Hiltl (Sihl utca)

Ugye a címből is kiderül, hogy étteremkritika következik?

Regivel múlt héten volt egy kimenős esténk, és megünnepelendő svájci közös életünk első évfordulóját, egyébként pedig hatodik évfordulónkat, elmentünk egy étterembe. Választásunk a Haus Hiltl c. étteremre esett, ahol Regi már volt egyszer egy barátjával, és azóta mindenáron el akart vinni.

Magamról annyit, hogy amióta fogam van, minden nap ettem húst. Nemrég próbáltam étrendembe beiktatni egy húsmentes napot, nos, este hatkor már tikkeltem, és tömeggyilkos gondolataim voltak. Nem vagyok egy vegán hippi, na.

A Hiltlről annyit, hogy a legrégebbi vegetáriánus étterem a világon (1898 – pedig akkoriban még nem volt divat a legelés), és saját szócikke van a Wikipédián.

A fenti két bekezdésből is látszik, hogy a Hiltl vert helyzetből indult, főleg, hogy ezt megelőzően legutóbb a Pampasban voltunk (amelynek weboldala nemes egyszerűséggel a steak.hu). De Regi tényleg annyira áradozott róla, hogy egy idő után már engem is nagyon érdekelt. Félelemmel vegyes várakozással léptem be az étterembe, Regi csak szimplán éhes volt.

Regi tapasztalatai alapján úgy döntöttünk, hogy a büfévacsorát választjuk, abból is a lemérős verziót. Ez annyit jelent, hogy a földszinti büféasztalokról bármit lehet választani, minden ugyanannyiba kerül, attől függetlenül, hogy “hús”, köret, saláta, mousse vagy szósz. Minden tányért le kell mérni, jön a blokk, aztán a pincér elveszi és lekönyveli szépen. Van egyébként à la carte rendelés is, illetve a büféből 55 frankért all-you-can-eat módszerrel is lehet táplálkozni (ez egyébként a lemérős verzióban egy kilónak számít).

Tányér 1

Mindketten három-három tányérral ettünk, két sósat (azt mégsem írhatom, hogy húst körettel) és egy édeset (desszert). Összességében sikerült megkóstolnom legalább tízféle főzöldséget és ugyanennyi mellékzöldséget, mindenféle színben, formában, elkészítési módon.

Tányér 2

Elképesztően változatos módokon készülnek az ételek, kis túlzással tényleg szinte észre sem lehet venni, hogy az ember csirkemell helyett épp tofut rágcsál. Minden nagyon kellemesen fűszerezett, nem az a sótlan-ízetlen párolt zöldség, amire asszociálnék. Rengeteg fogásuk van az indiai konyhából, így kellemesen csípős adagokat is sikerült kifognom. Az egész vacsorával kapcsolatban az egyetlen negatívum, ami eszembe jut, hogy még a “háromcsilis” ételek sem voltak erősek, csak csípősek.

Tányér 3

Szumma szummárum, nagyon jó volt minden, szép étterem, jó étel-ital, kedves személyzet. Életem legjobb* vegetáriánus étterme!

*: első

A törvényenkívüli

Az utóbbi hetekben úgy elkanászodtam, hogy csak na, el is mondom mindjárt, mennyire bűnöző kelet-európai vagyok én. De ennek most vége!

1. Gyorshajtás
Még februárban egy késő este mentem haza kocsival. Hót sötét volt, sehol egy jármű, az emberek otthon ültek a gőzölgő fondü fölött. Winterthurból mentem hazafelé, az útról azt kell tudni, hogy 20 km, és ha nincs útközben 30 falu, akkor egy sem. A legelsőnek véletlenül elnéztem a tábláját, akkora villanást láttam, hogy fél percig nem láttam semmit – ezt nevezik úgy, hogy traffipax, ill. itt Svájcban Trääffipaxli (nem). Eltelt két hét, jött is a levél: 250 frank. Ouch.

Büntetés

2. Biciklivel vonatozás
Pár hete vettünk Velobörsén (ejtsd biciklivásár) egy bringát nekem, hogy a lakás-vasútállomás (2 km) távolságot reggelente ne 20 perc alatt tegyem meg, hanem kicsit gyorsabban. Igen jó bicajt sikerült kifogni, csak a megvétel után jöttünk rá, hogy nem tudjuk hazavinni. No, kettévált a Mókus-örs (lányok, fiúk), és mi, fiúk vonatra szálltunk. Persze ehhez kellett nekem jegy, mivel bérletem az nincs. Megvettem magamnak, 12,40 frank, jutányos ár. Aztán észrevettem, hogy van ilyen opció is, hogy biciklijegy, az is 12,40. Na, akkor ez nyilván azt jelenti, hogy egy személy egy biciklivel ingyen mehet, nem? Eglisauban találkoztam egy ellenőrrel, és miután átadtam neki a jegyemet, megválaszolta az előző kérdést (nem). Már éppen töltötte volna ki a büntetést, amikor megkértem, hogy tessék engem megpipiltetni leszállíttatni. Jean-Jürgen (ez az egyik leggyakoribb férfinév) jó ötletnek tartotta ezt, és úgy kirúgott a vonatról, hogy hazáig kerékpároztam.

