Arang

Az nem lehet, hogy egy hónapban egy poszt sem jelenik meg. De nem ám!

Április 11. és 15. között újfent Londonban jártam. (Majdnem pont két éve voltam először.) Megint nem láttam semmit, dolgoztunk 8-tól 6-7-ig, utána aludtam, egyszer elmentünk egy ún. pábba, egyszer találkoztom Zsomborékkal (és megnéztünk egy OWASP-előadást egy kocsmában, ingyen sörrel!), egyszer pedig elmentünk vacsorázni, egy hagyományos angol étterembe, az Arangba.

Ha ha, most jól kinevettük magunkat. Az Arang egy koreai étterem. Az egyik kolléga japán származású kanadai úr, és ő vitt minket ide. Megkaptuk az étlapokat, aztán azzal a lendülettel vissza is adtuk: koreaiul és transzliterálva (angolul) voltak az ételek. Így hát rábíztuk magunkat “házigazdánkra”, aki jó 5 percig folyamatosan rendelt, miközben mi bőszen bólogattunk.

A felszolgálók egy idő után elkezdték hozni az előételeket, aztán még többet, meg még sokkal többet. Egy idő után tele volt az asztal, semmit sem vittek el, csak egy kicsit odébbtolták. Ettünk méregerős káposztasalátát, uborkát, zöldbabot, persze mindezt pálcikákkal, hogy legyen kihívás. Hoztak szószos tálkákat is, én speciel nem használtam: amint sikerült (végre) megmarkolnom az ételt, azonnal a szám felé vittem, nem volt idő tunkolni. Közben koreai sört ittunk, de meg nem mondom, melyiket.

A koreai és a magyar konyha egyetlen közös vonása a nyers hús fogyasztása. A koreai tatárbífsztek kicsit darabosabb, szezámmagosabb és édes is, de egyébként finom. Nyers tojás is kell rá, különben hol maradna a szalmonella?

Az előételek nem fogytak el, de az asztal távoli részére lettek deportálva: ez jelezte a főétel eljövetelét. Ekkor az asztal közepét kinyitották, megnyitottak egy gázcsapot, és már ment is a látványgrill. Többféle hús is sült, volt disznó, marha – rettentetes mennyiségben (kis darabok, de túlerőben). Rizstészta volt a köret, persze az is közös tálból, hogy jusson mindenkinek, meg jusson az asztalra is bőven.

A sör után jött a szodzsu, ami koreai rizspálinka. 20%-os, vodkaszerű ital, amit kb. félliteres üvegekben tárolnak. Kis felespohárba jön, és amint beleiszol a pohárba, rögtön újratöltik. Veszélyes! Állítólag az uborka kihozza az ízét, ezért bele kell dobni az uborkareszeléket a pohárba.

A hús után már majdnem fellélegeztem, de ekkor jött a java: forró kőedényben csináltak valami fura ételt, ami a rántotta, a zacskós leves és egy zöldségtál szerelemgyereke lehet. E nászt egy tojás – bocsánat – ráverésével tették teljessé, szóval egy szépen összeállt étel lett az eredmény. Őszintén szólva nekem nem jött be, pedig tinédzseréveimben volt idő, amikor Smacken éltem. De az összes többi étel kiváló volt, kellően, de nem túlzottan extrém egy magyar gyomornak. A desszertet nem fotóztam le, narancs volt, oszt jónapot.

Összességében a koreai konyha jó, az Arang pedig egy jó koreai étterem (viszonyítási alapom pedig nyilván nincs). Ha Londonban, a Golden Square-en jártok, mindenképpen menjetek be! (A vécé a bejárattól balra, az alagsorban van.)

Ciki

Mint azt bizonyára mindenki észrevette, nem volt londoni blogolás. Nem ért meg nekem napi £15-öt az, hogy legyen net a szobában, vagy óránként £6-ot ugyanez a lobby-ban. (Nem értem, hogy miért kell mindenért fizetni, és miért kell mindenért ennyire sokat fizetni, főleg a szállás árának tudatában.)

Szóval pénteken hajnalban hazaértem, és ez jó.

Nem lesznek képek meg videók, mert mindegyik uncsi lenne. Csak ez az egy, itt.

Laci, Shell, London Eye

Az ott én vagyok, aztán a nagy épület a londoni Shell Centre, végül pedig a London Eye. Ez utóbbi azért érdekes, mert az egyetlen londoni nevezetesség, amire sikerült eljutni, mivel minden más már (rég) bezárt, mire végeztünk a tréningen.

Az új tag neve: lndn

Szóval akkor most egy tényleg kis időre megint elmegyek, ezúttal Londonba, csütörtökön már jövök is haza.

Ha lesz net a hotelben, akkor rendszeresen jelentkezem. Utazásom célja egyébként nem más, mint Zimány Linda követése, megpróbálok én is interjút készíteni a Jonas Brothers-szel. Ha nem is sikerül, hát egy videoblogot azért én is összehozok, mint a művésznő.

Akkor stílszerűen: Adieu!