Versek

A 15 éves érettségi találkozó margójára.

Négysorosok, avagy
“Jaj, milyen leverõ!”

2002.05.09.

Szóval az úgy történt… Nagyon unatkoztunk német órán, közvetlenül irodalom után, és azon gondolkoztunk, Örkény Ballada a költészet hatalmáról címû egypercesében mi lehetett az az ominózus négy sor, amitõl a telefonfülke elment korzózni. Ezek születtek:

Opus 1
Kiskutya, gyere ide,
Kis barna életemnek értelme,
Gyere menjünk, játsszunk barnát!
De hát neki se lába, se keze!

Opus 2
A Nap meleg sugarakat hányt.
A Föld másnaposan pörgött.
A Tejút csillagai sárba tapadtak.
Az Egyetem magába roskadt.

Opus 3
Olmosan léptem, fagyott
Szívemen a gyönyör, kopott
Kabátom remegett. aggott
Fejem dért vetett, lelkem elveszett.

Opus 4
Végig néztem, ahogy szenved,
Éreztem, szinte szétreped a csontom
Tudom, hogy rossz most a kedved
Jó lett volna ez, ha el nem rontom…

Opus 5
Sarkon fordult, vissza se nézett,
Cipõsarka tompán kopogott szívemen.
Láttam, árnyéka életemre lépett.
Mosolya átrepült szegény nevemen.

Opus 6
Szomorú vagyok,
Kurvára.
Nem vagyok boldog,
Kurvára?

Ghyczy Dénes: Csikágó
Csattan a csikó hátán az ostor,
Galoppol hevesen a hideg betonon –
Csettint a jó kolbász szagára:
Csikágó a hely neve, nem magyar föld határa!
2002.05.09.

Markert László: Napóleon
Sok a patkány,
Csak rágnak s rágnak.
Maguk után piszkot és betegséget hagynak,
Bocsánat nekik!
Nem értik…
Nem érthetik…
2001.

Ghyczy Dénes – Markert László: Falak
Ismérved s nem is érted: vallás,
Szükséged, de nem is kérted: illem,
Fontosb, mint bármi más: a hallás,
Az idõ: illan, szemed: csillan, pszt!

Fogtad a mások hideg kezét.
Nem értetted, miként e világ.
Mint Ulysses, *ni indult ezért
S nem értette õ sem, mi rág.

Miért a jobb sors, miért minden?
Minek vallás összes szinten?
Életem célt önmaga talál?

Meddig ömlik meggypiros vérem?
Tegyem a rendszert, vagy csak nézzem?
Megváltásomnak neve: halál?
2002.

Markert László: Kontra
(lendületesen olvasva)
Csepp, csevap, hop, hále, ho, ho, csevap, pap!
2002.03.26.

5.
(válogatás a 4-es szöveggyûjteménybõl)
A vállamon, hallom, anyám többet akar!
Kalibán nyelvemnek bûn halál lenni s így ezt, amit a Mester is.
Indul a nagyítóüveg húsa s hanyatt nyúlok.
2002.05.02.

Markert László – Ghyczy Dénes: Cím nélküli vers
Csöpögõ csapoknak csonka csonkja csak!
Szédelgõ szélben szana-szét szabdaltalak.

Sóhajtok, segítsél, sohasem sírok!
Susogós, selypítõ sirályok sájjatok!
2002.05.02.

Markert László – Ghyczy Dénes: Májusi rohanás
A padban ült fejébõl kinézett.
Megdermedt körötte a levegõ.
Tudta, érezte, hitte, hogy
Pontokkal, de bejut!

Nem jutott be.
Újabb elveszett-fonott elme!
A közöny, mint írja Camus,
Mind csak itt van, nincsen más.

Ez a vers egy csapongás,
Irodalomnak nagy csapás,
Nem csalás, nem ámítás,
Bolhacirkusz az élet, semmi más.
2002.05.03.

Markert László – Ghyczy Dénes: Német vers
(e’õsen ‘accsolva és a szavakat hasítva)
Groß im Dunkeln gaben sagen können
Zum Frühstück alle gegessen haben können müssen
Freitag, Samstag ist nur abseichts Nietzsche können geben
Und so viel können werden, können!
2002.05.03.

Markert László: Francia vers
Je te lafeau
Chercher la Feau
Un deux perié
En j’áme perié

Nous e m’eime!

(fonetikusan)
Zsö tö láfó
Serséláfó
Ön dö perí
En zsám perí

Nu zö mömí!
2002.05.03.

10 év, 5 év

Úgy látszik, most ilyen időszak van, kontent nuku, évforduló++.