3. Parkolás
A minap kézbesítettem egy levelet, amit fel is adhattam vón, de mivel pont arra megyek hazafelé, ahova címeztem (igen titokzatos vagyok ma este), inkább magammal hurcoltam, mint a véres kardot. Leparkoltam a kocsit, körülnéztem. Valami kiírás, hogy központi parkolóóra (ez annyit jelent, hogy megjegyzed, melyik számon állsz, benyomod a parkolóórán, bedobod a pénzt, és nincs cetli, nem kell visszamenni a kocsihoz). Volt még ott egy tábla, miszerint max. két óra valami, és egyébként is csak 19:00-ig. (Ennyit értettem belőle, németül volt.) Ránéztem az órámra (az örökifjú Galaxy Nexus), látom, hogy fél 7 múlt, ilyenkor a parkolóőrök már otthon tunkolják a fondüt (nem vagyok ám előítéletes a helyiekkel szemben, ugye?). No, azért kiraktam a rokikártyát parkolási idő kezdetét mutató papír készséget (amivel bejelölöd, hogy mikor jöttél, ha pl. 2..10 óra ingyenes). Kiszálltam, odamentem a postaládához, bedobtam a levelet, és amikor visszafordultam, láttam két (!) rendőrt az autónál. Sprint, már félúton (ld. a mellékelt képet) ordítottam, hogy most jöttem, ácsi, “hagyja a kövér büntetést másra / engem engedjen el , számíthat hálámra” stb. Nem hatotta meg őket, kaptam egy helyszíni bírságot 40 frankról. Ouch.

Parkolás

4. Bicikli nélkül vonatozás
Ma este a foci (Dortmund – Real, hogy a fene essen a Madridba!) elé szerveztem egy focit, ti. szoktunk járni keddenként egy műfüves pályára ún. sportnak látszó testmozgást végezni. Erről annyit szeretnék még mesélni, hogy elkerített, homokkal felszórt, műfüves, fantasztikus pálya, egy-másfél órát szoktunk játszani, és ingyen van, mert vadfutballozunk, foglalás nélkül. (Egyébként képtelenség pályát foglalni itt, évekre előre be vannak táblázva, ezért kell suttyomban csinálni.) Ma igen jól ment a játék, 10 góllal kaptunk ki, én voltam a rafzi Bácsi Sándor, csak gólok nélkül. Nem is ez a lényeg, hanem a hazaút. Gábor kollégám eldobott a glattbruggi állomásig, itt jár az S5-ös (van neki Wikipedia-szócikke is), amiről azt kell tudni, hogy 3 vége van, amiből csak az egyik jó. Megvettem a jegyet, északnak megyek, 4 zónát érintek, mindegy is, majd egyszer elmesélem ezt is, jöjjön hát a Zug (gyk. vonat)! Nézem a menetrendet, jön két S5-ös is, az egyik megy Pfäffikonnak (ez tényleg egy város), a másik meg Niederweningennek. Egyik jobb, mint a másik, pont sikerült két perccel lekésnem a jó vonatot (Rafz). Közben megnéztem a menetrendet, és hamar kiderült, hogy vagy majd’ egy órát várok a rafzi S5-ösre, vagy megyek délnek, aztán átszállok Oerlikonban egy RE-re (ez itt a zónázó talán), és Bülachban egy S22-esre. (Remélem, lehet követni.) Oké, akkor legyen ez. Igen ám, de ha délnek megyek, akkor átlépek egy zónahatárt, sőt, pont belemegyek Zürichbe (110-es zóna), ami ráadásul duplán számít! És erre nyilván nem gondoltam, amikor a jegyet vettem, ellenben pont akkor jöttem rá, amikor a délnek tartó vonat ajtaja becsukódott, és megláttam egy láthatósági mellényben közeledő egyént … Laci, nyugalom, biztos face control lesz, ha úgy teszel, mintha Oslóban szálltál volna fel, tuti, hogy nem kérik a jegyet! És amilyen mázlim volt, tényleg nem kérték, de nem az igen laza (kéztördelés, percenként fél deci izzadság kiválasztása homlokról stb.) megjelenésem miatt, hanem mert nem kalauz közeledett, hanem biztonsági őr. Szerencsére Oerlikon egy megálló csak, leszálltam, rohantam a jegyautomatához, és vettem egy jegyet onnan Glattbruggba, hogy legalizáljam a visszautamat. (Így a 121-es zónát kétszer vettem meg, de ez legyen a legnagyobb tékozlásom életemben.) És a nagy jegyvásárlás közben pedig majdnem lekéstem a RE-vonatot.

Szóval mostantól kezdve 1.) mindig a legmegfelelőbb vonatjegyet fogom venni; 2.) akkor se fogok gyorsan hajtani, ha betör a tatár az országba; 3.) akkor is fogok parkolójegyet venni, ha szántóföldön parkolok.

