OnePlus One teszt

OnePlus One — a legjobb telefon azok közül, amelyeket nem lehet* megszerezni.
*: lehet, de csak nehezen.

– Milyen telefon ez?
– OnePlus One.
– HTC?
– Nem, OnePlus.
– Samsung?
– Nem, OnePlus, ez a gyártója.
– ???

Mi is az a OnePlus One? A OnePlus egy kínai mobiltelefon-gyártó, amit 2013. december 17-én (!) alapítottak. Nem a semmiből, mert a főnök korábban VP volt az OPPO-nál, ami szintén egy feltörekvő kínai gyártó. A One pedig az első mobiljuk, amit 2014. április 23-án (azaz az alapítás után négy hónappal) jelentettek be, és nyártól kapható.

Miért írtam azt fenn, hogy nem lehet megszerezni? Mert a gyakorlatban ez így van, ezt a telefont nem lehet csak úgy ukk-mukk-fuck-fukk megvásárolni. A vásárlás aktusához szükséges egy meghívó, ami azt jelenti, hogy valakitől megkapod a lehetőséget arra, hogy elkölthessed a pénzedet. Az iphone-osok ilyenkor szoktak elkezdeni nevetni, és belátom, hogy azért ez tényleg elég meredek.

Miért és hogyan vettem OnePlus One-t? 2012 eleje óta használtam a Samsung Galaxy Nexus-omat, ezt a telefont szerettem eddig a legjobban mind közül. Továbbra is tartom, hogy ez az egyik legjobban összerakott mobil, de két és fél év rendkívül aktív használat után már kezdett egyre idegesítőbb lenni. Az akkumulátora már a fél napot se nagyon bírta, napközben is töltöttem, hogy estig ne merüljön le. Egyre több alkalmazás viselkedett furcsán, a végén már a Chrome sem nagyon ment. Sajnos eljárt felette az idő. Sokat gondolkodtam a következő telefonomon. A Nexus-széria nagyon megtetszett, viszont a Nexus 4-et és 5-öt is az LG gyártotta, én pedig az LG Optimus 2X óta szentül megfogadtam, hogy soha többé nem veszek LG-t. HTC-t, Samsungot nem akartam venni, mert se a HTC Sense, sem a kismillió S-applikáció nem tetszik. Pár hónapja hallottam először a OnePlus One-ról, és kb. egy hónapja döntöttem el, hogy ez lesz a következő telefonom. Persze hamar rájöttem, hogy ez nem lesz egy egyszerű menet. Már szinte felírtam a naptáramba az iPhone 6 bemutatójának időpontját, amikor a semmiből az ölembe hullott egy meghívó (kösz, @kiramitsa és @GaborLenard). Ez volt múlt pénteken, este megrendeltem a telefont — Németországba, mert Svájcba nem szállítanak. Hétfőn délután adták fel a csomagot London Heathrow-n, kedd délután pedig már a németországi postafiókba érkezett. Szerdán nyilván nyitásra ott voltam, hogy elhozhassam.

Ennyi bemelegítés elég is lesz, akkor térjünk is rá a telefonra.

Specifikáció
A telefonban egy négymagos Qualcomm Snapdragon 801-es processzor ketyeg 2,5 GHz-es órajelen. Emellett természetesen van külön grafikus chip is, egy Adreno 330-as, 578 MHz-en. Memóriából 3 GB, tárhelyből 16 vagy 64 GB (nekem ez utóbbi van). Az akkumulátor 3100 mAh-s, a kijelző 5,5 colos (ún. péklapát), full HD felbontású, Gorilla Glass 3-mal borítva. A telefon megbírja az LTE-hálózatot (ún. négygés), van benne kétcsatornás WiFi, Bluetooth 4.0, NFC, GPS, gyorsulásmérő, giroszkóp és digitális iránytű is. Elöl egy 5 megapixeles, hátul egy 13 megapixeles kamera található. Van még alul dupla hangszóró, illetve három mikrofon.

Összefoglalva a telefonba nagyjából mindent beleraktak, amit manapság szoktak, az iphone-osok természetesen hiányolhatják az ujjlenyomat-leolvasót, tény, hogy ez nincs benne. Hőmérő, nívópálca és lombfűrész sincs benne gyárilag, ez kérem gyász.

Kívülről
A OnePlus One nagy. Lehet vitatkozni, hogy az iPhone 5S-nél csak alig 3 cm-rel magasabb és szűk 2 cm-rel szélesebb, de nem érdemes. Nagy telefon hatalmas kijelzővel, egykezes használatra nem vagy csak nagyon korlátozottan alkalmas. (Én az elejtésveszély miatt nem kockáztatok, két kézzel használom, de majd később bizonyára áttérek egy kézre, ha megszokom.)

A OnePlus One szép. Nagyon aprólékosan van megtervezve minden ív és részlet, szinte hihetetlen, hogy egy ilyen telefont hozott össze egy gyártó, amelyik egy éve még nem is létezett. Az előlapot uralja az 5,5 colos kijelző, aminek a szélén egy keskeny krómcsík fut végig. (Igazából a kijelző van felül és a csík alul, de ez szemből nem egyértelmű.) Felül található a fülhallgató-kimenet és egy mikrofon, alul a két hangszóró, a microUSB-csatlakozó és még egy mikrofon. A hátlap pedig … Fogtam én már üveg hátlapot, ami csúszósabb, mint egy allergiás meztelencsiga; szappantartó-műanyag hátlapot; rücskösített műanyagot, sima fémet, műanyagot fémbetéttel. A hátlap itt textúrázott műanyag, de itt a műanyagot nem samsungos műanyagként kell elképzelni. Nagyon kellemes a tapintása, és nagyon jó fogást ad a telefonnak. Ha már itt járunk, meg kell említeni a hátsó kamerát, ami egy 13 megapixeles, 6 lencsés Sony Exmor, dupla LED-es vakuval. És hátul is van egy mikrofon, ami jó szolgálatot tesz a zajszűrésnél. A bal oldalon van a hangerőt szabályozó gomb és a microSIM tálcája, a jobb oldalon pedig a bekapcsológomb.

A telefon háza magnézium, stabil és merev. Jól ki van súlyozva, a 162 g-os tömeg egy ekkora telefonhoz jól passzol, nincs olyan érzésem, hogy ha most a telefon után nyúlok, akkor a lendülettől a szoba sarkába dobom.

