Hoffmann

Van ez a videó erről a nem túl okos néniről.

Kielemezte a Cink, a 444, az Index, és minden minimálisan független híroldal. Igazuk is van teljesen, de szerintem a legfontosabb dolog felett elsiklottak (ld. a videót 2:09-nél).

A tankönyvek a legfontosabb taneszközök.

Szerintem az elmúltháromésfélév legnagyobb faszsága.

A személyes tapasztalatom az, hogy a világ legjobb tankönyve szart sem ér, ha egy alulfizetett, motiválatlan és/vagy lehetetlen helyzetbe hozott tanárnak kell belőle tanítania. Illetve ha egy tanár tényleg érti a dolgát, akkor a tankönyv nem hogy másodlagos, de inkább tizedleges fontosságú (ha van egyáltalán ilyen szó). Ha a taneszközt tágabb értelemben veszem (minden olyan “dolog”, ami a tanuláshoz kell), akkor a legfontosabb taneszköz a tanár, kérem szépen. Őket kellene megfizetni, megbecsülni, és – hogy teljes legyen a tripla alliteráció – megmotiválni. A tankönyveket meg békén kellene hagyni, nem központilag írni, nem központilag elosztani.

Ha a taneszköz szűkebb definíció szerint az, amit a boltban meg lehet venni, akkor is vitatkoznék a fenti állítással. Tábla, kréta, whiteboard, marker, füzet, toll, ezeket én többre tartom. (Érettségire tanultam először tankönyvből, addig nem kellett, persze anno még nem volt Wikipedia.)

Most múlik, pontosan!

Nos, kevés zenei kontentünk egyikét olvashatja a tisztelt publikum az alábbiakban.

Néhány hete mentem reggel munkába kocsival. Éppen az MR2 Akusztik ment SD-ről, amit pár nappal korábban másoltam fel. Megszólalt a Most múlik pontosan (Csík Zenekar és Kiss Tibor, a mikrofonnál Majorosi Marianna és a szerző, Kiss Tibor), és én majdnem nekimentem a szalagkorlátnak. Annyira megérintett valahogy az egész, annyira szép volt, hogy csak na. Aki nem ismerné, annak iderakom, tessék:

Most, hogy mindenki telefújt tucatnyi háromrétegű ultra puhát, rá is térnék a lényegre. Mivel annyira tetszett a szám, ezért két dolgot határoztam el:

  1. megtanulom szépen elénekelni – ez annyira sikerült, mint 2010 Orbán Viktornak: megvan a 2/3, megtanultam szépen énekelni;
  2. utánajárok a szövegnek.

Az előbbiről inkább ne beszéljünk, nem akarok dicsekedni, de Horváth Charlie-hoz képest egy Janicsák Veca vagyok (hajilag legalábbis). Utóbbiról meg annyit, hogy Regi kapásból elmondta, hogy ez a szám Kiss Tibi egyik kedves, régi hobbijáról szól, amelynek keretében mindenféle fehér port juttat a szervezetében különféle, erre a célra rendszeresített testnyílásokon keresztül (gyk. feltolja a sütőport ánuszba, hogy pezsegjen). Most, hogy így lelőttük a poént, én azért állítok ennek a számnak egy kis emléket itt, az Internet rólam elnevezett bugyrában.

A cél a következő. Volt nekem egy kecském, tudod-e magyartanárom a patinás Veres Pálné Gimnáziumban, aki nem Schneider Béla volt (ő az egyik legjobb tanárom volt, majd talán egyszer megemlékezem róla külön), hanem – figyeljük a monogramot! – Szabó Ibolya Anna. Nos, kedves Ibolya és Anna annak rendje és módja szerint kiölt belőlem minden maradék, irodalom iránti szeretetet. Végtelen verseket magoltatott be, és még végtelenebb verselemzésekkel mulattattuk fiatalságunk legszebb óráit. Esetében előfordult, hogy 1.) egy négy sorból álló verset heteken keresztül, szinte pixelről pixelre elemeztünk; 2.) pusztán az elemzés és a kötelező bemagolás miatt még azokat a verseket is megutáltam, amiket egyébként szerettem. Persze van ám ennek előnye is, például igen menő dolog Tiborc panaszával (részlet) rémisztgetni a népeket. A hátránya pedig az, ami a magyar népesség 99,99%-ánál jelentkezik: érettségi után soha, senki, semmikor nem fog többé lírai szépirodalmat olvasni. (Aki mégis: R-E-S-T-E-C-P!)

Szóval a cél a következő (de most már tényleg): elemezzük Kiss Tibor Most múlik pontosan c. költeményét olyan jó gimis módon. Ne legyen értelme, tompítsa nullára a mondandót, és vegye el a kedvét mindenkinek az élettől is. Megpróbálom.

Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.

A költői én magát mintegy a jelen időbe helyezvén, egy ellentmondással nyitja meg mondandóját. Ezt alátámasztja az erős alliteráció, ami két teljes szóra is kiterjed – figyeljük meg a párhuzamot Babits Mihály munkásságával (“Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”)! A második sor enyhe lazulását a harmadik sor dinamizmusa dobja fel hirtelen, ezzel az olvasóban kimondhatatlan feszültség ébred. A negyedik sornak semmi értelme nincs. Ezt követően a lírikus ego két bátor tagadással feszíti tovább a már egyébként is igen feszített húrt, illetve ideget. “Nem vagy itt jó nekem”, illetve “nem vagy való nekem” – mondja, ami tovább facsarja a már így is kifacsart olvasói szívcsakrát. A versszak utolsó előtti sorában egy erős természeti kép dereng fel, ami egyszerre hat az összes (szám szerint 5) érzékszervre: szinte látjuk a villámlást, halljuk a mennydörgést, érezzük az ózont, tapintjuk a feszültséget, illetve nyaljuk a laposelemet. Az utolsó sor feloldja azt azt megelőző fonémák és morfémák feloldhatatlan ellentmondásosságát, miszerint itt a szerelemről van szó. (Vagy mégsem?)