Rács nélkül

Alvás by Kata & Zizi

Regi pár hete leszerelte a rácsos ágyakról az egyik oldali rácsokat. A gyerekek annyira meglepődtek, hogy az első nap szinte gond nélkül elaludtak, nagyon büszkék voltak, hogy már ilyen nagy lányok (2 és negyed év az már kor), és ennek megfelelően is viselkedtek. Aztán elkezdődött a kimászkálás, órákon keresztül kergettük őket. Be az ágyba, elköszönés, 2 perc csönd, motozás, röhögcsélés, kilincs miliméterről miliméterre lenyomása, aztán két fülig érő szájú gyerek jön be hozzánk, hogy ők akkor kiszöktek, legyünk rájuk büszkék. Aztán egy még keményebb nap után nem volt mit tenni, beforgattuk a fal felé az ágyakat, hogy ne tudjanak kipattani egykönnyen. Zizi persze rögtön rájött, hogy ha nekifeszül a hátával a rácsnak, akkor el tudja tolni a faltól az ágyat; Kata pedig már fél éve ki tud mászni (csak eddig nem nagyon akart). Szóval ez a falhoz állítás is átmeneti eredményt hozott csak.

Egy hete viszont úgy döntöttünk, hogy mivel így is, úgy is kimásznak, újra kifordítjuk az ágyakat, és adunk a kölköknek még egy esélyt. És láss csodát, kisebb döccenésekkel (kb. egy óra az altatás, ott kell valamelyikünknek lennie, amíg mindkettő jómadár elalszik) sikerrel jártunk, megszokták, szeretik, alszanak.

Jelenleg ott tartunk, hogy 1-2 óránként kiesnek az ágyból, a spontán kukacmozgás miatt a leglehetetlenebb helyzetekben lehet őket megtalálni. Hogy megóvjuk őket a nagyobb koppanásoktól, egy matracot raktunk az ágyak közé, hogy puhára essenek. Persze így is szorult már be Zizi az ágya alá, egyszer pedig békapózban találtam rá félúton az ágy és az ajtó között. A fenti kollázs az eddigi best of (egy hét termése egyébként).

Levelezésem a NAV-val, avagy hogyan kell külföldi jövedelmet (nem) leadózni Magyarországon

A minap Pont egy hónapja írtam egy levelet a NAV-nak, mivel 5 perc guglizás után nem tudtam kitalálni, hogy a külföldi jövedelmet hogyan kell bevallani. Így utólag átgondolva ott volt a szemem előtt a megoldás, de mégsem találtam. Nosza, írtam is egy hosszú, hivatalos levelet a NAV ügyfélszolgálatának.

Kedves NAV!

Tavaly március közepéig dolgoztam Magyarországon, azóta Svájcban dolgozom. Be kell jelentenem a svájci munkabéremet és adómat a 1253-ason? Ha igen, hogyan és miként?

Köszi,
Laci

Gondoltam, nem húzom el hosszan, mert akkor visszajogászkodnak nekem, azt meg úgysem értem. Pusztán a tényekre hivatkozó levelemmel tehát gyors sikert reméltem.

De nem történt semmi. Egy hét, két hét, négy hét, semmi. Aztán tegnap megjött a válasz. Először azt hittem, életfogytiglanra ítéltek, mert a ránézésre is kisregény hosszúságú levél nem lehet válasz egy ilyen primitív és egyszerű kérdésre.

Dehogynem.

Mielőtt továbbmennénk, egy dolgot szeretnék leszögezni. Tényleg alapos és átfogó választ kaptam, megválaszolták a kérdést, sőt, még kaptam hozzá némi olvasnivalót is. Az viszont vicces, hogy a 196 karakterem 9.104 karakteres lavinát indított.

Tisztelt Ügyfelünk!

Szia, Laci!

Tájékoztatjuk, hogy a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja tv.) jelenleg hatályos 2. § (4)-(5) bekezdése alapján a belföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége összes bevételére kiterjed (teljes körű adókötelezettség). A külföldi illetőségű magánszemély adókötelezettsége kizárólag a jövedelemszerzés helye alapján belföldről származó, vagy egyébként nemzetközi szerződés, viszonosság alapján a Magyarországon adóztatható bevételére terjed ki (korlátozott adókötelezettség). A nemzetközi szerződés előírását kell alkalmazni, amennyiben törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés e törvénytől eltérő előírást tartalmaz.

Magyar ember mindig adózik. Nem magyar ember (turista) csak a magyar jövedelme alapján adózik. Vannak egyéb szabályok is.

A Magyar Népköztársaság és a Svájci Államszövetség között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelem- és a vagyonadók területén Budapesten, az 1981. évi április hó 9. napján aláírt egyezmény kihirdetéséról szóló 1982. évi 23. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: Egyezmény) rendelkezik.

Első óra: törtélem. Ma 32 éve a kapitalista svejciek Budapestre látogattak, és kötöttek egy jóféle egyezményt a magyar betyárokkal.

A fentiek figyelembevételével először azt kell meghatározni, hogy Ön a jövedelem megszerzésekor belföldi, vagy külföldi illetőségűnek minősült, majd azt kell megállapítani, hogy az Ön által szerzett jövedelem az Egyezmény alapján hol (melyik államban) adóztatható.

Kitaláljuk, hogy magyar vagy-e, és hogy kell-e Magyarországon adóznod.

I. Illetőségre vonatkozó általános szabályok

Mindenek előtt tájékoztatjuk, hogy a magánszemély tényleges ILLETŐSÉGÉT egyrészt az illetőségre vonatkozó MAGYAR szabályok, másrészt az érintett KÜLFÖLDI ÁLLAM illetőségre vonatkozó előírásai, harmadrészt a két állam között fennálló, a KETTŐS ADÓZTATÁS ELKERÜLÉSÉRŐL SZÓLÓ nemzetközi EGYEZMÉNY szabályai (jellemzően annak 4. Cikke) együttesen határozzák meg. Szintén megállapítható, hogy az Egyezmény szabályai döntőbíróként funkcionálnak, azaz amennyiben mind a magyar, mind a külföldi állam megállapította a saját belső joga szerint a magánszemély belföldi illetőségét, akkor ennek az ellentmondásnak a feloldására az Egyezmény szabályai szolgálnak.