Belülről
A OnePlus One nemzetközi verzióját CyanogenMod 11S-sel szállítják, ami a 4.4-es Androidra (KitKat) épül. Én CM-et raktam fel a Galaxy Nexus-ra is, így a rendszer nem volt új, már régen megszoktam és megszerettem. Rengeteg kisebb és nagyobb dolgot lehet rajta beállítani, amikkel még jobban testreszabható a telefon. A Quick Settings (a “lehúzós” menü, amit két ujjal lehet rögtön elérni) is teljesen módosítható. Rengeteg téma közül lehet választani (ezek általában fizetősek), amikkel az ikonoktól a hátteren keresztül a gombokig mindent meg lehet változtatni.

A telefon érintéssel is felébreszthető, nem kell hozzá a bekapcsológomb. Kettőt “kattintva” bekapcsol, kört rajzolva rögtön elindul a kamera alkalmazás, V-t rajzolva pedig a vaku. Természetesen működik a hangvezérlés is, de ezt emberek között nem próbálnám ki, autóban pedig nem telefonozunk, ugye?

Kamera: ez a CyanogenMod-féle Camera app, ami a szokásokhoz híven szintén rengeteg beállítást tartalmaz. Fényképezésnél, ha jól számoltam, 30-féle mód közül lehet választani: HDR, alacsony záridő, éjszakai mód, tucatnyi “filter” (szépia, scretch stb.). Van panorámakép készítésre is lehetőség, mint ahogy lehet játszani a fehéregyensúllyal és a kép méretével, minőségével. Ennél viszont sokkal érdekesebb a videófelvétel: van time lapse-mód, lehet készíteni 4k-s (UHD: 3840 × 2160, DCI: 4096 x 2160) felvételeket is, és a legjobb: van slow motion! Maximum 1080p-vel 60 fps, maximum 720p-vel pedig 120 fps választható. Az így készített videókkal én a magam részéről nem tudok betelni, a kiöntött pohár víztől kezdve az esőn keresztül a fűben szaladó emberekig minden fantasztikusan néz ki.

Néhány applikáció még, amiket érdemes megemlíteni: AudioFx — rengeteg beállítással ellátott lejátszóprogram; Gallery — nagyon szép galéria, többféleképpen is rendezhető fényképek és videók, slideshow; Screencast — ahogy a neve is mondja, a telefon képernyőjének tartalma rögzíthető, nagyon praktikus.

Akkumulátor: a 3100 mAh a gyakorlatban annyit jelent, hogy jó sokáig biztosan nem kell azon aggódnia senkinek, hogy lemerül-e a nap végére a telefon. Aktív használat mellett könnyedén kibírt két munkanapot a telefon: egyik nap reggel 90%-ról indulva másnap késő este ment 10% alá a töltöttség.

Használat: a négymagos processzor kitesz magáért, hihetetlenül gyors minden. Szinte semmi lag, az alkalmazások azonnal indulnak és gyorsan betöltődnek. Az appok közötti váltás is folyamatos, a böngészőben a közelítés-távolítás szintén villámgyors. Mondjuk 2014 van, ez manapság alap, de hát muszáj ezeket leírni, ha egy “flagship killer” telefonról van szó, nem?

Ezeken túl
2012. március 8-én ezt írtam a Samsung Galaxy Nexus tartóstesztben:

A végére hagytam még egy szubjektív élményt. Ugyan a Galaxy Nexus már kapható nálunk, mégis hihetetlenül illusztris érzés volt nap mint nap használni. Ezt erősítette az is, hogy naponta többször is megszólítottak ismerősök (és néha kevésbé ismerősök is), hogy “hadd nyomkodjam egy kicsit”. Nem vagyok irigy (meg nem is az enyém a készülék, ugye), így hát minden alkalommal odaadtam a telefont pár percre, és mindenkinek nagyon tetszett.

A OnePlus One-nal ugyanezt sikerült átélnem: kollégák, barátok, gyerekek (saját) — jó sokan megnézték az elmúlt pár napban. “Nagy”, “hatalmas”, “jesszus, mekkora!”, mondták, majd megmutattam a telefont is. Ez nem egy tucatmobil: a kidolgozottsága, a teljesítménye, és az ezekhez társuló hihetetlen ár teljesen egyedivé teszik. Merthogy az ára: a kisebbik, 16 GB-os modell 299, a nagyobbik, 64 GB-os pedig 349 dollár (euróban: 269, ill. 299).

Verdikt
Szerintem egyértelmű: ha valaki meg tudja venni ezt a telefont, akkor meg kell venni. Nem baj, hogy túl nagy. Nem baj, hogy androidos. Nem baj, hogy nincs ujjlenyomat-olvasó. Ennél a telefonnál semmi sem baj. Ez a telefon egyszerűen tökéletes, és ha nem is az, hát megvonom a vállam, és azt mondom: mit várhatnék el egy 300 eurós telefontól?

UPDATE: cikkem a kutyu.hu-n: OnePlus One – a legjobb telefon azok közül, amelyeket nem lehet* megszerezni. Sok screenshot, screencast videó, pár videó és fénykép a telefonnal, kevésbé idegesítő személyes stílusban.

Galaxy Nexus uptime record (almost)

Néhány héttel ezelőtt véletlenül észrevettem, hogy a telefonom már vagy 200 órája be van kapcsolva. Általában 3-4 naponta rebootolom, megszokásból, de ez valahogy kimaradt. Szóval ment már több mint egy hete, de semmi lassulás vagy szaggatás nem volt, tökéletesen működött. Később aztán megkérdeztem a Google-t, hogy mit tud “Galaxy Nexus uptime record” témában, csak úgy, kiváncsiságból. Feljött pár fórum, kis böngészés után 1000 fölötti screenshotokat találtam, talán 1089 volt a legtöbb.

Úgy voltam vele, hogy magam is sportember vagyok, tavaly decemberben például még kettlebelleztem is párszor, miért ne próbálkozzunk meg valami hasonló, még geek-körökben is szánalmas rekordkísérlettel. A nagy rákészülés annyi volt, hogy ugyanúgy használtam tovább a telefont, mint azelőtt, csak néha csináltam egy screenshotot az uptime-ról, ill. feltettem egy uptime widgetet. Teltek-múltak a hetek …

Olyan 1050 óra körül járhattam, amikor véletlenül találtam egy blogot, amiben volt egy screenshot 1870 (!) óráról. Nem is blog volt, ráadásul sajnos megtaláltam, itt. Letörtem, mint a letört fülű bili letört füle. Oly’ messze még a cél, pedig azt hittem, mellkasszőrömmel csakhamar által szakajtom a célszalagot! Egyébként azóta se találom ezt a blogot, tán igaz se vót.