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.

A második strófa ott kezdődik, ahol az első abbamaradt, egy sor kihagyásával. A költőt megszemélyesítő mesélő egy újabb, immáron a vers folyamán második természeti képet mutat fel, miszerint egy madár repül. Ez ritka és egyedi pillanat már önmagában is, hát még amikor kiderül, hogy a madár csőrében egy szalmaszál lóg, zúzájába pedig egy szögesdrót akadt. A szalmaszál itt egyértelműen a flegma viselkedés jele, szinte látja az olvasó, ahogy ez a búbos banka kipök a szája, pontosabban csőre sarkából, ezzel is véleményt mondd arról a világról, ahol egyszerre dörög az ég és villámlik. A szögesdrót a költő gyermekkorára utalhat, amikor a csörgőjét a gonosz mostoha elkobozta. Ezt alátámasztja az ötödik sor narcisztikus képe, mikor is a költői én saját magát kényezteti, miközben az előbb említett küszvágó csér sikeresen megtelepszik egy alma típusú gyümölcsfa lombkoronájában. Az utolsó sorokban felsejlik a blaszfémia: egyrészt a költő Isten nevét veszi szájára, pontosabban tollára, esetleg írógépére; másrészt e szövegkörnyezetben a bor és az inhalál szavak további áramerősséget indukálnak. Nem lehet elmenni e biblikus párhuzam mellett: ott is volt egy almafa, sok madár repkedett ide és oda, valamint a kígyó néha eszik madarat.

Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.

Rettentő dinamizmussal indul útjára a harmadik versszak. Éjben vágtatni, sötétben lovagolni, ezek veszélyes dolgok ám! Persze almabor inhalálása után bátor lesz a leggyávább költői én is, hát még ez a mostani. E mondabéli lóról is sok minden kiderül, például hogy indián származású, a szőre pedig nyomokban foltokat tartalmaz. Az indián vonalat erősíti a harmadik sor is, ahol egy táltos kegyetlen meggyilkolásának lehetünk tanúi. Erős ellentmondás, hogy ezt a lírai én egy közönséges konyhakéssel követi el, és az áldozat még életben van akkor, amikor az olvasók elvonulnak a konyhában zajló véres események mellett. Az utolsó sor elhozza a már megszokott, a költőre jellemző természeti képet: sár van és ingovány és dagonya és még több sár. Szinte halljuk a cuppogást, ahogy a költő próbálja kiszabadítani lábikráját a féktelen mocsárból.

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündököl.

Az első sor egy értelmezhetetlen múltba utalással kezdődik, mert nem tudjuk meg, mióta. Tegnap óta? Esetleg a második strófa közepe óta? Sosem derül ki. Mindenesetre az tény, hogy a költői én látja mindenhol – de mit lát? Újabb feszültségforrás, mert ez sem derül ki a költeményből. Valószínűleg ezzel a költő is így van, mert felismerve, mit tett, illetve mit írt, nem tud mást csinálni, mint a távolba réved. A negyedik sorban azt is megtudjuk, hogy egy remete életét élő költőről van szó, szinte érezzük a barlang szorító nyomását a harmadik csigolyánkon. Ez a versszak sem maradhat blaszfémia nélkül, mert a költő összetöri Isten birodalmát apró darabokra. A meggyötört olvasót egy tükörrel szembesíti a hatodik sorban, hogy rádöbbenjünk, milyen emberré tett minket ez a vers és ez a verselemzés. Torzzá. Pontosan, mint a tükör, ahogy azt a költő oly találóan elhelyezte ugyanebben a sorban. A feszült légkört egy kellemes benyomás zárja végre: apró, világító rovarok, az ún. szentjánosbogarak (Lampyris noctiluca) ragyogását írja le Kiss Tibor.

Egy indián lidérc kísért itt bennem.
Szemhéjain rozsdás szemfedő.
A tükrökön túl, fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

Az utolsó, meglehetősen, de nem szokatlanul rövid (emlékezzünk csak a harmadik strófára) versszakban újra feltűnik Karl May Winnetouja, aki végig elkísért minket a vers folyamán. Itt természetesen már csak mint lidérc van jelen, hiszen már rég halott, bár halhatatlan. Ezt a halált mutatja a szemfedő is, amit halott indiánokon is szoktak használni. Újra előkerül a szembesítő hatású tükör, de az olvasó maga mögött hagyja, és tovább tör felfelé, a felhők közé, hogy utolérje a lírai indiánt. Végül pedig egy balesetnek lehetünk szemtanúi: egy testi fogyatékos, indián származású kígyóbűvölő elejti a hangszerét. Újabb hübrisz: ugyan mi járjon annak a költőnek, aki a gyanútlan olvasóra magasról egy indián furulyát ejt?!

ÓE, nincs több félév

Pár napja valamiért beléptem az ÓE (Óbudai Egyetem a.k.a. BMF) Neptunjára, ahol újfent konstatáltam, hogy elbocsátottak. Ez nem annyira meglepő, lévén másfél éve nem jártam feléjük. Igazából nem is az zavar, hogy “félig” megírtam már a szakdolgozatomat, és 3-4 tárgyam lett volna még hátra. Inkább az, hogy milyen kár volt azért a több tucatnyi végigszenvedett szombatért anno.

Valami lezárásként írhatnék arról, mennyire klafa felsőoktatási intézmény ez a BMF/ÓE.


Szemelvények egy órai jegyzetből (Tóth-Markert koprodukció, 2009)

– Képzeld, megvan a jogsim!
– Kajakra?
– Nem, autóra.

Két kajak beszélget.
– Képzeld, megvan a jogsim!
– Rám?
– Ja.

Két fánk beszélget.
– Képzeld, megvan a jogsim!
– Kajakra?
– Hülye vagy? Egy fánknak?

Két pisztráng beszélget.
– Te, én iszom egy sört!
– Megvesztél, ‘zeg? Pisztráng vagy!
– Mi vagy te, valami rasszista?