10 éve és 2 napja megtudtam, hogy nem kapok meg egy MBA-ösztöndíjat Amerikába. Ettől mély depresszióba zuhantam, és mint az egy igazi magyar emberhez illik, bánatomat alkoholba fojtottam. Volt egy BME-s buli az E épületben, ahol hogy, hogy nem, Regivel beszélgetésbe elegyedtünk. Olyan jól elbeszélgettünk, hogy ez egészen áthúzódott május 4-ére. Megegyeztünk, hogy találkozunk másnap (május 5.), és ott hivatalos formában is közöltük egymással, hogy mi most járunk. Ennek pont ma 10 éve.

5 éve és 1 napja ilyenkor nagy készülődésben volt a család. Én jól beikeáztam, barátaim segítségével valahogy hazacuccoltam két mázsa Vejnemöjnent és Kalevalát lapra szerelve, és estétől hajnalig azzal voltam elfoglalva, hogy a szekrényekből ágyat, az ágyakból asztalt eszkábáljak. (Relatíve jól sikerült.) Közben Regi Wekkkerlén az utolsó (jubileumi 100.) dobozt pakolta tele, este kocsiba vágta a gyerekeket, hogy meginduljanak nyugatnak. Május 5-én reggel 7 körül értek Rafz-ba. Ennek pont ma 5 éve.

Szóval a mai nappal kezdve Regivel többet éltünk együtt Svájcban, mint Magyarországon. Nem semmi.

10 éves a blog!

Elképesztő mérföldkőhöz érkeztünk: napra pontosan 10 éve írtam először ebbe a blogba! Gyorsan olvassuk is el, mi volt akkor: Új blog, új post!

Mi változott azóta:

  • Van apukám –> nincs apukám :(
  • Facér –> Regi, Kata, Zizi
  • Szigethalom, HU –> Zürich, CH (és közben Göd, Budapest, Rafz, Kloten)
  • 95 kg –> 85 kg (és közben voltam 75 is)
  • 178 cm –> 178,5 cm (mert Regi 178, így muszáj volt nőnöm)
  • Ötödéves, végzős hallgató @ BME-VIK –> Project Manager @ EPAM

Lesz-e még 10 éve markert.hu, és ha igen, ír-e majd bele Kata és Zizi? Kínzó kérdések.

Szervízben

A minap (igazából szerintem egy hónapja, csak lusta vagyok) kigyulladt az autóban a “service due” felirat, és mit volt mit tenni, bejelentkeztünk (Regi jelentkezett be) szervízre. Semmi extra, 80’000 km körül járunk, és eltelt egy újabb év.

Egy keddi napon reggel nyolc órára voltam hivatalos a közeli AMAG (ez a svájci Porsche Hungária) kirendeltségbe. Nem kis túra ez, a mellékelt rajzon jól látszódik, micsoda távolságokról van itt szó.

Kicsit késtem, mert 7:57 körül léptem ki a lakásból. Leparkoltam a szervíz előtt, bementem, bejelentkeztem. Az egyik szervizes úr szinte azonnal fogadott, hellyel kínált, és elkezdődött a tárgyalás. Ilyenkor szépen végigmegyünk egy listán, mit cserélnek, mi mennyibe fog fájni, mi van ingyen (pl. a mosás és a takarítás!). Akármit kérek, mindig 1000 frank körül jön ki, úgyhogy én ilyenkor csak fájdalmasan harapom a számat belülről. (Egyébként végig németül beszéltünk, “hochdeutsch-ul”. Az albán-svájci úrnak nagyon gyöngyözött a homloka, mert ilyenkor nem sviccelhet.) Azt hittem, hogy végeztünk, de nem, felhívott még valakit a back office-ban, és komolyan tárgyalni kezdett. Mivel ez már sviccül volt, csak a kötő h-kat értettem. Gyorsan vége lett a hívásnak, és jó híreket kaptam: mivel megbízható (és balek) ügyfél vagyok, ezért nem kell 5-re visszaérnem, hogy helyben fizessek, hanem küldik majd a számlát és a csekket postán, plusz később is elhozhatom az autót. Hoppá, meg vagyok becsülve rendesen. Megköszöntem, végülis minél később adom ki a pénzt, annál többet kamatozik nálam. (Mondjuk Svájcban, a negatív kamatláb országában, lehet, hogy ez hülyeség.) Megint eljátszottuk a szokásos játékot (Kérek-e jegyet? – Nem, itt dolgozom a sarkon túl. – Hehe, az közel van.), aztán besétáltam dolgozni.

