki ezeket a táblákat gyártja; és hiába a szabály, a kereszteződések 95%-ában mégis meg van tiltva a kanyarodás, ergó jó sok táblát sikerült kirakni…)
4.) Alig van az utcán ember, azok is általában a buszmegállóban várakoznak.
5.) Általában a kereszteződésekben van jelzőgomb, hogy átmehess, de a gombok mindig máshol vannak, és mindig másmilyenek. Komolyan mondom, ma két kört mentem egy oszlop körül, mire NEM találtam meg a gombot, mert ott pont nem volt. A gomb egyébként tud lenni sima gumis, műanyag, fém, olyan érintésérzékeny (ami az új buszok ajtaján van), és menő-modern üveg.
6.) A kereszteződésekben egyszerre lesz piros az autóknak, és zöld a gyalogosoknak, de van kivétel.
7.) Van számláló, ami mutatja, mennyi idő van még a zöldből, de nem mutatja, mennyi van még a pirosból, és a 0 számot mindig 17-nek olvasom, mert nem látszik az alja.
El lehet képzelni, milyen kétségbeesetten ácsorogtam még pár napja a “zebráknál”, gombra vadászván, folyton a lehetséges zöld útvonalat nézvén. Azóta sokat fejlődtem, és az őslakosok példáját követve a kocsik mozgását figyelem, időnként fülemet a földre tapasztva hallgatom a távoli morajokat, egyébként meg – mit szépítsük! – átmegyek minden piroson.

Akinek nem lett volna egyértelmű, a CdS az a Cirque du Soleil (lehetett volna credit default swap is), és valami elképesztő műsoruk van, minden nap, ingyen. Csináltam pár HD-s videót, majd ha a hálózat is úgy akarja, feltöltöm őket. Most viszont fekvés és alvás, mert hosszú lesz a holnap, és már éjfél van.

(Pont most van éjfél.)

Félidő!

No, túl is vagyunk az ittlétem felén. Adós vagyok még néhány dologgal.

Tegnap este ott hagytuk abba, hogy mit csináljak. Végül azt csináltam, hogy bementem a városba, aztán le akartam menni a spába, de foglalt volt, így szobakerékpároztam, majd miután felszabadult a spá, oda is bementem.

1.) GYM: az edzőterem vicces, van egy szobakerékpár, két futópad, egy ellipszis, egy konditermi gép (a középreállós-súlylehúzós) és tíz súlyzó.

2.) SPA: van egy jacuzzi, előttem egy keleti pár használta, khm, kellemetlenül fura szaga volt a víznek utánuk, szóval fürdés után rohantam a szobámba fürödni. Remélem, nem kaptam el semmit.

Mivel elég késő van, két témát még leírok, hogy ne felejtsem el, szerintem holnap kifejtem bőven őket: “Gyalogosátkelőhelyek”, illetve “Quebec és a függetlenség”.

Sok munkával, illetve délután tréninggel telt a napom, ebédelni egy olasz étterembe mentünk, ahol négyszögletű pizzát ettem. És szórtak a tetejére kesudiót. Ez már valami!

Este pedig munkavacsorán vettem részt (a team dinner azért elterjedtebb kifejezés), ahol végre relatíve normális kaját ettem, a Subway-től már kicsit herótom van. Soupe á l’oignon á la bière rousse, gratinée au fromage suisse és Supreme de poulet au Camambert de Portneuf, confit d’ognion perlés au Brandy, sauce échalote volt, azaz ettem egy hagymalevest és egy csirkemellet körettel. (A francia konyhaművészet titka, hogy az utolsó hozzávalót is felsorolják az étel nevében, ez igen kívánatossá tesz mindent. Kelesztett lisztes minicipó élesztőgombával, finomított tengeri sóval és szénsavmentes ásványvízzel, kemencében sütve = zsömle.)

Több tucat levelet kapott a szerkesztőség, hogy miért nincsenek képek. Tessék, itt a három legjobban sikerült.

  

3. napom a fagyos napos Kanadában

Gyorsan eltelt, mert eléggé sok feladat volt mára, az ebédszünetben viszont tényleg volt egy másfél órás városnézés, vagy inkább “helyi látványosságok megtekintése futólépésben”. Hogy ez a kép itt, a bal oldalon jól nézzen ki, illetve hogy kielégítsem azon olvasóimat, akik mérhetetlen vágyat éreznek ahhoz, hogy franciául tanuljanak, leírok még egy szép, francia mondatot. Les jambes en l’air, comme une femme lubrique, brûlante et suant les poisons, ouvrait d’une façon nonchalante et cynique son ventre plein d’exhalaisons. Aki elsőnek kitalálja, hogy mi ez, kap egy hűtőmágnest. (Komcsy-nak még jövök egy Chivas Regallal, Jóskának valami spéci vodkával, Gergőéknek meg egy jófajta borral, ezek sincsenek elfelejtve.)