Két BMF-es beszélget.
– Hé, te pösze vagy!
– Tényleg, akkor:
Két BME-s beszélget.

Két BMF-es beszélget.
– Te, ez az óra szar!
– Tényleg.
– Menjünk haza, és igyunk egy kávét Dezsővel a Programban.
– Jó. Mindjárt szünet.

Nyuszika szomorúan megy az erdő szélén, mert nincs pénze. Találkozik lombbal, aki megkérdezi tőle:
– Szia, Nyuszi! Mi a baj?
– Nincs pénzem.
– Akkor adok – és adott is neki.
Nyuszika megy tovább boldogan az erdő szélén, most van pénze, de nem tudja megszámolni, mert buta. Találkozik a medvével, elmeséli a sztorit, majd megkéri a medvét:
– Medve! Te tudsz számolni. Számold meg, mennyi pénzem lett!
– Minek azt megszámolni, Nyuszika? Én úgyis szinte biztosan tudom, mennyi!
– És mennyi?
– Hát, szerintem Száz, ha lomb adta.

A cigi – tragikomédia egy (f)elvonásban
(Bálint balról be)
Bálint: Hajh’, beh hiányzik / Mikor Bálint dohányzik!
(Vágyakozva néz a közönségre)
Bálint: Mit néztek ti, mikor / Ti dohányozni tudtok, mikor / Akartok. / Adnátok?
(Laci balról be)
Laci: Szervusz, Bálint!
(Bálint bólint)
Bálint: Az most itt a probléma: / Elfogyott a cigaréta!
Laci: Gyász!
Bálint: Az ám!
(Leülnek a színpadra)
Bálint: Leteszem én a dohányt. / Nem kell nékem több bagó. / Olvasok én Romhány’t, / És eszem én egy Orbit ragót.
Laci: Ez ám a szerep! / Én mostan megyek.
(Bálint balra, Laci jobbra el)
(Függöny)
(Taps)
(Visszajönnek)
(Vastaps)

Két gondolat a felsőoktatásról

1.) Tandíj
Eszembe jutott pár algondolat a tandíjjal kapcsolatban. Például az, hogy milyen furcsa az egyetemisták demonstrációja a tandíj ellen. Egyrészt alapesetben (ez Magyarországon már nem feltétlenül igaz sajnos) ez őket vajmi kevéssé érintheti, hiszen az ilyen változtatások felmenő rendszerben kerülnek bevezetésre, ergó nekik hót mindegy. Ez igazából csak azoknak rossz, akik utánuk jönnek. Kik jönnek utánuk? A feltörekvő ifjúság, a konkurencia. Tehát igazából a hallgatói demonstráció azért fura egy állatfaj, mert saját maguk (a mostani hallgatók) ellen szól.
Persze ez nem ilyen egyszerű. Ezen már akkortájt gondolkodtam, amikor még nagyban HK-s (HÖK-ös) voltam a világhírű Műegyetem zászlóshajó Villanykarán. És arra jöttem rá (többek közt), hogy én például azért tüntetek a tandíj ellen, mert amikor gimnazista voltam, hasonló esetben nyilván jól esett volna, ha az akkori egyetemisták tüntetnek a tandíj ellen. A kis hülye gimisek (szakközepesek) értelemszerűen nem látják át ezeket a dolgokat, 12. (4., 8.) évfolyam előtt a diákok 90%-a egyáltalán nem foglalkozik ilyen, egyébként fontos témákkal.
Ami a furcsa az egészben, hogy mintha ez az egész előre gondolkodás és önzetlenség mintha az egyetemmel veszne ki az emberekből. Utána nincs már semmi ilyesmi. A rendőrök tiltakoznak azért, hogy milyen feltételek mellett kezdenek dolgozni a következő rendőrök? Nem, helyette azzal foglalkoznak – teljesen jogosan – , hogy miket ígértek meg nekik anno, és miket próbálnak elvenni tőlük most.
Még egy utolsó algondolatocska. Egy általam igen tisztelt egykori hallgatótársam (és milyen kicsi a világ, mostani kollégám) mondotta volt egykoron, hogy a magyar felsőoktatásnak nem az a gondja, hogy alulfinanszírozott. Épp ellenkezőleg: túlfinanszírozott. Aki pár hétnél többet töltött el bármely magyar főiskolán vagy egyetemen, szerintem kapásból fel tudna sorolni nem egy, nem két olyan területet, ahol nem szivárog, hanem egyenesen ömlik a pénz kifelé. Hogy mást ne mondjak, egy személyes példa: pályázatok. Még első- vagy másodévben dolgoztam egy laborban, persze nem kell komoly szellemi erőfeszítésre gondolni, gépeket installáltunk, kábeleztünk, ilyenek. Pénzt akkor nem kaptunk, csak néhány hónappal később. Alá kellett írni néhány papírt, aztán valamilyen pályázattal kapcsolatos pénzből kaptunk néhány tízezer forintot, talán mint ösztöndíj. Annyi közöm nem volt a témához, hogy azt sem értettem, mi a pályázat címe. Így megy ez.
A személyes véleményem egyébként az, hogy a tandíj jó dolog, mert amit pénzért veszel, azt jobban megbecsülöd; illetve ahol pénzes vásárló vagy, jobban megbecsülnek. De ez így, ebben a formában, ebben az országban nem működhet. Tehát elmegy Orbán Viktor, Hoffmann Rózsa és a többi szerencsétlen neuroszifiliszes politikusunk a … most majdnem írtam valami csúf káromkodást, de visszafogtam magam. Szóval elmennek ők mind a picsába.