Fél hat körül indultam a kocsiért. 5 perc alatt odaértem, és gyorsan meg is kaptam a kulcsot. Hogyan? Ez egy nagyon érdekes processz. Mivel megbízható ügyfél vagyok, ezért nem kell helyben fizetnem, és nyitvatartási időn túl is el tudom hozni a kocsit. Ehhez be kell menni az előtérbe (ami nyitva van), ahol van egy ún. kulcskiadó automata. Itt az embernek be kell adnia egy kódot, és akkor a gép kiköpi a kulcsot. Namármost. Nem akarok belemenni a részletekbe, mert mégiscsak magyarok is olvassák ezt a blogot (a svájci kollégák sokat reklamálnak, hogy milyen unalmas), de legyen elég annyi, hogy a kód, amit adtak, igen egyszerűen kideriválható az autó tulajdonosából. Ez azért is vicces, mert a kocsiban az anyósülésen ott van a forgalmi engedély is, ami kb. adásvétel esetén simán gazdát cserél. Ez a gyakorlatban annyit jelent, hogy ha nálad van az autó, a kulcsa és a forgalmija, akkor 1.) a tied 2.) most vetted, és viszed átiratni 3.) most loptad, és viszed átiratni. Mindegy, itt ez simán belefér. Beültem a kocsiba, szépen letakarították belül és lemosták kívül. Persze sikerült a hátsó üléseket lehajtva hagyni, rajta a kihajtogatott ikeás dobozok (mert kerekeket is hoztam cserére), nyilván annyi eszük már nem volt, hogy ott is kiporszívózzanak. A külső mosásról meg annyit, hogy fél óra múlva kezdett esni az eső.

Visszamentem az irodához, leparkoltam szépen, dolgoztam még egy kicsit, és utána elegánsan hazahajtottam a kocsival. Így közlekedik egy igazi úr!

Éljenek a (svájci) nők!

A nemzetközi nőnap alkalmából szeretném megosztani azt az óvodai feladatot, amit a gyerekek kaptak. Valahogy ez annyira svájci, hogy nem is kell nagyon magyarázat hozzá.

Mit csinál apa?

Apa autót vezet, telefonál (biztos valami fontos meeting, mert öltönyben-nyakkendőben van), focizik, túrázik, síel (versenyszerűen), kávézik (kisujj!), úszik, olvas (mert ő tud).

Mit csinál anya?

Eközben anya énekel (karaoke?), főz, sütit süt (biztos jön haza apa), kiteregeti a ruhákat, mosogat (az az arc!), varr, vasal (nagyon mókás ez a tevékenység), bevásárol.

A lényeg, hogy mindenki tudja, hol a helye!

Regi balesete

“A téma ezúttal komoly, de mi mégis viccesen próbáljuk megörökíteni.” Regi

2017. január 11., szerda, Ágota napja volt (az Agátákról, Baltazárokról, Honorátákról, Szalviákról, Taszilókról, Tézeuszokról, Vazulokról és Zsályákról se feledkezzünk meg). A nap korán indult: Regi hetedik munkanapjára készült az új munkahelyén, és mivel Küsnachtba jár, ezért 6 körül kelt. Háromnegyed 7 körül már én is kikászálódtam az ágyból, felvettem meleg mamuszomat, és a reggelihez készülődtem. Regi időközben végzett a fürdőben, felöltözött, megitta a reggeli narancslevét, és 7 körül elindult dolgozni. A gyerekek ezután nem sokkal ébredtek, én már a pirítósaimmal foglalatoskodtam, amikor ők még álmosan pislogtak az asztalnál.

7:08-kor csöngött a telefonom. Regi hívott, 12 másodpercig beszéltünk.

Regi (sírva): Elütött egy autó!
Laci: Elütött egy autó? Hol vagy?
Regi: A Rautistrassénál.
Laci: Megyek! (telefont lerak) Bassza meg!

A gyerekek is hallották a beszélgetést, mi maradt meg nekik ebből? “Apa azt mondta, hogy bassza meg.” Meg valami anyuval van.

Lerúgtam a mamuszokat, kibújtam a pizsamámból, kb. másfél perc alatt felöltöztem. (A fogmosás és a borotválkozás kimaradt, sőt, még a kontaktlencséket se raktam be – maradtam szemüvegben!) A Rautistrasse nem egy messzi célpont, konkrétan az az első utca a lakótelep szélén, és az egyetlen zebra, amin Regi az egész út alatt átkel.

Nem vagyok egy nagy futó (ld. a focis posztot korábbról), ezt a 200 métert mégis sikerült két perc alatt megtennem. (Hó volt meg jég.) Odaértem a tett színhelyére, közelítsünk is rá jobban.

Van itt egy zebra, párhuzamosan a Flurstrassén, a Rautistrassén át. Középen kis pihenő, ahol a nyugdíjasok megvárhatják a második zöldet, ha beragadtak az elsőnél. Itt kelt át Regi a zöld lámpájánál, miközben a párhuzamosan haladó autósok – a kanyarodók is – telezölddel haladhatnak. Ilyenkor a kanyarodó söfőröknek el kell engedniük az egyenesen haladó autóstársakat, és persze a gyalogosokat is. Egy fekete Audival közlekedő úr éppen a Flurstrasséról kanyarodott a Rautistrasséra, és valamiért nem vette észre az éppen akkor a zebrán átkelő Regit. Regi ennek következtében a szó legszorosabb értelmében el lett ütve.