Amiket ma megtudtam:

  • A hegytetőn van egy nagy épület, az most hotel, nem egy olcsó hely (mondom ezt egy Marriottban lakva). Előtte-mellette mindenfelé ásatások vannak, keresik annak az úrnak a földi maradványait, aki bő 500 éve megalapította Quebec helyén álló francia kolóniát.
  • Van itt is sikló, de lehet, hogy az ásatás miatt nem megy annyira.
  • Ha tegnap kitartóbb lettem volna, akkor simán elértem volna egy lépcsőt, amivel leküzdhettem volna a folyó és a hely közötti párszáz méteres szintkülönbséget.
  • Van Citadella, ami nem olyan régi, az angolok építették, és jelenleg is használatban van. Reggelente van őrségváltás.
  • Kvebekkel szemben van Lévis, és van egy sziget is a közelben, ami Orleans névre hallgat.
  • Minden szombaton van tűzijáték, persze errefelé nincs árvíz.
  • Minden vécé U-alakú ülőkés, és nincs ilyen kis terasz, na, tudjátok, hogy minek.
  • Quebec algonkinul (indiánul) azt jelenti, hogy “ahol a folyó szűköül”. Milyen szép!

Mindjárt fél 8, és döntenem kell, hogy

  1. bemenjek a városba;
  2. lemenjek az edzőterembe;
  3. lemenjek a medanszéba (azt hiszem, így ejtik);
  4. hesszeljek a szobában.

Igazából vásárolnom is kellene, mert otthon hagytam a vitaminokat, ami gyász; és a bőr övemet, ami tragédia, mert végig kitolt hassal peckesen kell mászkálnom, hogy ne essen le a gatyám.

Aki nem szereti a listákat és a törléseket, az nem élvezte ezt a mai bejegyzést.

  • Bocsánat.

QC, 2. nap

Reggel korán keltem, mert sajnos nem bírtam ki sokáig, és már 10-kor lefeküdtem. Így aztán még mindig egy kicsit elcsúszva, 5:45-kor ébredtem, sebaj. Időben útnak indultam az iroda felé, ami elvileg 10 perc gyalog, de persze egy kicsit elnéztem egy utcát, és a Rue Saint-Jean-on mentem be a Côte d’Abraham helyett, micsoda blőd hiba! Így is fél órával hamarabb érkeztem, mint kellett volna, így viszont volt lehetőségem feltérképezni a környéket. Találtam Subway-t, de zárva volt, aztán találtam Starbucks-ot, azzal már szerencsém volt, így tejeskávé-duplacsokis süti menüt reggeliztem. Aztán szépen beértem, és bemutattak rengeteg embernek, ami a jövőre tekintettel is hasznos, előbb-utóbb mindenkivel fogok együtt dolgozni. (Így legalább már előre tudják, hogy a Laszlo az a jóképű kelet-európai gyerek BKV-s ingben.) A délelőtt eseményekkel telve gyorsan eltelt, aztán elmentünk ebédelni egy közeli kifőzdébe, ahol először csapott arcon a relatív drágaság. Azért relatív, mert vannak dolgok, amik érthetetlenül drágák (pl. ez az ebéd: C$13-ért egy pici leves, fél adag tészta, és egy ásványvíz), viszont egy csomó minden meg olcsó, pl. autók, helyi “Sziget” hetijegy, meg az ilyen hétköznapi dolgok.
A délután hasonló szellemben telt, aztán egyszercsak vége lett a munkanapnak, és mindenki szépen hazament. Én rutinosan még betértem a Subway-be, ahol 5 dolcsiért kaptam egy 12″-es szendót, ami egyrészt olcsó, másrészt a kiszolgáló csaj nagyot nézett, amikor 30-asat kértem… Aztán irány a hotel, és kis erőgyűjtés után nekivágtam az első városnézésemnek. Először elsétáltam a kongresszusi központ mellett, aztán láttam a parlamentet, majd bementem a régi városrészbe. Itt megtaláltam a kvebeki “Váci utcát”, de nincs Springfield sajnos. (Balázs, pedig simán check-in-eltem volna a kedvedért.) Az út végén elértem a domb tetején egy szép nagy kastélyt (?), aztán a folyót, ahol úgy gondoltam, jó ötlet, ha nyugatnak indulok, és megkerülöm a hegyet. Két kilométer után feladtam, valószínűleg előbb értem volna Los Angelesbe, mint a hotelhez. Szóval vissza az egész, és a már jól bevált utat követve hazaindultam – volna, mert az egyik téren nagy csoportosulásba ütköztem. Eric, az utcai előadóművész nagy bemutatót tartott éppen, majd ha lesz időm, összevágom a videókat, volt tűznyelés, zsonglőrködés, minden. Aztán már tényleg hazaértem. Van spa meg gym, lehet, hogy valamikor lenézek. Szerdán lesz egy közös vacsi, pénteken meg egy barbecue party, valamikorra ígértek terepen mountain bike-ozást, szóval lesz programom jócskán.

