Sorozatok, végre

Elindultak a nagy amerikai sorozatok, amik közül négynek a rabja vagyok. Ennek örömére tegnap letorrenteztem megvettem a VideoOnDemand-rendszeren keresztül a My Name Is Earl (3. évad) első (dupla)részét, a Prison Break (3. évad) első három részét, és meg is néztem mind.

Most jön le fizetek elő a Heroes (2. évad) első két részére, és a House (4. évad) első epizódjára.

Azért megvan a diszkrét bája egy ötcsillagos hotel halljában történő torrentezésnek. Mesélték.

Utolsó napok

Ma van az utolsó teljes nap, szerencsére ennek a jó része is izgalmasan telt. De előbb a tegnap második feléről.

Ojró
Nagy euro-jel, ami alatt át is lehet menni, de én babonás vagyok.

Házak
Van egy nagy park, és körülötte egy csomó felhőkarcol(gat)ó.

Opera
Ez a régi operaház. Idáig mentünk, aztán vissza a Hauptwachéig.

A “nagy” séta előtt még pizzáztunk is. Utána meg a HK-ülést hallgattam MSN-en keresztül. Köszi, Viti!

Szóval ma. Ma bejöttünk szépen, a délelőtt gyorsan eltelt, aztán délben elmentünk ebédelni Markkal. Kétüléses BMW-je van, úgyhogy kétszer kellett fordulnia. Ugyanabba az étterembe mentünk, mint múlt hét kedden, ezúttal a változatosság kedvéért steaket ettem, véresen. Jól eldumáltunk, aztán 2-re vissza is értünk.

Itt még kaptam egy három órás educational sessiont (magyar nyelvű olvasóim kedvéért: edukációs periódust), aztán Björn kijelentette, hogy kész. Még holnap bejövök valamikor, lesz egy konferenciabeszélgetés (mindenki otthon lesz, csak én leszek itt bent), aztán ebéd, és irány a hotel, aztán a reptér. Micsoda izgalmak.

Most van hat óra, az emberek szépen hazamendegélnek, mindenki búcsúzkodik tőlünk. Nemsokára “hazaindulunk” a hotelbe, előtte még próbálok beszerezni egy-két dolgot. Este csomagolás, alaposan, mert különben nem fogok beférni a bőröndbe. Ne felejtsem el!

Pihenés – már csak két nap

Ma van a német egység napja. Ennek örömére tegnap este megnéztem a Távkapcsot (amin én valamiért mindig meghatódok, és teljesen megváltozik a hangulatom), ma meg az Ellenséges területet (ami meg ilyen Owen Wilson-os szerbes háborús film). Sőt, napok óta először rendesen kialudtam magam, a megfázásom nagyjából elmúlt, ráadásul már csak kettőt kell aludni, és megyünk haza. Mi ez, ha nem egy jó nap?

Szóval felkeltem, megreggeliztünk, és nagyjából ennyi volt a fix program mára. Pihenés, netezés, esetleg este valami evés, aztán annyi. Csütörtök lesz az utolsó igazi munkanap, mert pénteken már délben lelépünk, és irány a reptér. Sőt, holnap meg lesz egy kétórás ebédünk Markkal, aki a funkcionális főnökünk. Nem is lesz olyan hosszú ez a csütörtök se, így ki is lehet bírni jól.

Tegnap megint kemény tanulás és tanítás folyt, mindenféle interfészeket és triggereket nézegettünk, szóval kezd komolyodni a bevezető anyag. Szerintem nem haladok rosszul, a visszajelzések alapján elégedettek velem. Jómunkásember leszek, beh jó.

Itt egy kép, hopp.

Bácsi
Utastársunk egy S-Bahnon. Milyen szép kis susogós, sportcipő és zokni!

És akkor egy kicsit a blogról. Szeptember volt a leglátogatottabb hónap eddig, az előző hét a leglátogatottabb hét, és a mostani hétfő a leglátogatottabb nap. Köszönöm, hogy ennyien érdeklődtök, ami azért esik nagyon jól, mert a legtöbbeteket az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam. Köszi még egyszer.

Malajzia

Nem terveztem mára még egy bejegyzést, de az élet közbeszólt. Az előbb jött – mit jött, özönlött – be a hotelbe vagy száz távol-keleti lányka. Úgy 16-18 évesek lehetnek, és nem tudom, hogy ki fizet ki ennyi pénzt szállóra nekik.

