Most múlik, pontosan!

Nos, kevés zenei kontentünk egyikét olvashatja a tisztelt publikum az alábbiakban.

Néhány hete mentem reggel munkába kocsival. Éppen az MR2 Akusztik ment SD-ről, amit pár nappal korábban másoltam fel. Megszólalt a Most múlik pontosan (Csík Zenekar és Kiss Tibor, a mikrofonnál Majorosi Marianna és a szerző, Kiss Tibor), és én majdnem nekimentem a szalagkorlátnak. Annyira megérintett valahogy az egész, annyira szép volt, hogy csak na. Aki nem ismerné, annak iderakom, tessék:

Most, hogy mindenki telefújt tucatnyi háromrétegű ultra puhát, rá is térnék a lényegre. Mivel annyira tetszett a szám, ezért két dolgot határoztam el:

  1. megtanulom szépen elénekelni – ez annyira sikerült, mint 2010 Orbán Viktornak: megvan a 2/3, megtanultam szépen énekelni;
  2. utánajárok a szövegnek.

Az előbbiről inkább ne beszéljünk, nem akarok dicsekedni, de Horváth Charlie-hoz képest egy Janicsák Veca vagyok (hajilag legalábbis). Utóbbiról meg annyit, hogy Regi kapásból elmondta, hogy ez a szám Kiss Tibi egyik kedves, régi hobbijáról szól, amelynek keretében mindenféle fehér port juttat a szervezetében különféle, erre a célra rendszeresített testnyílásokon keresztül (gyk. feltolja a sütőport ánuszba, hogy pezsegjen). Most, hogy így lelőttük a poént, én azért állítok ennek a számnak egy kis emléket itt, az Internet rólam elnevezett bugyrában.

A cél a következő. Volt nekem egy kecském, tudod-e magyartanárom a patinás Veres Pálné Gimnáziumban, aki nem Schneider Béla volt (ő az egyik legjobb tanárom volt, majd talán egyszer megemlékezem róla külön), hanem – figyeljük a monogramot! – Szabó Ibolya Anna. Nos, kedves Ibolya és Anna annak rendje és módja szerint kiölt belőlem minden maradék, irodalom iránti szeretetet. Végtelen verseket magoltatott be, és még végtelenebb verselemzésekkel mulattattuk fiatalságunk legszebb óráit. Esetében előfordult, hogy 1.) egy négy sorból álló verset heteken keresztül, szinte pixelről pixelre elemeztünk; 2.) pusztán az elemzés és a kötelező bemagolás miatt még azokat a verseket is megutáltam, amiket egyébként szerettem. Persze van ám ennek előnye is, például igen menő dolog Tiborc panaszával (részlet) rémisztgetni a népeket. A hátránya pedig az, ami a magyar népesség 99,99%-ánál jelentkezik: érettségi után soha, senki, semmikor nem fog többé lírai szépirodalmat olvasni. (Aki mégis: R-E-S-T-E-C-P!)

Szóval a cél a következő (de most már tényleg): elemezzük Kiss Tibor Most múlik pontosan c. költeményét olyan jó gimis módon. Ne legyen értelme, tompítsa nullára a mondandót, és vegye el a kedvét mindenkinek az élettől is. Megpróbálom.

Most múlik pontosan,
Engedem hadd menjen,
szaladjon kifelé belőlem
gondoltam egyetlen.
Nem vagy itt jó helyen,
nem vagy való nekem.
Villámlik mennydörög,
ez tényleg szerelem.