Az Szja. tv. 3. § 2. pontja alapján belföldi illetőségű magánszemély többek között a magyar állampolgár (kivéve, ha egyidejűleg más államnak is állampolgára, és belföldön nem rendelkezik a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvényben meghatározott lakóhellyel vagy tartózkodási hellyel).

Abban az esetben, ha egy magánszemélyt két állam a saját belső joga alapján egyaránt belföldi illetőségűnek tekinti, akkor a tényleges illetőség kérdését az Egyezmény illetőségről szóló Cikkét kell alkalmazni.

A tankönyvben ez az ún. kisbetűs rész.

TÁJÉKOZTATÁSUNKAT AZZAL A FELTÉTELEZÉSSEL ADJUK, HOGY ÖN MAGYAR ILLETŐSÉGŰNEK MINŐSÜL.

Szerintünk magyar vagy.

II. Az Egyezmény 15. Cikke tartalmazza a munkaviszonyból származó jövedelem adóztatása helyének meghatározására vonatkozó szabályokat.

Az Egyezmény 15. Cikk (1) bekezdés értelmében a 16., 18. és 19. Cikkek fenntartásával a fizetés, a bér és más hasonló térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban (Magyarországon) illetőséggel bíró személy nem önálló munkáért kap, csak ebben az Államban (Magyarországon) adóztatható, kivéve, ha a munkát a másik Szerződő Államban (Svájcban) végzik. Amennyiben a munkát ott végzik, úgy az ezért kapott térítés a másik Államban (Svájcban) adóztatható.

Az Egyezmény 15. Cikk (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy tekintet nélkül az (1) bekezdésre, az a térítés, amelyet az egyik Szerződő Államban (Magyarországon) illetőséggel bíró személy a másik Szerződő Államban (Svájcban) végzett nem önálló munkáért kap, csak az először említett Államban (Magyarországon) adóztatható, ha
a) a kedvezményezett a másik Államban (Svájcban) a vonatkozó adóévben összesen nem tartózkodik hosszabb ideig, mint 183 nap, és
b) a térítést olyan munkaadó fizeti vagy olyan munkaadó nevében fizetik, aki nem bír illetőséggel a másik Államban (Svájcban), és
c) a térítést nem a munkaadónak a másik Államban (Svájcban) levő telephelye vagy állandó berendezése viseli.

A 15. Cikk (1) bekezdés rendelkezésének alapján Önnek, mint magyar illetőségű munkavállalónak a Svájcban végzett, munkaviszonyból származó jövedelme Svájcban adóztatható, azonban a 15. Cikk (2) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek teljesülése esetén (vagyis ha a 15. Cikk (2) bekezdésben foglalt mindhárom feltétel teljesül) Önnek, mint magyar illetőségű munkavállalónak a Svájcban végzett, munkaviszonyból származó jövedelme mégis Magyarországon adóztatható (rövidtávú kiküldetés).

Akkor adózol kinn, ha ott vagy többet, mint itthon, és kinti cégnél dolgozol.

A levelében közöltekben nincs utalás arra vonatkozóan, hogy Ön Svájcban kiküldetés keretében végezne munkát, ezért vélelmezzük, hogy a Svájcban végzett jövedelmet egy Svájcban illetőséggel bíró munkáltatótól kapta. Ennek alapján az Ön esetében, mivel a 15. Cikk (2) bekezdésében foglalt konjunktív feltételek nem állnak fenn, azaz nem teljesül a 15. Cikk (2) bekezdésében foglalt mindhárom feltétel maradéktalanul, ezért ÖNNEK, MINT MAGYAR ILLETŐSÉGŰ MUNKAVÁLLALÓNAK A SVÁJCBAN VÉGZETT, NEM ÖNÁLLÓ MUNKÁBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELME nem Magyarországon, hanem SVÁJCBAN ADÓZTATHATÓ.

Kiszámoltuk, hogy márciustól decemberig több mint 183 nap van, és úgy véljük, Svájcban nem egy türkmén cégnek dolgozol.

Az Egyezmény 23. Cikk (1) bekezdés a) pont szerint a Magyar Népköztársaságban a kettős adóztatást a következőképpen kell elkerülni: amennyiben a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy jövedelmet élvez vagy vagyona van és ez a jövedelem vagy vagyon az Egyezmény értelmében a Svájci Államszövetségben adóztatható, úgy a Magyar Népköztársaság a b) és c) pontok fenntartásával ezt a jövedelmet vagy vagyont kiveszi az adóztatás alól.

A Magyar Népköztársaság a hanyatló (és kapitalista) Nyugat felé nemes gesztust gyakorol, és nem kér adót azon jövedelem után, amihez a Magyar Népköztársaságnak egyébként semmi köze sincs.