Újabb nagy levegőt vettem, beraktam még egy telefontöltőt a hátizsákomba (nem is hordtam magamnál egyébként egyet sem, egyszer kellett napközben, akkor kölcsönkértem, esténként töltöttem). Tovább teltek-múltak a hetek, csak egyre lassabban …

Aztán elkezdtem beszélni erről a fantasztikus teljesítményről ismerőseimnek, kollégáimnak. Figyeltem a reakciókat, az arcukat, miközben az uptime-mal kapcsolatos nehézségeket ecsetelem nagy átéléssel. Volt, aki nem nézett teljesen hülyének, sőt, akadt olyan is, aki később még rá is kérdezett, hogy hogy állunk. (Jól.)

Egyébként 1000 óra fölött kezdődött az igazi stressz. Mi van, ha tényleg lemerül? És ha véletlenül kikapcsolom? Vagy ha Kata megkaparintja, a földhöz vágja, és KIESIK AZ AKKUMULÁTOR??? Nem kívánom az ilyen izgalmakat senkinek se.

És végre eljött ez a hét, amit már olyan régen vártam: vasárnap este, családom körében megünnepelhetem a rekordot, fogadhatom a gratulációkat Regitől (aki végig mellettem állt!) és az értetlen pillantásokat Katától és Zizitől.

(…)

És akkor beütött a mennykő … Békés szombat este, a lányok alszanak, a tévéből szól a Voice of Switzerland, ölemben a laptop, mellettem az ágyon (belül, le ne essen) a Szent Telefon. Aztán egyszer csak azt mondja Regi: jé, de fura a telefonod. Rápillantok, hát megállt bennem az ütő. Ott a kezdőképernyő, a lock screen kicsit áttetszik – mindig így néz ki, mikor újraindul … És tényleg, fogta magát, és 2 perccel e pillantás előtt se szó, se beszéd, se pittyegés, rebootolt. Így ér véget a világ dicsősége!

Szóval ennyi, 19 óra hiányzott, nem jött össze. Van egy screenshotom 1843 óráról, ill. a widget 1851 és felet mutat rekordként. 77 nap: szeretem ezt a telefont!

1843:36:17 1851:30:00

Azért angol a poszt címe, hogy jól megtaláljon a sok kocka.

Nexus 10 helyett …

Azt ismeritek, hogy az Apple-utáló, Android-imádó mérnök-informatikus bemegy az Apple Store-ba, és vesz egy iPadet?

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy elhatároztuk, Regi laptopja helyett (amire az elvérzett Windows helyett egyébként Ubuntut raktam, életemben a 3. linuxos korszakot megnyitván) veszünk egy tabletet. Evidens volt, hogy androidos legyen, mivel mindketten androidos telefont használunk, az Apple meg ugye egy fos – ahogy ezt korábban kifejtettem. Pár hétnyi vívódás (kell, nem kell, milyen kell, Nexus 10 kell) után aztán végül megrendeltünk egy 16 gigás Nexus 10-et a digitec-nél. Azt írták, egy-két hét a kiszállítás, az teljesen korrekt, úgysem sietünk sehova.

Aztán azt vettük észre, hogy ahogy eltelik egy hét, mindig hozzátesznek két hetet a várható kiszállításhoz. Szép lassan el is értünk január közepéig, amikor már február közepét ígértek. Itt persze felmerül a kérdés, miért nem rendeltem meg a Google Play-ből a terméket, amikor úgy még ráadásul olcsóbb is lett volna. Nos, svájci Google Play nincs, a németben nem lehet kapni (még a 32 gigás változatot sem), Angliában elvileg van, de most nem lett volna triviális elintézni az ideszállítást.

Itt szeretném elmondani, hogy nagyon-nagyon haragszom a Google-re. Nem értem, hogy a fenébe képes így bevezetni egy terméket, hogy képtelenség beszerezni. Meg is értek a bukásra, úgyis van az Android helyett Firefox OS.

Szóval vártunk, várakoztunk, aztán eluntuk. Lemondtam a megrendelést. Erre jött egy levél, hogy minden szuper, lehet menni a megrendelt termékért. Wat? Belépek az online shopba, és látom, hogy szépen ki van nullázva a Nexus 10, de ott figyel az átvehető rendelésben az egy éves, fullos garancia – közel 100 frankért. Király, ha már Nexus 10 nem lesz, legalább kapok egy újat, ha véletlenül beleejteném a nem létező tabletet a fürdőkádba. No, írtam is nekik rögvest, hogy erről nagyon szívesen lemondanék, maradjunk barátok. Korrektül válaszoltak, és szépen törölték azt is. Digitec, szeretlek.

Szóval itt álltunk így, se tablet, se garancia, se semmi. Szóval elmentünk múlt szombaton az Apple Store-ba (Bahnhofstrasse, Zürich), ahol én még ötszáznál kevesebb embert soha nem láttam, egészen elképesztő. Átverekedtük magunkat a tömegen (a lányokkal mentünk, azért így kihívás), kerestünk egy szimpatikus eladót, és onnantól kezdve 5 perc alatt vettünk egy iPadet.

Sajnos be kell valljam, hogy az iPad egy jó cucc. Még az Apple sem tudta elrontani, pedig ez az iOS egy csomó szempontból szerintem béna, az Androidhoz képest néha pre-béta pilot szoftvernek tűnik (erről majd talán később, bővebben). De összességében nagyon elégedettek vagyunk, pont ezt vártuk egy tablettől. Jó, kényelmes, szép, gyors – csak kár, hogy nem androidos :)

Az iPhone-ról, utoljára

Nos, ahogy megígértem, írok egy utolsó (igazából összesen harmadik) bejegyzést, amiben elmondom, miért utálom az iPhone-t, az Apple-t, az iOS-t és minden ehhez kapcsolódó dolgot. Ezután sem élőszóban, sem twitteren, sem facebookon, sem emailben nem fogom ekézni a telefont, illetve az azt körülölelő ökoszisztémát. Még beszéd közben is csak annyit mondok majd maximum, hogy bit.ly/lacialma – ennyi.

Elöljáróban még annyit, hogy lesznek közhelyek, százszor ismételt frázisok és túlzások is. Van sok iPhone-os ismerősöm, és jónéhány iPhone-os barátom is, rájuk nem vonatkozik az alább leírtak közül semmi sem.