A költői én magát mintegy a jelen időbe helyezvén, egy ellentmondással nyitja meg mondandóját. Ezt alátámasztja az erős alliteráció, ami két teljes szóra is kiterjed – figyeljük meg a párhuzamot Babits Mihály munkásságával (“Szekszárdon születtem, színésznőt szerettem”)! A második sor enyhe lazulását a harmadik sor dinamizmusa dobja fel hirtelen, ezzel az olvasóban kimondhatatlan feszültség ébred. A negyedik sornak semmi értelme nincs. Ezt követően a lírikus ego két bátor tagadással feszíti tovább a már egyébként is igen feszített húrt, illetve ideget. “Nem vagy itt jó nekem”, illetve “nem vagy való nekem” – mondja, ami tovább facsarja a már így is kifacsart olvasói szívcsakrát. A versszak utolsó előtti sorában egy erős természeti kép dereng fel, ami egyszerre hat az összes (szám szerint 5) érzékszervre: szinte látjuk a villámlást, halljuk a mennydörgést, érezzük az ózont, tapintjuk a feszültséget, illetve nyaljuk a laposelemet. Az utolsó sor feloldja azt azt megelőző fonémák és morfémák feloldhatatlan ellentmondásosságát, miszerint itt a szerelemről van szó. (Vagy mégsem?)

Látom, hogy elsuhan
felettem egy madár,
tátongó szívében szögesdrót,
csőrében szalmaszál.
Magamat ringatom,
míg ő landol egy almafán,
az Isten kertjében
almabort inhalál.

A második strófa ott kezdődik, ahol az első abbamaradt, egy sor kihagyásával. A költőt megszemélyesítő mesélő egy újabb, immáron a vers folyamán második természeti képet mutat fel, miszerint egy madár repül. Ez ritka és egyedi pillanat már önmagában is, hát még amikor kiderül, hogy a madár csőrében egy szalmaszál lóg, zúzájába pedig egy szögesdrót akadt. A szalmaszál itt egyértelműen a flegma viselkedés jele, szinte látja az olvasó, ahogy ez a búbos banka kipök a szája, pontosabban csőre sarkából, ezzel is véleményt mondd arról a világról, ahol egyszerre dörög az ég és villámlik. A szögesdrót a költő gyermekkorára utalhat, amikor a csörgőjét a gonosz mostoha elkobozta. Ezt alátámasztja az ötödik sor narcisztikus képe, mikor is a költői én saját magát kényezteti, miközben az előbb említett küszvágó csér sikeresen megtelepszik egy alma típusú gyümölcsfa lombkoronájában. Az utolsó sorokban felsejlik a blaszfémia: egyrészt a költő Isten nevét veszi szájára, pontosabban tollára, esetleg írógépére; másrészt e szövegkörnyezetben a bor és az inhalál szavak további áramerősséget indukálnak. Nem lehet elmenni e biblikus párhuzam mellett: ott is volt egy almafa, sok madár repkedett ide és oda, valamint a kígyó néha eszik madarat.

Vágtatnék tovább veled az éjben
az álmok foltos indián lován.
Egy táltos szív remeg a konyhakésben,
talpam alatt sár és ingovány.

Rettentő dinamizmussal indul útjára a harmadik versszak. Éjben vágtatni, sötétben lovagolni, ezek veszélyes dolgok ám! Persze almabor inhalálása után bátor lesz a leggyávább költői én is, hát még ez a mostani. E mondabéli lóról is sok minden kiderül, például hogy indián származású, a szőre pedig nyomokban foltokat tartalmaz. Az indián vonalat erősíti a harmadik sor is, ahol egy táltos kegyetlen meggyilkolásának lehetünk tanúi. Erős ellentmondás, hogy ezt a lírai én egy közönséges konyhakéssel követi el, és az áldozat még életben van akkor, amikor az olvasók elvonulnak a konyhában zajló véres események mellett. Az utolsó sor elhozza a már megszokott, a költőre jellemző természeti képet: sár van és ingovány és dagonya és még több sár. Szinte halljuk a cuppogást, ahogy a költő próbálja kiszabadítani lábikráját a féktelen mocsárból.

Azóta szüntelen
őt látom mindenhol.
Meredten nézek a távolba,
otthonom kőpokol.
Szilánkos mennyország,
folyékony torz tükör.
Szentjánosbogarak
fényében tündököl.