Az Egyezmény 23. Cikk (1) bekezdés c) pont szerint azonban a Magyar Népköztársaságban illetőséggel bíró személy olyan jövedelme vagy vagyona, amely az Egyezmény értelmében a Magyar Népköztársaságban ki van véve az adóztatás alól, a Magyar Népköztársaságban ennek a személynek a többi jövedelmére vagy vagyonára vonatkozó adó megállapításánál mégis figyelembe vehető.

Az Szja. tv. 7. § (1) bekezdés m) pont szerint jövedelem kiszámításánál nem kell figyelembe venni a törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján az adó alól Magyarországon mentesített azon jövedelmet, amelyet egyébként az összevont adólapba kellene beszámítani. Ugyanakkor az Szja tv. 3. § 75. pont ab) alpontja az éves összes jövedelem számításánál figyelembe kell venni a törvénnyel vagy kormányrendelettel kihirdetett nemzetközi szerződés alapján az adó alól Magyarországon mentesített azon jövedelmet, amelyet az összevont adólapba nem kell beszámítani.

Azért írd be az adóbevallásodba, hogy mennyit kerestél, mert szeretjük azt tudni. Bennünk megbízhatsz!

ÖSSZEGEZVE A FENT ÍRTAKAT: HA ÖN MAGYARORSZÁGON BELFÖLDI ILLETŐSÉGŰ ÉS SVÁJCBAN VÉGZETT MUNKÁRÓL VAN SZÓ, AKKOR AZ EBBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEDELEM SVÁJCBAN ADÓZTATHATÓ, AMENNYIBEN AZ EGYEZMÉNY 15. CIKK (2) BEKEZDÉSÉBEN FOGLALTAK NEM TELJESÜLNEK MARADÉKTALANUL.
EZ A JÖVEDELEM AZ EGYEZMÉNY SZERINT MAGYARORSZÁGON MENTESÍTETT AZ ADÓ ALÓL, MIVEL AZONBAN ÖNNEK MAGYARORSZÁGRÓL IS SZÁRMAZOTT JÖVEDELME A KÖZÖLT INFORMÁCIÓK ALAPJÁN, ÍGY TÁJÉKOZTATÓ ADATKÉNT A 2012. ADÓÉVRŐL SZÓLÓ 1253 SZÁMÚ SZEMÉLYI JÖVEDELEMADÓ BEVALLÁS 44. SORÁBAN KELL FELTÜNTETNI A SVÁJCBAN SZERZETT, NEM ÖNÁLLÓ MUNKÁBÓL SZÁRMAZÓ JÖVEDELMET.

Lackó, ha megnyitod az AbevJavát (ami egy igazi hungarikum), akkor a 44-es sorba írd be azt az összeget, m’kay?

Végezetül utalni kívánunk arra, hogy az Szja tv. 5. § (7) bekezdése szerint a külföldi pénznemben keletkezett bevételt, felmerült kiadást, valamint bármely bizonylaton külföldi pénznemben megadott, az adó mértékének meghatározásához felhasznált adatot a 6. § rendelkezéseinek figyelembevételével a Magyar Nemzeti Bank (a továbbiakban: MNB) hivatalos devizaárfolyamának, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyam alapulvételével kell forintra átszámítani.
Az Szja tv. 6. §-a alapján a külföldi pénznemről történő átszámításhoz bevétel esetében – ha e törvény másként nem rendelkezik – a BEVÉTELSZERZÉS IDŐPONTJÁBAN, kiadás esetében a teljesítés időpontjában érvényes árfolyamot kell alkalmazni.

Ha a svájci fizetésedet Svájcban svájci frankban kaptad (van rá esély), akkor eltölthetsz azzal egy boldog egy fertályórát, hogy egyesével átszámolgatod az MNB-árfolyamokkal forintra

Ettől eltérően ha a bevételt külföldi pénznemben szerezte, vagy ha a kiadást külföldi pénznemben fizette ki, és rendelkezik a bevétel megszerzése időpontját (a külföldi pénz eladását) követő 15 napon, illetve kiadás esetén a teljesítést (külföldi pénz vételét) megelőző 15 napon belül PÉNZÜGYI INTÉZMÉNY ÁLTAL az adott külföldi pénz eladását/vételét igazoló, a nevére kiállított bizonylattal, akkor a figyelembe vett ÁRFOLYAMOT a bizonylat szerinti összeg mértékéig alkalmazhatja a forintra történő átszámításhoz.

Ha voltál olyan hülye, és forintot vettél, akkor számolhatsz azzal az árfolyammal.

Lehetőség van arra is, hogy a leírtaktól eltérően – választása szerint – az adóelőleg, adó megállapításához a bevétel forintra történő átszámítására a megszerzése NAPJÁT MEGELŐZŐ HÓNAP 15. NAPJÁN ÉRVÉNYES MNB HIVATALOS DEVIZAÁRFOLYAMOT, olyan külföldi pénznem esetében, amely nem szerepel az MNB hivatalos devizaárfolyam-lapján, az MNB által közzétett, euróban megadott árfolyamot alkalmazza.

Még mindig nem elég bonyolult a törvény, ezért beleraktunk még egy §-t.

Itt vetném közbe, hogy ennek az árfolyamszámításnak azért nincs a világon semmi értelme, mert a bruttó jövedelmemet nem mondom meg (nem is kell). Innentől kezdve aztán hót mindegy, hogy az X-et szorzom 220-szal, vagy az Y-t 230-cal. Good luck!

