Gyurta Dani

Hajnali négy óra van, és felkeltem. Megnézem a Dani 200 melles döntőjét, aztán nyomás vissza aludni.

Dani a kettes pályán. A selejtezőben király volt, a középdöntőből viszont csak ötödikként jutott tovább. Ezt rakjuk össze, mi lehet ebből.

(…)

Hm. Kitajima bekaphassa. Dani ötödik. Én meg megyek vissza aludni. Pá.

Harcos álom

’99-ben hagytam abba a karatét. Hat évig csináltam. Soha nem hiányzott. Most pedig azt álmodtam, hogy öreg fejjel visszatértem…

A bemelegítés már önmagában viccces volt, mert formagyakorlatokat kellett csinálni, ami nonszensz, mert sosem csináltunk olyat bemelegítésnek. Aztán meg egy laza edzést vezettek, erről már nincsenek konkrét emlékeim. Ismerőst se láttam, csak az edzőt, aki ráadásul ma már nem is edző, hanem lótenyésztő… Mindegy, valahogy leküzdhetetlen vágyat éreztem az álom közepén, hogy akkor most én a krav-maga mellé felvegyem a karatét (shotokan) is. Valami diákigazolvány-elvesztés is volt, ami ezt az egészet nehezítette, de aztán az is meglett. Aztán arra ébredtem, hogy csikorgatom a fogaimat, úgyhogy vége lett az álomnak.

No, akkor talán kezdjük is el a napot.