Nehéz dolog belekezdeni egy ilyen fikázós posztba, mert igazából túl sok bajom magával a telefonnal vagy a céggel nincs. Egyszer vettem eddig életemben Apple-terméket, egy iPod shuffle-t, Reginek, ajándékba. Ezt leszámítva úgy vagyok vele, hogy rengeteg cégnek rengeteg terméke és szolgáltatása van, ami ugyanúgy túlárazott, túlmisztifikált, mint minden Apple-cucc, mégsem írok/beszélek róla (ennyit). Ami igazán zavar, az az egész életérzés, ami ezt a telefont körbelengi. Ez a fennkölt, a világ gondjain-bajain felülemelkedő, azokat lenéző újdzsentri fíling bassza a csőröm, na, kimondtam.

Az iPhone drága. Értem én teljesen, az exkluzivitást kell megfizetni. Azt nem értem, hogy miért exkluzív az a telefon, amiből egy nap alatt 2.000.000 adnak el? Miért exkluzív az a telefon, aminek az első magyarországi vásárlója így néz ki? Miért az, amikor minden iPhone belülről ugyanúgy néz ki?

Erre muszáj kitérnem. Én még most is alig hiszem el (kérek valakit, cáfoljon meg!), hogy az iOS-en nincsenek widgetek, nem lehet a home screeneket normálisan testreszabni. (Most kis guglizás után mintha jailbreakkel lenne erre mód. Ennyi?) Ha valamit utálok egy telefonban (az androidos telefonjaimban is), az a végtelen hosszú alkalmazásikon-lista, ami oldalakon keresztül sorakozik rendületlenül. Én a home screeneket pont azért használom úgy, ahogy be vannak nálam állítva, hogy napközben a lehető legkevesebb alkalommal kelljen végigmennem a listán. Ha belegondolok, hogy az iPhone-nál ez van, és a maximum, amit az ember csinálhat, hogy az ikonokat folderekbe rendezi – jesszus! Most őszintén, erre tényleg nincs igénye iOS esetén az embereknek, vagy jól látom, hogy ez csak azért nincs itt, mert ott meg van?

iPhone home screen

Bal oldali home Jobb oldali home

Nekem például mindig ilyen jellegűek a képernyőim, ez a 10+ alkalmazás 95%-ban lefedi a telefonhasználatomat. Direkt van kihagyva hely az ikonok felett, hogy “meg lehessen fogni” görgetéshez a képernyőt – nem mintha véletlenül elindítanék bármilyen alkalmazást is.

No, de túl is lépek ezen, van még elég vessző és paripa. Szóval az iPhone exkluzivitását kell megfizetni. Meg a minőséget. Ami nyilván szignifikánsan különbözik minden más gyártó biztosította minőségtől. Hiszen az Apple erejük teljében levő, kipihent és boldog nyugat-európai hobbi(t)munkások révén állítja elő termékeit, ezért aztán azok soha nem romlanak el. Mi? Hogy pont ugyanazokban vagy ugyanolyan gyárakban (gyerekmunkások, veszélyes anyagok stb.) készül az iPhone, mint a Galaxy S III? Mi? Hogy a Samsung nélkül nem lenne egyáltalán iPhone, mert kis túlzással a fél berendezést ők gyártják?

Ha már a gyártást hoztam szóba. Az iPhone 4S captcha kapcsán már írtam a belbecsről, és ezt muszáj megtennem most, az iPhone 5 után is. Egyszerűen nonszensz, hogy 2012 vége felé ilyen telefonnal lehet kijönni a piacra, ráadásul mindezt mint forradalom harangozzák be.

TELEFON iPhone 5 Galaxy S III Galaxy Nexus Lumia 920
MEGJELENÉS 2012.09. 2012.05. 2011.11. 2012.Q4?
CPU dual-core
1 GHz talán?
quad-core
1.4 GHz (international)
dual-core
1.2 GHz
dual-core
1.5 GHz
KÉPERNYŐ 4″
1136×640
4.8″
1280×720
4.65″
1280×720
4.5″
1280×768
RAM,
TÁRHELY
1 GB,
max. 64 GB
1 GB (international),
max. 64 GB + 64 GB
1 GB,
max. 32 GB
1 GB,
32 GB
KAMERÁK 8 MP 1080p,
1.2 MP 720p
8 MP 1080p,
1.9 MP 720p
5 MP 1080p,
1.3 MP 720p
8.7 MP 1080p,
1.3 MP 720p

Érzésem szerint hardverben az iPhone 5 a majd’ egy éves Galaxy Nexusszal van egy súlycsoportban, az S III-mal nem érdemes összemérni. Viccből ideraktam a zászlóshajó Nokiát, látni, hogy még az sem esélytelen ebből a szempontból. A képernyőméretről: ez az egy ikonsoros tágítás szerintem vicc, a 4 hüvelyket pont hozta a Galaxy Nexus előtti Optimus 2X-em, és szerintem ez már akkor kicsi volt (jelzem: LG O2X – 2011. február!). Az androidos telefonok (a Note-okat felejtsük el) most kezdik elérni a kényelmetlenség határát méretben, szerintem 5 hüvelyk alatt kell maradni, mert ez az, ami még elfér egy nem-hipszter méretű ember farmerzsebében. Mivel Steve bácsi kiadta az ukázt, hogy mekkora lehet az iPhone kijelzője, nem kell félni attól, hogy bármikor megközelítené az Apple ezt a 4.5″ körüli ideális tartományt.

A hardver persze mit sem ér szoftver nélkül, és ez az, ahol szerintem pont mostanság dől az Android felé a mérleg nyelve. Egészen a Jelly Beanig (4.1) – akármennyire is iOS-ellenes és Android-párti vagyok – mindig úgy éreztem, hogy az iPhone-ok egy kicsit mintha jobbak, gyorsabbak, reszponzívabbak lettek volna, mint a melléjük rakott, azonos kategóriájú androidos telefon. Eddig. Innentől kezdve szerintem már ez sem előny az iPhone-nál.

App Store vs. Google Play: újfent csak azt tudom mondani, hogy ami még 1-2 éve egyértelműen az iOS-pacientúra felé billentette a képzeletbeli mérleg képzeletbeli nyelvét, az az előny szerintem már eltűnt. Kilóban mind a két helyen ugyanúgy millió-közeli alkalmazás található, de nekem még mindig úgy tűnik, hogy sokkal több (és jóval drágább) ugyanolyan jellegű alkalmazás van iPhone-ra, mint Androidra. (Én ezt ismerőseim tweetjei és tapasztalatai alapján mondom.)