Valószínűleg az történt, hogy Regit hátulról lökte meg a kocsi, ami szerencsére igen lassan ment. (Kanyarodott is, meg egy idő után lehet, hogy feltűnt neki, hogy van egy gyalogos előtte.) A keresztcsontja körül lökhette meg, mert ott van egy sérülés. Utána Regi repült egy méterest, és nagyjából a jobb arccsont – jobb váll – bal térd háromszögön landolt, mert itt is vannak sérülések. Felszakadt a szája is, ez volt a legfeltűnőbb bibi. Amikor odaértem, Regi az anyósülésen ült (a gázoló bizonyára ránézésre látta, hogy nem sérült a gerince, és ezért mozgatható), ott vérzett csendben. Közben már hívták a rendőrséget és a mentőt is, előbbi ért oda először, 3-4 perc után, rá 1 percre meg a mentőautó. Mindenki rettenetesen nyugodt és profi volt, a rendőrnő bemutatkozott mindannyiunknak, és elkezdte felderíteni, hogy mi történt. A mentősök közben felsegítették Regit, levették a kabátját (biztosan azért, mert külföldi), aztán az én bevonásommal is ráfektették egy műanyag tepsire, amit aztán leraktak a latyakos és hideg úttestre, Registül. Itt komótosan rákötözték, aztán berakták a mentőautóba. Én közben a rendőrnővel beszélgettem németül (!), felvette az adatainkat, felírta a telefonszámunkat, meg adott egy névjegykártyát. Közben az audis is odajött, és nagyon őszintén mondta, hogy sajnálja, és minden jót nekünk. Aztán én is beszállhattam a mentőbe, és elindultunk a kórházba.

Az út igen gyorsan telt, mivel a Triemli tőlünk 2 km-re van, és ilyenkor max. ámokfutó audisok vannak az utakon. (Egyébként az Audikkal nyilván nincs bajom.) Ekkor kezdődött az, ami “Regi amnéziája” néven kerül bele a történelemkönyvekbe. Amikor először beszéltem vele, eléggé sírt, de teljesen tudatánál volt, mindenre emlékezett, mármint arra, hogy elütötték. A mentőben hirtelen elfelejtette ezt, körülnézett, és megkérdezte tőlem, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy elütötte egy autó, megyünk a kórházba. Erre azt kérdezte, hogy ugye nem ő (mármint Regi) a hibás? Mondtam neki, hogy nem, zöldön mentél át, zebrán mentél át, nem te vagy a hibás. Kicsit megnyugodott, majd 10 másodperc múlva megkérdezte: Mi történt? Utána pedig azt, hogy: Ugye nem én vagyok a hibás? És akkor újrajátszottuk a dialógust, nagyjából karakterre úgyanúgy, mint fél perccel korábban. És aztán újra, és újra, és újra. Amíg beértünk, és utána fel a Notfallra, kb. hússzor (nem húszszor) csináltuk végig. A másodiknál még azt hittem, hogy Regi viccel (mégiscsak ragadhatott rá valami a humoromból 10 év alatt), de nem.

A sürgősségin Regit platnistul egy ágyra rakták, közben infúziót kapott, vért vettek tőle, még talán eret is vágtak rajta, volt ott minden. Közben persze beszélgettünk tovább (“elütöttek, nem te voltál a hibás”), lassan teltek a percek. A műanyag izé miatt közben elkezdett fájni a keresztcsontja (ami amúgy is fájt), plusz nyakmerevítőt is kapott, kényelmesen fekhetett hát a CT-re várva. 10 után nem sokkal vitték el CT-re, közben befutott Évi is, mert a gyerekek oviban voltak.

(Regi balról be, sírva)
Regi (feldúlva): A gyerekek jól vannak?
Mi: A gyerekek? Persze.
Regi (még jobban feldúlva): Biztos, hogy jól vannak a gyerekek?!
Mi: Igen, oviban vannak, nem voltak veled.
Regi: Esküdjetek!!!
Mi (jobb kézzel a szív fölött): Regi, nem voltak veled a gyerekek, amikor elütöttek, az óvodában vannak.
Regi (megnyugodva): Jól van. (Aztán újra feldúlva) Nem csak azért mondjátok ezt, hogy megnyugodjak?!
Mi: Nem!
Regi (újra nyugodtan): Jól van, ha valami bajuk lenne, akkor nem lennétek mindketten itt, és nem lennétek nyugodtak.
(Fél perc szünet)
Regi (feldúlva): A gyerekek jól vannak?