2.) Előadások színvonala
Néhány napja két volt évfolyamtársam beszélgetett facebookon ebben a témában. Én egy lényegre törő hozzászólással próbáltam emelni a vita színvonalát.
Előadás
Ezzel kapcsolatban megest csak két algondolat. Egyrészt szerintem az előadások nagyon nagy része mind szar volt, élvezhetetlen, követhetetlen, értelmetlen; illetve ezek felváltva, sőt, néha egyszerre is. Nem véletlenül aludtam én el minden áldott nap órán, pedig akkor hol volt még Kata, hol volt még Zizi. (Csak Warcraft 3 volt, online.) Ahogy én nem tanultam meg prezentálni – előadás = prezentáció, csak több a slide, és hosszabb az egész – sem általánosban, sem középiskolában, sem az egyetemen, úgy nem tanult meg szinte egyetlen tanár se. Rémes. És mindezt a fent nevezett, nevében igen erős intézményben. Tényleg rémes.
Aztán persze volt szerencsém más egyetemet is kipróbálni, ami még mindig igen patinásnak mondható. Ez volt a BMF, később Óbudai Egyetem. Nos, akiket már a BME-re se vettek fel tanárnak, azok mentek a BMF-re. Atya ég, hogy ott szombatonként (!) mennyi minősíthetetlenül szar előadáson voltam. És még fizettem is. Dettó rémes.
Második – záró – algondolat: kövezzen meg minden volt évfolyam-, szak-, kar- és egyetemtársam, de nem az előadások színvonalával volt a legnagyobb gond. Szar – szar, az egy dolog, attól még a tartalom maga, illetve a jegyzet lehetővé tehetik azt, hogy az ember hasznos dolgokat tanuljon. De nem, egyszerűen nem. Semmit, egyszerűen semmit nem tanultam a BME-n, amit a mostani munkámban hasznosítani tudnék. Programozni nem tanítottak meg, amit magamtól tanultam, az meg elég volt arra, amire anno használtam. A mérnöki alapokkal kitörölhetem, a szemléletmódot szintén nem ott szereztem. A végtelen elméleti tárgy mindegyike használhatatlan, a gyakorlati tárgyak talán még inkább. Alig tudom elhinni, hogy szakirányon (!) az IP-fejléc mezőit tanultuk, papíron (!) kellett visszaadni a tanultakat a ZH-n. Egyszerűen elképesztő.
A sok hülyeség helyett inkább tanultam/tanítottak volna meg

  • angolul,
  • prezentálni,
  • dokumentálni,
  • új rendszereket megérteni,
  • csapatban dolgozni,
  • gondolkodni,
  • kommunikálni (!).

A diplomámat egészen az első (IBM) és a második (E&Y) munkahelyemig tudtam bármire is használni (ún. virítani), azóta semmi. Persze nyilván én vagyok a hülye, hogy nem lettem tervezőmérnök, hiszen az MSc az így meg úgy …
Egy időben úgy gondoltam, hogy az egyetem elvégzése, a diploma megszerzése, az olyan, mint a magasugrás. A BME mondjuk a két méter (ill. esetemben, mivel igazi sportemberről van szó, legyen 110 cm), a BMF meg egy gőzölgő lócitrom. Minél erősebb egyetemet végez el az ember, annál jobban bizonyítja azt, hogy ő jó az adott szakmában. Attól, mert Javier Sotomayor átlép egy Lego-kerítést, még lehet, hogy ő a világ legjobb magasugrója. Remélem, érthető az analógia.
Sajnos most úgy gondolkodom, hogy aki az egyetemen sikeres, az arra jó, hogy az egyetemen taníthasson. Van kivétel, én is ismerek nem egy ilyen embert, de attól még rosszabb pillanataimban ezt gondolom. Csúnya, rossz gondolat.
Lehet, hogy túl messzire sodort a végzettségemtől az ár? Business Analystként nem érzem ezt, ha mondjuk hentes-szobafestő lennék, akkor befognám a számat.

Szóval csak ennyit akartam írni a felsőoktatásról ezen a havas hétfői éjszakán.

ÓE, 6. félév

Negyedéves hallgató vagyok, egy passzív félévvel a hátam mögött. Egy félévem van vissza, aztán szevasz. Soha nem vártam még semmit úgy, mint második egyetemi tanulmányaim végét.

Röviden: 4/4 tárgy, 14/14 kredit.

Mechanika (V, 4 kr.): ez egy vicces történet. Amikor először beadtam akkreditációs kérelmet (a háromból…), akkor elfogadták. Aztán egyszer csak eltűnt a Neptunból, és hiába harcoltam, nem kaptam vissza. Van ugye a BME-ről 10 kreditnyi kőkemény, Pacher-féle fizikám, de az ide nem volt elég. Sebaj, “pénz van szarásig”, legalább teljesítek egy olyan tárgyat is, aminek némi értelme van – nem a diplomával kapcsolatban, hanem úgy általában. Jól is kezdődött a Mechanika, bementem szombaton du. 4-re, és meglepve konstatáltam, hogy az órát felcserélték egy másikkal, ami nekem már rég megvan. Örültem. Aztán bementem a következő órára is, írtam volna ZH-t, de az nem volt. Helyette tanultunk, megoldottunk pár feladatot. Aztán itthon is csináltam még kettőt a tényleges ZH előtt, komoly készülés volt itt. A ZH-t 15 perc alatt letudtam, azt hittem, jó lett, de nem (3, közepes – na, ne!). Valamit talán elszámoltam, vagy félreértettem, egy pillanatig megfordult a fejemben, hogy reklamálok (telefonon, bemenni azért nem mennék be), de aztán beletörődtem. Igénybevételi ábrát még legalább két hónapig fogok tudni rajzolni, aztán ez a tudás is átkerül az archívumba. (FYI: a ZH-n volt egy 3 db erős, koordinátarendszeres feladat, meg egy kéttartós, kiterjedéses testes, igénybevételes.)