Kezdek kicsit elmenni egy nem annyira rejtett iOS/Android összehasonlítás irányába, pedig itt és most a fikázás a cél. Vissza az iPhone-ra.

Térkép: nagyon magas labda, nem is arról szeretnék írni, amit már előttem millióan kielemeztek (gyk. szar térképadatok, rengeteg hiba, hülyeség, hiányosságok stb.). Két dolgot viszont nem értek. 1.) Sokan azt mondják, hogy majd milyen jó lesz a Maps, és különben is, mennyire szép. Jajj, na ne már, hát ha már egy térképalkalmazásnál (!) is érv ez, amit az emberek nagy része autózás közben használ, így csak 1-1 pillantásra néz rá – no comment. 2.) Siri kimondja az utcaneveket – bravó! Csak a use case-t nem látom ide. Ha Budapesten vagyok, akkor nem használom a navigációt, cserébe tudom az utcaneveket, pont, mint Siri. Ha a világ bármely más pontján vagyok, legyen az Csömör vagy Zürich, hót nem érdekel, hogy a 2. utca, amibe mindjárt behajtok, az Kossuth Lajos körút vagy Bahnhofstrasse. Nem elég, hogy az ember vezet, nézi az autókat, motorosokat, gyalogosokat, táblákat, időnként a navigációt, most még az utcanévtáblákat is kezdjem el sasolni, hogy tényleg a Vejnemöjnen térre kanyarodok-e éppen ki?

Őfelsége Siri: szerintem ez egy parasztvakítás, nem tudom elképzelni, hogy ennek bármilyen gyakorlati haszna lenne. Az ennek megfelelő hangalámondásos telefonvezérlést én magam például sosem használtam, és nem is hiszem, hogy bármikor használnám. Azt a sok Apple-alkalmazottat, aki a Siri túloldalán figyeli az utasításokat a Sirit fejlesztette, szerintem százszor hasznosabb területeket is lehetett volna alkalmazni – ld. előző bekezdés.

Kicsit elfáradtam így a végére, nem is lett ez olyan vitriolos, mint akartam. Egy szó mint száz: szerintem ennek az egésznek nincs semmi értelme!

Chewbacca iPhone
iPhone – “Ennek nincs értelme!”

Regi: “Neked valami látens Apple-imádatod lehet, hogy mindig fikázod őket!”

Samsung Galaxy Nexus negatívumok

Amikor bő egy hónapja teszteltem a Samsung Galaxy Nexus c. zászlóshajó-telefont, nem gondoltam volna, hogy az ottani enyelgésnek lesz (negatív) folytatása. Annyira megtetszett, hogy az első adandó alkalommal rögtön vettem is egyet kártyafüggetlenül. Vettem hozzá egy orange-os előfizetést is (ezt már megbántam), és azóta használom itt kinn, illetve otthon, a pannonos SIM-mel használtam. Mikor mutatja ki a foga fehérjét a telefon, amikor ingyen teszteled, vagy amikor egy maréknyi JSF-ért (jó svejci frankért) megveszed? Úgy néz ki, hogy az utóbbi … :)

Szóval a Galaxy Nexus továbbra is egy fantasztikusan jó telefon. Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni a külsőről, a képernyőről, a teljesítményről, az üzemidőről. Viszont az alábbi problémákkal sajnos sikerült alaposan megismerkednem.

  1. Újraindulások: sajnos a telefon igen gyakran (főleg a 0 db / 1 hét teszthez viszonyítva) fagy be úgy, hogy fogja magát, és újraindul. Általában valamelyik alkalmazás indításánál üt be a krach, legtöbbször a kameránál. Érthetetlen, tényleg nem tapasztaltam semmi ilyet korábban.
  2. Térerő: a Nexus 4.0.1-gyel bújt ki a dobozból, azonnal frissült .2-re, szóval nem tudom, hogy ez ICS-verziófüggő hiba-e vagy sem, mindenesetre a térerő gyászos, főleg zárt helyeken. (Nem atombunkerben kívánok HSPA-netet használni, csak az irodában telefonálni.) Utánaolvasgatva a fórumokban nem egyedi esetről van szó, .3 és .4 esetében is előfordul. Hol van már a 4.0.5?
  3. Automatikus repülőgép-mód! Na, ez a legidegesítőbb hiba mind közül. Általában alacsony térerő esetén (ld. fenn: napközben mindig) szokott olyat csinálni a telefon, hogy bekapcsol az airplane-mode! Ez azért jó, mert ilyenkor azán mászhatok fel az antennára, akkor sem fognak tudni hívni, amíg ezt kézzel ki nem pöckölöm. (Néha magától helyreáll.) Szintén egy igen jól dokumentált hibáról van szó, van róla szó xda-deven (itt és itt), illetve van androidos issue is (itt). Nagyon zavaró, és nagyon sok embert érint, jó lenne tudni, hogy dolgoznak a javításon. “Hol van már a 4.0.5?”

Figyeljük meg az “Airplane mode is ON” feliratot középen, a 0 térerőt fenn, illetve ugyanitt a repülőgép-szimbólum hiányát – ami egyébként airplane mode esetén ott kellene, hogy legyen.

UPDATE
Egy kolléga megtalálta a megoldást! Az androidos issue-ra kommentelt, ami tényleg működik. Mivel nekem nem rootolt a telefonom, ezért a ROM update nem játszik, viszont a Juice Defender leszedése minden problémát orvosolt! Nincs többé automatikus airplane mód, nincs fagyás se. Jelenleg 230+ óra uptime-nál jár a telefon, ez szerintem mindent elmond.

LG Optimus 2X egy két hónapos használat után a szervízben van

Néhány hete gondoltam arra, hogy írok egy Optimus 2X tartóstesztet. Mert van miről. Meg mert én is szívesen olvastam volna egy ilyet: mindenképpen hasznosabb, mint egy cikk, amit mondjuk két nap (igaz igen aktív) használat után ír valami Android-guru.

Aztán olvastam tartóstesztet az AndroidPortál.hu-n, ami ugyan nem tetszett (nem volt benne semmi olyan szerintem, ami miatt egy tartósteszt tartós), de a címét azért leloptam.

Most pedig következik egy olyan igazi lebeszélős (?), sírós, dühös, de leginkább csalódott összefoglaló az Optimus 2X-szel eltöltött közel két hónapomról.

Belbecs, külcsín, technikai specifikáció: na, ezekről nem írok, akit érdekel, olvassa el lipilee – egyébként frankó – cikkét.