Igen, átkapcsoltunk a második felvonásra, és innentől kezdve ezt a jelenetet gyakoroltuk addig, amíg már kívülről ment. Közben volt röntgen is (az is negatív lett, mint a CT), és az ER-ből átkerültünk egy nyugodtabb, háromágyas raktárszobába. (Néha bejöttek, és elvittek egy ágyat valakinek, aztán kicsit később hoztak egy újat, egy üreset.) Évi közben hazament, hogy a gyerekeket (akiknek nincs semmi bajuk) fogadja az oviból. Csinált is gyorsan róluk egy bizonyító erejű felvételt, amiben elmondták, hogy jól vannak, szerda van, gyógyulj meg, anya stb. Ezt gyorsan le is játszottam Reginek, amikor legközelebb megesketett a heréim épségére.

(Videó megy, Kata és Zizi állnak az ovi előtt, folyamatosan dumálnak)
Regi: Jajj, de jó! Mi történt Kata arcával?
Laci: Hétvégén beütötte a szekrénybe.
Regi: Jajj, szegényke!
(Videó vége, egy perc szünet)
Regi: A gyerekek jól vannak?
Laci: Akkor talán nézzük meg újra a videót!
(Videó indul)
Regi: Mi történt Kata arcával?
Laci: Bevertem neki egyet, amikor megette Zizi zsömléjét.
Regi: Tényleg?
Laci: Nem, nekiment a szekrénynek, nézzük csak tovább!

Ezzel is jól telt az idő, csak gyorsan merült a telefonom. (Máskor viszek magammal töltőt, ha Regit mentem.) Közben eszembe jutott az Inception (Eredet) c. film, és gondoltam, hogy ha már ilyen fogékony táptalaj lett Regi elméje, hátha sikerül elvetnem pár gondolatmagocskát, amik felépülése után még jól fognak jönni.

Laci: Regi, a szekrénynek ment neki. Ha már itt tartunk, fontos lenne, hogy tudjad, miként éltünk a baleseted előtt. Tudod, minden reggel úgy ébresztettél, hogy … (és itt elmondtam egy olyan ébresztési módot, ami szerintem igen kellemes és praktikus lenne egy nehéz munkanap előtt)
Regi: Na, menj a francba!

Mondjuk ez nem jött össze, de a reakció miatt már kezdett derengeni egy halvány reménysugár, hogy mégis visszatér az egykori Regi. És tényleg, délután 2-3 után határozottan kevesebb lett a kérdés, és egyre több a beszélgetés. Persze így is meghallgattam legalább hétszer, hogy “Laci, most már jól vagyok, akkor öntsünk tiszta vizet a pohárba, és idézzük fel a napot az elejétől kezdve!” – és felidéztük. Aztán telefonálni is nagyon akart, de amikor harmadszor hívta volna fel a lányokat, az ő értelmi fejlődésük miatt elvettem tőle a telefont. Utána megpróbáltuk felmérni, hogy mekkora a kár, és elkezdtünk visszafelé menni az emlékei között. Ekkortájt úgy tűnt, hogy kiesett a szilveszter, mind a hat munkanap azóta, a ticinói karácsony, a dolgos december előtte, az egész november, a hazautazásos és ausztriai pihenéses október, de még a költözködéses júliussal kapcsolatban is komoly kérdések merültek fel. Jobban láttam hát kronológiailag helyes sorrendben újraépíteni az emlékeit, és elkezdtük a beszélgetést 2016 januárjáról.

Laci: Regi, emlékszel arra, hogy mi történt 2016 januárjában?
Regi: Nem.
Laci: Mondjuk én sem.

Azért így elég nehéz, mert az én memóriám igen szelektív tud lenni. Utólag visszagondolva már tudom, hogy akkor is volt a lányoknak egy születésnapja (ezek a januárok már csak ilyenek, 2011. óta), és hogy pont lekéstem, mert akkor voltam előadóként egy epamos konferencián Budapesten (hogy mik vannak). Akkor ez egyikünknek sem jutott eszébe, pedig micsoda fontos lépcsőfok volt a karrieremben!

Szépen végigmentünk az éven, és látszott, hogy ahogyan beszélünk, egyre több és több dolog jut eszébe. De volt néhány olyan esemény is, ami teljesen kiesett, és vicces szituációkhoz vezetett.

Laci: Regi, most már jobban vagy, de ugye tudod, hogy pénteken nem fogsz tudni elutazni a “csajbulira” Athénba.
Regi: Mi? Athénba?
Laci: Igen, mentetek volna Athénba. De ne izgulj, E. sem megy, ő nem baleseti sérült, hanem terhes.
Regi: Mi??? E. terhes???
Laci: Igen, ikrekkel.
Regi: Mi???
Laci: Egy fiú, egy lány.
Regi: Mi???