Sokan
A lobbi megtelt.

Jönnek be
István se érti.

6, 5, 4…

Na, ezen a hétvégén is túl vagyok. Szombat este steak-ezés és kocsmázás (mely során limonádét és teát ittam). Vasárnap pihenés, és este barbecue-party az egyik jó messzi külvárosban. Innen kaptok egy képet.

Kolbász sörrel
Bratwurst (vagy bajor kolbász, kinek mi tetszik) sül. Ha sörrel locsoljuk, szép piros lesz.

És még egy a hazaútról.

S-Bahn
A hagyományos vonatos kép. Reggelente meg délután sokan vannak, akkor nem tudok fotózni.

Ma meg a szokásos volt. Semmi extra. Most, hogy egyre többet tudok, egyre jobban félek. Jó lenne már otthon lenni.

A frankfurti láncfűrészes

Figyelemfelkeltő cím, mert mostanában senki sem kommentel. Nem is csinálom tovább a blogot, mert elhanyagoltok. Megyek is haza pénteken. (Már nagyon várom!)

Tegnap este volt egy ilyen kis összejövetel, ahol találkoztunk egy harmadik volt gimis osztálytársunkkal (az osztály 10%-a Frankfurtban, milyen ez már), meg rajta kívül 6-8 magyarral, meg pár vegyes nemzetiségű emberrel. 10-től kettőig voltunk a Café&Bar Celona nevű helyen. Kissé kaotikus kezdés (nem sikerült az asztalfoglalás, így meg nehezen ül le 15 ember) után jó kis beszélgetés lett, amit elősegített a “féláron a koktélok 11 után” akció. Mondjuk így utólag visszanézve nem kellett volna ezt kihasználni, mert így a mai reggel elég rosszul sikerült…

De ami jó volt a mai napban: városnézés, vásárolgatás, nézelődés, ilyenek. Szóval akkor most megint átmegyünk fotóblogba.

Tömeg
Még tegnap fotóztam ezt. Ez van minden reggel, mikor megyünk munkába. Az S-Bahnon utazó emberek 90%-a leszáll Eschbörn Südnél, aztán szépen sétálunk a gyárba.

Bácsi
Ez az úr éppen becsekkolás előtt állt. Teljesen szokványos öltözet egy ötcsillagos szállóban, ezért fotóztam.

Commerz
Ez a nagy épület a Commerzbank, azt hiszem. Itt kezdődik a vigalmi negyed, amit továbbra sem találunk. Mondjuk nem is keressük.

Ház
Ez itt a Hauptwache (talán lemaradt egy umlaut valahonnan), és van rajta egy olcsó kis étterem.

Tüntetés
Ők itt éppen tüntetnek. Nem mondták meg magyarul, hogy miért, szóval egyáltalán nem értek velük egyet, sőt, elutasítom.

Tévé
Ez a tévé akkora, mint egy ember, és annyiba kerül, mint egy autó. Vettünk kettőt.

László
Ez itt én vagyok, kicsit másnaposan és borostásan.

Ház
Ez talán a városháza. Nem mernék rá megesküdni, de hátha.

Híd
Ez a kép nagyon furcsa. Viszont ez egy híd a Majnán.

Kocsi
Ezt láttam, miközben neteztem. Illetve ezt is.

UPDATE: kicsit elkéstem ezzel a bejegyzéssel. De lesz ma is, talán.

Szoba kilátással

Elöljáróban annyit, hogy reggel kiderült, az S-Bahnon van első osztály, ülőhelyekkel. Be is ültünk, és mivel nem volt kaller (eddig még egyszer sem láttuk), ott is maradtunk, nem pedig az állóhelyeknél nyomorogtunk.

Vége az első hétnek. Ennek örömére délelőtt (meg egy kicsit délután is) ki kellett töltenem egy tesztet, ahol az eddig megszerzett tudásomat mérték fel. Illetve ez nem is jó kifejezés, inkább csak megnézték, hogy “is this a good direction or not”. Kicsit már sok volt az angol erre a hétre, az biztos, hogy hétfő óta többet beszéltem angolul, mint korábban mondjuk az egyetem teljes ideje alatt. Mondjuk ez nem egy nagy akadály, de akkor is. (Mondhatni sebaj.)

Megint volt konferenciabeszélgetés, ahol minden erőmet latba kellett vetnem, hogy megértsem a Stefania nevű néni (egyben csoportvezető, ejtsd tímlíder) olasz akcentusos angolját. Ha az ember hozzászokik, akkor már nincs vele gond, de így éhgyomorra kicsit meredek volt.