Ami nem jó… (És itt nem tudom megmondani, hogy általános Optimus 2X hibákról van-e szó, vagy csak én fogtam ki egy selejtes készüléket – de egy felső kategóriás telefonnál én ezt konkrétan leszarom.)

GPS: sokat szenvedtem vele, több alkalmazásnál (pl. Endomondo, Foursquare, de akár a gyári autós navigációs appot is mondhatnám) is előfordult, hogy percekig nem találta meg a műholdak jelét a telefon, és mindezt sokszor, sok különböző helyen – nem atombunkerben, nem felhőkarcolók között, hanem kertvárosban – tapasztaltam. Az is furcsa, hogy a Nokia E51-em (amiben nincs is GPS!) gyorsabban és pontosabban lőtte be a helyzetét Foursquare-nél, mint az Optimus 2X.

Wifi: itthon is, cégnél is sokszor próbálkoztam, néha jó, néha nem. Előfordult, hogy valamiért egyáltalán nem talált wifit a telefon, pedig volt (de van, de van!). Sem a gyári, sem a Wifi Manager nevű app segítségével nem sikerült csatlakoznom több alkalommal is hálózatokhoz, ilyenkor általában a reboot segített. Az is furcsa volt, hogy – megint csak az E51-hez hasonlítva – mintha gyengébben érzékelné a jelet a telefon, pedig viszonylag kevés alkalommal próbáltam netezni ólomtakaró alá bújva.

3G: ha nincs Wifi (vagy van, csak nem klappol valami, ld. előző bekezdés), akkor marad a 3G. Már ha van, mert sokszor ezzel is volt gondom. Úgy értem, hogy nem vidéken, mobiltornyoktól távol, a természet lágy ölén próbáltam netezni, hanem Budapesten, bel- és külvárosban, egyébként térerővel teljesen normálisan lefedett helyeken. A telefon általában mutatta, hogy van hálózat, de netezni valahogy nem sikerült (se Operával, se a gyári böngészővel).

Telefonálás: hasonló tapasztalatokról tudok beszámolni, mint az előző bekezdésben. Érthetetlen megszakadások (TGV-vel való utazás nélkül), híváskezdeményezés vagy -fogadás sikertelensége – ezek voltak kb. naponta. Ezzel párhuzamosan a hálózatot is szépen dobálta a telefon, hol normális jelerősséget mutatva, hol nem (inkább utóbbi).

Gyári alkalmazások: szörnyűek! Mivel most nincs nálam a telefon (ld. cím), lehet, hogy néhányat kihagyok, de azért megpróbálom őket felsorolni: Twitter for LG, Facebook for LG, MySpace, Music, valami Car-izé, és még számtalan app, amik feleslegesek, használhatatlanok, vagy csak használni nem használtam őket soha. A legjobb, hogy uninstallálni ugye nem lehet őket, és folyamatosan futnak – ha valamilyen app killerrel ki is lövöd őket, pár másodperc után visszajönnek. Nem gyári, de valahogy ide tartozik a Tegra Zone: ez egy vicc, van benne kb. 10 játék, azok közül 2 ingyenes, na ezt a kettőt nem lehet letölteni, legalábbis nekem nem sikerült.

Memória: fura ezt leírni egy zászlóshajó-telefonnál, de – kevés. Több helyen írták, hogy az oprendszer és a fenti nem-opcionális alkalmazásoknak “hála” soha nem lehet 200 MB szabad memóriához jutni, és tényleg. Auto Task Killer fél óránként agresszív beállítással öli az appokat, és a nap végére kb. 100-110 MB marad, pedig nem játszom egyszerre hét tegrás játékkal. Mivel az Optimus 2X az első (utolsó?) androidos telefonom, egyelőre nem tudom, ez sok vagy kevés, kell-e a sok szabad memória, vagy bőven elég, ha annyi van, hogy még egy appot elindíts, mindenesetre furcsa.

Újraindítások: főleg a frissítés előtt (V10b-ről V10c-re frissítettem a telefont) volt jellemző, de utána is megmarad az a “jó” szokás, hogy a telefon se szó, se beszéd, magától újraindul. Ez történhet nyugalmi állapotban, vagy nyomkodás közben, nem igazán találtam kiváltó okot. Persze az uptime-mal arányos volt a dolog, de azért volt olyan is, hogy a bekapcsolás/újraindítás/lefagyás után pár órával indult újra a telefon.

Lefagyások: kb. mint az előbb, csak ez egy kicsit bosszantóbb jelenség. Ha újraindul, hát újraindul, legalább akkor újra 200 MB-ról indul a szabad memória. De sokszor csak fogta magát a telefon, és lefagyott. Játék, netezés vagy csak sima nyomkodás közben, de számtalanszor előfordult. Ilyenkor általában a kikapcsolás sem működik, hanem hátlap le, aksi ki, aksi vissza, hátlap vissza. A kedvencem, amikor kikapcsolás közben fagyott le a telefon, ezt a mai napig nem tudom felfogni.

Teljesítmény: megint csak furcsa erről írni, mert ugye két mag így, 1 GHz úgy, de a telefon lassú. Alkalmazások tallózása, netezés, de sokszor játék (nem Crysis 2, hanem mondjuk Angry Birds) közben is indokolatlan lassulás lépett fel, amit más (egymagos) telefonoknál nem nagyon tapasztaltam. Nyilván az okok között nem elhanyagolható az, hogy Froyo van a telefonon, és még nem jött ki a Gingerbread, de akkor is (meg aztán ki tudja, hátha a Gingerbread még több memóriát foglal majd, és akkor még lassabb lesz a telefon).

SIM-lock: a végére hagytam a legidegesítőbb, legszánalmasabb hibát, ami miatt végül szervízbe adtam a készüléket. Sokszor, mit sokszor, rengetegszer fordult elő az, hogy a SIM-kártya használat közben lock-olódott, azaz a telefon a bekapcsolás után ismerős PIN-kód bekérő képernyőt mutatta. Ez persze azzal jár, hogy ilyenkor elérhetetlen vagy, nem tudnak hívni, és te erről max. úgy veszel tudomást, hogy kapsz egy emailt – “már megint lefagyott a telefonod?”. (Ne mondja azt senki, hogy vegyem le a PIN-kódot a SIM-ről, mert nem. Ebből nem engedek.) Ezek a hibák napi gyakorisággal jelentkeztek, de volt olyan, hogy 2 óra alatt 6-szor… Felmerült, hogy talán a SIM-kártya a hibás, volt is egy kártyacserém egy hete, de semmi sem változott. Minden áldott nap átlag 2-3 alkalommal kellett megadnom a PIN-kódomat (az újraindításokat nem számítva, ugye); attól függően, hogy mennyi idő után vettem észre a lock-olódást, néha egy óráig nem tudtak hívni; és mindez egy csúcsmobilnál, amit nyilván két év hűségre vettem.