Aztán ezt is elfelejtette, de amikor harmadszor vagy negyedszer újráztunk, akkor már valami derengett neki.

Regi: E. terhes?
Laci: Igen.
Regi: És ezt mióta tudom?
Laci: Kb. október eleje óta, azt meg, hogy ikrek, szerintem egy hónappal később.
Regi: Mi???
(5 perccel később, valami tök más téma közben)
Regi: Miért gondolok mindig arra, hogy E. terhes?

Úgy látszik, mégis működik az incepció, csak sajnos rossz gondolatot ültettem el. Teltek-múltak az órák, megebédeltem a kórház büféjében (az egyetlen vendéglátóipari hely egész Svájcban, ahol csak kp-t fogadnak el), aztán hazaugrottam letusolni és átöltözni, hogy frissen és üdén mesélhessem el még egyszer a nap eseményeit Reginek. A sürgősségin egyébként nem nagyon érdekelt senkit sem, hogy ott van este 10 után egy látogató, fél 11-kor azért mentem haza, mert Reginek beütött az egyik szer, amit adtak neki, és bealudt.

Másnap (csütörtökön) reggel hazaengedték, elhoztam kocsival. Azóta itthonról lábadozik, három egész munkanapra írták ki, hétfőn megy dolgozni (update: kapott még egy hetet), ha minden igaz. Ma (vasárnap) jön majd látogatóba hozzánk a rendőrnő (update: hétfőn jött), aki az ügyben nyomoz (?), az még érdekes lesz majd.

Itt tartunk most.

UPDATE: Kata még pár hete (a baleset előtt) rajzolta ezt. Ott a kocsi, benne a sofőr meg a szőke barátnője (tényleg ott volt mellette). Ott a lámpa telezölddel. És ott egy virág. Mi volt Regi jele az óvodában? Virág. Ez a durva, nem a chemtrail.

Foci 2016-ban

Nem vagyok egy Cristiano Ronaldo, de még egy Bácsi Sándor se. Nem vagyok se technikás, se gyors, erőnlétileg sem vagyok éppen kimagasló. Nem vagyok gólérzékeny, nem tudok jól szerelni, kapusnak alkalomadtán jó vagyok. Fejelni nem tudok, jó passzokkal társaimat ritkán szolgálom ki. Gimiben sokat fociztak frocliztak a barátaim, hogy olyan kevés gólt rúgok, hogy egy kézen meg lehet számolni. Igazuk volt. Idén hát megszámoltam, hogy hány gólt rúgtam.

Jelmagyarázat:
* műfű: a szezon az Elements of Performance nevű helyen kezdődött, ahol majdnem hússzor játszottunk. Igen fura árképzéssel dolgoztak, mert talán 100 frankot fizettem ezért, pedig nagyon korrekt hely volt műfüves pályával, labdákkal, tusolóval. Csődbe is ment áprilisban, kár érte. 3v3-ban játszottunk.
* fű: amikor jó lett az idő, a Kappeli iskola füves udvarán játszottunk tovább. Örökös küzdelmet vívtunk az elemekkel, ha esett az eső, dagonyáztunk, aztán a gondokkal hadakoztunk, aki nem akarta, hogy teljesen tönkretegyük a füvet. Igen vegyes felállásokban játszottunk, 4v4-től 12v12-ig volt minden, néha egyenetlenül elosztva.
* terem: először Seebachban, aztán az Engénél játszottunk. 3v3, 4v4, néha 3v4 vagy 4v3, volt minden.

Foci 2016-ban

Érdekességek (nekem):
* Rettenetesen zehernyés és hullámzó teljesítményt nyújtottam egész évben. Egy hónappal azt követően, hogy 11-et rúgtam, nulláztam egy meccset, pedig teremben gólt nem rúgni a csodával határos teljesítmény.
* Általában elmondható, hogy nehezen lendülök bele, és gyorsan elfáradok. Ez igaz a meccseken belüli és a hosszútávú teljesítményemre is.
* A szezon legjobb időszakában (augusztus), amikor tökéletes idő volt, és bele is fért a foci a napjaimba, szinte teljes és megmagyarázhatatlan góliszonyban szenvedtem. Már nem emlékszem pontosan, hogy mi volt a gond (szerintem nem rúgtam gólokat), de tragikus volt, az biztos.
* A fű a fontos, és ezért különösen örülök annak a három mesterhármasnak, amit az év folyamán ezen a borításon szereztem.
* Az év jól végződött, 9 góllal fejeztem be az utolsó meccset. Nagyon kifutottam magam, bár beteg is voltam kicsit. Ekkor fordult elő velem először, hogy nem csak vízhólyagok lettek a talpamon, de még le is jött a bőr a nagylábujjamról, és korrektül átvéreztem a zoknimat.
* Szumma szummárum: 75 gól műfüvön, 19 gól füvön, 27 gól teremben, 121 gól összesen.