Ma relatíve korán végeztünk, hazafelé elfogyott egy kebab, ami itt ugye döner. Most pedig beszéljenek helyettem a képek (meg a képaláírások).

Folyosó
Ez a folyosóm. A legvégén vagyok, a lehető legmesszebb a lifttől. Bezzeg István jó szobát kapott.

Tető
Ez itt a lobbit meg az éttermet tartalmazó épületrész teteje. De szépen elmondtam. Ezeket a képeket úgy csináltam, hogy résnyire kinyitottam az ablakot, és kitartottam a kamerát.

Szembe
Ez van pont szembe. Az is InterContinental, meg ez is. Kívülről kicsit panelos beütésűek, én pl. meg nem mondanám, hogy ez egy luxushotel.

Balra
Ez van kicsit balra. Errefelé megyünk reggelente a gyárba munkába. Semmi érdekes.

Jobbra
Ez van jobbra. Valahol errefelé kezdődik a frankfurti piroslámpás negyed. Benn a németek mindig mondják, hogy menjek, és kérdezik, hogy voltam-e, de nem, és nem. És nem is fogok.

Szélsőjobbra
Ez meg már nagyon-nagyon jobbra nézve látszik. A tükröződésről nem beszélnék, mert ez már önmagában is WPP-várományos kép.

Már csak nyolcat kell aludni…

Ez az ágy szörnyű. Olyan nehezen engedi el az embert. Annyira puha. Hatalmas. Csak éppen üres…

A reggeli folyamán ezúttal meglátogattam a gőzölgő ázsiai sarkot, ahonnan valamilyen sült halkockákat zsákmányolva tértem vissza az asztalhoz. Az íze olyan sima hal, ellenben szörnyen büdös volt. Nem baj, legalább ezt is kipróbáltam. (A hotelben annyi kínai meg japán van, hogy szinte mindenhol lehet őket látni. Most, a reggeli folyamán az 50 vendégből legalább 35 keleti volt.)

A szokásos utazást követően a délelőttöt a tegnapihoz hasonlóan töltöttem. 11-től viszont a funkcionális főnökömmel volt egy egyórás beszélgetésem. (Itt van helyi főnök meg funkc. főnök is. Minimum.) Sok fontos dolog mellett elsősorban a budapesti éjszakai életet jártuk körül. Mark eléggé megkedvelte Budapestet, mert olyan lelkesen beszélt róla.

12-kor már meg sem lepődtem, hogy enni megyünk. Itt egyfolytában evés van. Egyre nehezebben bírom, de tényleg. Reggel enni kell, mert az már ki van fizetve – ráadásul nem is én fizetem, délben enni kell, mert ha dél van, akkor enni kell. Este – nos, estére meg megéhezem. Tegnap például ettem egy tonhalas szendvicset, csak hogy ne legyen olyan szép az élet, tele volt kukoricával. Sebaj.

Délután minden folytatódott ugyanúgy. Unalmas ez az ittlét (már ha éppen nem sörözés van): az irodában egész nap valamit kell csinálni, mikor meg végre hazaérek, fáradt vagyok. Még ott lenne a tévé, de csak rossz-rossz német adók vannak. Ha filmet szeretnék nézni (mondjuk angolul, mert az Oviapu németül nem vicces), akkor 15 eurót kéne fizetnem, hogy estétől másnap délig legyen 6 prémiumcsatorna. Azt már nem.

Minden napra egy fotó c. rovatunk keretében itt van ez. Volt még kedden videókonferencia, ott lőttem ezt a nagyszerű Alcatel fényképező telefonommal.

Video

Még annyit a mai napról, hogy

  • egész nap, megállás nélkül, folyamatosan, szüntelenül zuhogott az eső…
  • itt, a hotelben, pontosabban a lobbiban van WLAN. Lejössz, bekapcsolod a wifit, aztán elmész az ibahn c. oldalra, és kiválasztod azt, hogy “one hour free”. Namármost, mit gondoltok, mennyi ideig lehet “one hour free” netezni? Bármeddig. Egy óra után megszakad, megnyomod újra, hogy “one hour free”, és akkor megint van… Nem mintha bánnám, csak furcsa, hogy a smu takarékos németek még a tévéért is pénzt kérnek itt, de a netet meg lehet csapolni.