Elképesztő.

Ami jó: minden más, de tényleg. Szép a kijelző, jók a fényképek, erős a proci stb., de ezt már mindenki olvasta számtalanszor (én is, azért vettem meg).

Ennyit erről. Én még 22 hónapig biztos Optimus 2X használó leszek, de aki teheti, inkább válasszon valami menő HTC-t, vagy a non-plus-ultra Samsung Galaxy S II-t (amit egyébként volt szerencsém nyomogatni – anyám!).

UPDATE
Két hét után jött vissza a telefon a szervízből. “Főrész csere” volt, ergó a kijelző és a borítás maradt, a többi mind új. Egyébként ez kicsit meglepett, mert gondoltam, ha már mindent elvesztek, ami a telefonon van, legalább szólnak, hogy csináljak egy backupot. Nem szóltak, így pár kép, videó és SMS ment a lecsóba, ez van :)

Egy darabig jó volt a helyzet, kevesebb gond volt a Wifivel, a 3G-s netezéssel, nem volt több újraindulás, stabilabb lett minden. Aztán szép lassan visszaromlott minden a szokásos színvonalra, annyival jobb (?) most a helyzet, hogy leszedtem a PIN-kódot, és így újraindulásnál “gond nélkül” feláll a telefon, és nem maradok elérhetetlen órákig. A 3G most már gyakorlatilag használhatatlan, a legritkább esetben tudok böngészőből netezni, a 4sq egyfolytában timeoutol.

A héten gondoltam egy nagyot, és felraktam a CyanogenMod 7.1 RC1-et – mivel már úgyis rootoltam a telefont. (Előtte természetesen mindent lementettem ClockworkMod Recovery-vel – háromszor.) Először nem sikerült az egész, mivel elfelejtettem teljes cache-t meg mindent üríteni. (Ehhez jó tudni, hogy a CwMR akkor indul el, ha a halkítás billentyűt bekapcsolás után folyamatosan benyomva tartjuk.) Aztán elindult a CM, nagyon jól nézett ki, 250 MB memóriát hagyott meg, ami nem rossz, de. De képtelen voltam netezni, se a Wifi, se a 3G nem ment egyáltalán, ahogy látom, ezzel nem vagyok egyedül. Egy okostelefonnál nem hátrány, ha tudsz netezni, szóval CwMR újra, és visszaállítottam a legfrissebb mentést, most az van. Nigthly buildekkel szemezek, azokkal állítólag nincs annyi gond, de ki tudja. Elvileg – LG szerint – idén nyáron jön a 2.3.x Gingerbread, hát, így Q3 vége felé ezt egyre kevésbé hiszem :)

Tépelődés (még mindig Nokia N8)

Igen, még mindig az N8-as témánál tartok. Engem ez a telefon egyszerűen nem hagy békén, ezért én sem hagyom a témát békén.

Szóval szép csendben, november közepén elindult a Nokia N8 magyarországi forgalmazása. Jelenleg ott tartunk, hogy 115.000 és 155.000 HUF között lehet kapni kártyafüggetlen kivitelben; Telenornál nincs, T-Mobile-nál van, de raktáron nincs, én meg nem hagynám el a flottát. Ez minden, ami konkrét és tényszerű. Minden mást vázlatosan, ahogy a fejemben tekereg.

  • Szeretem a mostani Nokia E51-emet. A legjobb telefonom eddig.
  • Sajnálok ennyi pénzt telefonra kiadni, mert azért ez mégiscsak egy telefon. Érted, beszélsz vele tíz percet egy nap, és minden egyéb funkció meg nem létkérdés.
  • Lenyűgöző az a sok dolog, amit az N8-ba belepakoltak. Már írtam erről külön, de még egyszer kiemelném: 12 MP kamera, 720p videó, HDMI-out stb.
  • Bántó az a sok dolog, ami csak most került bele a Nokia zászlóshajójába. Legalább egy évet késett az N8 ahhoz, hogy igazán esélye legyen a piacon.
  • Tartok a Symbian^3-tól, főleg amióta Ertli Gergő kipróbálta a telefont, és nem voltak túl pozitív élményei.
  • Olyan választék van a piacon (itt főleg az androidos HTC-kre és egyéb, komolyabb telefonokra gondolok), ami mellett kérdéses, hogy egy Nokiával, egy symbianos telefonnal érdemes-e nekimenni a 2011-es évnek. Itt most elsősorban az elérhető szoftverekre gondolok, az Ovi Store – hogy is mondjam – ovis cipőben van még.
  • Másfél év után az E51 szép lassan kezdi megadni magát, főleg a telefonnál nem elhanyagolható telefonálás funkciójával vannak mostanában gondok.
  • 150.000 forintból lehet kapni egy szuper HTC-t, vagy akár egy iPhone-t is.
  • Karácsonyra kapok egy Amazon Kindle-t, így nem érzem kínzó szükségét még egy olyan kütyünek, amivel az egyébként meglehetősen kevés szabadidőmet hülyeségekkel tölthetném ki.
  • Valahogy még mindig ódzkodom a “nem telefonnak kinéző telefonoktól”. Szóval a telefon a bőröndös időktől kezdve úgy néz ki, hogy alul a billentyűk, felül a kijelző. 2000 óta ezt kiegészíthetjük azzal, hogy elfér a tenyeredben és a zsebedben. És még azt is tegyük hozzá, hogy leejthető, nem kell a kijelzőjét úgy félteni, mint egy plazmatévéét stb. Szóval én ilyen konzervatív elveket vallok mobiltelefon-témában, ez pedig eléggé távol tart az ilyen egészméretű érintőképernyősöktől.

Röviden ennyi. Szerintem az lesz, hogy kivárásra játszom, idén biztosan nem lesz t.csere, jövőre megvárjuk a család megduplázódását, aztán meglátjuk, mi lesz. Egyébként nekem már egy Nokia E52 is nagy előrelépés lenne, mert legalább van benne GPS, így tök jól menne a 4sq, haha! :)

iPhone 4 Nokia N8

Én tényleg komolyan gondolkodtam azon, hogy a következő telefonom iPhone lesz. Néztem összehasonlításokat, ámultam-bámultam az AppStore-on, az UI-n, a dizájnon, és egyre közelebb sodródtam a szifonhoz. Aztán ugye megjelent maga a készülék, és rögtön jött az eddigi két fő gond: sárga pacás lesz a kijelző, illetve nem jó a vétel a telefont kézben tartva.