Tervem jövőre: FC VBZ.

A bicikli

Néhány héttel ezelőtt elvittem a biciklimet a szerelőhöz. Igazi “Bahnhofvelo” révén eddig nem nagyon foglalkoztam vele, de sajnos eljártak felette az évek meg a rutin. (Kezdő svájciak vagy nemkezdő nemsvájciak kedvéért: a Bahnhofvelo olyan bicikli, amit az ember vasútállomás – otthon/munkahely viszonylatban használ, és annyira olcsó, hogy nem éri meg leláncolni, hiszen úgysem lopják el – mert nem éri meg ellopni.) Még a szezon előtt voltam egy másik szerelőnél, de a 450 frankos árajánlat a nagygenerálra nekem kicsit sok volt, lévén 220-ért vettem a bringát. Mindegy, lépjünk.

Szóval néhány hete elvittem a biciklimet szerelőhöz. Nem is akármilyen szerelőhöz, itt, a lakótelepen nyílt egy Stiftung RgZ-s műhely, amiről azt kell tudni, hogy különféle sérült emberek (is) dolgoznak ott. Ez sem olcsó, de még mindig olcsóbb, mint a többi, plusz ugye megvan az emberben az a jó érzés, hogy ezzel másokon segít. Beadtam, mondták, hogy egy hét, és kész, szuper tisztítással, minden beállításával, fékcserékkel nem lesz több mint a bringa árának a fele. Deal. Aztán jól elfelejtettem, és szépen elmentünk két hét szabadságra, így közel egy hónap után mentem el újra a bicikliért.

Egy borús, hétfői napon mentem érte, vittem magammal esernyőt is, mert nem tudtam, esni fog-e, meg azt se, hogy egyáltalán nyitva van-e a műhely. Gyönyörű lett. Csini fékkarok, baromi erős patkófékek, csillogó-villogó váz, frissen olajozott lánc. Akkor volt ilyen a Cilo, amikor kigördült a Romanel-sur-Lausanne-i gyárból. (Nem mai darab, lévén 2002-ben ment csődbe a cég.) Fizettem, köszöntem, mentem szépen kifelé. Kicsit gondolkodtam, hogy melyik irányba induljak: vissza a lakáshoz (100 méter), hogy lerakjam a bringát, vagy az irodába (200 méter), hogy hazafelé már mind a 300 métert fénysebességgel tehessem meg. Ez utóbbi mellett döntöttem, és szabálykövető, biztonságra törekvő emberként szépen toltam a bringát, vállamon a táska (2 laptoppal), kezemben az esernyő, meg egy szatyor is. Úgy néztem ki, mint az IT-s kofa, amikor a bolhapiac fele tart.

De nagyon kiváncsi lettem. Milyen lehet a bicaj? Könnyebb a váltás? Hogy fognak a fékek? Csattog-e még? Gondoltam, nagy baj nem lehet, gurulok egy kicsit, lassan, óvatosan, mindjárt itt az iroda. Ha már gurulok, akkor megnéztem a váltókat (jók lettek), kipróbáltam a fékeket (nagyon jók lettek), igen elégedett vásárló voltam. Közben jöttek szembe a járdán az emberek, kerülgettem őket, nem volt gond, volt már ilyen. Az utolsó kanyarnál még kikerültem egy furán járó kínai hölgyet, amikor …

Baton Roue

Szóval ahogy kikerültem a gyalogost, balra kormányoztam. Mivel jobbkezes vagyok, ügyeltem rá, hogy a jobb kezemben relatíve kevés dolog legyen biciklizés közben, ezért ebben volt a szatyor. A balban pedig az esernyő. Az esernyőt én korábban is vittem már magammal, ilyenkor mindig beakasztottam a kormányba, és végigvezettem a vázon, hátul pedig rögzítettem. Most, erre a 200 méterre minek? – gondoltam. A balosnál tehát a hetykén lógó esernyő (egy eredeti Knirps, Regitől kaptam) tehetetlensége folytán jobbra rendült. Mi volt ott? Az első kerék. Ami pont tökéletes ütemben rántotta küllői közé a “botot”. A kis sebességnek hála “állva estem el”, igazából csak tökönvágtam magam a kormánnyal, majd elegánsan leszálltam oldalra, gyorsan körülnézve, hogy hányan látták a mutatványt. Regi hátát még pont láttam, előttem ment 20 méterrel, majdnem utolértem. Mögöttem egy magyar kolléga/szomszéd teljes családja érkezett, de ezt már csak akkor tudtam meg, amikor a kereket vizsgálva hallottam, hogy: Mit csinál a bácsi? Biciklit szerel.