Ökologikus műszaki konstrukciók (V, 4 kr.): fantasztikus tárgy, rögtön az első órán szívembe zártam. Vártunk fél órát a tanárra (ennyi késés még normálisnak számít errefelé), aztán valaki szólni merészelt a portán, hogy nincs tanár. Aztán egyszer csak feltűnt a dékán, és elnézést kért. Még aznap este a tanár – aki egyébként valami díjjal is rendelkezik (talán ő volt az “Év Legtöbbet Késett Oktatója”) írt egy minősíthetetlen hangvételű levelet, amiben nem hogy nem kért bocsánatot azért, mert 50 embert fölöslegesen rángatott be egy elmaradt órára, de még fenyegetőzött is… A második órát így bosszúból kihagytam (egál), a harmadikra bementem, mert akkor kellett házit leadni. Persze erről is késett egy szokásos fél órát, de ekkor ezen már senki se lepődött meg. Mindegy, a tárgy vizsgás, éppen ezért se ZH, se vizsga nem volt. Egy házi feladatot kellett írni az alkalomhoz illő témában – én a geotermikus energiát elemeztem 9 gyönyörű oldalon, amiből 1 a címlap, 1 az irodalomjegyzék, 4 színes fotós volt. Azért a megajánlott jegynél (2, elégséges – …) jobbra számítottam – sebaj, Tóbiás!

Piackutatás (F, 3 kr.): egy kedves néni tartotta az órát, volt jegyzet is, tankönyv is. Már az elején kiderült, hogy nem ez lesz a szórótárgy az ÓE-n, idézem “aki a kérdőívszerkesztést tudja, az átmegy”. Az utolsó órán írtuk a ZH-t abból, amit 20 perccel korábban ismételtünk át… Ennek megfelelő jegyet (5, jeles – az) kaptam, rendkívül tanulságos tárgy volt ez is.

Projektfinanszírozás (F, 3 kr.): no, ez viszont ténylegesen egy olyan tárgy volt, amit TANÁR(NŐ) tartott, volt tematikája, jegyzete, előadásfóliái stb. – tisztára mint egy igazi iskolában. Talán egy órán voltam benn (félig), az elővizsgára pedig közel 45 percet készültem. Volt egy 30 pontos vizsga, 10 pont I/H, 10 pont definíció, 10 pont kiegészítős feladat. Avatott szemem (a bal) rögtön az első pillanatban kiszúrt egy hibát a feladatsorban, amit jeleztem a tanárnőnek, majd a másik szememmel (a jobb) kacsintottam, hogy adjon egy pluszpontot. Talán ennek köszönhető a várakozáson felüli teljesítményem (3, közepes – frankó). El is felejtettem, ebből is volt házi feladat, amit Bálinttal közösen írtunk egy pályázatról. Jól megosztottuk a munkát, ő írta a lényeget, én pedig csináltam egy kis megtérülésszámítást. Az oktató jó, a tárgy jó, van benne szó PPP-ről is, mi kell még a boldogsághoz? :)

Még a félévről annyit, hogy igazából az egész elfért egy hosszú szombaton. 9-től volt PK., az óra második felében írtuk a ZH-t. Aztán Bálinttal elmentünk meg(villám)látogatni a lányokat, majd gyorsan vissza, mert nekem délben volt a M. ZH-m. Amikor arról kijöttem, pont odaértem ÖMK-ra, hogy még várhassak fél órát a tanárra. Aztán megint haza, “tanultam”, és 5-re vissza PF. elővizsgára.

ÓE, 5. félév

Az előző félév volt a negyedik, de igazából az ötödik. Ez tehát az ötödik, de valójában a hatodik. Mindegy, a lényeg, hogy ez volt a harmadév tavaszi féléve.

Röviden: 4/4 tárgy, 13/13 kredit.

Igen, még mindig 30 kredit az előirányzat félévente. Ez van. Drága a kredit, de legalább laza a szemeszter, ez van a hátamra tetoválva.

Marketingkommunikáció (V, 3 kr.): egy érdekes, aktuális tárgy, amit egy igen lelkes tanár(nő) tart (sokkal több ilyen kellene). A tematika a reklám kialakulásánál indul, aztán szépen eljutunk a hirdetőoszlopokon és a mozireklámon át egészen az internetes bannerekig. Volt két házi feladat: az elsőben egy offline hirdetést kellett elemezni sokféle szempontból, itt szeretném megköszönni Regi – nem kicsi – segítségét; a másodikban pedig egy megadott költségkeretből kellett megtervezni a KAR egy konkrét reklámkampányát. A vizsga közepes nehézségű volt, korrektül javítva (4, jó – jó!). Még annyit kiemelnék, hogy 1.) az órákon értelmes párbeszéd alakult ki, amiben lehetősége volt bárkinek elmondania az adott témáról a véleményét – ez mindenképpen jó; 2.) az utolsó órán voltak meghívott előadók, akik saját munkájukról beszéltek a témába vágóan – megjelent egy Balatoni Emese nevű hölgy is az Adverticum színeiben, szia, Mesi! :)

Projektmenedzsment (V, 3 kr.): nem, ez nem az a tárgy volt… Három házi feladat, az első címe “Egyéni életvitel projekt”, értelemszerűen saját magadról, illetve a terveidről, céljaidról kell írnod. Ha másért nem, hát ezért volt némi értelme a tárgynak, így legalább kicsit rá voltunk kényszerítve az elgondolkodásra. (Meg ezt azért nehéz is lenne másolni.) A második egy bármilyen, közepes méretű téma volt – nem volt ennél sokkal több hint órán sem, a harmadik pedig egy NAGYOBB téma. Én másodiknak írtam egy esszécskét a magyar nyugdíjrendszer problémáiról. Eredetileg meg is akartam oldani, de a hatodik oldalnál visszafordultam, ennyit azért nem ér az egész :) Harmadiknak pedig a “Magyarország, mint futballnagyhatalom” c. utópisztikus projekttervet vetettem papírra. Vizsga nem volt, ZH se, két kidolgozott (tankönyvből vagy Wikipédiából kiírt) témát kellett beadni, illetve megnéztünk egy filmet a Burj Al Arab építéséről. A tárgy nehézségéhez illő jegyet (5, jeles) szereztem.