Hm.

Erre persze lehet azt mondani, hogy majd megjavul, kijavítják, nem annyira fontos, gyártási probléma stb., el is hiszem. De az, hogy ilyet megengedjen magának Steve Jobs, már nekem is sok.


a fotót ebből a cikkből szedtem

Érted, tartsd máshogy. Balkezes vagy? (Én mondjuk nem.) Gyerekkorodban rúddal kellett volna a jobbra (vissza)szoktatni. Még beszólsz a szifonra? Vegyél vissza, suta gyerek. Még ezeket vártam volna SJ-tól, talán egy következő levelében továbbgondolja a témát.

De hogy mit is szeretnék mondani: ez az iPhone azért mégiscsak egy telefon! Lehessen már telefonálni egy telefonnal! Lehessen már a képernyőn megjelenő tartalmat nézni, ne pedig sárga pacákat! Szerintem 2010-ben ez lehet, hogy nem hátrány egy telefonnál.

Gripping any mobile phone will result in some attenuation of its antenna performance, with certain places being worse than others depending on the placement of the antennas. This is a fact of life for every wireless phone. If you ever experience this on your iPhone 4, avoid gripping it in the lower left corner in a way that covers both sides of the black strip in the metal band, or simply use one of many available cases.

Nem! Az előbb percekig markolásztam a telefonomat (Nokia E51), és egy hangyabokányit nem változott a térerő. Szorítottam egy marokba, kettőbe, beleszorítottam a könyökhajlatomba, és mégis maximumon volt az antennajelző. Lehet, hogy az N8-as nem lesz olyan csilli-villi, nem lesz rá 200.000 alkalmazás, nem lesz olyan “taknyom-nyálam egybefolyik”-szerűen menő, de az biztos, hogy telefonálni lehet majd vele jól. És ezért veszek majd N8-ast. Mert – nem győzöm eleget ismételni Janit – a telefon: Nokia. A csillogás: Apple. Ha sok pénzem lesz, a karácsonyfán iPhone lesz a csúcsdísz.

Böngészni mobilon

Kb. egy hónapja úgy döntöttem, hogy nem lenne olyan rossz, ha bármikor, bárhol tudnék netezni, vagy legalábbis megnézni a leveleimet, foursquare-ezni, twitterezni, ilyenek. A Pannon Telenor akkoriban csinált egy új mobilnetes csomagot, 100MB/hó talán 2000-ért, ami még mindig nevetségesen drága, de hát ez a magyar távközlési helyzet, majd talán pár év múlva jobb lesz. (Meg aztán még élénken él bennem az az eset, amikor telefonról néztem YouTube-on 1 db Bugatti Veyronos videót, és mivel véletlenül nem WiFi-n kapcsolódtam, hanem 3G-n, fizethettem érte vagy 3000-et. Ahhoz képest a 2000 Ft méltányos ár.) Szóval azóta tudok netezni mobilról, ami jó, de egy fontos kérdést vet fel.

Milyen böngészőt használjak?

A telefonom egy Nokia E51, az első telefonom, amit igazán, feltétel nélkül szeretek, még a hibáival együtt is. Jó, nincs benne 2.1-es hangrendszer (!), mint az előző Alcatelben, de van egy csomó más feature. Szóval Nokia telefon, Symbian oprendszer, ezek a keretek, amiket a böngészőválasztásnál figyelembe kell venni. Végigmegyek az eddig kipróbált browsereken, aztán ti jöttök (ha még itt vagytok).

Default böngésző
++ mindig működik
++ a weboldalak látják, hogy mobilról netezem, így sok oldalnak a mobil verziója jön be
++ tud “mobil nézetet”, azaz összehúzza a szöveget, hogy kiférjen a képernyőre
— elég light-os az egész, nem tud túl sok mindent
— valamiért a bejelentkezős oldalakat nem szereti (pl. twitter, foursquare)
— könyvjelzőkezelése nem tetszik

Opera Mini
++ mivel az Opera szerverein keresztül zajlik a kommunikáció, ahol csökkentik a képek méreteit, optimalizálják az oldalakat mobilra stb., az adatforgalom töredéke a normálisnak
++ MyOpera segít, hogy pl. szinkronizáljam a könyvjelzőimet mobilon, számítógépen stb.
++ böngészés tabokkal (mármint lapokkal, mármint fülekkel)
— nagyon sokszor képtelen vagyok csatlakozni bármilyen weboldalra mobilneten keresztül, kattintok, és semmi; hálózatmódosítás és/vagy reboot oldja meg a problémákat
— annyira nem gáz, de azért mégiscsak: minden adatom átmegy az ő szervereiken, ez azért kicsit fáj
— sok oldal nem szereti, szétcsúszik, nem lehet elérni a normál tartalmakat stb.

Opera Mobile
++ kb. mint az Opera Mini
— nekem kicsit túl béta
— elsősorban nagyobb kijelzőjű és teljesítményű eszközökre szánták, E51-en nem nyerő

Skyfire
++ nagyon durva, de gyakorlatilag mindent tud, mint egy számítógépes böngésző: Flash (!), Silverlight stb.
++ mivel nincs norvég szerveren keresztülmenő forgalom, mindig mindenhova tudok csatlakozni
— mivel nincs norvég szerveren keresztülmenő forgalom, egy weboldal letöltése 1-2MB, és ehhez mérten 1-2 perc is (akár)
— kicsit “fekete ló” nekem ez a program

Néztem az idevágó Wikipedia oldalt, ami a mobil böngészőkről szól. Az ottani információk alapján még esélyes lehet a Firefox for mobile, talán az IE Mobile is.

VOT? (Vélemények? Oltások? Tanácsok?)

Nokia N8

Mindig nagy probléma nekem, hogy mikor, milyen telefont vegyek majd. Most van először az, hogy jó előre tudom, mit fogok venni majd. Nokia N8, ennyi.

Van benne 12 megapixeles kamera, HD-felbontású filmeket készít, HDMI kimenete van, GPS benne, Facebook és Twitter kliens is persze stb. stb. stb. Kell nekem, még akkor is, ha annyiba fog kerülni, mint egy iPhone. Nem kell nekem iPhone, Jani óta tudjuk, hogy “a telefon: Nokia”.

Már csak egy dologban kell reménykedni: nem lesz olyan csalódást keltő az egész, mint az N97.