És a végére néhány érdekesség, amik között van, ami talán igaz is.

  • Quebecben az autók 70%-a automata sebességváltós.
  • Quebecben vannak olyan pénztárgépek, amik automatikusan adják vissza az aprót, és amikor ezen elcsodálkozol, akkor a pénztáros azt mondja, hogy “cool, eh“.
  • Quebecben nem látni olyan kihívó autókat, mint nálunk.
  • Quebecben ötször annyi az utcai zenész, mint a hajléktalan.
  • Quebec lakossága [fő, 2006-ban] szorozva területével [km2] szorozva π-vel szorozva 51,6521342-vel, ez pont az én telefonszámom.
  • Quebecben a motorok rendszáma 6 számjegy.
  • Quebec az egyetlen olyan kanadai tartomány, ahol több a francia, mint az angol anyanyelvű.
  • Quebecben a kollégám szerint tavaly kevés hó esett. Nem volt több szumma két méternél. (Az átlag négy, de emlékszik hat méternyi hóra is. Van egy lefordíthatatlan francia szavuk, amit arra a hófalra használnak, amit a hókotró állít. Nem mondtam el neki, hogy nálunk akkor is megáll az élet, ha öt centi hó leesik.)

Gyors helyzetjelentés

Nos, megérkeztem rendben, eddig minden oké.

  • Münchenben van olyan, hogy napcab. €10 óránként, egy elfüggönyözött kabin a terminálon belül, beülhetsz olvasgatni, dolgozni, aludni stb. Elég jó, mert MUC-on aztán van tranzitforgalom.
  • A tengerentúli LH-járaton finom és kiadós étel volt. Ebédre ez volt a menü, nem vicc: balzsamecetes garnélarák saláta, vajas péksütemény camambert sajttal, pesztós penne, zöldalmás-citromos tortakocka. (Én mondjuk véletlenül a balzsamecetet a pennére önöttem, de úgy se volt rossz.) Inni meg lehetett bármit, üditőktől kezdve whiskey-on-the-rocks, minden.
  • A kanadai vámvizsgálat elmondások alapján (is) igen kemény, sok mindent tilos behozni (pl. kajákat), vagy csak korlátozottan. Ha kell, kipakoltatják a bőröndöt is. A fémdetektoros kapunál nagyon alapos motozás van, mindenhol végigtapogattak, pedig csak a farmeremben jeleztek a szegecsek.
  • Vendégszeretet++. A kollégám családostul elém jött a reptérre, elvitt a hotelba, a kettő között meg meghívott magához vacsorázni, és fürödtünk a medencében. És amikor megláttam egy négyfős kanadai családot, amint fognak maguk előtt egy magyar zászlós kartonpapírt, rajta az, hogy “László, Isten hozott Kanadában!”, hát, az tényleg meghatott. Ez egy jó hely, kedves emberekkel.
  • Ingyen internet a hotelban. Ilyen se volt még. Cserébe nincs reggeli (olyan se volt még).
  • Valami durvás fesztivál van még ma QC-ben, fellép a Rammstein, állítólag 150.000-en lesznek. (Mármint a nézők.) Ami annyira nem jó, hogy itt, a hotel mellett is van egy koncerthelyszín, jó hangos minden.

Megyek aludni, mert már itteni idő szerint is lövik a pizsamacsillagot.

Repülési kalandok – a nappaliban

Aki követ twitteren, az sejheti, hogy a szombati nap nem volt egy laza “csomagoljunk be, aztán hesszeljünk a tévé előtt” típusú. Azonban a történések minden képzeletet felülmúltak.