Számvitel (V, 4 kr.): egy órán tudtam bent lenni, ami után odamentem a tanár(nő)höz, és azt mondtam: évek óta ilyen érdekes és magas színvonalú előadást nem hallottam ezen a szakon. És tényleg! Azon az órán tanultunk a mérlegről meg néhány dolgot a könyvelésről, a vizsgára pedig a könyvből készültem a maradékból – pl. eredményszámítás. Mivel nem volt túl sok hétvégi vizsga – ejnye-bejnye, szabit (!) vettem ki, és tanultam (!) is, meg is lett az eredménye (3, közepes – frankó). Ilyen nehézséggel, ilyen mélységben és ilyen szakmai felkészültségű tanároknak kellene az összes tárgyat oktatnia, és akkor ez a poszt se lenne ilyen gúnyos hangvételű.

Válság- és változásmenedzsment (V, 3 kr.): vizsgakurzust vettem fel (véletlenül?), így túl sokat nem tudok a tematikáról (ejtsd semmit se). Volt két házi, az elsőben leírtam, hogyan teszkóztam, amikor Regi terhes volt (nem vicc sajnos), a másodikban pedig a bolognai rendszer BME-VIK-re gyakorolt hatását mutattam be, illetve karcolgattam meg a felszínt talán öt oldalon. A jegy (3, közepes – ?) nem tudom, minek az eredménye, mert hogy a tanár (ld. Projektmenedzsment) a házikat nem olvasta el rendesen, az biztos, a vizsga pedig – nos vizsga nem volt. A Feldolgozóipar színvonalát a tárgy némileg meghaladta (mert a második házim tényleg jó lett), de nem sokkal. Szánalom.

Mi van még vissza? 8 tárgy, 2 félév, 1 szakdolgozat. Lesz egy Mechanikám (kemény suli ez az ÓE, a 10 kreditnyi BME-s Fizika C1-C2 nem volt elég az akkreditációhoz…), egy “Ökologikus műszaki konstrukciók”, egy Automatizálás (+ labor), egy Projektfinanszírozás, és a “Mérnök-üzletkötő almodul” (ne nevess!) 75%-a – Piackutatás, Külkereskedelmi ismeretek, Menedzsment tréning. Ez utóbbiról eszembe jut a “Kommunikációs tréning VIK” nevű BME-s tárgy, amiből duplakeresztre kerültem volna, ha harmadszor is felvettem volna – így csak kétszer vettem fel, és mind a kétszer teljesen elfelejtettem elmenni a hétvégi tréningre… Mit hagytam ki! :)

BMF ÓE, 4. félév

Pár perce kaptam egy automatikus e-mailt a Neptuntól, miszerint “jegybeírás történt”, így kijelenthetem, hogy ez a félév is befejeződött. Még egy ilyen félév, és készen is vagyunk, ha minden jól megy (kopp, kopp, kopp).

Röviden: 5/5 tárgy, 20/20 kredit.

Itt kell megjegyeznem, hogy ez a negyedik félév, de igazából az ötödik, csak az előző passzív volt. Egyszerűen nem volt annyi tárgyam, hogy gazdaságosan megérje beiratkoznom, így vártam egy kicsit.

Controlling (V, 5 kr.): ettől a tárgytól féltem egy kicsit. Controlling. Milyen neve van már, nem is magyar, gazdasági témájú is, ennyi nekem épp elég a fenntartásokhoz. De igazából erre is igaz az, amit sok más esetben írtam már: ilyen mélységben, ennyi részlettel, és legfőképpen ilyen számonkéréssel ez egy kifejezetten érdekes és tanulságos tárgy. A jegyzet is érthető volt, egyszer végig is olvastam. A vizsga felerészt elmélet (volt tételsor), felerészt gyakorlat (néhány feladat megoldás) volt, simán meg is lett (4, jó – wow). Ez is egy olyan tárgy, aminek a tematikája – legalábbis egy része – sokadik alkalommal fordult elő az elmúlt félévekben, ami egyrészről jó, mert könnyebb így, másrészről viszont azt mutatja, a tanterv mennyire átgondolatlan. (Erről talán majd a diplomázás után értekezem bővebben.)

Energetika (V, 3 kr.): ez egy érdekes tárgy, egyetlen apróbb hibája az, hogy néhány témában olyan részletekbe megy bele, amibe nem kellene. Tanultunk az elektromos hálózatokról általában, ezen belül a magyar rendszerről, kicsit a hálózatirányításról, erőművekről, szabadvezetékekről (meg voltam győzödve arról, hogy tőlem is kérdezik majd a szabadvezetékek vektorábráját, mint aputól, de nem), csupa-csupa olyan dologról, amire majdhogynem azt lehetne mondani, alapműveltség kéne hogy legyen. De volt mindenféle zárlatvédelem, hibakezelés meg olyan dolgok, amik az egyszeri hallgatóban azt a téves gondolatot táplálhatják, hogy ha ezt és ezt megtanulja, akkor tényleg érteni is fog hozzá. Nem. Én inkább csak említeném az olyan dolgokat, amikről más egyetemeken teljes (nappali!) féléveket tanulnak a diákok, mert megérteni úgysem érthetjük, használni meg inkább csak akkor használjuk a tanultakat, ha új Csernobilre vágyunk. (Remélem, érthető, mit akartam itt írni.) Lényeg a lényeg: szóbeli vizsga volt huszonegynéhány tétel alapján, volt normális segédanyag is hozzá, a jegyemet (5, jeles – hoppá) azzal magyaráznám, hogy 1.) én voltam aznap az utolsó; 2.) addig még senki sem kapott ötöst.