Az esernyő és az első villa szkanderéből előbbi került ki győztesen, utóbbi csúnyán hátrahajlott, megakadályozva a továbbhaladást. Egy darabig próbálgattam, hogy vissza tudom-e rakni a kereket (nem), aztán feladtam. Egyik kezemben a bringa, másikban a kerék, a szatyor és az esernyő, hátra arcot csináltam, és visszamentem a szervízbe. Ott már ismerősként fogadtak, és abban maradtunk, hogy akkor majd hívnak, ha kiderül, mennyi az annyi. Új villa kell, az biztos, a többi majd kiderül.

Így biciklizem én az első munkanapomon szabadság után.

Kép forrása: Know Your Meme

“Magyarországon majdnem elpazarolták Markert tehetségét”

Andreas Möller, a magyar labdarúgó-válogatott pályaedzője szerint Markert László jó kezekben van a svájci FC Kappeliben.

Nagyon örülünk László pozitív fejlődésének – mondta Andy Möller a Bildnek. – Még relatíve fiatal játékos (Király Gáborhoz képest), és fejlődni, tanulni akar. Ugyan nem lő jól, de legalább keveset fut, rendkívül statikus futballista, oda csap a pályán, ahol az ellenfélnek fáj (verbálisan). Rövid idő alatt mókás tagja lett a keddi és csütörtöki ebédszünet helyett futballozó csapatnak, ezt rendkívüli szorgalmával és kiváló hozzáállásával érdemelte ki. Elfogadja a tanácsokat, és mindig megkérdezi, mit csinálhatna még jobban. Még csiszolnia kell egy kicsit a játékán, néha hektikus és elragadja a hév. Azt mondtuk neki legutóbb, hogy dolgoznia kell a hatékonyságán, mert aránytalanul keveset fut ahhoz képest, hogy mennyit fut egy féllábú kecske. Meg kell próbálnia többet a labda közelében lenni, és ekkor lehet igazán értékes. Altstettenben jó kezekben van, a hátsó füves pedig jó lépésnek bizonyult. Magyarországon majdnem hogy elpazarolták a tehetségét!

Forrás: NSO

A hétvége 3 képben

SzombatGatterhütte, Winterthur

Nagy volt a hőség, medence nem volt, csak egy marhaitató. Az alján a lyukat egy műanyag pohár tömte be. Hideg volt a víz, kondérban forralt vízzel melegítettük meg. Fotó: én.
Nagy volt a hőség, medence nem volt, csak egy marhaitató. Az alján a lyukat egy műanyag pohár tömte be. Hideg volt a víz, kondérban forralt vízzel melegítettük meg. Fotó: én.

VasárnapKatzensee, Regensdorf

Zizi, a gyerek, aki néha a sima kenyeret sem eszi meg, mert van rajta néhány szezámmag, úgy tolta magába a libazsíros piros arannyal telenyomott (!) kenyeret, mintha YOLO. Fotó: Geyer Zoli.
Zizi, a gyerek, aki néha a sima kenyeret sem eszi meg, mert van rajta néhány szezámmag, úgy tolta magába a libazsíros piros arannyal telenyomott (!) kenyeret, mintha YOLO. Fotó: Geyer Zoli.

Kata, akit néha nem lehet rávenni, hogy fél másodpercig egy helyben üljön, és a kamerába meg csak grimaszolva néz, végre hagyja magát lefotózni. Fotó: Zizi (!).
Kata, akit néha nem lehet rávenni, hogy fél másodpercig egy helyben üljön, és a kamerába meg csak grimaszolva néz, végre hagyja magát lefotózni. Fotó: Zizi (!).

Azon kedves olvasóimnak, akik nem rendelkeznek szélessávú internettel, le is írom címszavakban.
Szombaton Gábor barátom 40. születésnapját ünnepeltük. Fa-alapú tüzön sütött végtelen kaja, tucatnyi gyerek, rókacsapda készítése az én terveim alapján. Hazafelé egy üveg bor elfogyasztása az autóban (kilépő pohár helyett), közben Welcome to St. Tropez.
Vasárnap kis késéssel (4 óra) érkeztünk egy nagy magyar (de nem nagymagyar) családi napba. Pörköltfőző-verseny, negyedik hely (négyből), mert elajándékoztuk a tüzelőt. A harmadik helyezett pörkölt felrúgva egy úr által, pörkölt fele a lábán, majd a porban. Katzensee megismerése, tiszta Balaton (északi part). Angolos távozás szalonnasütés előtt/helyett.