Szóval kezdődött az egész ott, hogy kinyomtattam a paksamétát, amit e-mailben kaptam, mint “utazási papírok”. Nagyon frankó, látszik rajta, hogy mikor hol leszek, milyen járatokat kell majd lesnem stb. Hanem feltűnt nekem két dolog. 1. Sehol sem találom a foglalási kódomat. 2. A repjegy mellé oda van írva, hogy not reserved. Gyanús! Mint utóbb kiderült, a 2. folyománya volt az 1., tehát ez magyarra fordítva annyit tesz, hogy nincs jegyem, se oda, se vissza, a hat járatból egyre sem. Nosza, telefonáltam az óceán másik partjára, és elmondtam a problémát – kétszer, mert az izgatottság miatt elsőre hét mondatot mondtam el tíz másodperc alatt. Semmi pánik, megoldjuk. És tényleg, sikerült az utaztató oldalán keresztül lefoglalni az utat, és meg is jött az e-ticket meg a calendar entry Outlookhoz, frankó.

Igenám, de valami nagyon furcsa volt számomra. Adva van egy három oldalas e-mail, benne ezer és egy szám, azonosító, ID, kód stb., de egy dolog hiányzott. Sehol nem láttam a nevemet, vagy bármi mást, ami rám utalna. (Még az se volt odaírva, hogy blog.markert.hu!) Nosza, irány a légitársaság oldala, ahol a foglalási kód és az utas neve alapján lehet online check-int eszközölni. Kód bead, nevem beír – semmi. Kód bead, nevem máshogy (harmadhogy, negyedhegy stb.) beír, semmi. Gyanús! Kód beír, ügyfél neve beír – benn vagyok… Na, ez volt az a test case, amire nem számítottam, hogy úgy mondjam: Quebec, nous avons un problème. Telefon fel, +1… tárcsáz, probléma ismertet.

Itt pedig rövid úton kiderült, hogy ez nem fog így menni. Nagyon nem. Olyannyira nem, hogy nagy nehezen azt sikerült elérni, hogy minden foglalást lemondtunk, és visszakaptuk a teljes pénzt. És ekkor volt du. 5 óra, eredeti indulási időpont előtt 14 órával, nekem meg se repjegyem, se szállásom. Ilyenkor lehetne pánikolni, de Regi segített, és mondta, hogy eszkaláljunk :)

Az eszkalálás abból állt, hogy felhívtam a magyar PM-et, aki – és itt jön az, hogy big up for … – mondta, hogy nincs baj, akkor foglalunk mi. Keressek valami alternatív módot, és hajrá. Neki is estem az internetnek, majd végül a cég-ahol-Balázs-majdnem-dolgozott-de-végül-a-Ustreamet-választotta segítségével sikerült találni egy másik utat, Párizson át. Szuper, le is foglaltam, jött a confirmation e-mail, örülés, probléma megoldva.

Igenám, de ez az e-mail – 72-es, piros betűk segítségével – igen egyértelműen tartalmazta azt a kitételt, miszerint ez nem az e-ticket, az majd jön. De nem jött! Nosza, írjunk nekik, hogy mi van. Aztán egyszer csak jön egy válasz, hogy bocsesz-csocsesz, de a foglalás törölve, mert túl késő van… És mindezt este 8-kor, csak azután, hogy írtam nekik. Korrekt. Na, itt már tényleg egy kicsit aggódtam… Sebaj, PM hív (Peti, ha véletlenül idekeveredsz, és olvasod: örök hála, tényleg!), tények ismertetése röviden. Semmi gáz, mondja, akkor keress tovább. És akkor itt jön a reklám helye: Expedia.com. Járatkeresés, -találás, -foglalás, mindezt kb. öt perc alatt. És a vicc az egészben az, hogy ugyanazt a három járatot kaptam odafele, mint amit eredetileg töröltünk. És igen (yeah, baby!), az indulás előtt tíz órával sikerült venni repjegyet, online check-in szintén szuper, én nevem van mindenütt, ez a 21. század :)

És akkor most az lenne a happy end, ha a géppel nem történne semmi baj, különben azt mondhatnánk, hogy elég sok jel utalt arra, hogy ne menjek. De nem lesz semmi baj, hacsak az nem gáz, hogy 1-kor feküdtem le, és 3-kor keltem. Ez ilyen negatív jetlag? Mikor kéne aludnom, hogy jól legyek? (-6 óra van odaát Budapesthez képest.)

“Függöny.” Szép álmokat! Értem meg mindjárt jön a taxi.