Természetesen a fentiekben említett forintra történő átszámításnál a bruttó jövedelmet kell alapul venni.

A bruttó béreddel számoljál. Tudod, ez az, ami Svájcban a nettó 110%-a, Magyarországon a nettó 200%-a.

Az Alkotmánybíróság 60/1992. (XI.17.) AB határozatában rögzítettekkel összhangban tájékoztatjuk, hogy a válaszlevélben részletezettek szakmai véleménynek minősülnek, kötelező jogi erővel nem bírnak.

Köszi, hogy elolvastad a levelünket. Ha így jársz el, még mindig megbüntethetünk, ez van.

Üdvözlettel:
Nemzeti Adó- és Vámhivatal
Közép-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága
Tájékoztatási Főosztály

Marika a 3-as szobából.

A szondák és én

Szombaton Regivel elmentünk étterembe, kiélvezvén az utolsó ilyen alkalmat kb. júliusig (ti. otthon – Magyarországon – voltunk két hétig). Mivel már az ajtónál elvették tőlünk a kabátunkat (biztos féltek, hogy fizetés nélkül távozunk?), igen megilletődötten ültünk le az asztalhoz. Hogy kicsit oldódjunk, rendeltünk egy-egy kisüsti meggy pálinkát, illetve egy-egy korsó csapolt sört. A vacsora nagyon jó volt, de nem is ezért írok, kedves Naplóm!

Vacsora után elmentünk egy helyre (mi ilyen helyre járós fajták vagyunk), és utána egy másik helyre is. Mivel kocsival mentünk be a városba (Gödről Budapestre), ezért evidens volt, hogy nem iszom (többet), ezért egymás után ittam a narancsleveket, mentes vizeket, alkoholmentes söröket. Nagy buli volt, na. Aztán hajnali kettő felé – kb. 7-8 órával a vacsora után – szépen hazaindultunk.

A Váci úton haladtunk kifelé, amikor az egyik piros lámpánál megállt mellettünk egy rendőrautó. Én ezt nem láttam, mivel a kormányra könyökölve Regi felé fordultam, épp beszélgettünk. Sajnos ez a yard szemszögéből pont úgy nézett ki, mintha egy részeg ráaludt volna a volánra. Nem is kellett több, zöldnél elengedtek, beálltak mögénk, és villogó-nénó kombó mellett megállítottak.

Nyugodt voltam teljesen: tudtam, hogy ha szondára kerül a sor, akkor majd bejelez valami minimálisat, megbüntetnek, legközelebb meg majd vacsora előtt is alkoholmentes pálinkát iszom szűz sörrel. De azért erősen reméltem, hogy nem lesz szondázás.

– Jó estét kívánok, jogosítványt, forgalmi engedélyt kérek! Fogyasztott alkoholt?

Átadtam a papírokat (a jogsim is svájci, mert 1 év alatt le kell cserélni), és mondtam, hogy egy sört ittam vacsora előtt. “Utána pedig mentünk bulizni, de ott már nyilván nem ittam semmit, mert tudtam, hogy jövünk haza kocsival” – sikerült egy ilyen logikus mondattal válaszolni.

– Akkor fújjunk egy szondát!

Fújjunk! Megfújtuk (legalábbis én, ő csak mutatta, hogy kell fújni), a rendőr úr igen gondterhelt arcot vágott. Bejelzett a szonda.

– Kettős állampolgár?

Mondtam neki, hogy nem. Erre elvitte a papírokat, és nagy megbeszélésbe kezdett kollégájával. Kis idő múltán visszatért.

– El kellene mennünk vérvételre, mivel svájci állampolgár.

No, mondom, itt akkor félre lettem értve. Egyszeres, boldog, magyar állampolgár vagyok, kérem.

– Van személyi igazolványa és lakcímkártyája?

Hogy ne lenne, drága biztos úr, miért nem ezzel kezdte? Átadtam neki a kártyákat, igen örült, és elment beszélgetni a társával megest. Aztán visszatért.

– 0,3-ig 100.000 Ft, 0,3 és 0,5 között 150.000 Ft. (Oké, de mennyi lett?) 0,3 alatt van. Elfogadja?

Azt hiszem, itt akarta magát alaposan megkorrumpálni, de nekem ehhez semmi kedvem nem volt. Kérdeztem, hogy van más választásom? Nem válaszolt. Mondom, akkor mivel nincs más választásom, ezért elfogadom.

– Az autója munkaeszköz?

No, ezen Regivel meglepődtünk, hogy ez most hogy jön ide. Meg hogy Regi tud-e vezetni. Tud, nem is akárhogyan, de mivel ő is ivott, azzal se lennénk beljebb. Mondtam, hogy nem munkaeszköz az autó, de ha most elveszik a jogsit (ha erre célzott), akkor nehezen jutunk vissza Svájcba.

– Meg kellene fújni ezt a másik szondát is, ez dzsípíeszes, és akkor utána ki tudjuk tölteni a papírokat.

Hozott egy nagyobb szondát, amit ezúttal be is kellett kapni. (Az elsőt csak tisztes távolságból fújtam.) Az első fújás óta eltelt 10 perc, meg két extra strong rágó, de nem hittem, hogy ez bármit is változtatna a helyzeten. Fújtam hát egy nagyot.

Pittyeg, kattog, rendőr bácsi nézi, elszomorodik.

