Prága 2.

2009.06.24., szerda
Reggel – reggeli. Utána mentünk dolgozni. Aztán ebéd.

Ettem knédlit, párolt káposztával és valami sertésszelettel. TCF, azaz Tipical Czech Food. Nem egy sztrapacska (holnap egyem azt?), de finom volt. (Kép a galériában, lejjebb, az 1.)

Tök jó ötlet, nem láttam még sehol (oltsatok le kommentekben légyszíves, hogy van itt is meg ott is meg amott is Pesten), csapolhatsz saját magadnak sört, saját asztalnál. Van egy kis számláló, az mutatja, hogy hol tartotok. Sajnos ebédnél nem működött, esténként üzemelik csak be. (Kép a galériában, lejjebb, a 2.)

Aztán újra munka. Aztán vissza hotelbe. Aztán irány Prága belvárosa, ahol kerestünk egy tipikus cseh éttermet, így kerültünk a TGI Friday’s-be… Hm, fincsi. (Chicken Fajitas Tortilla, Jack Daniel’s Chicken, Mojito)

Utána gyors városnézés a sötétedő Prágában. Sokat nem mesélnék, mert nem nagyon tudom, melyik képen mi van (néhány név azért: Vencel tér, Károly-híd, Haradzsin). Előbb-utóbb megpróbálok megtanulni normális fényképarcot vágni.

És még két videót a végére.

Ez itt a fő tér, aminek a nevét nem tudom, de igen tetszett. Sok templom, sok ló, sok kockakő – mi kell még a szórakozáshoz?

Ez pedig a kilátás a prágai várból, ha kijössz a déli kijáraton, és jobbra mész.

Prága 1.

2009.06.23., kedd
A nap legfontosabb, Prágához kevéssé köthető, de annál inkább örömteli híre: Regi sikeren szerepelt az államvizsgán, így – hogy ékesen szóljunk – befejezte tanulmányait a Külkeren. Juhé :)

Ott vegyük fel a történet fonalát, hogy Regi a védés után eljött értem kocsival, és kivitt a reptérre. (Az események időbelisége miatt ez volt az egyetlen mód arra, hogy ma találkozzunk.) Ott aztán gyorsan elbúcsúztunk, Regi jobbra el, Laci hátra arc, és irány a 2A. Ott aztán kiderült, hogy nem keveset, hanem inkább nagyon sokat kell várnom, már magára a becsekkolásra is. Utána volt cirka két órám a váróban, ami nem csak így tűnik végtelen időnek. Ha az elején nem ül mellettem egy vegyes nemzetiségű (a fiú talán angol, a lány magyar) pár, semmi érdekesről nem tudnék írni, így viszont a veszekedésük egy mondatát elrakom az örökkévalóságnak:
– Te mindig használsz dolgokat, de nem foglalkozol a maintenance-szel!

Boarding, majd busszal irány a kifutópálya (rég nem utaztam már olyan géppel, amihez a terminálból kilógó kígyóval lehetett eljutni), ahol nagy megrázkódtatás ért: légcsavaros gép várt ránk… Én azt hittem, ez valami nosztalgiaút lesz, jó kis 60 éves gép, király – de aztán menet közben kiderült, hogy ez az új Bombardier Q400, amit a Malév pont ilyen rövid távolságokra vett nemrég. Felszállás, emelkedés, kb. 20 perc repülés az utazómagasságon, aztán már indultunk is lefelé. Vicces-pattogós landolás a vizes aszfalton, aztán irány a terminál. Közben láttam “Prágát”: esett az eső, felhős volt az ég, fúj.

A reptéren pénzváltás, csomagfelvétel, majd egy helyi taxis hiéna úr fogott nekem egy taxit. Csekély 750 CZK-ért a kocsi egészen a hotelig repített, ahol jött a nap második meglepetése: a recepciós hölgy elmondás szerint “elektrisziti” problémák miatt nem tudnak engem fogadni. Mármint nem csak engem, hanem még rajtam kívül a vendégek nagy részét… Már majdnem indultam haza, mikor megszánt, és elmondta, hogy foglaltak nekem szobát 500 méterre innen, a Barceló nevű hotelben. Taxiba be megest, és jó másfél perces utat követően ismét megérkeztem a (egy?) hotelhez. Check-in itt, ezúttal győzelem, van szoba, van áram, luxus ez, na.

Gyors fürdés, kipakolás, aztán felöltözés, és irány Prága! A recin vételeztem egy térképet, kaptam útbaigazítást, úgyhogy 8 körül nekivágtam a városnak. Irány kelet, elsétáltam a metróig, amivel a recis hölgy szerint menni “kell”. Nos, én nem akartam egységsugarú túrista lenni, így gyalog indultam el északi irányba. Mentem sokat, még semmit se láttam a városból, de már sok volt, szóval nyugatnak fordultam. Megtaláltam a “cseh Dunát”, majd irány dél, végül pedig ismét kelet. Aki eddig nem vesztette el a fonalat, az pont kiszámolhatja, hogy visszaértem a kiindulási pontra, fél 11 körül már újra a hotelben voltam. (Ilyen túrát se csinálok többet, csak ha fizetnek érte.)

Végezetül jöjjön a fotó-videó részleg mai termése, ne legyen olyan szürke ez a bejegyzés.

A hotelszoba jó, bár van pár furcsaság. (Az ágytakaró olyan szinten van kiégetve, hogy ez nem cigaretteparázs nyoma, hanem legalább négy havannaié. Szép.)

Ez volt az első hotel, innen pateroltak át a Barcelóba. Mellette egy magas ház, aminek nincs teteje, illetve feliratok, pl. Regus.

20090623 01

Itt értem el a Vltava c. folyót. Ez egy kis öböl, yachtkikőtőnek használják. (Durva, hogy a Nokia E51-es milyen éjszakai módot tud, itt már nagyon nehezen lehett látni szabadszemmel.)

Cirka 6 km-es túrám utolsó részében már csak a túlélés lebegett a szemem előtt. Ez volt az a pillanat, amikor végre megláttam a hotel neonfényeit, és kifulladva néma imát rebegtem.

Holnap (ma, szerdán) este munka utáni városnézés, ebből kifolyólag néhány normális prágai kép és videó várható.