Az első sor egy értelmezhetetlen múltba utalással kezdődik, mert nem tudjuk meg, mióta. Tegnap óta? Esetleg a második strófa közepe óta? Sosem derül ki. Mindenesetre az tény, hogy a költői én látja mindenhol – de mit lát? Újabb feszültségforrás, mert ez sem derül ki a költeményből. Valószínűleg ezzel a költő is így van, mert felismerve, mit tett, illetve mit írt, nem tud mást csinálni, mint a távolba réved. A negyedik sorban azt is megtudjuk, hogy egy remete életét élő költőről van szó, szinte érezzük a barlang szorító nyomását a harmadik csigolyánkon. Ez a versszak sem maradhat blaszfémia nélkül, mert a költő összetöri Isten birodalmát apró darabokra. A meggyötört olvasót egy tükörrel szembesíti a hatodik sorban, hogy rádöbbenjünk, milyen emberré tett minket ez a vers és ez a verselemzés. Torzzá. Pontosan, mint a tükör, ahogy azt a költő oly találóan elhelyezte ugyanebben a sorban. A feszült légkört egy kellemes benyomás zárja végre: apró, világító rovarok, az ún. szentjánosbogarak (Lampyris noctiluca) ragyogását írja le Kiss Tibor.

Egy indián lidérc kísért itt bennem.
Szemhéjain rozsdás szemfedő.
A tükrökön túl, fenn a fellegekben
furulyáját elejti egy angyalszárnyú kígyóbűvölő.

Az utolsó, meglehetősen, de nem szokatlanul rövid (emlékezzünk csak a harmadik strófára) versszakban újra feltűnik Karl May Winnetouja, aki végig elkísért minket a vers folyamán. Itt természetesen már csak mint lidérc van jelen, hiszen már rég halott, bár halhatatlan. Ezt a halált mutatja a szemfedő is, amit halott indiánokon is szoktak használni. Újra előkerül a szembesítő hatású tükör, de az olvasó maga mögött hagyja, és tovább tör felfelé, a felhők közé, hogy utolérje a lírai indiánt. Végül pedig egy balesetnek lehetünk szemtanúi: egy testi fogyatékos, indián származású kígyóbűvölő elejti a hangszerét. Újabb hübrisz: ugyan mi járjon annak a költőnek, aki a gyanútlan olvasóra magasról egy indián furulyát ejt?!

Rammstein 2011

Voltunk tegnapelőtt a Rammstein koncerten. Nagy koncertre járósak vagyunk mi, majdnem minden évben eljutunk egy egész koncertre, és az az egy az mindig Rammstein. Tavaly március 16-án (aznap volt az első EPAM-os munkanapom) voltunk, idén pedig november 10-én. Ha jövőre jönnek, akkor is menni fogunk, és ha a fene fenét eszik, akkor is állóhelyre megyünk.

A Rammstein a legkirályabb koncertező együttesek egyike, pedig nem is kifejezetten szeretem őket, nem ismerem sok számukat, a szöveget pedig 5%-ban se értem. De mégis, annyira keményen odateszik magukat ezek az ötven felé közelítő volt NDK-s urak, hogy csak na, mindig hatalmas a hangulat, még a nyugdíjas szektorban is, ahol mindig ülünk. Engem mindig lenyűgöz az a rengeteg effekt, lángnyelv, robbanás, habot lövelő óriásfasz stb., amiket bevetnek, és közben a hangzás sem sínyli meg az egészet. Pedig azért nem lehet egyszerű ilyen körülmények között zenélni, a láng hőjét mi 100 méterről is forrónak éreztük, el sem tudom képzelni, milyen lehet az közvetlen közelről. Nem fáznak, azt biztos.

Egy a lényeg: ha jövőre vagy bármikor később jön a Rammstein, veszek két jegyet, állójegyet. Időben kimegyünk, hogy odaférjünk a színpad első sorába, aztán már csak azt kell megoldani, hogy 4-5 óráig kibírjuk pisilés nélkül – ez főleg a pirotechnika ismeretében lesz nagy kihívás.