– 0,0. Jó éjszakát, vigyázzanak magukra!

Ennyi. Visszaadta az összes papírt, igazolványt, és elmentünk. Egyszer sem mutatta egyébként a szondákat, szerintem csak le akart húzni valamennyivel.

(…)

Majd három nappal később hazaértünk Svájcba, és várt egy csekk 250 frankról, gyorshajtás. Befizettem. És Ausztriában is benéztem hazafelé egy 100-as táblát az autópályán, majd onnan is keresnek. Én is csak ezt a kapitalista Nyugatot pénzelem!

Galaxy Nexus uptime record (almost)

Néhány héttel ezelőtt véletlenül észrevettem, hogy a telefonom már vagy 200 órája be van kapcsolva. Általában 3-4 naponta rebootolom, megszokásból, de ez valahogy kimaradt. Szóval ment már több mint egy hete, de semmi lassulás vagy szaggatás nem volt, tökéletesen működött. Később aztán megkérdeztem a Google-t, hogy mit tud “Galaxy Nexus uptime record” témában, csak úgy, kiváncsiságból. Feljött pár fórum, kis böngészés után 1000 fölötti screenshotokat találtam, talán 1089 volt a legtöbb.

Úgy voltam vele, hogy magam is sportember vagyok, tavaly decemberben például még kettlebelleztem is párszor, miért ne próbálkozzunk meg valami hasonló, még geek-körökben is szánalmas rekordkísérlettel. A nagy rákészülés annyi volt, hogy ugyanúgy használtam tovább a telefont, mint azelőtt, csak néha csináltam egy screenshotot az uptime-ról, ill. feltettem egy uptime widgetet. Teltek-múltak a hetek …

Olyan 1050 óra körül járhattam, amikor véletlenül találtam egy blogot, amiben volt egy screenshot 1870 (!) óráról. Nem is blog volt, ráadásul sajnos megtaláltam, itt. Letörtem, mint a letört fülű bili letört füle. Oly’ messze még a cél, pedig azt hittem, mellkasszőrömmel csakhamar által szakajtom a célszalagot! Egyébként azóta se találom ezt a blogot, tán igaz se vót.

Újabb nagy levegőt vettem, beraktam még egy telefontöltőt a hátizsákomba (nem is hordtam magamnál egyébként egyet sem, egyszer kellett napközben, akkor kölcsönkértem, esténként töltöttem). Tovább teltek-múltak a hetek, csak egyre lassabban …

Aztán elkezdtem beszélni erről a fantasztikus teljesítményről ismerőseimnek, kollégáimnak. Figyeltem a reakciókat, az arcukat, miközben az uptime-mal kapcsolatos nehézségeket ecsetelem nagy átéléssel. Volt, aki nem nézett teljesen hülyének, sőt, akadt olyan is, aki később még rá is kérdezett, hogy hogy állunk. (Jól.)

Egyébként 1000 óra fölött kezdődött az igazi stressz. Mi van, ha tényleg lemerül? És ha véletlenül kikapcsolom? Vagy ha Kata megkaparintja, a földhöz vágja, és KIESIK AZ AKKUMULÁTOR??? Nem kívánom az ilyen izgalmakat senkinek se.

És végre eljött ez a hét, amit már olyan régen vártam: vasárnap este, családom körében megünnepelhetem a rekordot, fogadhatom a gratulációkat Regitől (aki végig mellettem állt!) és az értetlen pillantásokat Katától és Zizitől.

(…)

És akkor beütött a mennykő … Békés szombat este, a lányok alszanak, a tévéből szól a Voice of Switzerland, ölemben a laptop, mellettem az ágyon (belül, le ne essen) a Szent Telefon. Aztán egyszer csak azt mondja Regi: jé, de fura a telefonod. Rápillantok, hát megállt bennem az ütő. Ott a kezdőképernyő, a lock screen kicsit áttetszik – mindig így néz ki, mikor újraindul … És tényleg, fogta magát, és 2 perccel e pillantás előtt se szó, se beszéd, se pittyegés, rebootolt. Így ér véget a világ dicsősége!

Szóval ennyi, 19 óra hiányzott, nem jött össze. Van egy screenshotom 1843 óráról, ill. a widget 1851 és felet mutat rekordként. 77 nap: szeretem ezt a telefont!

1843:36:17 1851:30:00

Azért angol a poszt címe, hogy jól megtaláljon a sok kocka.

3 év EPAM

A minap említettem, hogy milyen évfordulókhoz értem március idusával.

Nem leszek soha sem fizetett sztárblogger, ha nem fejtem ki az ilyen gondolatokat bővebben. Időrendben visszafelé haladok, hogy olyan jó legyen ez a poszt, mint amilyen jó film a Memento.

Szóval holnap lesz pont három éve, hogy az első epamos munkanapom volt. A szerződésem azonban 2010. március 14-ével kezdődött, ami egy vasárnap volt a március 15-ei hétfő előtt. Ennek egyébként az volt az oka, hogy véletlenül félrenéztem a naptárat, és a munkaszerződésnél nagyon ragaszkodtam a 14-ei kezdéshez. Így volt két fizetett pihenőnapom.