Feldolgozóipar (F, 5 kr.): bocsánat, de nem tudok erről a tárgyról jót írni azon kívül, hogy milyen jegyet kaptam (5, jeles – vicc). A tanárnő az órán mindenféle szöveteket és harisnyákat (!) adott körbe, azt tapogattuk, közben meg hasonló témában sztorizgatott az asztalon ülve. Majd azt mondta, hogy mindenki írjon házi feladatot, a téma: feldolgozóipar, bármi olyan dolog, ami teksztiles. Érted, írjál valamiről, tizensok oldalt, és készíts belőle prezentációt is, amit aztán elő kell adni a többiek előtt (mondjuk ez utóbbit támogatom, ha valaminek, hát ennek van tényleg értelme). Ha ezek után lett volna normális számonkérés, akkor morcos lettem volna, de sajnos (szerencsére) nem volt, az egyik ZH-kérdés például így szólt: “miről írtál a házi feladatodban?”. Kicsit úgy éreztem (-tük), hogy az 5 kredithez, illetve az ehhez tartozó 25-40.000 forinthoz képest ez a tárgy méltatlan. Mindegy, az legyen a legnagyobb problémám, hogy egy tárgy sokkal könnyebb, mint amit a neve és a súlya elsőre sugall.

Gyártástechnológia alapjai (V, 4 kr.): ettől először nem tartottam, aztán az órán (ahol egy nagyon okos tanár nagyon bonyolult dolgokat mesélt, közben pedig mindenféle esztergált alkatrészeket adott körbe) felmerült bennem, hogy mégis ebből milyen számonkérés lesz. És jogosan. Főiskolai Második egyetemi éveim legnehezebb tárgya/vizsgája volt ez, éppenhogy meglett (2, elégséges – ennek nagyon örültem). Érdekes a téma: alapvetően a gyártás, azon belül is kiemelt súllyal szerepel a forgácsolás, de ezeken kívül van még méréstechnika is (eddig már nem jutottam el a könyvben). Jó dolgokat lehetett tanulni, most már tudom, hogy mi az esztergálás, a fúrás, a gyalulás, a vésés, a köszörülés; tudom, hogy hogyan néz ki egy szerszám (elméleti) ábrája, mitől és hogyan keletkezik a forgács; és ha valaha bekerülnék egy gyárba – egy olyan igaziba, akkor nem téveszteném össze a CNC-esztergát a Xerox-nyomtatóval.

Terméktervezés (V, 3 kr.): három előadás, három tanár, néhány nehezen tanulható (pl. 150 oldalas) PPT-szerű PDF-jegyzet, nagyon tág tematika, viszont rendkívül egyszerű, józan paraszti ésszel is megoldható vizsga. Volt itt minden validálástól verifikálásig, követelmények, funkciók, szóval tényleg a téma sava-borsa. Nekem a fentiek miatt kicsit lógott a levegőben az egész tárgy, de nincs okom a panaszra: tanultam is néhány hasznos dolgot, és az átlagomat is javítottam (5, jeles – meghiszem azt). Talán kevesebb témával, kevesebb előadóval jobban össze lehetne szedni a tárgyat, és egy keményebb számonkérés sem ártana (persze most az utánam következő évfolyamok nemi szervével csapkodom a csalánt, bocs).

A mostani vizsgaidőszaknak a következő három okozata van:

  1. egész évben rendkívül borotvált ábrázatom lesz – ezért;
  2. valamikor a közeljövőben le fog szakadni mindkét kezem tőből – ezért;
  3. ha minden igaz, akkor 6 db tárgy és 1 db szakdolgozat van vissza. TBC

Mi van, mi van, mi van?

Az elmúlt héten és ezen a héten sincs túl sok unalom errefelé, mindenféle szabadságok miatt hétköznap napközben (hétköznapközben) van mit csinálnom. Hétvégén voltunk Gödön, és holnap is megyünk majd ki. Tegnap találkoztam Zsoltival, Gerivel, Ricsivel, Dénessel, Petivel, azaz gimis osztály- és évfolyamtársakkal, és hogy egy élő klasszikust idézzek, “megittuk egy fél sör fél habját”. Jó volt dumálgatni, jó az, ha így, két évvel a tízéves érettségi találkozó előtt is még le tudunk ülni szépen egy kocsmában.

Jövő héten szabadságon leszek, egy egész hétig, ami a pénteki augusztus 20-ának hála csak négy munkanapot jelent. (Szerintem a fél iroda is erre bazíroz, üres lesz az office.) Utána meg már mindjárt itt a szeptember, akkor is lesz még egy hosszú hétvégézés, aztán pedig indul a suli. Egyelőre négy tárgyat tudtam felvenni, ez tizenkevés kredit így, kell még mellé pakolni kettőt-hármat, és akkor gyakorlatilag végeztem az alapképzéssel. (A szakirányt meg beakkreditáltam félig.)

FMI (for my info) jelleggel akkor tehát ezek a tárgyak vannak az alapképzésből:
* Gyártástechnológia alapjai
* Terméktervezés
* Feldolgozóipar
* Controlling
* Számvitel

A szakirány műszaki moduljából elvileg ez van vissza:
* Energetika
* Ökologikus műszaki konstrukciók
* Automatizálás
* Automatizálás labor

A gazdasági modul pedig ennyi:
* Projektmenedzsment
* Projektfinanszírozás
* Válság-és változásmenedzsment

Ez 41 kredit, és 15 még a szakdolgozat. Tehát jó lenne idén (= ebben a tanévben) végezni, azaz jövő nyáron diplomázni. Hup Laci Hup!

BMF, 3. félév

Még lenne pár nap a vizsgaidőszakból, de tárgyam már nincs több, így most fejeztem be ezt a félévet.

Röviden: 6/6 tárgy, 20/20 kredit.