Csörög

Megtaláltam az ideális csörgéskombinációt a magán és a céges telefonomra, végre.

Magán: nárcisztikus hajlamom miatt Fí Szigma Epszilon – Deszka nélkül.

Céges: a fenti párja, tehát Bloodhound Gang – Pennsylvania.

Ha angolul csöng, angolul kell felvenni, egyébként meg magyarul.

Nektek mit csörög?

Hehe, cipőm

Regi most látott egy klipet a VH1-on, amiben benne volt a kettővel ezelőtti cipőm. Szegény fehér Lacoste már nagyon megviselt, egy hete ki lett nevezve munkáscipőnek, azóta már purhabos is lett. Bocsi.

A klip meg itt látható: jútyúb. 1:34-nél kell nézni, de sokszor megjelenik. Huhu.

(Ha berakok egy videót, azt kb. két napon belül törlik, nem tudom, miért. Szóval nem rakom be, hátha így nem törlik.)

Ken Lee csengőhang

Ugye a “Ken Lee Girl” művésznév alatt futó bolgár nénit senkinek se kell bemutatni?

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.



Leszedtem a videót youtube-ról, leszedtem a hangsávot, kivágtam a releváns részt, és máris kész a tökéletes csengőhang.
Lehet tölteni innen: Ken Lee csengőhang.

Green Day Top10@10

Most lett vége, jó is meg érdekes is volt.

10. Basket Case (Dookie)
9. Time Of Your Life (Nimrod)
8. Boulevard Of Broken Dreams (American Idiot)
7. Stuck With Me (Insomniac)
6. Holiday (American Idiot)
5. Warning (Warning)
4. Wake Me Up When September Ends (American Idiot)
3. Minority (Warning)
2. American Idiot (American Idiot)
1. Basket Case (Dookie)

Tudjuk be a magyar MTV gyerekbetegségének, hogy kihagyták a Working Class Hero-t, hogy a Stuck With Me-nek nem sikerült kiírni a cimkéjét, illetve hogy a Basket Case egyszerre tizedik és első.

Fi Szigma Epszilon – Deszka nélkül

Fi Szigma Epszilon – Deszka nélkül

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Üldögélünk a top(p)on,
Az uccsó Heinekent bontom,
Unott fejjel ugrok
Még egyet a medencébe!

A parkolóban party van,
Az iskolával a fasz kivan!
Percek kérdése, hogy
Mikor leszek merevrészeg!

Bézbólsapkám felveszem,
Letolom a farmerem:
Alsógatyám kilóg,
Kicsit – vágod – mert ezt így kell!

Közben Beastie Boys visít:
Oh My God, That’s The Funky Shit!
Fel is hangosítom,
Ma éjszaka minden stimmel!

Fi, Szigma, Epszilon:
Deszka nélkül deszkázom!
Fi, Szigma, Epszilon:
Csúcsa a világszínvonalnak!

Fi, Szigma, Epszilon:
Lenn nyomjuk a bícsparton!
Fi, Szigma, Epszilon:
Csúcsa a világszínvonalnak!

Esténként piros pohár
A kezemben, és visz az ár.
Reggel nyolc órára
Nem megyek be inkább mégse’!

A kínai mellé sört verek,
Száz megabit a könyv helyett.
A nullkredit se zavar,
Csak legyen már végre péntek!

Fi, Szigma, Epszilon:
Deszka nélkül deszkázom!
Fi, Szigma, Epszilon:
Csúcsa a világszínvonalnak!

Fi, Szigma, Epszilon:
Lenn nyomjuk a bícsparton!
Fi, Szigma, Epszilon:
Apuk Zrehnöhcs, Anyuk Zrehnöhcs!

A poszt apropója meg az, hogy két éve (2005.09.29.) született meg ez a szám. Egyébként meg sehol sincs meg a szövege, mert a zeneszöveg.hu kicenzúrázta.