Február 10-én mondtam fel az előző helyemen, nagyjából 5 perccel azután, hogy megtudtam, felvesz az EPAM. 9-én voltam felvételizni, kedden – az előző hét péntek helyett, mert akkor kellett volna mennem. De akkor nem tudtam, mert Regivel snowboardoztunk. És voltak olyan jó fejek, hogy megvártak. Hétfőn kellett volna mennem, de akkor volt két másik interjúm, pszt.

Egyébként a Monsterre töltöttem fel a CV-met, ott találtak rám, akkor még nem volt akkora flash a Linkedin, mint manapság.

Az EPAM nem vett volna fel Business Analystnek, ha előtte nem lettem volna majdnem két évig BA. És azért lettem BA, mert Project Manager akartam lenni (24 évesen (!), szűk 1 év (!) munkatapasztalattal – kis hülye), és elvileg annak is vettek fel az előző helyemre, csak aztán kiderült, hogy mégsem. Emiatt örökké hálás leszek nekik, még ha, khm, nem is annyira szerettem őket.

És nem lettem volna az előző helyen BA, ha előtte nem lettem volna IT Consultant a Big Four egyikénél. Az első héten ugyanis kiderült, hogy az IT tanácsadó Windows-t installál, nyomtatót szerel, kábelt blankol.

És nem lettem volna tanácsadó (sic!), ha előtte nem vették volna el tőlem a heti 3 nap (!) home office-omat az első helyemen. Amiről egyébként ezt írtam (hallgató) Gergő barátomnak:

U.i.2.: voltam tegnap (…) Assessment Centeren, ami ilyen
hosszú meg bonyolult tesztelős szar. Volt matek meg verbális teszt,
tárgyalás-szimuláció magyarul-angolul, meg angol prezentáció. Végig
voltam, szóval lesz jövő héten szakmai interjú is. (…) Nem
akarok ott dolgozni, olyan az egész, mint egy börtön.

És azóta is mindig tartom magam a döntéseimhez.

Mai élmények

Ma két érdekesnek mondható esemény is történt velem.

Először jött egy új kolléga, és őt vezette körbe az egyik munkatársam. Mindenkihez odavitte, és mindenkit bemutatott pár szóban, mondatban. Mikor hozzám érte, azzal kezdte, hogy: ő itt László, Kijevből. Köhintettem, majd jeleztem, hogy ugyan a Lajtától keletre láttam meg a napvilágot, de azért annyira nem keletre. No, javított is rögtön, és folytatta: … Budapestről, de ő egy business analyst. Erre már nem is tudtam mit mondani.

(…)

Aztán délután egy másik kollégám fordult hozzám, és kérdezte, hogy mi is van ezzel az alkotmánnyal nálunk? (Mi folyik itt, Gyöngyösön?) Mondtam, hogy nekünk egy olyan alkotmányunk van, amit nem hívnak alkotmánynak, és most épp negyedszer módosítják, mert annyira kőbe vésett. Elgondolkodott. Megkérdezte, hogy akkor nálunk most mi van, demokrácia? Az. És a nép választja a képviselőket? Valahogy úgy, tök egyszerű az egész, csak országos meg megyei listák vannak, és egyéni képviselőjelöltek, ennél már csak az amerikai elektoros móka bonyolultabb. Megint elgondolkodott. És miért csinálják ezt az egészet?

Nem tudom. Viktor, miért csináljátok?

Tüntetés

Milyen lehet ugyanez a tüntetés Svájcban, ahol hát nincs miért tüntetni? Ezért tört ki az anarchia, mert semmi nem történt 600 éve. Ül otthon a kispolgár, Ulrich, élre vasalt pizsama, élre vasalt arc, vashiányos feleségével. Úgy néznek ki, mint egy jegybankelnök és Sólyom László a paplan alatt. (…) És ülnek otthon: “Nem történik semmi, hát nem lehet ezt bírni! Ki kell robbantani a forradalmat – elállítom a faliórát két perccel!” – “Mit csinálsz drágám? Ezt nem lehet!” – “Csönd! Anarchia! Összekeverem a szelektív hulladékot!” Mert Svájcban annyira féktelenek, hogy szilveszterkor a konfettit egyből a porszívóba öntik.

Bödőcs Tibor, szilveszteri Rádiókabaré 2007

Vonattal

Felszállok a vonatra. Fűtött, tiszta, kényelmes ülések. Jön a kalauz néni. Jó szokás szerint ilyenkor mindent eldobok, nyúlok a zsebembe a jegyért, “próbálok kedvezőbb elbírálás alá esni, mint Románia” (Fábry). Elnéző mosoly a részéről, meg sem áll mellettem, csak mosolyogva megy tovább. Tüsszentek. A mellettem ülő azt mondja, egészségemre, és rám is mosolyog. Megköszönöm, trombitálok egy rövidke pamfletet a papírzsebkendőbe. Kis idő múlva újra jön a kalauz. Kisebb lendülettel, de újfent kapok a jegy után. Megint mosolyog, meg sem áll, megy tovább. Elpirulok (teátrálisan), csak a sztori végett. Jön … állomás, ide jöttem. Felállok. A mellettem levő hölgy feláll, kilép, kienged. Ha tudná, hogy ezt megblogolom, bizonyára még köszönt is volna, így csak mosolyog egyet útravalóul. Másodperc pontosan szállok le a vonatról, menetrend szerint.

Magyar Államvasutak Zrt., 2013

Not!