Makroökonómia (V, 5 kr.): a tárgy, amit előző félévben kihagytam, nem mentem el belőle vizsgázni. Féltem tőle, na, mert egyrészt BME-n se nagyon szerettem, vért izzadva lett meg a kettes, másrészt meg akkreditálni se sikerült, merthogy az 5 kredit jóval több a 2 kreditnél. Szóval belevetettem magamat a makroökonómia szépségeibe. Voltam néhány órán (mondjuk minden tárgyból néhány óra van csak, szóval pontosabb kifejezés, hogy voltam órán), jegyzeteltem is. Sőt, volt nyomtatott jegyzetem is, ami igen nagy ritkaság, mert én ezekből a könyvosztásokból valahogy mindig kimaradok. ZH nem volt, csak vizsga, meg házi lett volna, de azokat nem adtam le. A vizsgára tanultam, majdnem végigolvastam az egész könyvet, néztem tesztkérdéseket a példatárban, még összefoglalót is olvasgattam. Szerencsére meglett a tárgy (3, közepes – örülünk), ami azért fontos, mert igen sok későbbi tárgy épül rá. A téma érdekes volt, sok mindent megtanultam, amit nem tudtam, de érdekes (pl. a pénz hitelpénz, hoppá). Kezdem érteni az összefüggést az infláció és a munkanélküliség között; tudok GDP-t és barátait számolni; és most már a Phillipsről sem csak a DVD-lejátszónk és az eindhoveni focicsapat jut eszembe, hanem a görbe is.

Minőségbiztosítás és minőségirányítás alapjai (F, 3 kr.): félévközis tárgy, tehát ZH volt, előtte meg házit is kellett csinálni. Írtam egy esszét, nem is lett olyan rossz, majd valamikor úgyis felrakom az összes művemet, lehet majd rajtuk nevetni. A ZH-t kicsit elrontottam, mert azt hittem, csak az anyag fele kell rá, és hát nem, de így is meglett meglett (3, közepes – solid). A tárgy egyébként érdekes, legalábbis maga a téma, és a jegyzet is jó volt hozzá. Egyébként ez az a tárgy, amihez a letölthető segédletek egy hotmailes e-mail cím foldereiben vannak, ahova mindenki ugyanazzal az egy userrel léphet be…

Termelésmenedzsment (F, 3 kr.): újabb Bujdosó-tárgy, tehát újabb érdekes tapasztalatszerzési lehetőség. Nem voltam órán (ütközött mindig), aztán amikor Bálinttal végre bementünk órára, akkor kiderült, hogy 1.) van házi, 2.) most írunk ZH-t. Házim nem volt, de könyvem igen, ami jól jött, hiszen lehetőség nyílt azt használni, sőt, erre a tanár hatalmazott fel minket. Szerencsére meglett a ZH, és a tárgy is (4, jó – tökéletes), mivel volt mód pótolni a házit, és rittyentettem egy esszét. Sajnos erről a tárgyról soha nem fogom megtudni, hogy miről szól.

Üzleti kommunikáció (F, 3 kr.): érdekes tárgy, épp meglett (2, elégséges – nekem is). Az előadások tényleg jók és érdekesek voltak, gyakorlati dolgok is elhangzottak. A ZH-ra elolvastam a könyvet, és értettem is, szóval megtettem a maximumot. A tárgy nehéz, mert a tanárnő közölte, hogy a rizsa nem barátja, csak a lényeget szeretné olvasni. Ez mindig rossz, mert ha van elég tintád és papírod, mindig tudsz eleget írni ahhoz, hogy az legalább pár aprócska pontot érjen. De így?

Vállalkozásgazdaságtan II. (V, 2 kr.): az előző féléves Vállgazd1 (méltó) folytatása. Erre szintén nem tudtunk bejárni Bálinttal, viszont házit kellett csinálni. Elfogadta a néni, szóval lehetett menni vizsgázni. Sajnos azt se tudtuk, hogy a hétköznapi vizsgák írásbeliek, a hétvégiek meg szóbeliek, így kegyetlenül elhasaltunk. (Ehhez mondjuk hozzájárult az is, hogy rossz jegyzet van megadva a hivatalos oldalon, illetve képtelen vagyok megtalálni azt a tankönyvet, ami kellett volna.) IV volt tegnap du. 4-kor (!), 30 feleletválasztós kérdés és 5 definíció. Szerencsére meglett (3, közepes – hurrá), így a két tárgy együtt kiteszi a nagy Vállgazdot, ami a C tantervben van. Sok minden épül rá, fontos tárgy, azt nem mondom, hogy érdekes is, de a jegyzet (amit egyébként hála az égnek megtaláltam a neten scannelve) jó, és a téma önmagában szintén fontos.

Vállalkozások pénzügyei (V, 4 kr.): a Bálinttal folytatott B vs. C tanterves harcunknak hála ez a tárgy pont abba a félévbe került, mint a Vállgazd2, ami azért vicces, mert a témájuk gyakorlatilag egy és ugyanaz. Itt a vizsgán volt számolás, nem is kevés, az idő viszont annál kevesebb (gyorsan haladva volt időm 3 feladat kidolgozására a 4-ből). Elég sokat készültem rá, aminek meg is lett az eredménye (2, elégséges – nice). Itt olyan vicces helyzetek voltak, mint például az óra, amikor nem sikerült PPTX-es prezentációt lejátszani egy XP-s gépen, így elmaradt az egész, és egy szerda este 7 (!) órai alkalommal pótolták az anyagot. Az eléggé rosszul érintett, hogy annyit hangoztatták, hogy minden feladat fenn van a dkonyvtar.hu-n, hogy senki se jegyzetelte le a feladatokat, aztán később kiderült, hogy tényleg fenn van az anyag, csak éppen emeltdíjas SMS-ekkel lehetne megvenni a PDF-et… Ja, és nem volt a tárgy előtt Pénzügyek alapjai, így eléggé lóg az egész a levegőben.

WAT?

Az elmúlt közel egy órám azzal telt, hogy a szombati Vállalatgazdaságtan 2 / Vállalkozások pénzügyei (valószínűleg egyiknek se ez a neve, de mindegy) vizsgakombóra készüljek. Kicsit felbosszantott, hogy emeltdíjas SMS-ért lehetne gyakorló feladatokat letölteni, de ezen hamar túltettem magam. De amikor az imént megtaláltam az egyik tárgy tantárgyi adatlapját, akkor nem hittem a szememnek.

Szóval: wat?

Apropó wat, ugye mindenki ismeri e szó eredetét? Vagy ezt már kérdeztem? Mindegy, egy sima képkeresésnél előjön egy csomószor az ominózus chatlog, én most nem tükrözném.